Nem szoktam zenét ajánlani, de mialatt írtam, sokat hallgattam ezt a
számot és a hangulatát is el tudom képzelni ehhez a ficuhoz.
Teuk újra itthon! - Heechul azt se tudta, hova legyen örömében, hogy ilyen hosszú idő után végre újra láthatja szerelmét.
Szegény srác annyi mindenen ment keresztül az utóbbi időben, és Heechulnak nem volt rá lehetősége, hogy beszéljen vele azóta, hogy a fiú visszament a katonaságba, azután a szörnyű dolog után. A katonaság nem éppen könnyű dolog, bár ő igazán nem panaszkodhatott, hisz civil szolgálatra került, ellenben Teukkal, aki bár először musicalben szerepelt, később bedobták a mélyvizbe. Azért mert idol volt, nem kivételeztek vele. De Heechul tudta, hogy Teuk ezt nem is várta volna el. Mindig mindent tökéletesen akart teljesíteni, soha semmilyen feladat vagy kötelezettség alól nem vonta ki magát. Bizonyítani akart magának, és másoknak is. Néha túlságosan is.
Ami a legrosszabb ilyenkor, az a távollét, a családtól, barátoktól, a szerelmedtől. Mikor Hee kijött, Teuk már bent volt, aminek egyrészt örült a fiú, hisz így hamarabb viszontláthatja majd kedvesét, másrészt olyan jó lett volna egy kis időt együtt tölteni. Három év hihetetlenül hosszú idő tud lenni.
Két alkalommal tudtak találkozni ez alatt az időszak alatt.
Az egyik, Teuk musical előadása után volt, ahol lehetősége volt Hee-nek pár szót váltania a fiúval, megölelnie egy pillanatra. Nem voltak egyedül, így nem engedhették szabadjára érzelmeiket, pedig Hee bármit megadott volna, ha csak egy másodpercre is, de megint ajkain érezhette volna Teuk selymes ajkait. Ehelyett, csupán tekintetükkel tudták kifejezni érzéseiket. Ahogy egymásra néztek..., azok a szemek mindent elárultak. Egy jó megfigyelő mindezt pillanatok alatt észrevette volna, de ugyan ki gondolt arra, hogy a két fiú között, több van, mint barátság.
A második alkalom... Hee szerette volna örökre elfelejteni azt az időszakot. A fél életét odaadta volna, ha Leeteuknak nem kellett volna átélnie azokat a rémséges napokat. A család, a szertartás, a gyász, a fiúnak annyi minden, számára eddig idegen helyzetben kellett hirtelen helyt állnia.
Az a sok újságíró, a rengeteg faggatózás, a vég nélküli újságcikkek. Heechul szerette volna kikiabálni a világba, hogy miért nem tudják végre békén hagyni őt, de nem tehette. Mellette akart lenni, meg akarta vigasztalni, segíteni akart neki, bármit megtett volna azért, hogy enyhítsen a fájdalmán. De kevés volt az idő, mit együtt tölthettek. Egy rövidke beszélgetés, csupán ennyi adatott meg nekik. Heechul tele volt aggodalommal és félelemmel mikor Teuk visszatért a katonaságba. Csak remélni tudta, hogy a fiúnak lesz elég ereje és kitartása, hogy végig csinálja.
De most végre, újra itthon van.
Heechul nem merte mindjárt letámadni a fiút, várta, hogy ő hozza szóba a dolgot, nem akarta erre a szörnyűségre emlékeztetni. Kedves és tapintatos volt vele, óvatosan bánt minden szavával, de mikor eljött az este és kicsit kettesben maradhattak, Teukból kibukott minden fájdalom, düh és keserűség, amit eddig elfojtott magában. Heechul előtt nem kellett visszafognia magát, neki bármit elmondhatott, ő mindig megértette. Senki más nem ismerte olyan jól, mint ő, és senki másnak nem nyílt meg annyira, mint neki. Olyan bizalom alakult ki közöttük, mely csak ritkán jön létre két ember között. Teljesen kitárulkozott azon az estén a fiúnak, és tudta, hogy a másik sosem árulna el őt.
Hajnalig beszélgettek.
Heechul a karjaiba fogta a fiút és hagyta, hogy az kiadjon magából mindent, amit eddig mélyen eltemetve cipelt magában. Hangtalanul folytak a könnyei miközben hallgatta őt, a tehetetlenség és együttérzés sós könnyei voltak ezek.
Teuk hol csendesen beszélt, hol hangosan zokogott, de Heechul egyre csak ölelte őt, gyengéden, szeretettől telve. A fiú végül szép lassan megnyugodott, és elaludt a karjaiban. Heechul csak nézte azt a máskor oly gyönyörű, most mégis meggyötört arcot, és remélte, hogy a fiú legalább álmában egy kis megnyugvásra lel. Gyengéden megsimogatta jobb kezével rövid barna haját, majd lehajolt és megpuszilta a fiú homlokát. Érezte, ahogy lábai kezdenek egyre jobban elzsibbadni, de nem akarta felkelteni a fiút, most, hogy végre egy kicsit megpihenhetett.
Nem emlékezett rá mikor aludhatott el, de mikor legközelebb magához tért, már a nap erőteljes sugarai igyekeztek behatolni a hófehér függöny redői között. Egy kedves, meleg szempár nézett fel rá, majd egy kéz nyúlt fel, megsimogatva fáradt arcát.
- Miért nem ébresztettél fel? – kérdezte egy lágy, ugyanakkor csöppnyi szemrehányással teli hang.
- Olyan nyugodtnak tűntél miközben aludtál. Nem volt szívem felkelteni.
- Akkor sem kellett volna. Szegénykém, biztos nem tudtál rendesen aludni.
- Semmiség, a lényeg, hogy te jól legyél. – mosolygott rá kedvesen Heechul.
Leeteuk szemei könnybe lábadtak, attól a gyengédségtől és szeretettől, ami a fiú tekintetéből áradt. Magához vonta, és lágyan megcsókolta. Szeretett volna örökre a fiú óvó karjai között maradni, abban a biztonságot adó burokban, mely mindig megnyugvást adott számára.
Heechul karja – Teuknak ekkor jutott eszébe, hogy míg ő itt kényelmesen elfekszik, a fiú talán már nem is érzi a karját, hisz egy egész éjszakán át tartotta őt. Abban a pillanatban, hogy ez tudatosult benne, felpattant a fiú öléből.
- Heechul, annyira sajnálom!
- Valami baj van?
Szinte egyszerre szólaltak meg.
- Minden rendben van, de a karod! – térdelt le mellé a fiú, óvatosan megérintve az elgémberedett végtagot. – Biztos nagyon fáj. Úgy sajnálom!
- Semmi baj. Ne aggódj miattam. Egy-kettőre helyre jön. – válaszolta vidáman a fiú.
Heechul próbálta megemelni a karját, de akaratlanul is felszisszent, ahogy belé hasított a fájdalom. Pár centinél nem tudta magasabbra emelni.
- Várj, megmasszírozom – ajánlotta fel Teuk, és óvatosan dörzsölni kezdte Heechul karját, közben végig figyelte a fiú arcát, hogy annak a legapróbb rezdülésére azonnal abbahagyja a műveletet.
Heechulnek jót tettek a gyengéd mozdulatok, érezte, ahogy karjába szép lassan visszatér az élet.
- Jobb már? – kérdezte pár perc múlva Leeteuk.
- Igen, sokkal jobb. De ne vágj már ilyen aggodalmas arcot! – nevette el magát a fiú.
- De nem akarom, hogy szenvedj! – ült ki szomorúság Teuk bájos kis arcára.
- Örökké tudnálak így a karjaimban tartani. – nézett rá Heechul olyan gyengédséggel, hogy abba Teuk egész teste beleremegett. Majd odahúzta magához a fiút és gyengéden megcsókolta.
Teuk úgy érezte, mintha ezernyi pillangót engedtek volna el a hasában egy pillanat alatt. Apró bizsergető érzés futott át rajta, feje búbjától egészen a lábujjáig. Heechul minden egyes alkalommal olyan hatással volt rá, mint azelőtt még soha, senki. Elég volt egy tekintet, egy apró érintés és Teuk máris a mennyekben érezte magát. Hálás volt a sorsnak, hogy egy ilyen fiú szerelmét tudhatja magáénak.
Teuk beleült Heechul ölébe szembe fordulva vele, átkarolta, és olyan hévvel csókolta meg, hogy attól még a fiú is meglepődött egy pillanatra. Aztán Teuk lecsúsztatta a jobb kezét, egészen Heechul csípőéig, majd gyengéden végighúzta ujjait a fiú férfiasságán. Heechul felnyögött az izgató érintés hatására. Teuk ekkor kigombolta Heechul nadrágját, becsúsztatta a kezét a fiú boxerába, amire egy újabb elégedett nyögés volt a válasz. Kaján vigyorral az arcán hátrébb csúszott a fiú lábain, hogy szájával kezdje el kényeztetni, ám abban a pillanatban Heechul újra felnyögött, de ez inkább volt fájdalmas, mint érzéki.
- Mi a baj? – kérdezte riadtan Teuk.
- Azt hiszem a lábaimat is meg kell, hogy masszírozd – szorította össze a fogait a lábaiba hasító fájdalomtól Heechul.
- Jaj Hee, annyira sajnálom! – a fiú olyan kétségbeesett arccal nézett rá, hogy Heechul szíve egészen elfacsarodott.
- Teukie, mondtam már, hogy ezt fejezd be! Nincs semmi baj! Megmasszírozod őket, és ugyanúgy rendbe lesznek akár a karom. – rótta meg szerelmét Heechul.
- Rendben van. – válaszolta Leeteuk kissé megszeppenve.
Annyira aranyos arcot vágott, hogy most Heechul érezte úgy, menten elolvad a látványtól. Ráadásul szép lassan újra érezni kezdte a lábait. Aminek következményeként Teuk minél feljebb jutott a masszírozással Heechul annál jobban kezdett felizgulni. Persze ezt a fiú is észrevette és még jól rá is tett egy lapáttal. Már egész felül , a combja belsején kezdett el körözni az ujjaival, aminek következtében Heechul úgy érezte, hogy menten felrobban a vágytól, és ezt kigombolva maradt nadrágja is igen jól szemléltette.
- Kérlek, ne kínozz tovább! – sóhajtotta elfúló hangon, miközben elfeküdt a padlón, feladva ezzel utolsó csepp ellenállását is.
Leeteuk kaján mosollyal az arcán mászott fel a fiúhoz, akinek több se kellett, beletúrt a fiú rövid, barna hajába, majd tarkójánál fogva magához húzta, és olyan szenvedélyes csókban részesítette, hogy Teuk csillagokat látott a gyönyörtől. De ő sem maradt ám adós a válasszal, olyan vad táncba kezdett Heechul nyelvével, amitől a fiú minden egyes porcikája lángra gyúlt. Amint elszakadtak egymás ajkaitól, Teuk abban a pillanatban le is csapott Heechul nyakára. Apró puszikkal borította be mindenütt, a kulcscsontján át egészen a válláig. Aztán kicsit feljebb emelkedett, lehúzta róla a pólót, és ujjaival szép lassan végigsimított a fiú hófehér mellkasán, majd a hasán, egészen le a csípőjéig. Heechul nem volt különösebben izmos, de Teukot ez nem zavarta. Imádta a fiú tejfehér bőrét, mely olyan volt akár a hó, friss és ártatlan. Mintha minden egyes alkalommal újra meg újra megrontaná őt. Ez a gondolat csak még jobban felizgatta.
A látszat ellenére Heechul egyáltalán nem volt az a fűvel, fával összefekszem típus, mint ahogy azt sokan gondolták róla. Néhány csók a tagokkal a színpadon, flörtölés lányokkal különböző műsorokban, ez mind csak show volt, előadás, semmi több. De amióta Teukot megismerte, még ezekben a dolgokban is visszafogta magát. Nagyon ügyelt rá, hogy még véletlenül se bántsa meg semmivel a fiút.
Teuk most szerelme mellkasát borította be ezernyi apró csókkal. Mellbimbóinál elidőzött egy kicsit, szívogatta, eljátszadozott velük, az őrületbe kergetve ezzel Heechult. Majd lassan egyre lejjebb vándorolt, míg el nem érte a fiú férfiasságát. Heechul ekkora már olyan szinten izgalmi állapotban volt, hogy Teuknak nem maradt sok tennivalója.
Ám Heechul ekkor váratlanul felhúzta magához a fiút, egy hosszú forró csókra, és mielőtt Leetuek egyáltalán feleszmélhetett volna, már ő volt alul, Hee pedig az ő csípőjén ült. Ő is a fiú nyakával kezdte annak kényeztetését. Aprókat harapdált a nyakába, miközben kezével az oldalát kezdte el simogatni. Teuk aprókat nyögött akárhányszor megérezte magán Heechul ajkait. A fiú megszabadította gyorsan pólójától és most a mellkasát kezdte el kényeztetni. Végighúzta ujjait Teuk izmos, barna mellkasán, aztán lejjebb haladva kockás hasizmait puszilgatta végig.
Ezek a gyengéd, ugyanakkor perzselő érintések hiányoztak a legjobban Teuknak. Minden egyes alkalommal mikor Heechul megérintette, úgy érezte mintha minden sejtje önálló életre kelt volna. Egész teste forró lázban égett.
Heechul végighúzta a kezét Teuk férfiasságán, mire a srác akaratlanul is felnyögött. Heechul szája elégedett mosolyra húzódott, kigombolva a fiú nadrágját, hamar megszabadította a nem kívánatos ruhadarabtól, majd ugyan így tett a boxerével is. Újra végigsimított Teuk férfiasságán, majd a szájával kezdte el kényeztetni. Leeteuk légzése felgyorsult, egyre nehezebben vette a levegőt, miközben apró nyögések hagyták el a száját, de még mielőtt elment volna, felhúzta magához Heechult és gyengéden megcsókolta. Szavak nélkül is megértették egymást, pontosan tudták mire gondol a másik.
Heechul az éjjeliszekrényhez lépett és elővette a síkosítót. Nyomott egy keveset a kezére, majd először egyik, aztán másik ujjával is belé hatolt. Lassan, óvatosan kezdte el mozgatni benne ujjait, megpróbálva a lehető legkisebb fájdalmat okozni a fiúnak. Miután úgy érezte eléggé kitágult, kihúzta ujjait és férfiasságával hatolt belé. Megint lassan kezdett mozogni benne, de Leeteuk csak hamar jelezte, hogy gyorsíthat a tempón. Mindkettőjük ajkait jóleső nyögések hagyták el. Leeteuk átkarolta lábaival Heechult, közelebb húzta magához, aki így még mélyebbre tudott hatolni a fiúban. Tökéletes összhangban mozgott a testük, mintha teljesen eggyé váltak volna. Heechul kismított egy vizes hajtincset Teuk arcából, mire a fiú elmosolyodott, de a következő pillanatban egy újabb kéjes nyögés hagyta el száját. Heechul érezte, hogy nincs már sok hátra a fiúnak, ezért őrült tempóba kezdett. Teuk egyre szaporábban vette a levegőt, körmeit szinte belemélyesztette Heechul hátába, de amaz az egyre növekvő gyönyörtől nem érezte a fájdalmat.
Heechul egy utolsó rohamba kezdett. Leeteuk teste nem sokkal később megfeszült, és egy hangos nyögés kíséretében elélvezett. Pár lökés később Heechul is elélvezett, majd lihegve borult kedvese nyakába. Teuk átölelte a fiút, és a haját kezdte simogatni.
- Szeretlek Kim Heechul. - súgta a fiú fülébe.
- Én is szeretlek téged Park Jungsoo. - válaszolta érzelmektől elfúló hangon Heechul.
Teuk odabújt a fiú nyakához.
- Köszönöm, hogy vagy nekem.
- Örökké csak a tiéd.
Percekig feküdtek még így, mozdulatlan. Nem volt szükségük szavakra, csak élvezték a csendben egymás testének közelségét. Most nem csak két test, hanem két szív és két lélek is egybeolvadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése