- Szia Sungmin - bújt be mosolyogva Ryeowook az ajtón.
- Szia Wookie - köszöntötte a fiút viszonozva a mosolyát.
- Tudod milyen nap van ma? - kérdezte Ryeowook sejtelmesen miközben magához húzta a fiút.
- Milyen? - kérdezte Sungmin meglepetten.
- Ma vagyunk pontosan fél éve együtt - mosolygott még szélesebben Ryeowook már ha ez egyáltalán lehetséges volt.
- Ó tényleg? - csodálkozott Sungmin.
- Ne már! Elfelejtetted? - Ryeowook hangja csalódottságról árulkodott.
- Ne haragudj - nézett rá Sungmin bocsánatkérő szemekkel.
- Semmi baj - mosolyodott el újra Ryeowook - ám én vettem neked valamit.
- Mit? Mit? - lelkesedett Sungmin.
- Pillanat! - pördült meg Ryeowook és kiment a szobából - szemeket becsukni - kiabált be.
Bekukucskált az ajtón és miután meggyőződött, hogy Sungmin szemei tényleg csukva vannak és a fiú még véletlenül se les, bement azt ajándékával.
- Most már kinyithatod.
- Wookie ezt nem hiszem el! Köszönöm! - ugrott a fiú nyakába.
- Láttam mikor nézegetted a hangszerboltban ezt a gitárt, többször is visszamentél megnézni, gondoltam örülni fogsz neki - pirult el Ryeowook.
- Nagyon! Imádom!
Sungmin arca ragyogott a boldogságtól. Odament Ryeowookhoz magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta.
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek -súgta a fiú fülébe úgy, hogy Ryeowook egész beleborzongott.
- Játszol nekem rajta valamit? - kérte Ryeowook.
- Persze.
Sungmin leült az ágyra, ölébe vette a gitárt és egy lassú dalt kezdett el játszani.
Ryeowook elbűvölve hallgatta, néha lehunyta a szemét és hagyta, hogy a gitár hangja teljesen átjárja a testét. Aztán kinyitotta a szemét és Sungminban gyönyörködött, a fiú olyan áhítattal játszott a gitáron, Ryeowook órákig elnézte, elhallgatta volna így. De amint vége volt a számnak Sungmin elnézést kért és letette a gitárt az ágyra.
- Egy pillanat, máris jövök.
- Rendben.
Ryeowook addig leült az ágyra, kezébe vette a gitárt és elkezdett játszogatni rajta. Már negyed óra is eltelt, de Sungmin még mindig nem volt sehol. Vajon mit csinálhat ennyi ideig morfondírozott Ryeowook.
- Sungmiiiin - kiabált ki a folyosóra.
- Egy pillanat - válaszolt vissza a fiú.
Ryeowook ide-oda járkálgatott a szobában nem tudott mit kezdeni magával. Végül bejött Sungmin.
- Gyere velem egy kicsit - mondta sejtelmesen.
- Hova?
- Nem kérdezünk, jövünk.
Sungmin a nappali felé vette az irányt. Majd a fordulónál megállt és meghajolt.
- Csak Ön után uram - mondta pajkosan.
Ryeowook nevetett, de ahogy belépett a nappaliba a meglepetéstől tátva maradt a szája. A nappali közepén egy kis asztal állt, két székkel. Az asztal meg volt terítve két személyre, tele volt étellel, a vázában rózsák álltak, és az egész nappali tele volt szórva rózsaszirmokkal.
- Sungmin - fordult felé a fiú - ez...ez gyönyörű. Szemében könnycseppek csillogtak.
- Örülök, hogy tetszik - mosolygott Sungmin.
- Szóval mégsem felejtetted el - szipogott Ryeowook.
- Dehogyis, hogyan is felejthetnék el egy ilyen fontos dátumot - Sungmin odalépett a fiúhoz végigsimított az arcán, majd lágyan megcsókolta - hálas vagyok a sorsnak, hogy találkozhattam veled.
- Én is Sungmin, és soha, de soha nem akarok elválni tőled.
- Nem is kell - mormogta Sungmin miközben apró csókokkal borította el Ryeowook arcát, majd a nyakát, a vállát.
Ryeowook apró nyögésekkel adta tudtára mennyire jól esik neki amit a fiú csinál.
Végül Sungmin kénytelen-kelletlen abbahagyta.
- Hé! - tiltakozott rögtön Ryeowook.
- Előbb együnk mert kihül a vacsora aztán folytathatjuk amit elkezdtünk.
- Rendben van.
Ryeowook leült az egyik székre és körülnézett az asztalon. Rengeteg finomsággal volt tele. Köztudott, hogy Ryeowook imádja a hasát, így Sungmin azt gondolta meglepi a fiút egy romantikus vacsorával édes kettesben.
- Húú nagyon jól néz ki minden.
- Hát igyekeztem, de Leetueknek is köszönet jár, ő segített nekem a főzésben.
- Tényleg hol vannak a többiek? - Ryeowook csak most eszmélt rá, hogy senkit sem látott vagy hallott a csapatból már egy ideje.
- Elmentek moziba, hogy mi kettesben maradhassunk.
- Az egész csapat? Nem lesz ebből gond?
- Á dehogy. Leeteuk kibérelt egy egész termet, szóval nem kell aggódni, hogy a rajongók meglátják őket vagy ilyesmi. Én inkább arra vagyok kíváncsi, hogy fognak dülőre jutni melyik filmeket nézzék még - kuncogta.
- Leaderünk majd igazságot tesz köztük.
- Igen - nevetett Sungmin - szóval rengeteg időnk van.
- Az jó - jelent megy egy perverz mosoly Ryeowook arcán - mert sok mindent szeretnék csinálni veled ma este.
- Hmm és például miket?
- Majd meglátod.
- Rendben akkor először is együnk.
Ryeowooknak nem kellett kétszer mondani, jól megpakolta a tányérját, aztán megevett egy jó adag desszertet is. Sungmin nem győzött álmélkodni Ryeowook étvágyán, bár már volt ideje hozzászokni, Ryeowook időként mégis meg tudta lepni azokkal a hatalmas étel adagokkal amiket képet volt magába lapátolni.
Miután jól teleették magukat, Sungmin felajánlotta, hogy nézzenek meg egy filmet pihenésképpen. Egy romantikus filmet választott, nem túl nyálasat, de úgy gondolta egy akciófilm nem igazán illet volna a hangulathoz. Kényelmesen elhelyezkedtek a kanapén, Ryeowook a mellkasára hajtotta a fejét úgy nézte a filmet. Sungmin átkarolta a fiú vállát, állát a fején nyugtatta. Néha megpuszilta a fiú buksiját amire egy "mmm" volt mindig a válasz.
- Na milyen volt? - kérdezte Sungmin miután végett ért a filmet.
- Nagyon tetszett, de tudod én jobban szeretem a valóságot.
- Igen?
- Aham - mormogta Ryeowook és megcsókolta Sungmint, először lágyan, majd egyre hevesebben. Sungmin ölébe ült vele szemben és elkezdte csókolgatni a nyakát, a vállát, majd kigombolta az ingjét és végigsimított tökéletesen kidolgozott felsőtestén. Érintésétől Sungmin teljesen lázba jött. Majd Ryeowook felvett egy rózsaszirmot és azzal is végigsimított a fiún. Érezte, hogy Sungmin kezd izgalomba jönni, kezével benyúlt hát a fiú nadrágjába és masszírozni kezdte a férfiasságát. Sungmin felnyögött, ahogy a fiú lent megérintette. Ryeowook közben tovább csókolgatta Sungmint a mellkasától kezdve a hasán át amíg el nem ért az ágyékáig, ekkor a szájával folytatta a kényeztetést. Sungmin egyre gyorsabban vette a levegőt, nyögései egyre gyakoribbá váltak, míg el nem érte a teljes kielégülést. De Ryeowook még nem végzett, Sungmin nyögései teljesen felizgatták, megfogta a fiú kezét és magával vitte a szobájukba. Előkészítette a síkosítót, Sungmint az ágyra döntötte, levetette róla a nadrágot, majd egy először egy, aztán két ujjal tágítani kezdte. Mikor érezte, hogy már elég tág, bekente a síkosítóval férfiasságát és a fiúba hatolt. Sungmin felnyögött mikor magában érezte a fiút. Ryeowook először lassan, majd egyre gyorsabban kezdett el mozogni. Sungmin egyre erőteljesebben zihált, Ryeowook pedig egyre erősebbeket lökött. A kezével még rásegített és masszírozni kezdte Sungmin férfiasságát. Sungmin úgy érezte nem bírja tovább menten szétrobban belül, végül a két fiú egyszerre ment el. Lihegve feküdtek egymás mellett. Sungmin oldalra fordult és lágyan végigsimított Ryeowook arcán.
- Szeretlek és szeretni foglak amíg csak élek.
- Én is szeretlek.
Ryeowook odabújt a fiúhoz, az pedig átkarolta őt. Így egymás karjaiban aludtak el.
Másnap Sungmin épp a konyhában készített teát, amikor Leetuek még félig kómás állapotban kiblattyogott a konyhába.
- Jó reggelt hyung.
- Jó reggelt Sungmin. Na hogy telt ez este?
- Nagyszerűen!
- Ennek örülök.
- Jaj hyung ne haragudj, hogy nem takarítottam össze a nappalit még az este, de ö ízé - jött zavarba Sungmin.
- Semmi gond - nevetett Leeteuk.
- De reggeli után máris megcsinálom.
- Csak nyugodtan Sungmin, ráérsz vele.
- Köszönöm hyung.
Sungmin elindult a szobájába, hogy megnézze Ryeowook felébredt-e már, de hirtelen elkezdett forogni vele a világ, meg kellett kapaszkodnia a falban, hogy el ne essen.
- Sungmin jól vagy? - futott oda hozzá Leeteuk.
- Igen, ne aggódj minden rendben van. Csak egy kicsit megszédültem.
- Akkor jó, már megijedtem, hogy valami komoly baj van. Vigyázz magadra Sungmin!
- Igyekszem - nevetett a fiú, majd elindult ismét a szobájába.
Két nappal később Ryeowook és Sungmin a nappaliban tévéztek. Hapci tüsszentett Sungmin.
Majd még egyet.
- Jól vagy Sungmin? - nézett rá aggódva Ryeowook.
- Azt hiszem kissé megfáztam - szipogta a fiú.
Ryeowook megfogta a fiú homlokát.
- Szerintem lázas is vagy. Gyere pihenj le.
- Jól vagyok Wookie, ne aggódj - mosolygott rá Sungmin.
- De mostanában elég gyakran meg vagy fázva.
- Ez egy ilyen időszak.
- Inkább többet kéne pihenned - morogta Ryeowook - Mindenesetre hozok egy lázmérőt.
Kiment és pár perc múlva visszatért egy lázmérővel, lázcsillapítóval meg egy pohár vízzel.
- 38 fok - állapította meg, kivett egy tablettát, Sungmin kezébe nyomta, majd odaadta neki a vizet is - tessék ezt vedd be!
- Köszönöm Wookie - mosolygott a fiúra - ne aggódj pár nap és kutyabajom se lesz.
- Remélem is.
De Ryeowook nem tudott megnyugodni, nagyon nem tetszett ez neki.
Néhány nap eltelt és Sungmin valóban jól lett. Egyik este fürdés után épp lefekvéshez készülődtek mikor Ryeowook arcára hatalmas ijedtség ült ki.
- Sungmin neked vérzik az orrod! - Ryeowook teljesen bepánikolt.
- Nyugi Ryeowook - Sungmin egy papírzsebkendő után kutatott a fiókban. Végre talált egyet azt az orrához tartotta majd kiszaladt a fürdőbe. Ryeowook utána sietett . Vizes borogatást tett a tarkójára és Sungmin orrvérzése néhány perc múlva elállt.
- Oké, ebből elég, holnap elmész az orvoshoz - Ryeowook hangja ellentmondást nem tűrően csengett.
- Rendben van - egyezett bele Sungmin - de most menjünk aludni.
Másnap reggel amint megreggeliztek Ryeowook már sürgette is, hogy induljon az orvoshoz.
- Jól van, jól van megyek már - azzal Sungmin indult is.
2 óra múlva ért haza, Ryeowook már tűkön ült, teljesen kivolt az aggodalomtól.
- Na mit mondott az orvos? - támadta le a házba még szinte be se lépő Sungmint.
- Egyenlőre semmit. Megvizsgált és vért vettek. Azt mondta nagyon sok oka lehet, meg kell várni a vérvizsgálat eredményét akkor többet fogunk tudni.
- És az mennyi idő?
- Két nap.
Az elkövetkező két napban Ryeowook alig bírt magával. Persze nyugtatgatta magát, hogy semmi komoly, Sungmin bizonyára csak kimerült, sokat dolgoztak mostanság, az új album promociója jócskán kimerítette őket, de idegessége ellen nem tudott mit tenni.
Végre eljött az időpont mikor Sungminnak vissza kellett mennie az orvoshoz. Ryeowook otthon fel-alá sétált a szobában, bármibe is kezdett bele nem tudta magát lefoglalni. Leetuek is nyugtatgatta, hogy nem lesz semmi baj. Végre Sungmin hazaért.
- Na mit mondott az orvos?
- Gyere Ryeowook beszélnünk kell - Sungmin hangja halkan és erőtlenül csengett.
- Mi a baj? - Ryeowookon úrrá lett az ijedtség.
- Gyere! - Sungmin csak ennyit mondott, megfogta a fiú kezét és maga után húzta be a szobájukba.
- Ülj le!
- Sungmin mi történt? Kérlek mond már el! - Ryeowook közel állt a síráshoz.
- Wookie...én leukémiás vagyok - Sungmin szemében könnycseppek jelentek meg.
Ryeowook teljesen lefagyott a hallottaktól. Agya újra és újra lejátszotta ezt az egy mondatot, egyszerűen nem volt képes feldolgozni a hallottakat. Elméje küzdött ellene, nem akarta elfogadni a tényt. Nem az nem lehet, Sungmin nem lehet beteg. Ryeowook teljesen kétségbeesett. Arcáról hangtalanul peregtek a könnyek. Nem veszítheti el Sungmint, az nem lehet. Sungmin leült mellé az ágyra. Ryeowook a nyakába borult és megállíthatatlanul zokogni kezdett.
- Sungmin kérlek ne hagyj el, nem hagyhatsz magamra.
- Jól van Wookie sírd csak ki magad - vigasztalta a fiút, miközben már az ő könnyei is feltartoztathatatlanul folytak végig az arcán. Nem a haláltól félt, hanem attól, hogy elveszítheti Ryeowookot és ez sokkal nagyobb fájdalommal töltötte el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése