Ryeowook néhány perc után kezdett megnyugodni. Kibontakozott Sungmin öleléséből. Ahogy meglátta a fiú sápadt arcát, ahogy erőtlenül próbált még most is mosolyogni rá, belé hasított mekkora egy idióta. Itt bőg holott most neki kéne Sungmint vigasztalnia, a támasza kellene, hogy legyen, nem, hogy még a fiú vigasztalja őt. Letörölte kézfejével könnyeit és nyugalmat kényszerített magára, még is mikor megszólalt hangja remegett.
- És mit mondott az orvos mi most a teendő?
- Először kemoterápiás kezelést fogok kapni, de úgy néz ki, hogy csontvelő átültetésre lesz szükségem, de addig még el kell végezni néhány vizsgálatot.
- Értem. Én adok neked csontvelőt ha kell - ajánlotta fel Ryeowook bizonytalanul.
- Édes vagy Wookie, de ez nem így működik. Nem adhat akárki, bizonyos fokú megegyezés kell, hogy legyen amit vizsgálat során lehet megállapítani. Leginkább hozzátartozók jöhetnek szóba.
- Tényleg a családodnak szóltál már?
- Nem, még nem. Először veletek akartam beszélni és még fogalmam sincs, hogy fogom elmondani nekik.
- Ha gondolod én szívesen elkísérlek.
- Köszönöm Wookie.
- Tudod, hogy rám mindenben számíthatsz! - magához vonta Sungmint és átölelte, minden erejével azon volt, hogy visszatartsa a könnyeit, Sungmin nem láthatja őt még egyszer sírni.
Sungmin végül kibontakozott a fiú öleléséből.
- Megyek beszélek Leeteukkel.
Ryeowook magára maradt. Érezte, hogy minden porcikájában remeg, még mindig sokkhatás alatt állt. De arca elszántságot tükrözött. Nem fogja hagyni, hogy Sungminnak bármi baja legyen, mellette fog állni egész végig, amíg a fiú újra meg nem gyógyul. Tudta, hogy most Sungmint helyett is neki kell erősnek lennie, a fiú egy pillanatra sem láthat rajta semmiféle kétséget vagy bizonytalanságot. Csak még egyszer utoljára - lehelte mintha csak engedélyt kért volna valakitől, lerogyott a padlóra és zokogásban tört ki. Percekkel később úgy érezte a lelke is megnyugodott egy kissé, felállt letörölte könnyeit és szemében olyan tűz lobogott amit senki nem győzhetett le.
Ezalatt Sungmin beszélt Leeteukkel, aki döbbenten hallgatta a fiút. Őt is ugyanúgy sokkolta Sungmin betegsége akárcsak Ryeowookot.
- Sungmin ugye tudod, hogy mindenben számíthatsz ránk?
- Persze hyung és köszönöm.
- Nem kell, hogy bármit is megköszönj ez csak természetes.
- Kérlek tudnál beszélni a többiekkel?
- Persze elmondom nekik.
- Köszönöm. Visszamegyek Wookiehoz, nagyon kiborult szegénykém.
- Nem csodálom. Nagyon szeret téged.
- Tudom. Én is őt.
Leeteuk elindult szólni a többieknek, meredten maga elé nézve lépkedett a folyosón mikor belebotlott Yesungba.
- Teuk minden rendben van? - nézett rá aggódva a fiú.
- Nem, nincs - emelte fel a fejét a fiú.
Yesung hátrébb lépett egyet ijedtében, Leeteuk arca csupa könny volt.
- Mi történt Teuk? Mi baj? - kérdezte.
- Kérlek tudnál szólni a többieknek, hogy mindenki most azonnal jöjjön a nappaliba, fontos dolgot kell mondanom nektek.
- Persze, máris megyek. Leeteuk köszönetképp bólintott egyet és elindult a nappaliba. Yesung szélsebben végigjárta a szobákat, hogy mindenkinek szóljon. Teljesen megrémítette Leeteuk látványa, vajon mi történhetett ami ennyire kiborította őt. A fiú megrázkódott, rossz érzés futott át rajta, csak remélni merte, hogy nincs semmi komoly baj.
5 perccel később már mindenki a nappaliban várakozott. Leeteuk az egyik falnak támaszkodva, fejét lehajtva állt. Yesung odalépett hozzá és közölte, hogy mindenki itt van. A fiú bólintott.
Amikor felemelte a fejét mindenki megdöbbent, piros, duzzadt szemei sírásról árulkodtak.
- Hyung valami baj van? - érdeklődött Eunhyuk.
- Igen Hyukie baj van - Leeteuk mély levegőt vett - Sungminról van szó.
- Tényleg Sungmin és Wookie miért nincsenek itt? - kérdezte Siwon és kezdett rossz érzése lenni - csak nem történ velük valami? - kérdezte ijedten.
- Wookie jól van...de Sungmin...mostanában nem érezte túl jól magát ezért elment az orvoshoz, ahol kiderült, hogy...leukémiás - Leeteuk hangja elcsuklott könnyei megállíthatatlanul törtek elő. A többieken néma döbbenet lett úrrá. Nem akarták elhinni amit az előbb a leaderük mondott. Nem, az nem lehet, hogy Sungminnak ilyen komoly betegsége legyen. Többen elsírták magukat, másokon tehetetlen düh lett úrrá, mindenki másképp élte meg Leeteuk bejelentését.
- Sungmin! - kiáltott fel Kyuhyun és rohant be a fiú szobájába. A többiek követték.
- Sungmin.. - Kyuhyun nem tudott mást mondani, a többiek sem tudtak megszólalni.
- Ne aggódjatok meggyógyulok meglátjátok - próbált mosolyogni Sungmin.
- Még szép, hogy meggyógyulsz! - Ryeowook hangja erőteljesen és határozottan csengett. Leeteuk még sosem látta ilyennek a fiút. Ryeowook általában csendes, kedves fiú volt, aki inkább védelemre szorult, de most először a fiú nyomát sem mutatta gyengeségnek. Szemeiben tűz lobogott, arca elszánt, hangja határozott volt. A fiú eltökéltsége erőt adott a többieknek is, mindannyian biztatták Sungmint és biztosították, hogy mellette állnak és segítenek neki amiben csak kell.
Még egy nehéz feladat hárult Sungminra. El kellett, hogy mondja a betegségét a családjának. Talán ez volt mind közül a legnehezebb. Donghae felajánlotta, hogy elviszi kocsival a szüleihez. Ryeowook tapintatosan megkérdezte tartson-e vele, vagy inkább egyedül szeretne menni, de Sungmin azt kérte menjen vele. Még aznap délután elindultak. 4 órányi út után meg is érkeztek. Sungmin beinvitálta Donghaet is, de a fiú udvariasan visszautasította, nem akart zavarni.
Sungmin szülei először nagyon örültek, hogy látják a fiúkat, hisz már régóta nem találkoztak, ráadásul még egy csapattársát is megismerhetik. Sungmint már ekkor a sírás kerülgette, hogy mondhatná el a szüleinek az igazságot mikor ennyire boldognak látja őket. Ryeowook finoman megszorította a kezét jelezve, hogy itt van mellette és számíthat rá. Sungmin végül megkérte a szüleit, hogy üljenek le és elmondta jövetelének valódi okát. Szülei és öccse döbbenten hallgatták, ugyanúgy nem akarták elhinni ahogy előtte csapattársai se tudták. Öccse odaszaladt hozzá és szorosan átölelte.
- Ugye meggyógyulsz hyung, ugye? - nézett rá könnyes szemekkel. Sungmin nem tudott megszólalni, torkát sírás fojtogatta.
- Persze, hogy meggyógyul - válaszolta helyette Ryeowook.
Még egy ideig beszélgettek aztán a két fiú elbúcsúzott. Indulniuk kellett ha még sötétedés előtt vissza akartak érni Szöulba. Sungmin hazafelé elaludt a kocsiban, hosszú és fárasztó napja volt. Ryeowook védően átkarolta a fiút, vigyázva álmát egészen hazáig.
Másnap Sungminnak be kellett mennie a kórházba, hogy az orvossal pontosan megbeszélje a kezelés menetét. Először kemoterápiás kezelést kap, majd, ha az nem segít akkor a csontvelő átültetés jöhet csak szóba. Az elején megengedték neki, hogy bejárjon, de később be kell majd feküdnie a kórházba, ez volt az orvosi utasítás.
Időközben Leeteuk beszélt a menedzserrel is és úgy döntötték egy hivatalos sajtókonferencián bejelentik Sungmin betegségét. Ez nem olyan amit el lehet csak úgy titkolni a nyilvánosság előtt. A konferencián csak a menedzser és Leeteuk vett részt, a fiú így is alig bírta végigcsinálni és megkönnyebbült, hogy a bejelentést a menedzser magára vállalta.
Percekkel később az elfek között futótűzként terjedni kezdett a hír, mindenki szörnyen aggódott Sungminért. Rengeteg e-mailt kaptak, tweeteket, mivel Sungminnak nem volt egyedül twiterre ezért a többi fiún, főleg Ryeowookon keresztül üzentek neki. Össze is omlott a rendszer. Különböző projekteket kezdeményeztek és ajándékokat küldtek a fiúnak erőt és kitartást kívánva neki. Sungmin még sosem érzett ekkora szeretetet mint amit most kapott. Ryeowook twitterjén keresztül köszönetet mondott a rajongóknak remélve, hogy nemsokára újra találkozhatnak.
Aztán megkezdődött a kezelése. Ryeowook mindig elkísérte a kórházba és amennyi időt csak tudott vele töltött. Viszont voltak hivatalos események, amiken meg kellett jelenniük. Fellépések és felvételek ahonnan nem hiányozhattak és bár Sungmin nélkül minden más volt, ott abban a néhány percben nem mutathatták ki fájdalmukat, szomorúságukat, tökéleteset kellett nyújtaniuk. Ez mindannyiuk számára erőt próbáló feladat volt. De Ryeowook lelkesedése és elszántása nekik is erőt adott. Sungmin megfedné őket, ha nem hoznák ki magukból a maximumot.
Két hét telt el az első kezelés óta, Sungmin jelentősen lefogyott, arca még sápadtabb lett, haja kezdett kihullani. A fiú főleg ez utóbbi miatt kezdett nagyon maga alatt lenni, nem akarta, hogy így lássák. Egyedül Ryeowookot viselte el maga mellett és Leetueket. A sajtót hivatalos közleményben megkérték a helyzet komolyságára való tekintettel, hogy ne zaklassák se a fiút, se a családját, se a kórházat, amint változás áll be Sungmin állapotában azt tudatni fogják velük.
Egyik nap az orvos behívta Sungmin szüleit az irodába.
- Sajnos a kemoterápia nem segített, az egyetlen megoldás a csontvelő átültetés. Szeretnénk önöktől és a közeli hozzátartozóktól vért venni, hogy megállapíthassuk megfelelnének-e donornak.
De sajnos senki nem volt megfelelő, megvizsgálták a távoli rokonokat, de ott se találtak senkit. Az orvos azt mondta, hogy lehetséges idegen emberrel való egyezés is, 1 a 20.000-ből az ilyen személy. De mivel nem mindenki jelentkezik csontvelő donornak nem biztos, hogy találnak megfelelő személyt. Ryeowook ezért felhívást tett közzé a twitteren és a hivatalos oldalukon az elfek segítségét kérve, menjenek el egy vérvizsgálatra hátha valamelyikük megfelelne donornak. Újabb két hét telt el, de még mindig nem volt semmi eredmény. De Ryeowook egy kicsit sem vesztett hitéből, biztos volt benne, hogy Sungmin meg fog gyógyulni.
Leetuek viszont egyre inkább aggódni kezdett Ryeowook miatt. A fiú szinte alig volt már otthon, ahogy romlott Sungmin állapota úgy töltött egyre több időt a kórházban. Kibéreltek neki egy külön szobát Sungminé mellett. Már a fellépésekre és a hivatalos megjelenésekre se tudta elrángatni a fiút. Rengeteget fogyott, arca beesett lett, szinte úgy kellett hazakönyörögnie Leetueknek minden este, hogy egy kicsit egyen otthon és lefürödjön aztán máris sietett vissza a kórházba. Sungmin előtt tartotta magát, erőt öntött mindig a fiúba, de amint kilépett a kórteremből, összeomlott és egyre csak sírt, Leeteuk alig tudta ilyenkor megnyugtatni. Félt, hogy a fiú elérte határait és bármikor teljesen összeomolhat.
Ám pár nap múlva váratlan fordulat állt be, az orvos telefont kapott Európából, hogy találtak megfelelő donort Sungmin számára.
- Teuk, Teuk képzeld találtak donort - harsogta a telefonba Ryeowook - én olyan boldog vagyok.
- Ez nagyszerű hír Wookie, máris indulok.
A két kórház felvette egymással a kapcsolatot a fiúk pedig megszervezték az utazást. A donornak ugyanis ide kellett utazni Szöulba a műtéthez,de ezt a kórház nem tudta megfinanszírozni, de Ryeowook máris intézkedett, jobban mondva Leeteuk átvette tőle a szervezést. Sungmin is rögtön jobb kedvre derült amint Ryewook elújságolta neki a jó hírt. Két nap múlva meg is érkezett a donor, Ryeowook szeretett volna vele találkozni és miután a donor is belegyezett bemutatták őket egymásnak.
- Ryeowook ő itt Mila a donor, Mila ők pedig Ryeowook és Leeteuk, Sungmin két nagyon jó barátja.
- Mila annyira hálás vagyok neked - borult a lány nyakába - nagyon szépen köszönöm.
A lány először egy kissé meglepődött Ryeowook érzelemkitörésén, majd elmosolyodott.
- Remélem a barátotok mihamarabb rendbe jön.
- Még egyszer nagyon szépen köszönjük, sosem fogjuk tudni neked meghálálni amit most értünk teszel - hajolt meg Leeteuk.
A lány elpirult zavarában.
- Igazán nincs mit - motyogta.
Sungmin a műtét előtt pár napra steril szobába került, de Ryeowook így is sokszor meglátogatta és az ablakon keresztül a győzelem és szeretlek legkülönbözőbb kézjeleit mutogatta a fiúnak.
Végre elérkezett a műtét napja. Az egész csapat bejött a kórházba. Sungmin szülei és kisöccse is itt voltak. A műtét alatt szótlanul, idegesen vártak. Végül kialudt a műtétet jelző lámpa, majd pár perc múlva kijött az orvos is.
- Doktor úr, hogy sikerült a műtét? - érdeklődött Leeteuk. A többiek is mind köréje sereglettek és feszülten várták az orvos válaszát.
- Minden nagyszerűen sikerült - mosolyodott el az orvos - most már csak azért kell imádkoznunk, hogy ne lépen fel semmilyen komplikáció.
A fiúk és a család szívéről hatalmas kő gördült le. Úgy tűnt Sungmin meg fog gyógyulni. A következő néhány napban a fiú még steril szobában kellett, hogy feküdjön, de a szervezete jól reagált az új csontvelőre. A fiú napról-napra jobban lett.
Mila visszautazott Európába, de mielőtt elment volna Ryeowook szerette volna kifejezni egy aprósággal a háláját.
- Ez csupán egy kis semmiség - nyújtott át egy kis dobozkát a lánynak - de szeretném, hogy tud mennyire hálásak vagyunk neked mindannyian.
A lány kinyitotta a dobozt egy gyönyörű ezüstlánc volt benne egy szív alakú kristálymedállal.
- Ez gyönyörű - ámuldozott a lány - és zafírkék, a kedvenc színem.
- Tényleg? - csodálkozott Ryeowook - a Super Junior színe is a zafírkék.
- Micsoda egybeesés.
- Most már tényleg össze vagyunk kapcsolódva - mondta mosolyogva.
A napok előrehaladtával Sungmin egy erősebb és egészségesebb lett. Ryeowook állandóan étellel tömte és még mindig nem mozdult mellőle egy percre se. Sungminnak kezdett feltűnni Ryeowook soványsága, de a fiú csak legyintett rá mikor megemlítette.
A többi fiú is folyamatosan látogatta Sungmint, beosztották melyik nap kimegy. Aznap Donghae és Eunhyuk voltak soron. Különösen Donghae volt teljesen felpörögve, őt jobban kiborította a dolog mint a többieket. A fiú pontosan tudta milyen elveszíteni valakit és úgy érezte nem élné túl, ha ez még egyszer megtörténne vele. Így hát most alig várta, hogy lássa Sungmint, ám egyszer csak Eunhyuk aggódó hangjára lett figyelmes.
- Wookie jól vagy? kérdezte Eunhyuk.
- Igen, semmi baj, csak kissé megszédültem.
- Biztosan?
- Igen - de abban a pillanatban Ryeowook összeesett. A két fiú gyorsan odaszaladt hozzá.
- Orvost! - kiabálta Eunhyuk.
Rögtön oda is futott egy orvos és elvitték Ryeowookot kivizsgálni.
- Ugye nem...? - Donghae nem bírta befejezni a mondatot.
- Ilyenre még csak ne is gondolj - rótta meg Eunhyuk, majd átkarolta és magához húzta, hogy megnyugtassa.
De pár perc múlva már vissza is jött az orvos, megnyugtatta őket, hogy Ryeowook jól van, csak túlságosan kimerült. Ami nemcsoda visszatekintve, hogy az utóbbi hetekben a fiú mi mindenen ment keresztül. Így hát Ryeowook kénytelen volt a következő néhány napot szigorúan ágyban tölteni. Sungmin meg is üzente neki Eunhyukkal, hogy ezért még számol majd vele.
Aztán néhány nappal később mindkét fiú elhagyhatta a kórházat. Otthon ágyba dugták őket és a többiek nem engedtek semmit se csinálni nekik. Szigorú pihenés! - mondták egyszerre.
Két hónappal később.
Elfek! - kiáltotta ragyogó arccal Leetuek - és most jöjjön valaki, akit már régóta nagyon várunk. Elfek! Sungmiiiiin!
A fiú belépett a színpadra, az elfek hatalmas tapsban törtek ki. Sungmin odalépett a mikrofonhoz.
- Szeretném mindannyiótoknak megköszönni azt a hihetetlen támogatást és szeretetet, amit kaptam tőletek. Nagyon jól esett, remélem meg tudom nektek valaha hálálni. És különösen köszönöm Milanak akinek nélkül ma nem állhatnék itt. Mila remélem élvezed a koncertet.
Újabb hatalmas tapsvihar tört ki.
Majd Sungmin belekezdett egy szólószámba amiatt direkt erre az alkalomra írt. Nagyon élvezte, hogy újra színpadon állhat és énekelhet. Kezében az új gitárja volt, amit még Ryeowook vett neki. A szóló után lerohant a színpadról, hogy felkészülhessen a következő számra, de Ryeowook menet közben útját állta.
- Csodásan játszottál ott fent - ölelte meg a fiút.
- Köszönöm. És nem csak ezt - simított ki Sungmin egy tincset Ryeowook arcából - Nélküled nem tudtam volna végigcsinálni.
- Nem kell megköszönöd. Csak azt számít, hogy velem maradtál.
- És soha nem hagylak el.
- Megígéred?
- Megígérem.
Sungmin lehajolt és mintegy megpecsételve előbbi ígéretét, hosszú, lágy csókban forrt össze Ryeowookkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése