SJ - Kyuhyun lázadása

- Hyung tudnál nekem segíteni? – érdeklődött Kyuhyun a tükör előtt pózoló Siwontól.
- Ne haragudj maknae, de most nem érek rá – szólt oda a fiúnak anélkül, hogy ránézett volna.
- De nagyon fontos lenne.
Siwon megfordult és szúrós szemeivel a fiúra meredt.
- Mondom nem érek rá! Készülődnöm kell a holnapi fotózásra. Biztos más is tud segíteni.
És már fordult is vissza a tükör felé, hogy egy újabb pózt próbáljon ki.
Kyuhyun mormogott valamit az orra alatt, majd kiment a szobából. A folyosón összefutott Leeteukkel.
- Leader... – szólította meg.
- Ne haragudj Kyuhyun, de sietek – viharzott el a fiú mellett – Sungmin – hallotta meg nem sokra rá leadere hangját a távolból.
Kezd elegem lenni, hogy itt mindig mindenkinek valami fontos dolga akad. Rám sosincs senkinek ideje. Miért én vagyok a legkisebb? – pufogott magában. Dühösen becsapta a bejárati ajtót, levágtatott a lépcsőkön és kiment egy kis friss levegőt szívni. Ki kellett jutnia ebből a házból egy kis időre. Úgy gondolta egy kis séta majd megnyugtatja.  Pár méter után az út mentén lévő parkolóban egy csapat motorosra lett figyelmes. 8-10 fiú laza szerelésben, motoraikra támaszkodva beszélgettek egymással.  Egyikük felfigyelt az őket bámuló Kyuhyunra.
- Na mi van, akarsz valamit? – nézett rá kihívóan.
- Közöd? – vágott vissza Kyuhyun. Amúgy sem volt jókedvében, más se hiányzik még, mint egy csapat idióta.
Mi van? – ugrott elé a fiú – Balhét akarsz?
Kyuhyun csak megvetően mosolygott.  A másik srácot ez még csak jobban felhergelte. Lendítette a karját, hogy behúzzon egyet Kyuhyunnak, de az villámgyorsan kitért az ütés elől és bevitt egy jobb egyenest a másiknak.  Erre a többi fiú is felugrott támadásra készen, de egy magas, hollófekete hajú srác felemelte a kezét.
- Elég legyen!
- De... – kezdte egy alacsonyabb, barna hajú srác.
A hollófekete hajú srác egyetlen pillantásával beléfojtotta a szót. 
Mosolyogva Kyuhyun felé fordult.
- Egy idoltól nem is rossz - nevetett.
- Idol? – csodálkozott a barna hajú srác.
- Jaja. Super Junior ugye? A húgom szobája tele van a posztereitekkel.
- Aham – bólintott Kyuhyun.
- És mi járatban erre? Nem tűnsz valami vidámnak.
- Csak kissé felhúztak a többiek. Kellett egy kis friss levegő.
- Értem – a srácnak feltűnt, hogy Kyuhyun szeme sarkából a motorjaikat bámulja – szépek mi?
- Nagyon.
- Ültél már motoron?
- Még nem.
- Ki akarod próbálni?
- Még szép! – csillant fel Kyuhyun szeme.
- Jong Min - nyújtott kezet a fiú.
- Az én nevem már tudod - nevetett Kyuhyun és kezet rázott a fiúval.
- Akarsz vezetni?
- Ööö nincs jogsim.
- Az nem probléma nálunk – nevetett fel a srác és Kyuhyun kezébe nyomta a kulcsot.
A fiú felült a motorra, Jong Min a háta mögé. Beindította a motort és kiszáguldott a parkolóból. Kyuhyun élvezte ahogy a szél a hajába kap. A táj felismerhetetlen csóvaként suhant el mellettük. A sebesség, a szél, a végtelen szabadság érzését keltette benne. Nincs senki más csak ő és a motor, na meg persze Jong Min mögötte, de kezdte megérteni azt a fényt, ami a fiú szemében felvillant mikor  felszállt mögé a motorra. Már jó néhány kilométert megtehettek mikor Jong Min hátulról megbökte a vállát és kezével mutatta, hogy álljon félre.
- Na milyen volt? – kérdezte Jong Min.
- Fantasztikus - lelkesedett Kyuhyun.
- Ha van kedved gyere el máskor is.
- Kösz, szavadon foglak.
- Bár ha hosszabb távon gondolod – ingatta a fejét Jong Min – akkor nem ártana egy saját mocit beszerezned.
- Hmm most, hogy így mondod nem is rossz ötlet. El tudnál jönni velem megvenni? Te mégis csak jobban értesz hozzá.
- Persze csak szólj, hogy mikor és megyek.
- Mondjuk most?
- Te aztán nem vesztegeted az időd – nevetett Jong Min.
- Amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra!
- Úúú de bölcs itt valaki. Na gyere menjünk.
Ezúttal Jong Min ült előre, Kyuhyun pedig mögé, 20 perc múlva megérkeztek egy motorkereskedéshez. Jong Min több fajta motort is megmutatott a fiúnak, közben elmagyarázta mire kell figyelni, mi az amit mindenképpen meg kell nézni vásárlás előtt. Még egy próbakört is kiharcolt neki. Végül háromnegyed óra után Kyuhyun egy ezüst-fekete Hyundai tulajdonosaként hagyta el a helyiséget. Megbeszélték, hogy másnap délután 4-kor találkoznak abban a parkolóban ahol ma összefutottak. Kyuhyun elégedetten ért haza. A parkolóban lent lerakta a motorját és mosolyogva ment fel a szobájába. Ha itthon nem foglalkoznak vele, majd talál máshol társaságot.
Másnap délután Sungmin közös dvd-zést javasolt a fiúknak. Lassan hagyománnyá kezdett válni, hogy a hét valamelyik délutánján összeül a társaság egy kis közös filmezésre.
- Kösz én ma kihagyom, dolgom van – kiabált be Kyuhyun és már kint is volt.
- Vajon mi dolga lehet – csodálkozott Sungmin, de nem volt ideje tovább tépelődni rajta, mert Ryeowook már rángatta is be a nappaliba.
A fiút már várta Jong Min és a többiek a megbeszélt találkozóhelyen. Egy kicsit motoroztak a környékén aztán beültek az egyik kocsmába egy italra. Kyuhyun ezidáig nem igazán ivott alkoholt, de a többiek biztatták, hogy kóstolja csak meg. Fizetéskor Jong Min zavartan tapogatni kezdte a zsebeit.
- A francba úgy látszik otthon felejtettem a pénztárcám – mondta látszólagos kétségbeeséssel.
- Hagyd csak majd én kifizetem – ajánlotta fel Kyhyun.
- Kösz Kyu, jó haver vagy – hálálkodott Jong Min.
Két másik srác mosolyogva összenézett.
A következő napok hasonlóan teltek, Kyuhyun mindig találkozott a többiekkel a parkolóban, motorozgattak egy kicsit aztán iszogattak és valahogy mindig úgy alakult, hogy a fiú fizetett.
De úgy tűnt ő ebből semmit sem vett észre vagy egyszerűen nem bánta. Élvezte ezt az újfajta életformát, még ki is dekorálta a motorját, egy nagy Starcraft feliratot ragasztott az oldalára.
Egyik nap Kyuhyun a szokásos esti motorozásából jött meg és alighogy megérkezett Kibum is megjött.
- Teuk – szólt oda a fiúnak mikor meglátta – mond csak Kyunak mióta van motorja?
- He? – csodálkozott Leeteuk – neki nincs motorja.
- Hát ez nagyon érdekes, mert épp leparkoltam a kocsimmal mikor megláttam Kyuhyunt begurulni egy motoron. És nagyon úgy tűnt, hogy az övé.
