Hyukie ajándéka

- Szia Hyukie - üdvözölte szerelmét Donghae miközben mosolygott mint a vadalma.
- Szia Hae.
Eunhyuk arcán némi zavar látszódott a boldogságtól fülig érő szájú, láthatóan izgatott Donghae láttán.
- Minden rendben van? - kérdezte a fiútól.
- Aham. Minden a leeeeegnagyobb rendben.
- Ööö értem. Azaz nem értem. Mitől van ilyen jókedved Hae? Nem mintha nem örülnék neki, félre ne érts! Csak nem szoktál te ilyen látványosan majd kicsattani a boldogságtól.
- Majd nemsokára meglátod - titokzatoskodott Donghae.
- Ne már Hae! Mond el! Kérlek!
- Nem-nem - nevetett Donghae
- Na légyszi! Hae! - könyörgött a fiúnak, de az hajthatatlan maradt.
Eunhyuk ekkor taktikát változtatott. Odalépett a fiúhoz, magához vonta, két karjával átölelte derekát, úgy kérte.
- Naaa Hae - hangja lágyan szólt, kezével végigsimított a fiú arcán.
- Nem Hyukie, bárhogy is igyekszel, ez most nem fog összejönni.
Eunhyuk elengedte Donghae derekát.
- Gonosz vagy!
- Neked lesz ajándék! - súgta gyorsan Eunhyuk fülébe, majd kifutott a szobából.
Eunhyuk fél másodperc alatt izgatott kisgyerekké változott. Vajon milyen ajándékot kaphat Donghaetől morfondírozott. Kisietett a fiú után, de az már nem volt sehol. Így, hogy tudta ő kap meglepetést még nehezebb volt a várakozás. De Donghae késő délutánig nem került elő.  Akkor is csak sejtelmes mosollyal az arcán mászkált a házban és állandóan sutyorgott valamit Ryeowookkal. Akinek ilyenkor menetrendszerűen szintén széles mosoly terült el az arcán és nagyon izgatott lett. Eunhyuk  már nem tudott mit kezdeni magával, szörnyen furdalta a kíváncsiság.
Aztán egyszer csak Ryeowook belibbent hozzá a szobába.
- Hyukieee segíts nekem! - kérte.
- Oké, de miben?
- Nem tudok választani két ruha között a holnapi fellépésre és neked olyan jó ízlésed van - nézett rá Ryeowook ragyogó szemekkel.
- Az már igaz! - húzta ki magát Eunhyuk.
- Akkor jössz?
- Mehetünk.
Míg a két fiú átment Ryeowook szobájába, addig egy eddig a nappaliban meghúzódó árnyra lehetünk figyelmesek. Ez az árny most beosont Eunhyuk szobájába és egy kisebb dobozt tett le a szoba közepén a szőnyegre, majd ismét kiosont.
- Köszönöm szépen még egyszer a segítséged Hyukie - búcsúzott el a szobája ajtajában Ryeowook a fiútól.
- Ugyan már, igazán nincs mit. Ha bármit gondod van csak nyugodtan szólj nekem. Majd én megoldom - mondta magabiztosan a fiú.
- Kösz Hyukie - nevetett Ryeowook.
Amikor Eunhyuk belépett a szobájába meglepődve vette észre a szoba közepén lévő dobozt.
- Hát ez meg mi? - csodálkozott. Aztán eszébe jutott.
- Csak nem a meglepim?
Nagy hévvel megindult a doboz felé, ám az egyszer csak megmozdult. Eunhyuk riadtan ugrott hátra.
- Ez mozog! - kiáltott fel. Majd miután kissé megnyugodott megint közelíteni kezdett a doboz felé. Óvatosan kinyitotta a doboz tetejét, majd az előbb még ijedt arcon hatalmas mosoly jelent meg.
- Egy kis kutya!
Óvatosan kiemelte a dobozból és megsimogatta.
- De gyönyörű vagy!
- Örülök, hogy tetszik - szólalt meg a fiú háta mögül a időközben a szobába belopódzott Donghae.
- Nagyon Hae, nagyon szépen köszönöm! - közben felállt és odament a fiúhoz, szemei csak úgy ragyogtak a boldogságtól - köszönöm édes - csókolta meg a fiút.
- Nagyon szívesen Hyukie. Olyan régóta mondogatod mennyire örülnél, ha neked is lehetne egy kutyád, gondoltam megleplek vele - kacsintott a fiúra.
- Imádlak!
Eunhyuk leült a földre és játszani kezdett a kiskutyával.
- Na és mi legyen a neve? - guggolt le hozzájuk.
- Hmmm. Ezen még gondolkodnom kell.
Eunhyuk magához szorította.
- Olyan édes és olyan selymes a bundája.
- Igen nagyon kis cuki, én is beleszerettem első látásra.
- Megvan, legyen a neve Choco.
- Choco?
- Aha - bólogatott lelkesen Eunhyuk.
- Rendben - nevetett Donghae.
- Jut eszembe - állt fel a fiú - vettem még a kutyulinak néhány dolgot, megyek behozom.
Mikor visszajött kezében egy aranyos kis négyzet alakú kutyafekhely volt, egy  nyakörv, meg  két kis kutyatál. A fekhelyet lerakta nem messze az ágy Hyukie felőli oldalától. Mellé a két kis tálat.
- Így jó lesz? - kérdezte Eunhyuktól.
- Aha - mosolygott a fiú.
Aztán Donghae leguggolt a kutyához és rárakta a nyakörvet.
- Így ni. Csini vagy Choco!
Eunhyuk felkapta a kutyát és ide-oda forgatva csodálta az ő kis büszkeségét. Majd egyszer csak ültében akkorát ugrott, hogy majdnem beverte a fejét az ágya oldalába, ugyanis a kis Choco úgy ahogy van telibe pisilte.
- Fúúúj - tette le a földre a kutyát, aztán felállt és pólóját eltartva a hasától egyik lábáról a másikra ugrándozni kezdett - Hae csinálj valamit!
- Nyugi Hyukie - Donghae próbálta elkapni Eunhyuk kezét- Hyukie nyugodj már meg!
A fiú végre abbahagyta az ugrándozást és Donghae le tudta venni róla a pólóját.
- Na ez megy a szennyesbe - fogta meg két újjal a pólót és jó messzire maga elé tartva kivitte a fürdőbe.
- Azt hiszem le is kéne fürdenem - nézett rá Eunhyuk kétségbeesett arccal mikor visszaért a szobába.
Donghae elnevette magát.
- Menj csak, addig én eleszek Őhuncutságával. De ahogy Eunhyuk elhaladt mellette, elkapta, magához vonta és végighúzta ujjait a fiú mellkasán.
- Siess vissza! - súgta a fiú fülébe, aztán belecsókolt a nyakába. Eunhyuk úgy megindult mintha puskából lötték volna.
Donghae addig jól eljátszott Chocoval és próbálta tanítgatni a kutyust.
- Ilyet nem szabad ám csinálni Choco - magyarázta a kutyának - nem pisiljük le a gazdit.
Pár perc múlva megérkezett Eunhyuk is. Donghae vágyakozva nézett a fiúra akinek csak egy törülköző volt a dereka köré csavarva. Vizes hajából egy-egy csepp még leesett és végigfolyt a fiú izmos mellkasán. Donghae felállt és magához húzta Eunhyukut.
- Tudod nem is olyan biztos, hogy annyira rossz volt, hogy lepisilt Choco.
- Hae - méltatlankodott a fiú.
Donghae elkezdte harapdálni Eunhyuk fülét.
- Hmm - mormogott elégedetten Eunhyuk - lehet tényleg igazad van.
- Nekem mindig - mondta Donghae majd ajkai rátapadtak Eunhyuk ajkaira.
Ám úgy látszik a kis Choco nem tűri, hogy kikerüljön a figyelem középpontjából, mert máris elkezdett ugrándozni a két fiú lábainál.
- Mit szeretnél Choco? - nevetett le rá Eunhyuk - te is kérsz egy puszit?
- Nem, nem - tiltakozott Donghae - a te ajkaid csak nekem vannak fenntartva.
- Azt mondod?
- Azt - csapott le rájuk ismét Donghae.
De Choconak megint nem tetszett, hogy nem vele foglalkoznak és újra ugrándozni kezdett a fiúk lábai körül. Hae nevetve nézett le a kis szőrmókra.
- Azt hiszem ideje lefektetni.
- Na gyere te kis rosszcsont - kapta fel Eunhyuk - és lerakta Chocot a fekhelyére. Donghae közben az egyik tálba vízet hozott.
- Hyukie ugye tudod, hogy éjjel majd fel kell kelned kivinni pisilni?
- Ne már! -vágott fájdalmas arcot Eunhyuk.
- Muszáj, hogy megtanulja, hogy szólnia kell meg, hogy átaludja majd az éjszakát kikéredzkedés nélkül. De az eleje sajna ilyen.
- Kár - sóhajtott nagyot Eunhyuk
- Na jól van Hyukie töröld le ezt a világvége fájdalmat az arcodról - nevetett Donghae - azt hitted egy kutya csak annyiból áll, hogy jókat játszadozol vele?
 - Miért nem? - kérdezte Eunhyuk angyalian ártatlan arccal.
- Hyukie könyörgöm - emelte a plafonra a tekintetét Donghae.
- Jól van na, csak vicceltem - nevetett Eunhyuk.
- Teeee, na megállj! - Donghae átvetette magát az ágyon és játékosan hátsón rúgta Eunhyukot - ezért még számolunk.
- Ó csak nyugodtan.
- Nem félsz?
- Hát az attól függ mi a büntetés - incselkedett Donghaeval.
A fiú nem bírta tovább, elkapta Eunhyukot és ledöntötte az ágyra.
- Élvezni fogod, azt garantálom!
És Donghae tartotta a szavát. Valamikor éjfél körül Eunhyuk kimászott az ágyából és félálomban kivitte a kis Chocot pisilni, akinek persze a kerítéstől kezdve a környező fákon át mindent meg kellett jelölnie. A hajnali kimenetel nem volt ilyen szerencsés, Choco beintett gazdinak és nem volt hajlandó pisilni. 10 percnyi könyörgés után Eunhyuk feladta és magával cipelve Chocot visszabotorkált a szobájába. Reggel álmosan és fáradtan kelt.
- Nyugi csak pár nap - vigasztalta Donghae.
- Aha - grimaszolt egyet Eunhyuk.
Donghae végignézett rajta. Haja még össze-vissza állt, arca gyűrött volt a fáradtságtól, szemei félig még csukva voltak. Rövidnadrágja jobb oldalon kissé le volt csúszva, szabadon engedve egy kis területet a csípőjéből. Ellenállhatatlanul édesen nézett ki. Donghae odalépett hozzá és magához húzta.
- Mi lenne ha lazítanánk még egy kicsit? - vetett sokatmondó pillantást a fiúra. Eunhyuk válaszul vadul megcsókolta, de ekkor kopogás szakította félbe őket. Elengedték egymást majd Donghae kiszólt.
- Igen, tessék.
- Jó reggelt - dugta be fejét Leetuek az ajtón - na hogy telt az első éjszaka? - Eunhyuk fejét meglátva elnevette magát - ó nem kell mondanotok semmit, már értem.
De Eunhyuk szeme abban a pillanatban kipattant, ugyanis a kis dögnek több se kellett, már ki is csusszant Leeteuk lábai mellett és végigvágtatott a folyosón.
- Bocsánat - kért elnézést Leeteuk.
- Semmi gond - vetette oda Donghae miközben Eunhyukkal a kutya után vetették magukat.
Néhány percnyi keresgélés után két szobával arrébb találták meg amint éppen Ryeowookkal labdázott. A fiú egyre apró gumilabdát gurított el amit Choco rendre ügyesen visszahozott, jutalmul mindig buksi simogatást kapva. A három fiú mosolyogva állt az ajtóban, nehéz lett volna eldönteni ki az aranyosabb Choco vagy Ryeowook. De nem mindenki gondolta így.  A konyhából méltatlankodó hangok szűrődtek ki.
- Hol van már a reggeli?
- Wookieeeee! - kiabált ki Kyuhyun.
- Hupsz! - kapott észbe Ryeowook - bocs Choco - azzal kiszáguldott a szobából.
- Na gyere te rosszcsont - kapta fel Eunhyuk - megyünk vissza a szobádba.
- Inkább hozd őt is reggelizni - kiabált ki Ryeowook a konyhából.
Így aznap reggel Choco a fiúkkal együtt evett.
Délután Sungmin megkérdezte Eunhyuktól mi lenne ha eljönne a Kiss the Radio felvételére és Chocot is magával hozná.
- Sztár lesz belőled - nézett Eunhyuk Chocora akár büszke apa a fiára.
Szép rendben meg is érkeztek a studióba. Eunhyuk lerakta Chocot had futkározzon egy kicsit.
Aztán megkezdődött a rádióműsor. Ám körülbelül a felvétel közepén egyszer csak behalt az egyik mikrofon. Ryeowook zavartan ütögette meg a tetejét, de az csak nem akart műkődni, a fiú hátrafordult és mindjárt megtalálta a baj forrását. A kis Choco a legnagyobb lelkinyugalom közepette rágcsálta a mikrofon kábelét.
- Ööö Hyukie a kutyád - szólt a fiúnak Choco felé mutatva.
- A francba - ugrott fel Eunhyuk és elindult, hogy elkapja a kis rosszcsontot, de Choco megérezhette, hogy most nem épp dicséretet fog kapni, ugyanis befutott a rádió pultja alá.
Eunhyuk megpróbálta kikönyörögni onnan, de nem sok sikerrel, Ryeowook és Sungmin is a segítségére sietett, de hiába Choco megmakacsolta magát. Ellenben a műsorhoz érkező kommentek 80%-a arról szólt milyen szép formás fenekük van a fiúknak. Valószínű a hálás elfek egy csapásra megszerették Chocot. A műsor végül rendben lezajlott. Ryeowook kapott egy másik mikrofont, Choco pedig a pult alól követte végig az eseményeket.
Az éjszaka történt még egy incidens. A két fiú édesdeden aludt, amikor Donghae fordult egyet és ahogy kinyújtotta a kezét egy nagy szőrgombócba tenyerelt bele. Eunhyuk egy ijedt kiáltásra és egy halk puffanásra ébredt fel. Mikor felkapcsolta a villant Donghaet a földön fekve találta a takarója félig rajta, félig az ágyon volt, aminek a közepén pedig Choco terpeszkedett.
- Ez meg mit keres itt? - bökött ujjával mérgesen a hívatlan látogató felé Donghae - a frászt hozta rám.
- Choco - dorgálta meg Eunhyuk - tűnés vissza a helyedre - azzal visszatette Chocot a saját fekhelyére.
Donghae közben visszamászott az ágyba, felhúzta a pólóját és az oldalát vizsgálgatta amin egy hatalmas piros folt volt látható.
- Nagyon fáj? - érdeklődött Eunhyuk.
- Nem vészes - válaszolta mogorván Donghae.
- Majd én leápolom - indult meg felé a fiú, de Donghae hátat fordított a fiúnak és magára kapta a takarót.
- Tudod mit ápolj le - mormogta.
Eunhyuk úgy látta jobb ha annyiban hagyja a dolgot. Magára húzta a takarót és igyekezett újra elaludni.
A következő napok hasonlóképpen teltek. Eunhyuk nem sokat aludt és Choco olyan rossz volt akár egy kisördög. Hol egy zoknit csórt el, hol odapisilt, ahova nem szabadott volna egyéb szeretetcsomagokról nem is beszélve. De a fénypont miden bizonnyal az a jelenet volt amikor Choco egy alsónadrággal a szájában futott végig a folyosón nyomában a szitkozódó Siwonnal.
Egyik nap még Yesung teknősével is összeismerkedett. Hát nem lettek éppen puszipajtások.
De Eunhyuk kitartó volt és Choco egyre szófogadóbb lett. Nemsokára nem voltak többé ágyban alvások és végre Eunhyuk is végig aludhatta az éjszakát.
Egyik nap Eunhyuk aggóddó arccal járt egyik szobáról a másikra.
- Mi a baj Hyukie? - kérdezte tőle Sungmin mikor benézett az ő szobájába is.
- Nem találom Chocot.
- Ne aggódj biztos itt lesz valahol, tuti megint elbújt valahova a kis huncut.
- Igen biztos igazad van - erőltetett magára Eunhyuk egy mosolyt - megyek keresem tovább.
- Várj segítek neked.
- Köszi.
A fiúk mindent átkutattak a végén már Yesung és Siwon is segített, bár utóbbi még mindig haragudott rá az alsónadrágos história miatt, de sehol nem találták.
- Hae - borult könnyes szemekkel a fiú nyakába Eunhyuk mikor az hazaérkezett Leeteukkel és Ryeowookkal.
- Mi a baj Hyukie? - emelte fel a fiú fejét.
- Choco eltűnt.
- Biztos itt van valahol.
- Nem, a fiúkkal már mindent végignéztünk és sehol nem találtuk - ekkor már csak úgy potyogtak  Eunhyuk szeméből a könnyek.
- Nyugi megtaláljuk - simogatta vigasztalóan a fiú hátát Donghae.
- Nem lehet, hogy valahogy kiszökött? - vetette fel Ryeowook.
Eunhyuk arcán a szomorúságot ijedtség váltotta fel.
- Akkor ki tudja már merre jár.
- Lehet csak itt játszadózik a közelben nem hiszem, hogy messzire ment volna. Menjünk nézzük meg - induolt kifelé Ryeowook.
A fiúk lementek és nekiálltak a ház közelében Chocot keresni. Végül Yesung lelt rá, Choco a lépcső alatt bent a sarokban vidáman játszott egy darab csonttal.
- Hyukieee, gyere megvan!
A fiú boldogan ölelte magához.
- Te kis rosszcsont soha többé ne tedd ezt velem
Choco ártatlan szemekkel tekintet gazdijára és lelkesen csóválta a farkát.
- Nem biztos, hogy jó ötlet volt ez a kutya dolog - aggodalmaskodott Donghae.
- Dehogynem - mosolygott Eunhyuk - ez volt a második legszebb ajándék amit kaptam.
- A második? Na és mi volt az első?
- Hát te! - azzal szabad kezével magához húzta Donghaet és gyengéden megcsókolta.
- Choco remélem tudod milyen szerencsés vagy, hogy ilyen gazdád van - nevetett a kutyusra, majd tekintetét Eunhyukra emelte - akárcsak én, hogy vagy nekem.