Azt hiszem, beléd szerettem!

                                     https://www.youtube.com/watch?v=pIpMrUJMEU0
                                         (Köszönet Rékának a magyar feliratos videóért)

Siwon kinézett a repülőgép ablakán, ki a csodás kék égre, melyet beborított a vattacukornak kinéző fehér felhők sokasága, átszőve a nap fényes sugaraival. De ez a látvány most egyáltalán nem dobta fel, alig várta, hogy a repülőgép végre leszálljon az incheoni reptéren, ő pedig minél hamarabb visszatérhessen a dormba.
Nem fair, hogy Zhoumi már megint nem jöhetett velünk. Miért olyan bonyolult egy vízum kiadása? - mérgelődött magában.
- Fantasztikus volt a londoni koncert! – sóhajtott fel Sungmin.
- Igen, én is nagyon élveztem – helyeselt Kangin.
- Tényleg - fordult hátra a fiúhoz Wookie –, neked ez volt az első európai koncerted. 
- Igen, és remélem nem az utolsó! Fantasztikus volt a közönség, hihetetlen, hogy ilyen messze is mennyire szeretnek minket!
- Siwon, neked meg maga lehetett a tökély, hisz imádod Londont! – mosolygott a fiúra Shindong.
- Aha, az volt – válaszolta, de hangja egyáltalán nem volt olyan lelkes, mint ahogy a többiek azt várták volna. 
Tökéletes - sóhajtott fel magában. - Ha Zhoumi is ott lett volna, akkor az lett volna.
Maga se értette, miért zavarja ennyire, hogy a fiú nem jöhetett velük. Máskor is akadt már ilyen probléma, és Zhoumi mindig is sokat ingázott Korea és Kína között, most mégis nagyon hiányzott neki.
Aish, térj magadhoz, próbálj bekapcsolódni a beszélgetésbe - mondogatta magának, nem sok sikerrel. 
- Vajon Hyukie és Hae mit csinálhatnak most? Még forgatnak, vagy már a hotelben pihennek? – gondolkodott el Sungmin. 
- És vajon mit csinálhatnak majd az éjjel? – húzta perverz mosolyra száját Wookie. 
- Na, de Wookie! – háborodott fel Sungmin a fiú kijelentésén.
- Most meg mi van? – nézett csodálkozva szerelmére. 
- Olyan piszkos fantáziád van!
- Az én fantáziám teljesen normális – jelentette ki Wookie, arcán nem kis elégedettséggel.
- Na, ja! 
- Pedig veled kapcsolatban is lenne egy-két ötletem – kezdte el simogatni a fiú belső combját, szép lassan, centinként haladva felfelé, nehogy akárcsak egy parányi terület is kimaradjon.
- Azt mindjárt gondoltam! – nézett rá még mindig megrovóan, de arcizma csakhamar megrándult, amint Wookie keze érzékeny területre tévedt. 
- Wookie, a kis perverz! Ki hitte volna? – nevetett fel Kangin.
- De csak épp annyira, amennyire kell, igaz, Minnie? – A fiú válaszolni akart, de félt, ha kinyitja a száját, azt szavak helyett csak egy hatalmas nyögés hagyja el, hát csak bólogatott helyette, így is alig bírta kordában tartani testét. Hálát adott az égnek, hogy belül, az ablak mellett ül, így a többi fiú semmit sem láthatott.
Wookie keze időközben elérte férfiasságát, és lágyan végigsimított rajta. És míg szegény fiú azt se tudta, merre nézzen kínjában, addig barátja vidáman csacsogott a többiekkel, mialatt őt kényeztette. Végül nem bírta tovább.
Ha most azonnal nem tesz valamit, itt nagy bajok lesznek. Arrébb tolta Wookie kezét, de a fiú sem hagyta, hogy ilyen könnyen eltérítsék szándékától. Kisebb hadakozásba kezdtek egymással, végül Minnie-nek sikerült elérnie, hogy szerelme keze a saját térfelén maradjon. 
Kyu két sorral hátrébb, a két ülés közötti résen pontosan látta, mi játszódik le a két fiú között. Normál esetben már rég beszólt volna nekik, zavarba hozva Sungmint, de most nem volt kedve hozzá. Siwonhoz hasonlóan ő sem volt túl jó állapotban, csak ő egyértelműen tudta, hogy mi a baja, azaz, hogy ki: Henry. Az, hogy a fiú nincs most itt mellette. Tudta, hogy a filmje forgatása miatt nem tudott velük utazni Mexikóba és Londonba, de rettentően hiányzott már neki, és alig várta, hogy újra karjaiba zárhassa kedvesét.
Így hát a két, kissé búskomor fiún kívül mindenki jókedvűen, nevetgélve kezdett neki a hazáig tartó, jó hosszú repülőútnak. Ám pár órával később még a legkitartóbbakat is elnyomta az álom, és csak akkor ébredtek fel, mikor a légiutas-kísérő felszólította őket, hogy kapcsolják be a biztonsági öveiket, felkészülve a leszállásra.
Kikecmeregtek a gépből, és fáradtságuk ellenére is megpróbáltak jókedvűnek mutatkozni, amíg ki nem értek a kocsikhoz, amik a reptér előtt vártak rájuk, hogy elvigyék őket a dormba.
Megint rengeteg elf gyűlt össze, hogy köszöntsék őket hazatértük alkalmából. Ez minden egyes alkalommal ámulatba ejtette őket, és meleg érzéssel töltöttel el szívüket. Mosolyogva integettek hát, még egyszer összeszedve minden erejüket. Még Kyu és Siwon is elfeledkezett egy pillanatra a saját problémájáról, és átengedték magukat a rajongók lelkesedésének.
Pár perccel később már mindannyian a kocsiban ültek. Voltak, akik az ablaknak dőlve próbáltak szundikálni egy kicsit, mások időközben annyira felébredtek, hogy teljesen kiszállt szemükből az álmosság. És volt olyan is, aki szerelme mellkasát használta kispárnának. Wookie olyan édesdeden aludt Sungmin karjaiban, mintha csak valami pihe-puha ágyban feküdt volna. Kedvese gyengéd szemekkel nézett le rá, majd egy puszit nyomott a barna hajtincsekre, mire jóleső mormogást kapott válaszul.
Ahogy megérkeztek a dormba, szinte mindenki bedőlt az ágyába. Még ha nem is tudtak aludni, mindenki szörnyen fáradt volt. Hosszú volt az út, rengeteg erőt kivett belőlük. Először Mexikóba, onnan Londonba, aztán vissza Szöulba, és mindez néhány nap leforgása alatt.
Siwonnak nem volt ereje hazamenni, így a dormbeli szobájában pakolt le. Ám csak forgolódott az ágyában, nem jött álom a szemére. Végül megunta, és felkelt. Odament a könyvespolchoz és leemelt egy könyvet, hátha egy kis olvasás eltereli a gondolatait. Épp elhelyezkedett kényelmesen az ágyon, hátát a falnak támasztva, amikor hangokat hallott az előszoba felől.
Á, ez Henry - ismerte fel benne csapattársát. Aztán megszólalt még valaki. Siwon ledobta a könyvet a takarójára, felpattant, és szélvészként rohant ki a szobájából.
- Zhoumi! - mosolyodott el, ahogy meglátta a fiút. Tehát tényleg az ő hangját hallotta az imént.
- Szia Siwon. Hogy, s mint? - jött oda hozzá köszönni a fiú.
- Megvagyok, köszi, bár kissé fáradtan. Nemrég értünk haza.
- Milyen volt a koncert Mexikóban és Londonban?
- Fantasztikus! Eszméletlen jó volt a közönség mindkét helyen, csak te hiányoztál! Remélem legközelebb végre te is velünk tudsz jönni.
- Azt én is nagyon remélem - szomorodott el kissé Zhoumi.
- Ám hogyhogy itt vagy? - csodálkozott Siwon.
- Bocsi, fiúk, hogy közbeszólok, de én megyek, megnézem Kyut. Köszi, Zhoumi még egyszer az ebédet, rég beszélgettünk már ilyen jót.
- Én is nagyon jól éreztem magam. Na, menj, a lovagod már biztosan epekedve vár - vigyorogta el magát Zhoumi.
Henry kinyújtotta a fiúra a nyelvét, majd elindult az emeletre, alig várta, hogy újra Kyu karjaiba omolhasson.
- Hol is tartottunk? - fordult Zhoumi vissza Siwonhoz. - Ja, igen. Egy új számot jöttem felvenni, de ma korábban végeztem, és mivel Henry is ráért, elhívtam ebédelni. Aztán, mivel tudtam, hogy ma jöttök haza, gondoltam, benézek hozzátok.
- Jól tetted! Mondd csak, nincs kedved elmenni valamerre? Próbáltam aludni, de nem nagyon sikerült. Valahogy elszállt a fáradtságom.
- De, szívesen. És hova gondoltad?
- Hmm. Fogalmam sincsen - nevette el magát Siwon.
- Mit szólsz egy mozihoz? Adnak most egy jó kis akciófilmet, amit szerettem volna megnézni.
- Én benne vagyok!
- Akkor indulás!
Siwon felkapta a kabátját, keresett egy baseballsapkát a szekrényben, és máris készen állt, hogy egy jó kis délutánt töltsön el Zhoumival.
Kiérve a dorm elé, azon gondolkodtak, hogy kocsival vagy gyalog menjenek. Siwon kocsijait ismerik az elfek, úgyhogy álcának az se lenne jó. Végül úgy döntöttek, gyalog indulnak el, majd igyekeznek jól beleolvadni a tömegbe.
Mázlijuk volt, sikerült úgy eljutniuk a moziig, hogy senki nem ismerte fel őket. Siwon a fejébe húzta a baseballsapkáját, és vállalta, hogy megveszi a jegyeket. Szerencsére a pénztáros hölgy nem ismerte meg, aminek kivételesen most nagyon örült. A kukoricát és az üdítőket is sikerült rendben beszerezniük. Elfoglalták helyeiket, és amíg vártak a kezdésre, addig Siwon alaposabban kifaggatta a fiút arról, mi a helyzet vele mostanság.
A film pontosan olyan volt, mint amire Zhoumi számított. Két órával később mindketten elégedetten álltak fel székükből. A mozi után nem volt kedvük máris hazamenni, és mivel mindketten éhesek voltak, annak ellenére, hogy szép adag kukoricát faltak be nemrég, beültek egy pizzázóba.
A pincérnő felismerte ugyan őket rendeléskor, de nagyon diszkrét volt, így a fiúk nyugodtan megvacsorázhattak. Cserébe mindketten ráfirkantották az aláírásukat egy szalvétára, és fizetéskor azt is odaadták a pincérnőnek, aki láthatólag nagyon boldog volt ettől. Egy ideig még együtt mentek tovább, aztán Zhoumi elbúcsúzott.
- Köszönöm a mai estét, nagyon jól éreztem magam.
- Én is. Mit szólnál, ha holnap is elmennénk valamerre?
- Ne haragudj, Siwon, de a holnap nem jó. Folytatódnak a felvételek.
- Na, és a holnapután?
- Megyek vissza Kínába. Sajnálom.
- Semmi baj. Megértem - szegte le a fejét Siwon.
Annyira csalódottnak tűnt, hogy Zhoumi egészen megsajnálta.
- Holnap felvétel után benézek, rendben?
- Igen, az jó lesz - derült fel egészen Siwon arca.
- Na, de most már tényleg megyek, mert nem fogok tudni holnap felkelni. Jó éjt!

- Jó éjt!
Siwon széles mosollyal az arcán bandukolt haza. Otthon az ágyában azon gondolkodott, vajon mikor változtak meg ennyire az érzései Zhoumi iránt; mert abban biztos volt, hogy többet érez a fiú iránt szimpla barátságnál.
Másnap elment a dormba az ott maradt bőröndökért. Aznap még nem volt semmi dolga, de másnap már egy reklámforgatásra kellett mennie, és hamarosan megkezdődnek az új doramájának a felvételei is. Ezért hát kihasználta még a mai napot, délig lustálkodott az ágyban.
Heechul elhívta ebédelni, ami jó kis kikapcsolódás volt. Legalább nem Zhoumi körül jártak a gondolatai, na, meg Hee-vel mindig élmény együtt lenni. Délután benézett még a szüleihez, aztán hazament. Megnézett néhány filmet, közben rendelt magának vacsorát.
Már este kilenc óra volt, de Zhoumi még mindig nem volt sehol. Lassan kezdett aggódni a fiú miatt. Épp azon tanakodott, hogy felhívja-e, vagy sem, amikor csöngettek.
- Na, végre! - borult szinte Zhoumi nyakába, mikor meglátta az ajtóban.
- Ne haragudj, Siwon, még csak most végeztünk, és még a mobilom is lemerült.
- Semmi gond, csak kezdtem már aggódni. De az a lényeg, hogy itt vagy. Gyere beljebb.
- Kösz.
- Nem vagy éhes?
- Nem, kösz. Mikor kiderült, hogy jóval tovább kell maradnunk a tervezettnél, hozattak nekünk kaját.
- Akkor jó. Na, és, mi legyen a mai program?
- Siwon, nagyon megharagudnál, ha ma inkább itthon maradnánk?
- Ugyan, dehogy! De ha nagyon fáradt vagy, menj nyugodtan haza pihenni.
- Nem-nem, megígértem - mosolyodott el Zhoumi. - Mi lenne, ha megnéznénk egy filmet?
- Rendben - nevette el magát Siwon.
Zhoumi először furcsán nézett rá, de mikor belépett a nappaliba, mindent megértett.
- Látom, te eddig is ezt csináltad.
- Aha. Nem volt mivel elütnöm az időt. De egyedül nem olyan szórakoztató. Úgyhogy most te választhatsz filmet.
- Oh, köszönöm a lehetőséget - nevette el magát Zhoumi. - Akkor legyen ez - mutatott egy vígjátékra.
Siwon berakta a dvd-t a lejátszóba, majd leült a fiú mellé a kanapéra. Jó választásnak bizonyult a film, mert rengeteget nevettek. A háromnegyedénél járhattak, mikor Siwon egyszer csak azt érezte, hogy Zhoumi feje a vállára hanyatlik. Elaludt a fiú. Siwon nem akarta felkelteni. Szerencsére kézközelben volt a távirányító, így egy kissé lejjebb vette a hangot a tv-n, nehogy Zhoumi felébredjen. Nem sokkal később a film véget ért, de a fiú még mindig aludt.
- Zhoumi, ébresztő - érintette meg óvatosan Siwon a vállát, de a másik nem reagált rá.
Ujjaival óvatosan az arcához közelített, de még mielőtt megérintette volna, megtorpant. Még sosem ért hozzá ennyire közvetlenül. Végül végigsimított a fiú arcán. - Zhoumi - szólongatta a fiút, mire az kinyitotta a szemeit.
- Mi az, mi történt? - nézett zavarodottan Siwonra.
- Semmi, csupán elaludtál.
- Jaj, ne haragudj! - emelte fel a fejét Zhoumi.
- Nincs semmi baj - nyugtatta meg Siwon. - Ha gondolod, aludj itt. Igaz, csak egy ágyam van, de az jó nagy, simán elférünk rajta ketten.
- De biztos nem zavarlak?
- Dehogy is!
- Akkor köszönettel elfogadom a meghívást.
- Gyere, adok neked egy pólót, meg nadrágot.
Miután mindketten átöltöztek, lefeküdtek aludni. Mindkét fiú kényelmesen elfért a saját térfelén, nem zavarva a másikat.
Siwon nehezen tudott elaludni, egyre csak a mellette fekvő fiún járt az esze. Ott volt mellette, szinte egy karnyújtásnyira tőle, és ez teljesen összezavarta. Legszívesebben átölelte volna, és odahúzta volna magához, de nem merte. Fogalma sem volt, Zhoumi hogy reagált volna rá, és félt. Furcsa, ez is egy új érzés volt számára: félni a másik reakciójától, a másik érzéseitől.
A lányokkal sosem volt ilyen problémája. Mondjuk, amennyire rajongtak érte, nem is csoda. Bármelyiket le tudta venni fél perc alatt a lábáról. De most más volt a helyzet. Ez még neki is új volt. Ráadásul Zhoumi a barátja, ez még csak nehezített a dolgokon. Nem akarta elveszíteni.
Ekkor Zhoumi fordult egyet, így most szemben feküdt Siwonnal, karja pedig, ahogy álmában kinyújtotta, a fiú mellkasára került. Siwon mozdulni sem mert, szíve rögtön hevesebben kezdett dobogni. Fejét oldalra fordította. Az esti csillagok fényénél jól látta Zhoumi sötétben kirajzolódó arcát.
Miközben nézte, azon gondolkodott, vajon pontosan mit is érez iránta. Mert az egyértelmű volt számára, hogy vonzódik hozzá, nagyon is. Mialatt ezen kattogott az agya, szép lassan elnyomta az álom.
Másnap reggel, mikor felébredt, meglepődve tapasztalta, hogy Zhoumi nincs mellette az ágyban. Épp fel akart kelni, hogy megnézze, merre lehet, mikor nyílt az ajtó, és Zhoumi lépett be rajta egy tálcával a kezében, amin két csésze állt.
- Gondoltam, jól fog esni korán reggel egy finom kávé. Remélem, nem haragszol meg érte, hogy kérdezés nélkül használtam a konyhát.
- Dehogyis! Csak nyugodtan. Köszönöm - vette el a felé nyújtott csészét Siwon. - Hmm, ez nagyon finom - kortyolt bele a fekete nedűbe.
- Örülök, hogy ízlik.
- Már csak egy jó kis reggeli hiányzik, és tökéletes lesz ez a reggel.
- Akkor fáradj ki a konyhába - mosolyodott el Zhoumi.
- Nem mondod, hogy csináltál reggelit? - kerekedtek el Siwon szemei.
- Remélem, nem gond - jött kissé zavarba.
- Viccelsz? Már megyek is - pattant ki az ágyból Siwon, és úgy, ahogy volt, pizsamában ment ki a konyhába.
- Ez isteni - sóhajtott fel pár perccel később, ahogy belekóstolt a Zhoumi által főzött ételbe.
- Akkor jó. Legalább kicsit meghálálhatom a vendéglátást.
- Azt, hogy itt aludhattál? Bármikor - nevette el magát Siwon.
- Nekem viszont indulnom kell, ha nem akarom lekésni a gépem - állt fel az asztaltól Zhoumi. - Még haza is kell mennem, és be kell csomagolnom.
- Rendben. Jó utat. Remélem, hamarosan találkozunk.
- Köszi. Én is.
Siwon egyedül maradt a lakásban. Visszament a konyhába és befejezte a reggelijét. Zhoumi még csak most ment el, de máris nagyon hiányzott neki.
Az elkövetkezendő néhány napban jött csak rá, hogy mennyire is. De szerencséje volt, mert a menedzserük bejelentette, hogy a Super Junior M-et meghívták Kínába egy showműsorba, így nemsokára újra láthatja Zhoumit. Már alig várta a napot, hogy repülőre üljenek és elinduljanak Pekingbe.

Henry kinyitotta a bejárati ajtót, és halkan belopódzott a lakásba. Ez alkalommal éjszaka játszódó jeleneteket vettek fel, így a forgatás kissé elhúzódott. A vendégszoba felé vette az irányt. Túlságosan késő volt, nem akarta a bizonyára már alvó Kyuhyunt felébreszteni. De jól ismerte a fiút, és tudta, aggódni fog miatta, ha nem találja reggel maga mellett az ágyban. Így tett egy kitérőt a nappali felé, keresett egy darab papírt, meg tollat, ráfirkantott egy rövid üzenetet, majd gyorsan felosont a fiú szobájához.
Épp benyitott volna, mikor fülét halk zongorajáték, majd Kyu lágy hangja csapta meg. Nem gondolta volna, hogy ilyenkor még fent van. Csak nem rá várt? Résnyire nyitotta az ajtót és fülelt. Nem akart még bemenni. Kíváncsi volt a dalra, melyet nem hallott még azelőtt. Behunyta szemeit, és hagyta, hogy Kyu hangja elvarázsolja. Imádta hallgatni, ahogy énekel. Annyira gyönyörű, olyan tiszta volt a hangja, akár a legdrágább kristály csengése.

Henry észre se vette, hogy beljebb lépett, annyira magával ragadta Kyu éneke. A fiú teljesen belefeledkezett a dalba, ám ahogy felkapta a fejét az ajtó felé fordulva, meglátta az ott toporgó Henryt. Azonnal elhallgatott, arcán enyhe pír futott át.
- Jaj, ne haragudj, Kyu, nem akartalak megzavarni.
- Semmi baj. Régóta állsz itt? - kérdezte kissé feszengve.
- Csak egy-két perce. De mondd csak, ez milyen dal? Még sohasem hallottam.
- Hát, igazság szerint... szóval... - Kyu olyan vörös lett, akár egy jó érett paradicsom. - Ezt a dalt akkor írtam, amikor szerelmes voltam beléd, de még nem mertem neked megvallani.
- Nagyon szép szám. Elénekled nekem az egészet?
- Ha szeretnéd.
Henry bólintott, és leült Kyu mellé. A fiú láthatóan nagyon zavarban volt, ami kissé meg is lepte Henryt.
Amiatt mégsem izgulhat, hogy előttem énekel - morfondírozott. - Hisz már rengetegszer léptünk fel együtt. De akkor mégis mi lehet a gond?
- Kyu, valami baj van? - érdeklődött óvatosan.
- Nem, nincs semmi. Csak...
- Csak...
- Ezt a dalt neked írtam - vallotta be szégyenlősen.
- Komolyan? Nekem írtad? - csodálkozott el Henry.
- Igen.
- Most még inkább szeretném hallani. Kérlek, énekeld el nekem, Kyu.
A fiú nagy levegőt vett és énekelni kezdett.
Mire a szám végére ért, Henry szemei megteltek könnyekkel, melyek aztán hangtalanul folytak végig a fiú arcán.
- Henry! - ijedt meg egy pillanatra Kyu. Azt hitte, valami baj történt, de a fiú arcára kiülő mosoly megnyugtatta.
- Minden rendben van. Csak annyira meghatódtam. Gyönyörű ez a szám, és a szövege... egyszerűen csodálatos. Én nem is gondoltam volna, hogy ennyire szeretsz.
- Pedig így van, Henry. Mindennél jobban szeretlek ezen a világon.
- Én is nagyon szeretlek! Te vagy számomra a legfontosabb dolog az életemben - fejét Kyu vállára hajtotta, pár percig még így csendben élvezték egymás társaságát.

Másnap délután Henry izgatottan tért haza.
- Kyu! - rontott be a fiú szobájába. - Most azonnal velem kell jönnöd!
- Mi az? Mi történt?
- Majd elmondom, most gyere! - húzta magával Kyut karjánál fogva.
A fiúnak nem volt más választása, mint követni őt. Beültek Henry autójába és elindultak, de a fiú még mindig nem volt hajlandó megmondani, hova mennek. Végül negyed órányi autókázás után megálltak egy magas, szürke épület előtt.
- Zenestudió - olvasta a feliratot az ajtó felett álló tábláról Kyu. - Mégis mit csinálunk mi itt, Henry?
- Majd mindjárt meglátod - húzta megint maga után. Felmentek az emeletre, ott jobbra fordultak, és a második ajtón bementek. Két férfi volt a szobában, Kyu csodálkozva ismerte fel bennük a Noize Bank tagjait.
- Sziasztok! - köszönt oda nekik bizonytalanul.
- Szia Kyu. Jó újra látni - üdvözölték a fiúk.
- Írtam a tegnapi számhoz zenét, amit az este énekeltél. Gondoltam, felvehetnénk.
- Nem is tudom - Kyu kissé zavarban volt. Elég személyes dal volt, nem volt benne biztos, hogy mások előtt is el tudja énekelni, hisz eddig még Henry előtt se merte. Henry viszont annyira izgatott volt, olyan boldogan mosolygott, hogy Kyu egyszerűen nem tudta őt visszautasítani, elhatározta, hogy megpróbálja, ha ez ilyen sokat jelent a fiúnak. Bement a feljátszó helyiségbe, feltette a fejhallgatót, majd amint megszólalt a zene, elkezdett énekelni. Kint a három srác élvezettel hallgatta csodálatos hangját.
- Tényleg nagyon jó! - szólt oda az egyikük Henrynek.
A fiú válaszképp bólintott. Büszke volt Kyura, és újfent szerencsésnek érezte magát, hogy egy ilyen nagyszerű srác szerelmét tudhatja a magáénak.

Délután Siwon benézett a dormba. Aznap hamarabb befejezték a forgatást, és még nem volt kedve hazamenni. Arra gondolt, hátha otthon találja Heechult, és sikerül rávennie, hogy menjenek el együtt vacsorázni valahova.
- Szia Siwon - üdvözölte Sungmin, aki éppen a konyhába tartott.
- Szia Minnie. Mi újság?
- Nem sok. Megyek segítek Wookie-nak vacsorát főzni. Tényleg, nincs kedved velünk enni?
- Kedves tőled, de igazság szerint azért jöttem, hogy elcsábítsam Heechult valami jó kis étterembe.
- Ja, értem. Akkor sok sikert hozzá.

- Kösz.
Minnie ment tovább a dolgára, Siwon pedig elindult fel a lépcsőn, ám hirtelen a fiú utánaszólt.

- Siwon!

- Igen?
- Majdnem elfelejtettem. A kínai showműsort lemondták, valami közbejött. Majd csak később megyünk, de még nem tudni pontosan, mikor.
- Kösz, hogy szóltál, Minnie - nyögte ki a szavakat megsemmisülten Siwon. Annyira várta már, hogy végre találkozhasson Zhoumival, erre tessék. Már Heehcullal se volt kedve elmenni. Legszívesebben elbujdosott volna jó messzire, mondjuk a világ vége pont megfelelt volna.
- Minden rendben? - Siwon észre se vette Kyut egészen addig, amíg a fiú meg nem szólította.
- Igen, persze.
- Hát, nekem nem úgy tűnik.
- Csak most tudtam meg Minnie-től, hogy lemondták a kínai szereplésünk.

- És ezért vagy ennyire letörve?
- Én csak...- Siwon nem tudta, mit is mondhatna, mégsem vallhatja be Kyunak, hogy egy bizonyos személy miatt van így kibukva. De a fiú mintha a veséjébe látott volna.

- Vagy az zavar talán, hogy Zhoumit nem láthatod?
- Mi? Ezt most miért mondod? - kérdezte, miközben zavarában azt se tudta, merre nézzen.
- Ugyan már Siwon. Előttem nem kell titkolóznod. Már egy jó ideje feltűnt, hogy van valami köztetek Zhoumival.
- Köztünk? Úgy érted, Zhoumi is érez irántam valamit?
- Hát, nekem úgy tűnt. De biztosat ugye csak ő mondhat.
- Értem.
- Siwon, attól félsz, hogy nem viszonozná az érzéseidet?
- Igen. Illetve attól is, hogy akkor a barátságunk is bajba kerülne.
- Megértelek. Én is ugyanezt éltem át Henryvel kapcsolatban. De így csak tönkreteszed magad. Előbb-utóbb muszáj lesz beszélned veled, és minél hamarabb tisztázzátok a dolgokat, annál előbb fogsz megnyugodni.
- Talán igazad van.
- Gondolkozz el rajta, és ha bármire szükséged van, csak szólj.
- Kösz, Kyu.
- Szívesen.
Siwon Heechul szobája helyett a sajátjába ment, és azon morfondírozott, mit tegyen, ám hamarosan elnyomta az álom. Nem sokkal később arra riadt fel, hogy zihál, és folyik róla a víz. Kirázta a hideg, ahogy felidéződtek benne álmának utolsó képei. Az érzés, amit akkor érzett, mikor Zhoumi zuhant a szakadékba, leírhatatlan volt. Az a fájdalom, az a kétségbeesés, és az egész olyan valóságos volt.
Nem bírná ki, ha elveszítené. De ezt sem bírja már tovább. Azt, hogy nem láthatja, nem érintheti meg, ez a kínzó bizonytalanság. Kyunak igaza van, a végére kell járnia. Bármi is lesz Zhoumi válasza, meg kell tudnia!
Nem bírt tovább várni, felkapta a telefonját és a repülőteret tárcsázta. Szerencséje volt, két óra múlva indul egy gép Pekingbe, és még van rajta hely. Felkapta a kulcsait, a tárcáját, és épp indult volna le a lépcsőn, mikor belefutott Henrybe.
- Szia Siwon. Hát, te hova mész ilyen későn?

- Valamit el kell intéznem.
- Na, de most, az éjszaka közepén?
- Sürgős ügy, nem várhatok vele tovább!
- Van köze Zhoumihoz?
- Te meg honnan... - csodálkozott Siwon.
- Kyu mesélte, bocsi - kért elnézést Henry.
- Semmi baj. Gondolom mindent megbeszéltek egymással.
- Így igaz. Nincsenek egymás előtt titkaink. De most nem rólunk van szó. Mi a helyzet veled és Zhoumival?
- Azt hiszem, beszélnem kell vele. És tudom, nem épp ez a legjobb időpont, de az előbb rádöbbentem, hogy muszáj tisztáznom vele a dolgokat, és nem bírtam tovább. Ha nem maradt volna el az a showműsor... akkor akartam vele beszélni.
- Na, ja. De biztos fog neked örülni, ha hajnalban megjelensz nála - vigyorgott Henry. - És megy gép ilyenkor Pekingbe?
- Igen, szerencsém van, két óra múlva indul el, úgyhogy sietnem kell. Még haza kell ugranom a papírjaimért.
- Értem. De várj csak egy percet! - ugrott be hirtelen egy ötlet Henrynek. - Add ide a mobilod egy pillanatra.
- Tessék, de minek kell? - kérdezte Siwon, miközben átnyújtotta a készüléket a fiúnak.
- Majd mindjárt megtudod - azzal Henry el is tűnt Kyu szobájában.
Pár perccel később újra felbukkant. - Tessék - adta vissza a fiúnak a telefonját. - Raktam rá egy számot. Kyu írta a szövegét, én pedig a zenét hozzá. Elég személyes hangvételű szám, de sikerült rávennem Kyut, hogy rátehessük a telódra. Majd hallgasd meg útközben! Szerintem egy kicsit rólatok is szól.
- Kösz szépen, Henry.
- Szívesen, Siwon, és sok sikert!
Siwon folytatta az útját le a lépcsőn, Henry pedig hirtelen megérezte, hova is indult el tíz perccel ezelőtt. Úgy lövellt ki a mosdó irányába, mint akit kergetnek.
Siwon gyorsan hazasietett, felkapta az útlevelét, meg az egyéb szükséges papírokat, bedobott néhány ruhát egy sporttáskába, és már indult is a reptérre. Gyorsan megvette a repülőjegyét, becsekkolt, és épp akkor ért oda, mikor megkezdődött a beszállás.
Fél órával később már útban volt Peking felé. Izgatottan nézett ki a repülőgép ablakán, és egyre csak azon járt az agya, mit fog mondani Zhouminak, mikor találkozik vele. Gondolatban újra és újra végigzongorázta a lehetőségeket, de így sokkal egyszerűbb volt minden, mint a valóságban.
Végül jó egy órával később a repülőgép leszállt a pekingi reptéren. Siwon leintett egy taxit, majd bemondta Zhoumi címét. Miközben utazott, eszébe jutott a szám, amit Henry rakott a mobiljára. Elővette a telefonját és a fülhallgatóját, összedugta a kettőt, majd a másik két végét betette a fülébe, aztán elindította a számot. Ahogy hallgatta, mintha megfordult volna vele a világ. Nemcsak Kyu hangja varázsolta el, hanem a dal szövege is. Sok mindenben pontosan így érzett ő is.
Köszönöm, Kyu és Henry - suttogta maga elé.
Újra és újra meghallgatta a dalt, egészen addig, míg meg nem érkeztek Zhoumi háza elé. Mire odaértek, Siwon már azt is tudta, mit fog mondani. Kifizette a taxist, felszaladt azon a néhány lépcsőfokon, ami az ajtóhoz vezetett, majd becsöngetett.
Fény gyulladt bent, majd kinyílt a bejárati ajtó.
- Siwon? - nézett rá csodálkozva Zhoumi. - Hát te mi keresel itt? Valami baj van? - vált hirtelen arckifejezése ijedtté.
- Nem, nincs semmi baj. Én csak beszélni szerettem volna veled - nyögte ki Siwon a szavakat. Egészen zavarban volt.
- Gyere be - tárta ki teljesen az ajtót Zhoumi.
- Kösz - lépett be az előszobába Siwon.
Levette a kabátját, amit Zhoumi elvett, hogy felakassza a fogasra, majd miután a cipőjét is levette, követte a fiút a nappaliba.
- Mit szeretnél mondani? - kérdezte Zhoumi, miközben hellyel kínálta.
- Ööö, nem is tudom, hol kezdjem.
- Siwon, minden rendben van? Te nem szoktál ilyen zavarban lenni. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz!
- Igen, tudom. De ezt most nem olyan egyszerű - túrt bele hajába idegességében. Mély levegőt vett. Most vagy soha! - Zhoumi, mi már nagyon régóta jóban vagyunk, igaz?
- Igen - mosolygott rá a fiú.
- De az utóbbi időben ez részemről megváltozott.
- Talán valami rosszat tettem? Megbántottalak valamivel? - rémült meg Zhoumi.
- Nem! Dehogyis! Éppen ellenkezőleg! - hajtotta le a fejét Siwon.
- Ezt hogy érted? - lépett hozzá közelebb a fiú.
- Zhoumi - emelte fel a fejét Siwon. - Én többet érzek irántad, mint barátság. Én... én szeretlek téged.
Végre kimondta. Szemét a fiúra függesztette, és várta a reakcióját.
- Az igazság az, hogy az utóbbi időben az én érzéseim is megváltoztak - mosolygott rá szégyenlősen Zhoumi. - Nagyon jól éreztem magam veled a múltkor, és mióta elváltunk, nagyon hiányzol. Az utóbbi időben egyre többet gondolok rád, és nem csak, mint egy haverra.
Siwon a válasz hallatán csak úgy ragyogott a boldogságtól. Odalépett a fiúhoz, majd átkarolta a derekát. Magához húzta és gyengéden megcsókolta. Minden mozdulata bátortalan volt még, de mikor Zhoumi visszacsókolta, a fellegekben érezte magát.
- Mit szólnál, ha aludni mennénk, biztos nagyon fáradt vagy. Bár már lassan felkel a nap - nevette el magát Zhoumi.
- Nincs ellene kifogásom. - jelent meg egy perverz mosoly Siwon arcán.
Zhoumi kézen fogta a fiút, és magával vitte a hálószobába.
Siwon most először járt a fiú lakásában, de most nem a berendezés érdekelte. Ám azt egy gyors pillantással is észrevette, mennyire rendezett és felnőttes a szobája.
- Kérsz pizsamát? - kérdezte tőle Zhoumi.
- Olyan cukit, mint a tiéd?
Válaszképp Zhoumi kinyújtotta rá a nyelvét. Siwon ekkor mögé lépett és hátulról átkarolta.

- Felesleges. Ez is mindjárt lekerült rólad - csókolt bele a fiú nyakába, mire az felnyögött Siwon ajkainak érintésétől. Erre válaszul Siwon kézen fogta, az ágyhoz húzta, majd ledöntötte rá a fiút. Csípőjére ült, fölé hajolt és lágyan megcsókolta.
Ezután a nyakát kezdte el csókolgatni, apró nyögéseket kiváltva ezzel a másikból. Lehúzta róla a pólót és ujjaival lassan végigsimított a fiú mellkasán, izmos hasán, egészen le a csípőjéig.
Aztán a mellkasát kezdte el puszilgatni, beborítva ezernyi apró csókkal. Mellbimbóinál elidőzött egy kicsit, szívogatta, eljátszadozott velük, teljesen felizgatva ezzel Zhoumit. Majd lassan egyre lejjebb vándorolt, míg el nem érte a fiú férfiasságát.
Lehúzta róla a nadrágját, és először a boxerén keresztül húzta végig rajta a kezét, mire Zhoumi hangosan felnyögött. Majd benyúlt a boxerébe és úgy kényeztette tovább.
Zhoumi egyre gyorsabban vette a levegőt, de még mielőtt elment volna, kihúzta Siwon kezét az alsónadrágjából, aztán felhúzta magához a fiút, egy vad, szenvedélyes csókra, majd hirtelen átfordította, és most már ő ült Siwon csípőjén.
Ő is a fiú nyakával kezdte a kényeztetést. Aprókat harapdált a nyakába, miközben kezével az oldalát kezdte el simogatni. Aztán megszabadította a pólójától, és a mellkasát kezdte el kényeztetni. Végighúzta ujjait Siwon izmos mellkasán, aztán lejjebb haladva kockás hasizmait borította el apró puszikkal.
Zhoumi végighúzta a kezét Siwon férfiasságán, mire a srác akaratlanul is felnyögött. Kigombolta a fiú nadrágját, gyorsan megszabadítva a nem kívánatos ruhadarabtól, majd ugyan így tett a boxerével is. Újra végigsimított Siwon férfiasságán, majd szájával kezdte el kényeztetni. 
A fiú légzése felgyorsult, egyre jobban zihált, miközben apró nyögések hagyták el a száját, de még mielőtt elment volna, Siwon felhúzta magához és megcsókolta. Átfordult vele, hogy újra ő kerüljön felülre, majd először egyik, aztán másik ujjával lassan behatolt a fiúba. Óvatosan kezdte el mozgatni benne ujjait, megpróbált minél kisebb fájdalmat okozni a fiúnak. 
Miután eléggé kitágult, kihúzta ujjait, és férfiasságával hatolt belé. Lassan kezdett mozogni benne, majd miután Zhoumi megszokta férfiasságát, gyorsítani kezdett a tempón. 
Mindkettőjük ajkait jóleső nyögések hagyták el. Zhoumi átkarolta lábaival Siwont, még közelebb húzva magához, aki így még mélyebbre tudott hatolni a fiúban. Siwon érezte, hogy nincs már sok hátra a fiúnak, ezért őrült tempóba kezdett. Mindketten egyre szaporábban vették a levegőt, és pár lökéssel később szinte egyszerre mentek el. Siwon lihegve borult Zhoumi nyakába.
Beletelt pár percbe, mire légzésük újra egyenletessé vált. Siwon Zhoumi mellé feküdt, de fejét a fiú mellkasán nyugtatta, nem akart teljesen elszakadni tőle.
- Köszönöm.
Siwon örült, hogy most nem láthatja a másik, hogy mennyire elpirult.
- Én is köszönöm. Csodálatos voltál.

- Te is - nézett fel rá Siwon, és ismét megcsókolták egymást.
- Te, mondd csak, neked nincs ma forgatásod?
- De, elvileg igen.
- Szóval, most miattam kerülsz bajba?
- Amiatt ne aggódj, majd kimagyarázom. Különben is, miattad megéri - mosolyodott el.
- Szeretlek, Siwon.
- Én is szeretlek, Zhoumi.
A felkelő nap sugarai egymás karjaiban érték a két szerelmest. Ez a pillanat csak róluk szólt.
Ám ekkor Siwonnak eszébe jutott valami.
- Máris jövök!
Kiszaladt az előszobában hagyott táskájához, és kivette belőle a mobilját.
- Akarok mutatni egy számot. Kyu írta a szöveget, Henry pedig a zenét. Biztos vagyok benne, hogy neked is tetszeni fog - mosolygott a fiúra.
Elindította a számot, majd visszabújt Zhoumi ölelő karjaiba. Így feküdtek még jó ideig, hagyva, hogy a dal még jobban elvarázsolja őket.