- Márpedig én nem tudok róla, hogy lenne motorja, de gyere kérdezzük meg.
Leeteuk bekopogott Kuyhyun ajtaján és miután a fiú kiszólt, hogy szabad beléptek a szobába.
- Mond csak Kyuhyun neked van egy motorod? – kérdezte tőle csodálkozva Leeteuk.
- Aha – mondta a fiú közömbös arckifejezéssel.
- És mégis mióta?
- Múlt hét óta.
- És erről miért nem szóltál nekem?
- Miért ki vagy te? Az apám? – vágta oda Kyuhyun fellengzős hangon – különben se érdekel titeket, hogy mit csinálok.
- De akkor se vehetsz csak úgy ukmukfuk egy motort. Te Kyu van egyáltalán motorra jogosítványod?
- Nincs. Minek az.
Leeteuk érezte, hogy kezd egyre feljebb menni benne a pumpa. Legszívesebben letörölte volna azt a fennhéjázó vigyort Kyuhyun arcáról. Nyugodj meg - csitítgatta magát - átvészeltél te már ennél sokkal rosszabb helyzeteket is.
- Talán azért, hogyha megállít egy rendőr ne csukjanak le.
- Á úgysem fognak. Melyik rendőr olyan hülye, hogy megállít 10 motoros srácot – nevetett Kyuhyun.
10 motoros srác? Vajon kikkel barátkozhat Kyuhyun? De hangosan csak ennyit mondott:
- Mostantól a motorozás határozatlan ideig szünetel. Legalábbis amíg nem beszélek a menedzserrel és te nem szerzel jogsit.
- Azt nem te fogod megmondani – sziszegte Kyuhyun.
- Dehogyisnem, én vagyok a leadered és azt teszed amit mondok! – emelte meg kissé a hangját Leeteuk. Nyugodt embernek tartotta magát, de úgy érezte Kyuhyun túlfeszíti tűrőképességeinek határait.
- Te nekem nem parancsolsz! – üvöltötte Kyuhyun és nyomatékot adva szavainak felkapta az éjjeliszekrényről a motorkulcsot, majd kirohant a szobából. A bejárati ajtó hangos csattanása tudatta velük, hogy a fiú a házat is elhagyta.
- Leeteuk minden rendben? – kérdezte Kibum.
A fiú csak bólintott. Vajon mitől változott meg így Kyuhyun.
- Ne aggódj majd megnyugszik – tette vállára a kezét Kibum, de Leeteuk ebben egyáltalán nem volt biztos.
Yesung hajnalban csörömpölésre lett figyelmes. Kibotorkált a folyosóra és először majd frászt kapott, azt hitte egy betörő jár a házban, de aztán felismerte a falba kapaszkodó alakban Kyuhyunt.
- Kyu jól vagy? – ment oda fiúhoz.
- Aha jól – nevetett rá a fiú – Yesung mondtam már mennyire szeretlek? –  kérdezte miközben átkarolta a fiút és szinte teljesen ránehezedett.
- Kyu – próbálta felemelni a fiút.
- Igen? – nézett rá a fiú. És ekkor megcsapta Yesung orrát a tömény alkohol bűze.
- Te részeg vagy? – nézett kikerekedett szemekkel a fiúra.
- Én? Dehogy! – nevetett továbbra is Yesungra akár a vadalma.
- Na gyere!
Yesung megindult vele a szobája felé, de mikor a fiú öklendezni kezdett úgy gondolta jobban járnak, ha tesznek előbb egy kis kitérőt a fürdő felé. Jó háromnegyed óra múlva miután lefektette végre Kyuyhunt és feltakarította a fürdőt is, Yesung fáradtan esett be az ágyába.
- Minden rendben? – kérdezte Kibum félálomban.
- Aha.
- Te mi ez a szag?
- Hosszú, majd reggel elmondom.
Yesung arrébb feküdt, hogy megkímélje az ”illattól” amit most áraszthat, de a fiú utánanyúlt és visszahúzta magához.
- Nem mondta senki, hogy elmehetsz – mormogta.
Másnap reggel Yesung nem igazán tudta mit tegyen. Szóljon a tegnap esti dologról Leetueknek vagy inkább nem? Végül elmondta az egészet Kibumnak, aki azt javasolta jobb ha elmondja leaderüknek mert nem lesz a dolognak jó vége.  Yesung rögtön át is ment beszélni a fiúval. Leeteuk köszönetet mondott Yesungnak, majd magára maradva a szobájában, gondolkodni kezdett mitévő is legyen. Egyrészt szörnyen aggódott Kyuhyun miatt nem akarta, hogy bármi baja essék, másrészt félt attól, ha elmondja a menedzsernek a dolgot, annak súlyos következményei lehetnek, talán még ki is teszik a csapatból. Ez pedig semmiképp se akarta, de vajon ők egyedül képesek lesznek jobb belátásra bírni a fiút? Elhatározta, hogy még egyszer beszél vele, de az eredmény ugyanaz volt mit legutóbb. A következő napok nem sok változást hoztak és lassan a többieknek is kezdett feltűnni Kyuhyun viselkedése, érezték, hogy valami nincs rendben.
Pár nappal később Kibum amint hazaért egyenesen Leeteuk szobája felé vette az irányt.
- Hyung beszélnünk kell! – rontott be a szobába.
- Valami baj van? – kérdezte Leetuek.
- Azt hiszem igen. Hazafelé jöttünk Yesunggal mikor megláttam Kyuhyun motorját a város szélén lévő kocsmánál. Leeteuk annak a kocsmának nagyon rossz híre van, csupa lezüllött alak jár oda, és nagyon gyakoriak a verekedések. 
- Na jó elég volt! Elmegyek érte!
- Veled megyek!
Mikor kiértek a folyosóra belebotlottak Siwonba.
- Hát ti? – kérdezte.
- Van egy kis dolgunk, mindjárt jövünk – válaszolta sebtében Leeteuk.
- Kyuhyunnal kapcsolatos?
A két fiú hallgatott.
- Ebből elég! Tudjuk, hogy valami nincs rendjén vele és azt is, hogy ti pontosan tudjátok mi az, úgyhogy most lesztek szívesek minket is beavatni.
- Mi is aggódunk ám érte – dugta ki a fejét Donghae a nappaliból.
Leeteuk összehívta a fiúkat és gyorsan vázolta a helyzetet.
- A kis hülye! Csak kapjam egyszer a kezeim közé! – fogadkozott Siwon, de mindenki tudta valójában mennyire aggódik a fiú miatt.
Az egész csapat megindult a kocsmába, Kibum ment elől az autójával mivel ő ismerte az utat.
Épp jókor érkeztek. Belépve egy csetepaté kellős közepén találták magukat. Aztán megpillantották Kyuhyunt, amint egy magas, barna hajú srác épp gyomorszájon vágja. Siwonnak több se kellett, két lépéssel a fiú mellett termett. A magas barna hajú srác hajánál fogva felemelte Kyuhyun fejét, másik kezét pedig ütésre emelte.  Kyuhyun behunyta a szemét és várt, de nem történt semmi, csupán egy apró puffanást hallott. Mikor kinyitotta a szemét egy tenyeret látott az arca előtt amely felfogta az ütést. Ez a tenyér most rákulcsolódott a barna hajú srác öklére, majd magához húzta és a fülébe sziszegte.
- Ha még egyszer hozzá mersz érni ehhez a sráchoz neked véged van! És most takarodj! – azzal taszított egy nagyot rajta. 
A srác feltápászkodott és sebesen elhagyta társaival a helyiséget.
- Te pedig - fordult most Kyuhyun felé - ha még egyszer ilyen frászt mersz hozni ránk.
Kyuhyun most az egyszer nem vágott vissza, Siwon szemében olyat látott amilyet azelőtt még nem, őszinte aggódást és félelmet. És mindez miatta. A bejárat felé nézett, ahol ott állt mind a 8 fiú. Ő érte  jöttek. Hirtelen nagyon elszégyellte magát. Körbenézett, az állítólagos barátai már sehol sem voltak. Ki tudja mikor szívódtak fel. De az igazi barátai, azok itt voltak, annak ellenére ahogy bánt velük.
- Siwon - fordult a fiú felé - én nagyon sajnálom és köszönöm. És nektek is - fordult most a többiek felé - és sajnálom, hogy annyi gondot okoztam, főleg nektek Yesung és Leeteuk.
- Semmi baj - mosolygott rá Leeteuk.
- Jó fiú vagy te Kyuhyun - kacsintott rá Siwon.
- Jééé, nem maknaenak szólítottál - csodálkozott Kyuhyun, ez volt az első alkalom, hogy Siwon a rendes nevén szólította.
- Talán itt az ideje, hogy felnőj és mi is úgy bánjuk veled.
- Igyekezni fogok!
Leeteuk eközben elballagott a bárpulthoz, fejét a pultra fektette, kezét felemelte, majd mutató és középső ujját felnyújtva rendelt:
- Egy dupla whiskyt kérek.
A többiek csodálkozva néztek rá.
- Na de Leeteuk - kerekedtek ki Yesung szemei.
- Ne nézzetek már így, az utóbbi napok, hetek kissé megviselték az idegeim, néha nekem is kell egy kis lazítás.
- Oké - nevetett Siwon miközben odament a pultoshoz - a dupla whiskey helyett egy pohár bort kérnénk. Az is bőven el fog lazítani - ezt az utolsó mondatát már Leetueknek címezte.
A fiúk megvárták amíg Leeteuk megissza a borát, aztán elindultak haza.
- És ezzel itt mi lesz? - mutatott Donghae a motorra mialatt elmentek mellette.
- Majd elvitetjük. Gondolom nem ezzel akarsz hazamenni? - fordult Kyuhyun felé.
- Nem, azt hiszem most egy darabig nem akarok motort látni.
Fél óra múlva mindannyian fáradtan rogytak le a nappaliban.
- Megnézzünk egy filmet? - kérdezte Sungmin.
- Te meg a film mániád  - nevetett Eunhyuk
- De valami vígjátékot nézzünk akkor - kérte Shindong - drámából mára már volt elég bőven.
Épp mindenki elhelyezkedett, Sungmin berakta a filmet a dvd lejátszóba, amikor csöngettek.
- Megyek megnézem - indult el Sungmin.
Fél perc múlva széles mosollyal az arcán újra megjelent a nappaliban.
- Leeteuk téged keresnek.
A fiú csodálkozó arccal elindult kifelé, vajon ki keresheti.
- Ki az Sungmin? - érdeklődött a kíváncsi Eunhyuk.
- Majd mindjárt meghallod - kacsintott rá Sungmin.
És valóban fél perc múlva Leeteuk boldogsággal teli hangja hangzott fel a bejárati ajtóból.
- Heechul!
- Hee visszajött! - örültek bent is a többiek.
- Ööö szerintem kezdjünk neki a filmnek, mert nem hinném, hogy egyhamar visszatérnek - javasolta nevetve Donghae.
És a fiú nem is tudta mennyire igaza van. Leeteuk ahogy meglátta az ajtóban Heechult azon nyomban a nyakába vetette magát.
- Heechul! Úgy örülök, hogy látlak, úgy hiányoztál!
- Te is nekem Teuk, te is nekem - simogatta meg lágyan a fiú arcát.
- De most már nem mész vissza ugye? - kérdezte Leeteuk aggódva.
- Nem, végre befejeztük a sorozatot.
- Akkor jó.
- Szerintem is, mert most egy jó darabig nem akarlak elengedni magam mellől - mormolta miközben ajka egyre közelebb került Leeteuk ajkához, míg végül össze nem forrtak egy hosszú, szenvedélyes csókban.