Eunhyuk arca úgy ragyogott fel akár az esti égbolton kigyúló csillag fénye, amint újra meglátta a vörös hajú lányt. Odafutott hozzá, megállt előtte, majd rá mosolygott. Mindig földöntúli öröm töltötte el akárhányszor meglátta őt. Még csak a nevét sem tudta, de ez egyáltalán nem zavarta. Csak várta minden egyes nap az éjszakát, amikor végre újra láthatja. A lány visszamosolygott rá, majd sétálni indultak. A nap kellemesen sütötte bőrüket, madarak éneke szállt feléjük a mellettük álló sudár fák lombkoronái közül. Egy kis patak csörgedezett előttük, áttetsző kék vízében tisztán kivehetők voltak az ide-oda úszkáló apró halak. Nem szóltak egy szót se, csak sétáltak egymás mellett, de Eunhyuknek ennyi is éppen elég volt a boldogsághoz. Nem akarta, hogy végett érjen ez az érzés, de amilyen hirtelen jött a lány ugyanolyan hirtelen el is tűnt. És a mai találkozó véget is ért. Eunhyuk szinte csak egy pillanatnak érezte, olyan rövid volt, olyan gyorsan telt az idő, ha vele volt. Ellentétben a várakozással, amely mindig olyan hosszú volt. Bármit is csinált mindig úgy érezte csigalassúsággal telik az idő. Ám egy éjjel a lány nem jött el. Eunyhuk kétségbeesett, és alig várta, hogy újra eljöjjön az éjjel, de a lány megint nem volt sehol.
- Hyukie, jól vagy? Hahóóóó, minden rendben van? - csettintett ujjaival a fiú arca előtt Donghae, remélve, hogy ezzel ki tudja zökkenteni merengéséből.
- Mi? - kapta fel a fejét, egy pillanatra azt is elfeledve épp hol van most.
- Mi van veled Hyukie? - nézett rá kérdően barátja.
- Sajnálom. - hajtotta le a fejét, majd idegesen beletúrt a hajába. - Csak megint az a lány. Eltűnt!
- Hogy érted, hogy eltűnt?
- Tegnap éjjel nem jött el. Azt hittem először, hogy csak véletlen vagy valami ilyesmi, de ma megint nem jelent meg.
- Hyukie, az isten szerelmére, az csak egy álom! - forgatta a szemeit Hae.
- Nem az Hae! - ugrott fel az ágyról Hyukie farkasszemet nézve barátjával. - Az a lány létezik, én tudom.
- Ezt már annyiszor megbeszéltük. Az csak egy álom. Az a lány nem létezik. Felejtsd el végre, és ne gyötörd tovább magad miatta! - próbált barátja lelkére beszélni, sajnos nem túl sok sikerrel.
Hae felsóhajtott és kiment a szobából. Akárhányszor felmerült ez a téma közöttük Hyukie mindig megmakacsolta magát. 3 hete kezdődött az egész. Hyukie egyik nap mosolyogva mesélte, hogy egy vörös hajú szépségről álmodott, és, hogy mennyire valóságos volt az egész, mintha tényleg megtörtént volna velük mindaz, amit álmában átéltek. Aztán következő éjjel megint ugyanazzal a lánnyal álmodott. És ez így ment egészen tegnapelőttig. Hyukie szentül meg volt róla győződve, hogy a lány valóban létezik. Hae hiába próbálta elmagyarázni neki, hogy ez csak egy álom, Eunhyuk nem engedett az igazából, konokul kitartott amellett, hogy az a lány valahol él kint a nagyvilágban, neki csak meg kell találnia. Donghaenak fogalma sem volt mit tehetne még, hogy jobb belátásra bírja.
Hyukie visszahanyatlott az ágyra. Tudta barátja hülyének nézi, és a többiek is azt hinnék, hogy elment az esze, ha megtudnák, hogy egy olyan lány után kutat, akit csak az álmaiban látott. Saját magának sem tudta megmagyarázni, honnan ez a bizonyosság, de egyszerűén tudta, hogy az a lány létezik és vár rá valahol. Hófehér bőre és arcvonásai alapján biztos volt benne, hogy a lányt valahol Európában vagy Észak-Amerikában kell keresnie, de még így is egy a millióhoz az esélye, hogy valaha megtalálja őt. De Eunhyuk nem akarta feladni. Elhatározta, hogy többet nem beszél a dologról Haeval, de nyitott szemmel fog járni a világban és keresni fogja a lányt, amíg csak él.
1,5 hónappal később
- Na fiúk ennek a hírnek azt hiszem örülni fogtok! Kaptok két hét szabadság!
- Igeeen! Yeeee! - éljenzett és ugrándozott mindenki a jó hír hallatán. Az elmúlt hetek igencsak fárasztóak voltak számukra, most ért véget a világ körüli turnéjuk és miután hazaértek az utolsó helyszínről se volt idejük pihenni. Siwon rögtön egy új doramában kapott szerepet, Donghae és Eunhyuk újabb közös számokon dolgoztak, Heechult többi variety showba hívták mint eddig bármikor, Minnie és Kyu musical felkérést kaptak, Kangin egy vígjáték főszerepére kapott ajánlatot, Wookienak és Shindongnak pedig ott volt a rádióműsoruk. Így érthető volt, hogy mindenki mennyire örült, hogy most pihenhet egy kicsit. Nem kell korán kelniük és végre azt csinálhatnak egész nap, amit csak akarnak.
Kyu, Wookie, Eunhyuk és Donghae szinte egyszerre néztek egymásra és mindannyian ugyanarra gondoltak.
- Akkor folytatjuk? - tette fel végül a kérdést Donghae.
- Igen. - bólintott egyszerre mindhárom srác, mégis a legizgatottabb közöttük Eunhyuk volt.
Másnap reggel Donghae ajtócsapódásra, léptek zajára, apró suhogásokra ébredt. Megfordult az ágyában, kinyújtóztatta végtagjait, megdörzsölte szemeit, hogy kiűzve a maradék álmot belőlük valamit lásson is, majd megpróbálta felmérni a helyzetet. De amint meglátott egy barna hajú fiút ruhákkal a kezében száguldozni a szekrénye és az ágya között, rögtön megértett mindent. Na és persze az ágyon heverő hatalmas bőrönd is elég árulkodó volt.
- Lee Hyukjae, te meg mégis mi a francot csinálsz?
Az említett személy anélkül, hogy egy pillanatra is abba hagyta volna addigi tevékenységét, csak úgy fél vállról vetette oda barátjának.
- Nem látod? Pakolok.
- De minek? - nyögött fel Donghae. - Csak délután megy a repülőnk.
- Igen, és épp ezért kell időben elkezdenünk készülődni. Nem lenne túl szerencsés, ha lekésnénk a gépet. - magyarázta barátjának.
- Na de reggel hétkor? - hallatszott ki a felháborodás Donghae hangjából.
- Már ennyi az idő? - nézett meglepetten barátjára Hyukie. - Akkor mennem kell felkelteni Kyut és Wookiet is.
- Mi? Eszedbe ne jusson! - kapott a fiú után Donghae, de kezei csak a levegőt markolászták. Elkezdett lemászni az ágyról, szó szerint, először tenyerei, majd két karja érintették a padlót, de lábai még az ágyon pihentek. Magában közben azon agyalt, hogy milyen válogatott kínzásoknak fogja kitenni a fiút, ha egyszer elkapja. Végül sikerült teljes egészében lejutnia a padlóra, de rájött, ha meg akarja állítani Hyukiet kénytelen lesz felállni. Gyorsan kellett cselekednie, mert Hyukie ujjai már a kilincset markolták, de még idejében kapta el a fiú karját, mielőtt az becsukta volna az orra előtt az ajtót.
- Nem mész te sehova! - rántotta be a szobába Hyukiet. - Még csak az kéne, hogy őket se hagyd aludni - mormogta. - Különben is mit vagy te így besózva? Hmmm? - fürkészte a fiú arcát.
- Ízé, nincs semmi. Csak nem tudtam aludni és gondoltam elkezdek becsomagolni. - hebegte Hyukie, esze ágában se volt elmondani az igazi okot, vagyis, hogy még mindig nem adta fel, hogy megtalálja azt a vörös hajú lányt, és reméli, hogy Európában a nyomára akadhat. Meg Hae valahogy nem látszott túl jókedvűnek, talán bal lábbal kelt fel és Hyukie nem akart még jobban rontani a helyzeten.
Donghae már túlságosan jól ismerte barátját, és tudta, hogy a srác egész egyszerűen kamuzik neki, amit normális esetben nem hagyott volna szó nélkül, sőt addig békén se hagyta volna Hyukiet, amíg nem mond el neki mindent, de most túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy ilyesmivel foglalkozzon.
- Mást viszont nagyon is jól tudna aludni, úgyhogy húzd meg magad csöndben! - engedte el végre Hyukie karját, majd visszament az ágyához, de mielőtt lefeküdt volna még egyszer visszafordult. - Ja és nehogy fel merd ébreszteni Kyut vagy Wookiet!
- Az eszem megáll! Egyszer aludhatná végre ki magát az ember és akkor is ilyen marhaságokkal kell foglalkoznia! - mormogta miközben bemászott a paplanja alá, fejére nyomta a párnáját és remélte, hogy sikerül még visszaaludnia.
Eunhyuk úgy döntött inkább elmegy sétálni egy kicsit, remélve, hogy sikerül kiszellőztetnie a fejét, muszáj egy kicsit lenyugodnia. Mire visszaért a csapat nagy része már fent volt, és Donghae sem tűnt már annyira mérgesnek.
Wookie a konyhában tüsténkedett, reggelit készített a tagoknak, majd nekiállt megfőzni az ebédet. Miután kész volt, a szobájába sietett, hogy felkészüljön az útra. Kyu lustálkodott a legtovább, de dél körül úgy döntött mégiscsak ideje lenne felkelni. Felöltözött, összecsomagolt, aztán ebédelni indult. A többiek már az ebédlőben várták, Wookie neki is rakott ki tányért meg pálcikát. Miután megebédeltek taxit hívtak és elindultak ki a reptérre. Miután rendben becsekkoltak már csak az indulásra kellett várniuk. Úgy döntöttek Németországban kezdenek. Olyan jól érezték magukat tavaly, hogy idén is szerettek volna pár napot itt eltölteni. A következő állomás pedig Magyarország lesz.
A frankfurti reptér hatalmas volt, zsúfolásig telve emberekkel. Az útjuk kellemesen telt, eltekintve az elzsibbadt végtagoktól. Miután felvették csomagjaikat, és sikerült kijutniuk az épületből, fogtak egy taxit, ami elvitte őket a hotelbe. Tavaly kimaradt egy-két látnivaló, ami most szerettek volna mindenféleképpen bepótolni. Hatalmas jókedvvel vetették bele magukat a különböző programokba. Idén is összetalálkoztak néhány elffel, de szívesen pózoltak velük néhány kép erejéig. És természetesen egy focimeccsre való kilátogatást most sem lehetett kihagyni. De míg Kyu, Wookie és Hae teljesen el tudták engedni magukat, addig Hyukie inkább volt ideges, mint laza. Egyre csak a tömegen járatta tekintetét, hátha megpillantja a hőn áhított lányt, de nem járt szerencsével.
Három napig maradtak csak, aztán Budapest felé vették az irányt. A fiúk izgatottak voltak, hisz itt még sosem jártak, ellenben azt hallották a főváros nagyon szép, az emberek pedig kedvesek. Miután sikeresen megérkeztek szállodájukba, lepihentek egy kicsit, majd máris nyakukba vették a várost. Kyu az egyik helybélitől megtudta, hogy ha igazán jó bort akar inni, akkor érdemes lemenni vidékre egy jó kis borospincébe.
- Hé Hyukie, hallasz? - az említett személy riadtan kapta fel fejét és nézett körbe, látszott rajta, hogy gondolatai valahol nagyon messze járnak.
- Igen Kyu. Mondtál valamit?
- Azt kérdeztem, hogy nincs-e kedved lejönni velünk vidékre egy borászatba?
- Kösz, de nem igazán.
- Hyuk minden rendben? - lépett hozzá közelebb Wookie, aggódva vizslatva a fiú arcát. Mostanában mintha nem lenne önmaga, letörtnek és szomorúnak tűnt.
- Igen, persze. Csak megfájdult a gyomrom. - próbálta kimenteni magát Hyukie. - Talán kissé zsíros nekem az itteni étel.
- Szegénykém. - karolta át Wookie a vállát. - Ne vigyünk el orvoshoz?
- Nem, tényleg nem szükséges. Szerintem lefekszem pihenni és holnapra kutya bajom lesz.
- Rendben van. De mi csak két nap múlva jövünk haza. Kibírod addig nélkülünk?
- Simán! - adta a laza fiút Hyukie. - Addig felderítem itt nektek a terepet.
- Akkor mi indulunk is pakolni.
- Rendben, én meg ledőlök egy kicsit.
- De ha bármi van, azonnal hívj! Megértetted? - nézett rá Wookie szigorúan.
- Igenis appa. - vigyorgott a fiúra.
- Tényleg csak ennyi az egész? - kérdezte Hae Hyukietól miközben a liftre vártak, anélkül, hogy a másik két fiú meghallotta volna. Ami nem volt különösebben nehéz, hiszen Kyu máris lelkesen ecsetelte Wookienak mi mindent fognak csinálni lent a szőlősben, aki korántsem volt annyira oda az örömtől mint csapattársa.
- Igen, tényleg csak ennyi. Nyugi, minden rendben van. - mosolygott Eunhyuk barátjára, de Hae ettől csak még idegesebb lett. Biztos volt benne, hogy valami nincs rendben a fiúval, és nem szívesen hagyta itt ilyen állapotban. De azt is tudta, hogy azzal sem érne el sokat, ha itt maradna. Remélte mire visszatér Hyukie hajlandó lesz vele megosztani problémáját.
A fiúk gyorsan bedobáltak a legszükségesebb holmikat egy táskába, aztán siettek le a bejárathoz, az autó ami leviszi őket, már várt rájuk a hotel bejárata előtt. Eunhyuk egyedül maradt a szobában. Nem volt semmihez kedve, de valahogy a négy fal között se akart maradni, túlságosan nagy volt a csend. Felkapta hát dzsekijét és lement sétálni egy kicsit. Nem igazán figyelte merre megy, így hamar el is tévedt, de nem igazán izgatta a dolog. Még érkezésükkor kaptak egy névjegykártyát a hotel recepcióján a hotel címével és telefonszámával. Majd fog egy taxit, ha haza akar menni. Így hát tovább sétált minden különösebb cél nélkül. Már vagy egy órája gyalogolhatott, mikor kezdett fáradni, és az idő is kissé lehűlt. Ideje visszaindulni, sóhajtott fel, az előtte lévő elkerített kis park is teljesen kihaltnak tűnt . Ám ekkor egy lány bukkant fel, hosszú vörös haja csak úgy szikrázott a napfényben, mellette egy szőke hajú lány állt, óvatosan támogatva őt. Hyukie két kézzel szorította a rácsokat, lélegzet visszafojtva figyelte a lányt. Fordulj meg, kérlek, mormolta maga elé, és a lány mintha csak meghallotta volna csendes kiáltását, abban a pillanatban hátrafordult. Hyukie szívből hálás volt a rácsoknak ebben a pillanatban, mert nélkülük már a földön kötött volna ki. A lány pontosan úgy nézett ki, mint az álmában. Még mindig alig bírta felfogni, hogy végre rátalált! A két lány összenevetett, aztán lassan elindultak az épület felé.
- Neee! - nyújtotta ki Hyukie a karját, most, hogy megtalálta nem veszítheti el megint. Gyorsan megkerülte a kis parkot és a másik oldalt lévő kapuhoz rohant, ekkor vette csak észre, hogy ez nem is park, hanem egy kórház udvara. Szerencsére még nyitva volt a kapu, így be tudott menni. Gyorsan megkereste a két lányt, épp időben, még mielőtt eltűntek volna az épület ajtaja mögött.
- Elnézést - szólította meg őket.
A két lány először zavartan nézett rá, majd a vörös hajú kinyújtotta a karját és valamit mondott, de Hyukie nem értette mit.
- Elnézést, nem értem. - majd rájött, hogy ő is hülye, hisz a két lány valószínű nem beszél koreaiul. - Elnézést, nem értem. - mondta immár angolul.
- Te vagy a barna hajú angyal. - válaszolta a lány szintén angolul.
- Te ismersz? - csodálkozott Hyukie.
- Álmomban már találkoztunk. - válaszolta mosolyogva a lány.
Tehát mégiscsak igaz volt minden, Hyukie már maga sem értette, hogy mindaz álom volt-e vagy valóság, de nagyon boldog volt, hogy végre rátalált a lányra, és, hogy ő is felismerte.
- Barna hajú angyal? - kérdezte a szőke hajú lány.
- Igen, ő az akiről meséltem, aki gyakran eljött hozzám, amíg fel nem ébredtem. Ő vigyázott rám.
- És te is láttad őt álmodban? - fordult a szőke hajú lány most Hyukie felé.
- Igen, egészen 1,5 hónappal ezelőttig.
- Pontosan milyen nap láttad utoljára.
- Szerda éjjel volt azt hiszem.
- És mikor láttad először?
- Olyan 2 hónapja körülbelül. Azt hiszem keddi nap volt, de ebben nem vagyok biztos.
A szőke hajú lány szemei akkorára nyíltak, amilyeneket bármelyik anime szereplő megirigyelt volna.
- Ez lehetetlen. - lehelte maga elé.
- Valami baj van? - kérdezte Hyukie aggódva.
- A barátnőm, Alexa, - mutatott a vörös hajú lányra - 2 hónappal ezelőtt egy keddi napon autóbalesetet szenvedett és kómába került. 1,5 hónappal ezelőtt, egy csütörtöki napon tért magához.
Eunhyuk a döbbenettől szólni sem tudott. Lehetséges volna? Amíg a lány kómában volt, ők kapcsolatban lettek volna egymással? És azért nem látta aztán őt többé, mert magához tért? Egyikőjük sem tudott ésszerű magyarázatot adni a történtekre.
- Ümm, én tudom, hogy ez így nagyon furcsa, és nem is ismerjük egymást, vagy hát ebben most már nem vagyok biztos - vakarta meg a fejét Hyukie. - De szeretnélek jobban megismerni Alexa, esetleg találkozhatnánk valamikor?
- Igen, nagyon szívesen. Én is szeretnélek jobban megismerni. Bár egyenlőre még csak itt tudunk a kertben találkozni. - szomorodott el. - Pár napig még bent kell maradnom a kórházban.
- Semmi baj. Akkor majd idejövök. Holnap délután meglátogathatlak?
- Annak nagyon örülnék. - Hyukie szíve nagyot dobbant a válasz hallatán.
- Rendben, de most már ideje bemenni. - noszogatta a szőke hajú lány. - Ne haragudj, de kezd hideg lenni és nem szeretném ha megfázna. - magyarázta Hyukienak.
- Persze, azt én se szeretném. Nem is zavarok tovább, akkor holnap.
- Rendben, holnap. Szia.
- Szia.
- Sziasztok!
Hyukie megvárta amíg a két lány bemegy a kórházba, majd ő is elindult haza, illetve rájött, hogy nem ártana egy taxit fogni, mert gyalog nem sok esély van rá, hogy hazataláljon. A sors ma úgy döntött nagyon kegyes lesz hozzá, mert kiérve egy főbb útra máris jött egy taxi, amit sikeresen le is tudott inteni. Odaadta a sofőrnek a hotel címét és nem sokkal később már az ágyon fekve próbálta feldolgozni az imént történteket. Majd miután kissé megnyugodott, elment gyorsan lezuhanyozni, aztán le is feküdt, alig várta, hogy holnap délután legyen és újra találkozhasson Alexával.
A másnap délelőttöt egy kis nyelvgyakorlással töltötte. A recepciós segítségével sikerült eljutnia egy közelben található könyvesboltba, ahol be is szerzett egy angol nyelvű tankönyvet. Mivel koreai nyelven írottat nem talált, magyarul pedig egy szót sem tudott, kénytelen volt egy egynyelvűvel boldogulni, ami így nem volt valami egyszerű. Szorgosan gyakorolt egészen kora délutánig, aztán készülődni kezdett a találkozóra. Nem akarta túlcifrázni a dolgot, így csak egy egyszerű kék farmert vett fel egy világoskék pólóval. Izgatottan indult neki az útnak, ám de ekkor jutott eszébe, fogalma sincs melyik kórházba kell mennie. Megint csak a recepció segítségét vette igénybe, utánanézve mely kórházak vannak a közelben és melyiknek van szép nagy udvara. Két lehetőség maradt, ezeknek a címét felírta a recepciós, miközben taxit hívott a fiúnak. Hyukie átadta a papírt a sofőrnek, kérve, hogy először az első címre vigye el. Mázlija volt, mert ez volt az a hely. Alexa és barátnője már a kertben sétáltak.
- Sziasztok! - üdvözölte a két lányt mosolyogva.
- Szia... ó még a neved se tudom. - pirult el Alexa.
- Eunhyuk, de a barátaimnak csak Hyukie.
- Eun...hyuk. - próbálta kimondani Alexa.
- Oh, még én se mutatkoztam be, Vivien vagyok. Na de nem is zavarlak titeket, csak beszélgessetek nyugodtan. - még mielőtt bármelyikük is megszólalhatott volna, Vivien már el is tűnt a kórház belsejében.
- Van kedved sétálni? - kérdezte Hyukie.
- Igen. - mosolygott rá a lány.
Csendben lépkedtek egymás mellett, de ez a csend nem volt se nem zavaró, se nem kellemetlen, szinte természetes volt számukra, ahogy szavak nélkül élvezték egymás társaságát. Végül Hyukie szólalt meg először.
- Most, hogy végre személyesen is találkoztunk, szeretnék rólad minél többet megtudni. Kérlek mesélj magadról!
- Mit szeretnél tudni?
- Mivel foglalkozol, mi a hobbid?
- Recepciósként dolgozok, szeretek olvasni, zenét hallgatni és kötni. Na és te?
- Én egy bandában vagyok énekes, szeretek zongorázni, focizni és komédia műsorokat nézni.
- Zongorázni mindig is szerettem volna megtanulni, de sajnos sosem volt rá lehetőségem.
- Ha akarod én szívesen megtanítalak.
- Jó is lenne. De azt mondtad énekes vagy. Énekelj nekem valamit, kérlek!
- Ööö, oké.
Ttansaram chae tago, pyeonhage paljjang kkigo,
Utneun neoran geol
Nan ije gwaenchantago, amureochi antago,
Saenggakhaetdeon nainde.
- Ez gyönyörű volt, bár sajna fogalmam sincs mit jelent.
- Valami olyasmi, hogy a fiú látja a lányt beszállni valaki más kocsijába, és rámosolyog és átkarolja a kocsiban ülő fiút. És a fiú, aki látja meg magában azt mondja, minden rendben van vele.
- Oh, köszönöm.
- De amúgy én az egyik rapper vagyok a bandában, azt jobban szeretem. - vigyorogta el magát Hyukie.
- Wow, rappelsz nekem is valamit?
- Persze!
Yo, nan ajikdo jeonhwa butdeulgo,
Neoui sajin humchyeobogo naseo sakjereul nureugo
Jeonhwahalkka gomine ppajigo
Sumi beokchan haruga da neo ttaemun,
Barojabeun maeum gireobwatja myeot sipbun
Nae mame nega geurin nakseoreul jiuneun ge,
Ajik sirheungabwa neol jiundaneun ge.
- Ez tényleg nagyon jó! - Hyukiet jól eső érzés töltötte Alexa lelkesedése láttán. - És akkor most koncertezni jöttetek ide? - érdeklődött a lány.
- Nem. Nyaralni jöttem három másik csapattársammal együtt.
- Az jó, kell is néha egy kis kikapcsolódás.
- Hát már ránk fért az biztos!
A délután további részét végig beszélték. Hyukie mesélt a többi tagról, hogy milyen idolnak lenni Koreában, Alexa pedig az itteni életről. De lassan ideje volt, hogy elköszönjenek egymástól.
- Nagyon jól éreztem ma magam, köszönöm Hyukie.
- Én is. Holnap is találkozhatnánk? - kérdezte Hyukie, miközben zavarában egyik lábáról a másikra állt.
- Persze, nagyon szívesen. A barátaid is eljöhetnének, ha van kedvük. Szívesen megismerném őket.
- Holnap még nem fog menni, ugyanis most vidéken vannak valami borospincében. Kyu imádja a borokat, így ezt nem lehetett kihagyni. De holnap este jönnek vissza, úgyhogy holnapután elhozom őket.
- Rendben. De most megyek, különben kapok Rékától. Jó éjt!
- Jó éjt!
Hyukie megint megvárta míg Alexa bemegy a kórház épületébe és csak aztán indult vissza a hotelba. Boldogan feküdt be az ágyába, ma sikerült jobban megismernie a lányt, és már alig várta a holnapot, hogy újra lássa és még többet tudjon meg róla.
Másnap délután megint nagyon jól elbeszélgettek. Minél jobban megismerte, minél több dolgot megtudott róla, annál jobban tetszett neki. Aznap este alig bírt magával a hotel szobájában. Ma jönnek vissza a fiúk és Hyukie már alig várta, hogy mindent elmesélhessen nekik. Főleg Donghaenak, aki ugye tudott az álmairól. Mekkorát fog majd nézni mikor közli vele, hogy megtalálta a lányt! Bekapcsolta a tévét, hogy lefoglalja magát, de mivel egy szót se értett a műsorokból, ez nem sokat segített. Végül az mtv-n állapodott meg, elfeküdt az ágyán úgy hallgatta a zenét. El is bóbiskolhatott egy kicsit, mert egyszer csak arra riadt fel, hogy valaki motoszkál az ajtó előtt. Aztán lenyomódott a kilincs, kitárult az ajtó, és Donghae lépett be a szobába.
- Na végre, csak, hogy itt vagy! - ugrott barátja nyakába Hyukie.
- Mi az, ennyire hiányoztam? - nevette el magát Donghae.
- Ööö, azt nem mondanám - engedte el Hyukie.
Hae kissé furcsán nézett rá, de aztán újra felderült az arca.
- Megvan. Unatkoztál!
- Hát éppen azt se mondanám. - pironkodta el magát Hyukie.
- Akkor nem értem. - rázta meg a fejét Hae. - Akkor mégis miért örülsz ennyire nekem?
- Mert valamit sürgősen el kell mondanom neked.
- Mit?
- Megtaláltam a vörös hajú lányt! - közölte büszkén, ugyanakkor izgatottan is barátjával.
- Á megint vele álmodtál?
- Nem, tényleg megtaláltam. Létező személy, ahogy mindig is mondtam neked.
- Hogy mi? - Hyukie mérget mert volna venni rá, hogy Donghaenak és Rékának valamikor nagyon-nagyon régen volt egy közös őse. Ugyanis Hae szemei is legalább háromszor akkorára kerekedtek a hír hallatán, akárcsak két nappal ezelőtt a szőke lányé.
- Véletlenül pillantottam meg egy kórház udvarán. - kezdte el Hyukie lelkesen mesélni a vele történteket. - Alexának hívják és nagyon kedves lány. És képzeld, ő is megismert, tudta ki vagyok. Jobban mondva, barna hajú angyalnak nevezett. Ugyanúgy látott engem álmában mint én őt. Vagyis ő kómában volt. És azért tűnt el, mert felébredt belőle.
- Na állj! - emelte fel jobb kezét Hae. - Most akkor üljünk le, és mondj el mindent szép sorjában.
Hyukie lehuppant Hae mellé az ágyra és elmesélt mindent, ami azóta történt vele, hogy elbúcsúzott a fiúktól.
- Hú, ez nem semmi! - Hae még mindig nem tudott napirendre térni afelett, amit az imént hallott. - Viszont Hyukie tőled bocsánatot kell kérnem, sajnálom, hogy nem hittem neked.
- Ugyan rá se ránts! A te helyedben én se hittem volna magamnak. Elég bizarr az már egyszer biztos.
- És holnap megint találkozol vele?
- Kivel találkozik Hyukie? - dugja be a fejét az ajtón Kyu, nyomában Wookieval.
- Egy lánnyal! - húzta ki magát Eunhyuk.
- Na mesélj csak! - vetették le magukat egy szempillantás alatt a fiú mellé az ágyra.
- Na amíg Hyukie nektek is elmondja az egész sztorit, addig lefürdőm. - Hae kivett egy alsónadrágot a szekrényből, majd eltűnt a fürdőben.
A két fiú ugyanúgy ledöbbent akárcsak Hae, miután Hyukie nekik is elmondott mindent.
- És mi is találkozhatnánk Alexával? - kérdezte Kyu.
- Persze, úgy is szeretne megismerni titeket.
- Szóval már meséltél neki rólunk.
- Egy keveset!
- Remélem csupa jót!
- Csakis! - vigyorgott Hyukie.
- Te idefigyelj, ha rossz színben tüntettél fel minket! - kelt ki magából Kyu.
- Olyannak ismersz engem? - háborodott fel Hyukie.
Most Wookien volt a kuncogás sorra.
- Á dehogy! - vigyorgott.
- Na miről maradtam meg? - jelent meg a fürdő ajtajában dereka köré lazán csavart törülközővel Hae.
- Holnap találkozunk Alexával. - újságolta a jó hírt Kyu.
- Szegény lány. - nevette el magát Hae.
- Kapd be!
- Rendben, de most tűnés kifelé, szeretnék aludni menni, holtfáradt vagyok. - hessegette ki játékosan a két fiút.
Pár perc múlva sötétség borult a szobára. Haet hamar elnyomta az álom, de Hyukie az izgatottságtól még egy jó ideig nem tudott elaludni.
Reggel hamar felébredt, de igyekezett csendben mozogni, nehogy Haet felkeltse. Lezuhanyzott, felöltözött, olvasott egy kicsit a nyelvkönyvéből, de Hae még mindig aludt. Úgy döntött megnézni Kyut meg Wookiet, bekopogott az ajtajukon, de nem kapott semmi választ, így nem zavarta őket tovább. Lement és sétált egy keveset. A nap hét ágra sütött, ez volt a legmelegebb nap mióta itt voltak. Mire visszért a szobájába már Hae és a másik két fiú is elkészült, így gyorsan lesiettek az étterembe reggelizni, még éppen időben.
Utána városnézés volt a program egészen délutánig, amikor is Alexáékkal találkoznak majd. A fiúk élvezettel fedezték fel a főváros szépségeit, Hyukiet pedig egész nap nem lehetett lelőni az izgatottságtól. Annyi energiája volt, hogy a három fiú alig bírt vele. Végül elindultak a kórház felé, most már rajtuk is kezdett elhatalmasodni az izgatottság, de leginkább kíváncsiak voltak, milyen lehet az a lány, aki ilyen hatással van barátjukra.
- Sziasztok! - üdvözölte integetve a lányokat Hyukie mikor odaértek a kórház udvarába. - Bemutatom a barátaimat, Kyuhyun, Donghae és Ryeowook.
- Sziasztok! - hajolt meg Alexa. - Én Alexa vagyok, ő pedig itt a barátnőm, Vivien.
- Szia Vivien. - köszöntek a lánynak.
- Sziasztok fiúk!
- És milyen volt a borospince fiúk? Hyukie mesélte, hogy leutaztatok egy szőlészetbe.
- Fantasztikus volt. Ameddig a szem ellát mindenhol csak szőlő, és a borok isteni finomak voltak. Tudta, hogy a.... - és Kyut vagy egy fél órán keresztül nem lehetett lelőni.
- Ne haragudj, nem szokott ennyit beszélni. - kért elnézést Hyukie, mikor Kyu végre abbahagyta a beszédet.
- Jaj sajnálom, nem akartalak untatni titeket. - jött zavarba Kyu.
- Dehogyis, egyáltalán nem untattál! Nagyon érdekes volt, amit meséltél!
- Akkor jó. - sóhajtott fel megkönnyebbülten Kyu.
- Ám Hyukie azt mondta, egy bandában énekes, jobban mondva rapper. És hogy ti is a tagjai vagytok. Nem énekelnétek nekünk valamit? - kérlelte őket Alexa.
- Itt? Most? - nézett körbe kissé zavartan Wookie.
- Ha nem gond. - pirult el Alexa.
- Oké. - bólintottak. A fiúk összedugták a fejüket és mikor megvolt melyik számot énekeljék, megköszörülték a torkukat majd nekikezdtek.
Neol bomyeon (nan) useumman (nawa) sujubeun misokkajido Yeah
Nal boneun ne nunbicheun seulpeun geol hoksi ibyeoreul malharyeogo hani
Baby
Maeilgachi tto banbokdoel nae moseube neoneun geurido jichyeonneunji nal
Yongseohagenni?
Dasi hanbeon deo saenggakhae saenggakhaejullae ijeneun nochi anheulge
Neoreul ullin geon naega baboraseo
Neoreul bonaen geon naega bujokhaeseo neol
Jiuryeo haetdeon geureon nareul yongseohae jwo nal
Jebal dasi sumeul swil su itge
Neol bomyeon (nan) nunmuri (heulleo) nareul baboro mandeuneun neo
Hoksirado ne mam byeonhal ttae doraol gire naega seo isseulge Baby
Junbihaetdeon ne ibyeori naegeneun jigeum jugeul geot gachi apa sigani
Jinado
Ajik neoreul bonaegien bonaegieneun hae julge neomu manheunde Yeah
Neoreul ullin geon naega baboraseo
Neoreul bonaen geon naega bujokhaeseo neol
Jiuryeo haetdeon geureon nareul yongseohae jwo nal
Jebal dasi sumeul swil su itge
<Rap>
Eodiseobuteo yaegihalkka eonjebuteonga mworalkka sojunghamiran geol
Irheogatjanha (mal an haedo aljanha)
Geundeyo, geudaeyeo uri hamkkeyeotdeon ilbun ilchoga nunbusige areumdapdeon
Yeppeun misoga geuriwo ne mame kkok dakil
Nae seulpeun gidoga I bissogeul jina hoksi bol su isseulkka
Naega jigeum neomu apa nega tteonan jigeumi nan neomu apa mwoga iri
Himdeunji maeil bam nan neol saenggakhae
Harurado an hamyeon nae mami buranhan geol neon ani eum ani moreugetji
Ireon nal al riga eobtji
Neodo gakkeum nae saenggagi nandamyeon geu ttae neon doraomyeon dwae
Saranghandan mal neol hyanghae haneun mal
Bogo sipdan mal neol ango sipeun mal ojik han saram
Neoreul jikigo sipeo dasi (naege) dorawa jul neoreul wihae
- Ez gyönyörű volt. - a lányok teljesen el voltak képedve milyen fantasztikus hangja van a fiúknak.
- Donghae írta a szöveget és szerezte a zenét.
- Tényleg? Hogy te milyen tehetséges vagy. - dicsérte Alexa.
- Nagyon szép szám. - csatlakozott barátnőjéhez Vivien is.
- Egy kis segítséggel, ezt hozzá kell tenni. - pirult el Hae.
Hogy a fiú zavarát oldja Kyu kitalálta, hogy adjanak elő egy részletet a Sorry, Sorryból is a jellegzetes táncukkal együtt. Ha eddig nem figyelte őket a fél udvar, most már biztos, hogy minden szem rájuk szegeződött. Mikor befejezték, a lányok csak úgy dőltek a nevetéstől, és az összes ott lévő beteg megtapsolta őket. A fiúk legszívesebben elbújtak volna szégyenlősségükben, ami csak még jobban megnevettette a két lányt.
A délután hátralévő része hasonló jókedvben telt. A fiúk szívesen maradtak volna még, de Alexának mennie kellett orvosi vizsgálatra, így elbúcsúztak a lánytól, de megbeszélték, hogy mielőtt elutaznának még egyszer feltétlenül eljönnek a lányhoz.
- Nagyon jó a fej a barátnőd. - jegyezte meg Wookie már a taxiban ülve, útban hazafelé.
- Nem a barátnőm. - pirult el Hyukie.
- De szeretnéd, hogy az legyen, nem igaz? - húzta Kyu.
- Azt hiszem a mi Hyukienk most igazán szerelmes. - sóhajtott egy nagyot Donghae.
- Szép is a szerelem. - mosolyodott el Wookie.
- Te már csak tudod. - nevetett fel Kyu.
- Aish néha olyan szemét tudsz lennie! - fordult a másik oldalra Wookie.
- Naaa, tudod, hogy szeretlek. - ölelte át Kyu, de Wookie még mindig makacsul a másik irányba nézett. - Sajnálom. Bocsánatot kérek. Naaa, légyszi.
Wookie végül visszafordult, sosem tudott egyik tagra sem sokáig haragudni.
- De Hyukie, mi nemsokára vissza kell, hogy utazzunk Koreába, mi lesz akkor Alexával? - kérdezte a fiútól.
- Szeretném magammal vinni.
- Hogy mi? - tört ki egyszerre mindhárom srácból.
- Ezt mégis, hogy képzelted? Lee Soo Man kitekeri a nyakad. - figyelmeztette Kyu.
- Nem érdekel!
- És Alexát már megkérdezted erről? Ő egyáltalán szeretne veled menni? - tapintott a lényegre Donghae.
- Holnap akarok beszélni vele.
- Hyukie én nem hinném... kezdte el Wookie, de Hae intett neki mire a fiú befejezetlenül hagyta mondatát.
Donghae tisztában volt vele Hyukie milyen makacs tud lenni, és úgy tűnt barátja most először tényleg nagyon szerelmes. Nem lett volna most semmi értelme megpróbálni lebeszélni, csak még nagyobb ellenállást váltottak volna ki belőle. Először meg kell várniuk, hogy egyáltalán mi Alexa válasza. Donghae ezen az éjszakán nem sokat aludt, végig barátján járt az esze, nem szerette volna, ha a fiút csalódás érné.
Eunhyuk szörnyen ideges volt miközben a kórházba tartott, most fogja megkérni Alexát, hogy jöjjön vele Koreába és nagyon félt a lány válaszától. Kifizette a taxist, nagy levegőt vett, majd belépett a nagy vaskapun. Alexa amint meglátta odafutott hozzá és a nyakába vetette magát.
- Képzeld végre hazamehetek! Reggel még elvégeztek egy csomó vizsgálatot, de az orvos azt mondta, hogy eredmény negatív, úgyhogy holnap elhagyhatom a kórházat. Úgy örülök, olyan jó lesz végre hazamenni.
- Ez igazán nagyszerű hír! - lelkendezett Hyukie is, jó jelnek vette, hogy a lánnyal pont ma közölték, kiengedik a kórházból. - Mond csak mi lenne, ha nem haza, hanem Szöulba mennél, velem?
Hyukie megkönnyebbült egy pillanatra, hogy végre kimondta, ami már pár napja ott motoszkált a fejében, de idegessége egy kicsit sem csökkent, minden idegszála pattanásig megfeszülten várta a lány válaszát.
Alexa hirtelen fel sem tudta fogni, amit Hyukie mondott neki. Utazzon el egy teljesen idegen országba, egy számára ismeretlen életbe, egy fiúval, akit alig pár napja ismert. Igaz, hogy szereti, ezt minden egyes nappal egyre erősebben érezte, és olyan volt mintha már ezer éve ismerné Hyukiet, de ez számára akkor is egy hatalmas lépés volt, teljesen elbizonytalanodott magában.
Hyukie látta a lányon, hogy mennyire felkavarja a kérése, és abban a pillanatban azt kívánta, bárcsak ne kérdezett volna semmit. Mondani szeretett volna valamit, de nem jutottak eszébe a megfelelő szavak.
- Hyukie, nekem ezt még át kell gondolnom.
- Rendben. Megértem, és... sajnálom.
Néma csendben álltak ott, egyikük se tudta mit mondjon a másiknak, és ez a csend ellentétben az első napival, most nyomasztó volt és kellemetlen.
- Azt hiszem jobb, ha most megyek. - szólalt meg végül Hyukie.
- Oké. - Alexa nem volt képes ennél többet mondani.
Amikor kiért a kapun Hyukie még egyszer visszafordult, talán most utoljára látja Alexát.
A hotelban a fiúk rögtön észrevették, hogy nem alakulhattak valami jól a dolgok, de nem akartak tolakodóak lenni.
- Elmegyünk egy jó kis magyaros étterembe, szeretnél inkább itthon maradni? - kérdezte Hae Hyukiet.
- Igen, ha nem gond.
- Rendben. De ha bármi van, tudod.
- Igen tudom...és kösz Hae.
- Tudom ezt most nem vigasztal, de mi mindig leszünk neked.
- Tudom, és nagyon hálás vagyok érte. - ölelte meg barátját Hyukie.
Donghae magához szorította a fiút, mit nem adott volna érte, ha valahogy segíteni tudna neki, de tudta jelen helyzetben, sem ő, sem a többiek nem tudnak semmit sem tenni.
A következő három napra rányomta bélyegét Hyukie rossz állapota, bár a fiú mindent megtett, hogy jókedvűnek lássék, de a három fiú pontosan tudta, hogy mindez csak színjáték. Végül elérkezett a hazautazás napja. Reggeli után összecsomagoltak, majd lehordták cuccaikat az előtérbe, a recepciós pedig hívott egy taxit nekik. Hyukie épp segített a sofőrnek bepakolni a bőröndöket az autó csomagtartójába, mikor egy ismerős hang szólalt meg.
- Elnézést, van még egy szabad hely ebben a taxiban?
Hyukie kinézett a csomagtartó mögül és majd leesett az álla meglepetésében, Alexa állt előtte teljes életnagyságában. Meg se kellett kérdeznie minek jött a lány, a mellette lévő csomagok mindent elárultak.
- De mégis, hogy? - hebegte Hyukie.
- Hogy honnan tudtam melyik szállodában vagytok és mikor indultok a reptérre? Nos jó néhány telefonomba belekerült mire megtaláltam a hotelt, amiben megszálltatok.
- Nem semmi lány vagy hallod-e!
- Tudom. - mosolygott Alexa elégedetten. - De mond csak, csupán ennyire örülsz nekem? - kérdezte megjátszva a csalódottat.
- Dehogyis! Csak még mindig nem tértem magamhoz a döbbenettől. - felkapta a lányt és megpörgette a levegőben. - Nem is tudod milyen boldog vagyok. - azzal lehajolt és lágyan megcsókolta.
- Yeee, wííííí - éljeneztek a fiúk.
- De várj csak és mi lesz a repülővel? Nem biztos, hogy kapunk még jegyet erre a járatra. - morfondírozott Hyukie.
- Az is megoldva!
- Mi? - hüledezett egyszerre mind a négy fiú.
- De ezt meg hogy? - ámuldozott Hyukie.
- Majd útközben elmondom. Menjünk, mert még a végén lekéssük az indulást.
- Tényleg összeillenek. - vigyorgott Hae.
- Mi az? - kérdezte Kyu és Wookie egyszerre.
- Semmi. - legyintett Hae.
- Tudod, azért egy kicsit félek Hyukie. - vallotta be Alexa.
- Ne aggódj én végig veled leszek és vigyázok rád!
- Köszönöm. - bújt oda a fiúhoz.
- És mi is itt vagyunk neked. Segítünk majd mindenben. - biztatta őt Kyu.
- Nektek is köszönöm fiúk.
3 órával később egy Koreába tartó repülő szállt fel 4 koreai idollal és egy magyar lánnyal a fedélzetén. Nemcsak Alexa, de Hyukie egy ismeretlen, de annál boldogabb élet felé tartott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése