- Isten hozott Kangin! Annyira örülök, hogy újra látlak. Nagyon hiányoztál mindannyiunknak! - üdvözölte Leeteuk a kapuban álló fiút. Kangin most szerelt le két év után a katonaságból. A fiúk már nagyon várták ezt a napot. Nagyon hiányzott nekik Kangin. De volt egy valaki akinek különösen. Leeteuk nem egyedül jött. Donghae, Eunhyuk, Kyuhyun, Ryeowook és Sungmin is eljött köszönteni a fiút. Na meg persze az újságírók sem hiányozhattak, rögtönzött sajtókonferenciát is tartottak mindjárt ott helyben. Miután végre hazaértek nyugodtabb körülmények között is üdvözölhették Kangint. Szép sorban a többiek is befutottak, csak Siwon hiányzott aki sorozatának forgatása miatt volt huzamosabb ideig távol. Kanginnak mindent el kellett mesélnie a katonasággal kapcsolatban. Végül vagy két óra mesélés után Leeteuk közbeszólt:
- Legyen mára ennyi elég. Kangin bizonyára fáradt. Hagyjuk pihenni.
- Teuk te nem változtál semmit - nevetett fel Kangin. De jólesett számára ez a fajta törődés, már nagyon hiányzott neki.
Leeteuk elpirult. Kangin elment lepihenni. Jó volt újra az ismerős, megszokott környezetben lenni, a barátai között.
Leetuek másnap mosolyogva ébredt fel, nagyon örült, hogy végre visszakapta a legjobb barátját.
- Jó reggelt - lépett mosolyogva a konyhába Kangin - de jó újra itthon reggelizni.
- Mi is örülünk, hogy újra itthon vagy - üdvözölte Sungmin.
- Wookie még mindig istenien főzöl - dicsérte Kangin.
- Á dehogy - pirult el Ryeowook.
A reggeli jó hangulatban telt. Kanginnak aznapra még nem volt semmi programja, úgyhogy ezt a napot még lustálkodással tölthette.
Másnap táncpróbára mentek.
- Látom kiestél a ritmusból Kangin – húzta őt Eunhyuk.
- Majd meglátjuk te két év kihagyás után mit fogsz alakítani – nézett rá Kangin szúrós szemekkel.
Ez volt az első alkalom mióta leszerelt, hogy táncolt volna és még vissza kellett szoknia, hogy több emberrel egyszerre, összhangban mozogjon.
- Én? Tökéleteset! Mint mindig! – húzta ki magát Eunhyuk.
Kangin kuncogni kezdett.
- Na pont ezek a pillanatok hiányoztak rettenetesen odabent.
Eunhyuk olyan tágra nyílt szemekkel nézett mint akinek fogalma sincs Kangin miről beszél, ekkor már a többiek is dőltek a nevetéstől.
- Azt a katonai parancsnokot már előre sajnálom aki megkapja Hyukiet – nevetett Siwon.
- Ja, jobb lesz ha felköti a nadrágját – csatlakozott Wookie is.
- Hae jobb lesz ha vele mész és vigyázol rá – kacsintott rá Sungmin.
- Hogyisne – tiltakozott kéz kézzel Donghae – mi vagyok én babysitter?
- Na köszönöm szépen! – tetette a sértődöttet Eunhyuk.
- Naaa – ölelte át hátulról Donghae – tudod, hogy igazunk van.
- Nincs.
Donghae erre még szorosabban ölelte át és gyengéden belecsókolt Eunhyuk nyakába.
- Na jó, lehet egy kicsit igen – enyhült meg.
Donghae hangosan felnevetett.
Mindenki jól érezte magát, csak Teuk állt kissé arrébb csendesen, magába zárkózva.
Gondolataiból Kangin zökkentette ki.
- Tessék? – nézett zavartan a fiúra.
- Azt kérdeztem minden rendben van-e?
- Igen, persze.
- Csak mert kissé elhagyatottnak tűntél .
- Nem, jól vagyok. Segítsek gyakorolni a tánclépéseket? – próbálta terelni a szót Leeteuk.
- Igen, azt megköszönném leaderem – mosolyodott el Kangin.
Leeteuk megmutatta a lépéseket majd eltáncolták együtt. Valahogy Leeteukkel olyan könnyű együtt dolgozni morfondírozott Kangin. Olyan tökéletes összhangban mozogtak kívánni sem lehetett volna tökéletesebbet.
Csütörtök délután felléptek az M Countdown-on. Nagy örömükre ők nyerték meg a szavazást. Mindenki nagyon boldog volt mikor az eredményhirdetéskor az ő nevük hangzott el. Egymást ölelgették, Donghae még a serleget is megpuszilta. Kangin örömében átkarolta Leeteuket és egy puszit nyomott az arcára. A fiú teljesen elpirult zavarában.
Pár nappal később végre akadt egy szabad estéjük, ezért elhatározták, hogy buliznak egy kicsit otthon. Eunhyuk kitalálta, hogy ez lehetne akár Kangin hazatérését üdvözlő buli is. Kyuhyunék hoztak piát, Ryeowook pedig sütött sütit. A zenefelelős Donghae volt. A fiúk beszélgettek, hülyéskedtek, na meg táncversenyt rendeztek egymás között.
- Mi újság Teuk? - kérdezte egy hang, majd két kar ölelte át hátulról.
- Kangin - fordította hátra a fejét Leetuek és a fiúra mosolygott.
- Még meg sem köszöntem, hogy segítettél a táncban.
- Ugyan már, igazán nincs mit.
- Dehogynem. Jó újra együtt dolgozni veletek - bújt oda Leeteukhez.
- Kangin?
- Igen Teuk?
- Én...én...én csak örülök, hogy újra itthon vagy.
- Én is Teuk.
- Hé Kangin, ezt meg kell nézned - lépett oda hozzájuk Kyuhyun.
- Mi az Kyu?
- Gyere - húzta magával a fiút - a Starcraft legújabb része, ezt látnod kell.
Leeteuk felsóhajtott és kiment a ház elé, szüksége volt most egy kis levegőre.
- Teuk miért nem mondod meg neki? - ült le mellé a lépcsőre Eunhyuk.
- Mit? - nézett rá a fiú zavartan.
- Azt, hogy szereted.
- Én...Én nem tudom.
- Hogy hogy nem tudod Teuk?
- Ugyan Hyukie mi értelme lenne? - kiáltott fel Leeteuk - nem sokára bevonulok. Mi változna, ha meg tudná hogyan érzek iránta.
Eunhyuk válaszolni akart, hogy igenis sok minden megváltozna, de ahogy Leeteukre nézett torkán akadt a szó. A fiú arcán patakokban folytak a könnyek.
- Teuk...
- Minden rendben Hyukie - törölte le kézfejével könnyeit - miattam ne aggódj.
- Már hogy ne aggódnék Teuk mikor ilyen állapotban látlak.
- Rendben leszek Hyukie, csak ez a katonaság dolog egy kissé megrémisztett.
- Minden rendben lesz Teuk, ezen is túl leszel meglátod. Tudom, hogy erős vagy.
Leeteuk a fiúra nézett, Eunhyuk bátorító mosolya őt is reménnyel töltötte el.
- Köszönöm Hyukie - ölelte át a fiút.
- Nincs mit megköszönöd Teuk - szorította erősen magához.
Egyre közeledett a nap mikor Leeteuknek be kellett vonulnia, de még mindig nem tudta rávenni magát, hogy bevallja érzéseit Kanginnak. Úgy érezte nem lenne semmi értelme, hiszen most két évre úgyis el kell válniuk. Végül elérkezett a nagy nap. Leeteuket Kangin, Donghae és Eunhyuk kísérte el. A többiektől otthon búcsúzott el. Nem akarta, hogy sokan menjenek vele, félt, hogy elsírná magát. Így se volt benne biztos, hogy meg tudja majd állni könnyek nélkül, bár titkon számított rá, hogy Eunhyuk szokás szerint előjön majd valami ökörséggel. Mikor megérkeztek Donghae és Eunhyuk rögtön elbúcsúzott tőle.
- Vigyázz magadra Teuk – ölelte meg barátját Donghae. Aztán Eunhyuk is megölelte.
- A többiek miatt meg ne aggódj – kacsintott Teukra – majd rajtuk tartom a szemem.
Leetuek felnevetett.
- Efelől nincs semmi kétségem Hyukie! Rád bízom őket!
- Értettem – szalutált Leetueknek játékosan Eunhyuk.
Leetuek megint elnevette magát.
- Látod, látod? – kérdezte a grimaszoló Donghaetől miközben a nevető Leeteukre mutatott.
- Mit? – kérdezte Donghae?
- Nincs könnyes búcsúzás. Megint alkottam – húzta ki magát büszkén.
- Ó, hogy mi lenne a világgal nélküled Lee Hyukjae – emelte az égre a tekintetét Donghae.
Leeteuk nem bírta tovább a hasát fogta nevetében.
- Oké – mondta két nevetésroham között – Hyukie ilyen megmozdulásairól majd házivideót kérek.
Végül miután kissé lecsillapodott, Kanginnal elindult a kapuhoz. A fótósok bőszen kattogtatták gépeiket. Leeteuk elgondolkodott, nem is olyan rég Kangint jött üdvözölni, most meg ő vonul be. Két év, nagyon hosszú idő. Hogy fogja kibírni? Főleg Kangin nélkül. Oldalt a fiúra sandított. Talán még nem késő, még elmondhatja neki, hogy érez. De mi értelme lenne, hisz most két évre úgyis el kell válniuk. De mégis, úgy bemenni, hogy nem mondta el Kanginnak az érzéseit, Leetuek úgy érezte megbánná a dolgot. Egyszerre azt érezte el kell mondania, muszáj. Hirtelen megtorpant. Most vagy soha határozta el magát.
- Kangin, valamit mondanom kell.
- Igen Leeteuk?
- Tudod, hogy nagyon kedvellek. Az egyik legjobb barátomnak tartalak.
- Igen Leeteuk, én is ugyanígy vagyok vele.
Na Leeteuk - morfondírozott magában a fiú - ez most jót vagy rosszat jelent.
- Kangin amióta leszereltél és újra köztünk vagy én rájöttem mennyire üres volt az életem nélküled. Ez a rengeteg munka, amit az utóbbi két évben bevállaltam, már tudom miért volt. Minden csak azért volt, hogy eltereljem a gondolataim rólad, hogy ne érezzem a hiányod. Kangin, te nem csak egy egyszerű barát vagy nekem, annál sokkal több. Kangin én...én szeretlek téged!
Tessék, kimondta, Leeteuk feszülten várta, hogy Kangin hogyan fog reagálni a szavaira.
- Teuk, amióta visszajöttem sok mindent másképp látok és érzek, sok mindenre ráébredtem. Például arra is, hogy mindig milyen természetes volt, hogy ott voltál nekem. Legjobb barátok voltunk. De most, hogy újra láttalak valami megváltozott és az érzés, hogy most el kell engedjelek elviselhetetlen számomra. Teuk én is szeretlek, teljes szívemből és lelkemből szeretlek.
- Kangin - Leeteuk nem tudott ennél többet mondani. Ott állt a fiúval szemben akit mindennél jobban szeretett, de még csak meg se ölelhette. Kangin ugyan így érzett.
- Hae szerinted miről beszélgetnek ennyit? - kérdezte Eunhyuk.
- Fogalmam sincs, de komoly dolognak tűnik.
- Te ezek nagyon zavarban vannak Hae.
- Azt mondod?
- Szerintem Teukie elmondta neki és úgy tűnik Kangin viszonozza az érzéseit.
Eunhyuk körbenézett. Ennyi újságíróval körülöttük nem tudnak mit tenni. Valamit ki kell találnia, egyre csak ezen járt az agya, mikor megpillantott nem messze egy vizes csapot. Eszébe jutott valami. Amúgy is hihetetlen forró egy nap volt ez a mai. Eunhyuk levette magáról a pólót és elindult a vizes csap felé. Kinyitotta és inni kezdett, de direkt úgy, hogy a víz melléfolyón és lecsurogjon meztelen mellkasán. Donghae először nem értette mit művel Eunhyuk, már megint kibújt volna belőle az egoista énje? De aztán észrevette az okot, minden fótós és újságíró figyelme Eunhyukra irányult. A gépek vadul kattogtak. És Leeteukre meg Kanginra ebben a pillanatban senki sem figyelt. Donghae elmosolyodott. Ha lúd hát legyen kövér gondolta, azzal ő is lekapta a pólóját és odament Eunhyuk mellé a vizes csaphoz. Donghae még egy lapáttal rá is tett és érzékien végigsimított Eunhyuk mellkasán.
Közben Leeteukék is észrevették a dolgot. Először ők se értették, de aztán nekik is feltűnt, hogy velük immár a kutya se foglalkozik. Köszönöm Hyukie és Hae - rebegett magában hálát Leeteuk a két fiúnak.
- Kangin - Leetuek hangja elcsuklott. Megsimogatta a fiú arcát, majd magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta. Benne volt ebben a csókban minden érzelme, minden szeretete, az elkövetkezendő két év ígérete. Kangin viszonozta a csókját, ugyanolyan szenvedéllyel és szerelemmel. Mikor végre levegőhöz jutottak mosolyogva néztek egymásra.
- Szeretlek Teuk!
- Én is Kangin!
- Lassan menned kell - mondta szomorúan Kangin.
- Igen, de most már ki fogom bírni, miattad.
- Én pedig várni fogok rád.
Közben Donghae és Eunhyuk akik a szemük sarkából végig figyelték a két fiút, abbahagyták az ivást és visszavették a pólóikat.
Leeteuk rámosolygott Kanginra, vett egy mély levegőt, majd elindult a kapu felé. Az kinyílt, Leeteuk belépett, hátrafordult intett még egyet, majd a kapu becsukódott mögötte. Kangin kitörölt egy könnycseppet a szeméből.
- Várni fogok rád Teuk, várni fogok rád.
Ekkor két kéz simult a vállára. Megfordult. Eunhyuk és Donghae volt az. A fiúk rámosolyogtak ő pedig vissza rájuk. Hálás volt, hogy ilyen barátai vannak. Velük képes lesz kibírni ezt a két évet. És akkor újra karjába zárhatja Leeteuket és soha többé nem fogja elengedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése