- Teuk! Teuk hallasz
engem?
Leeteuk kinyitva szemét Eunhyuk aggódó arcával találta szemben magát.
- Teuk, hála az égnek, magadhoz tértél – futott át a megkönnyebülés hulláma kedves arcán.
- Mi...mi történt? – kérdezte miközben próbált felülni.
- Elájultál valószínű. Haeval csak annyit hallottunk, hogy Heechul aztán már csak azt láttuk, hogy összeesel.
- Heechul! – hirtelen bevillant minden, a telefon, a rendező, az hogy Hecchult baleset érte.
- Ne aggódj, nincs nagy baj – hallott egy hangot a háta mögül – szerencsére mikor kiértünk a rendező még vadul hallózott a telefonba, úgyhogy meg tudtam tőle kérdezni mi is történt pontosan. Heechult baleset érte, de nem súlyos, egyenlőre kivizsgáláson van.
- Akkor jó – nyugodott meg kissé Leeteuk – de...de le akarok menni hozzá. Látni akarom a saját szememmel, hogy jól van.
- Tudtam én, hogy jól teszem, ha elkérem a kórház nevét és címét – mosolyodott el cinkosan Donghae.
- Rendben van, akkor indulhatunk is!
- Ööö Teuk van itt két apró dolog. Az egyik, hogy este 11 van és talán nem éppen ez a legjobb időpont, hogy nekivágjunk egy ilyen útnak, a másik meg, hogy egyikünk se tud vezetni.
- Hupsz erre nem is gondoltam. De – villanyozódott fel hirtelen – Yesungnak van jogsija.
Azzal már indult is Yesung szobájába.
- Teuk, lehet Yesung már alszik – szólt utána, de a fiú meg se hallotta. Donghae a fejét csóválta.
- Miért Hae – nézett rá kérdően Eunhyuk – te Teuk helyében nem akarnál minél előbb látni?
- Hyukie ne is mondj ilyeneket! – rezzent össze Donghae, még élénken élt emlékezetében Eunhyuk nem rég történt balesete. Néha éjjelente rémálmaiban maga előtt látta a sápadt, vérben fekvő, mozdulatlan fiút. Ilyenkor teljesen leizzadva, remegve tért magához és csak akkor nyugodott meg kissé mikor látta a mellette békésen szuszogó fiút.
- Reggel felhívom a menedzsert – közölte majd megindult Eunhyuk szobája felé.
- Hae – suttogta maga elé – téged láthatóan sokkal jobban megviselt a baleset mint engem. Majd követte a szobába a fiút.
Leeteuk halkan kopogtatott.
- Yesung alszol már? – nyitotta ki résnyire az ajtót.
- Gyere csak nyugodtan.
- Ne haragudj nem akartalak felébreszteni.
- Semmi gond, még nem aludtam.
- Lehetne egy kérésem Yesung.
- Persze, amit csak szeretnél.
- Heechult baleset érte. Nem súlyos – tette hozzá gyorsan látva Yesung egyre növekvő félelmét – de szeretnék lemenni megnézni, hogy tényleg minden rendben van-e. És neked van jogsid levinnél ha megkérlek.
- Persze Teuk, ez csak természetes.
- Köszönöm Yesung és még egyszer elnézést a késői zavarásért.
- Ugyan semmi baj. És Teuk...ne aggódj Heechult erős fából faragták, nem lesz semmi baj.
Leeteuk bólintott és kiment a szobából, ideje volt, hogy ő is nyúgovóra térjen, holnap hosszú út elé néznek.
Másnap reggel Donghae lebeszélt a menedzserrel mindent telefonon. Először nem igazán rajongott az ötletért, az újságírók már így is kivonultak a kórházhoz és őt is állandóan zaklatták, ha most még három SuJu tag is megjelenik...de végül Donghaenak sikerült meggyőznie, hogy minden rendben lesz majd óvatosak lesznek és itt is mindenki aggódik érte, főleg azok után ami Eunhyukkal történt. Ez utóbbi végül hatott a menedzsernél és megengedte, hogy hárman lemenjenek. Gyorsan szólt Leeteuknek és Yesungnak, hogy zöld utat kaptak, bedobtak néhány ruhát a hátizsákjukban, gyorsan bekaptak néhány falatot és már indultak is. Leeteuk hátra ült, Donghae meg az anyós ülésre. Az útat szótlanul tették meg. Donghae néha megkérdezte, hogy merre járnak és Yesung néha megérdeklődte Leeteuktól, hogy minden rendben van-e, de ennyi. Donghae pontosan tudta, hogy mit érez Leeteuk, és tudta, hogy most semmiféle vigasztalás vagy nyugtatgatás nem segít, amíg a saját szemével nem látja, hogy Heechul jól van. Mert érezte ez már több mint egyszerű aggódás egy csapattag iránt, de nem akarta firtatni a dolgot, ha akarja Teuk majd úgyis elmondja nekik.
Háromórányi autóút után meg is érkeztek. Megálltak a kórház parkolójában, de rögtön feltűnt nekik a tömérdek újságíró akik nem messze a bejárattól várakoztak.
- Hát itt nem lesz egyszerű bejutni – morfondírozott Donghae.
A bejárat előtt ebben a pillanatban fékezett le egy mentőautó.
- Azt hiszem van egy ötletem, várjatok itt, mindjárt jövök – azzal Yesung már ki is csusszant az autóból és elindult a mentőautó felé. Óvatosan hátulról közelítette meg, közben állandóan oldalra tekingetett, figyelte, hogy az újságírók meg ne lássák. Eltűnt, majd néhány perc múlva újra felbukkant a mentőautó mellett, visszajött a kocsihoz, kinyitotta az ajtót és gyorsan vázolta a helyzetet.
- Beszéltem az egyik mentőssel és elmagyaráztam a problémánkat, nagyon megértő volt és azt mondta, hogy nem szabályos ugyan, de bevisz minket.
- Hogyan? – érdeklődött Donghae
- Egyszerűen – mosolyodott el Yesung –hordágyon mintha betegék lennénk.
- Te egy zseni vagy! – dícsérte Leeteuk.
- Ugyan már – pirult el Yesung – na induljunk!
Mindhárman sikeresen eljutottak a mentőautóhoz. Szép sorjában bevitte őket a két mentős a kórház aulájába, az újságírók semmit nem vettek belőle észre. Mire Yesung is bejutott addigra Leeteuk már meg is érdeklődte, hogy Heechul melyik kórterembe fekszik.
Csendben és feltűnés mentesen elosontak a kórteremig, majd Leeteuk benyitott az ajtón.
Heechul arca egyből felderült amint megpillantotta és még szélesebb mosolyra húzodott, amikor meglátta a többieket is.
- Leeteuk, Yesung Donghae, de örülök, hogy látlak titeket! De mondjátok csak mit kerestek ti itt?
- Hát volt itt valaki aki nagyon nem bírt magával – mosolygott huncutul Donghae.
Leeteuk nyakig pirult.
- Csak tudni szerettem volna, hogy biztos jól vagy-e – mondta félénken.
- Hát a körülményekhez képest igen, néhány zúzódás és egy kibicsaklott boka az eredmény.
- Szegénykém – lépett oda hozzá Leeteuk, szemei könnybe lábadtak.
- Á nem olyan vészes, inkább az a baj, hogy most miattam állni fog a forgatás legalább egy hónapig - De hát nincs mit tenni, amíg nem gyógyulok meg teljesen addig nem tudjuk folytatni.
- És mikor engednek ki a kórházból? – érdeklődött Donghae
- Ha minden jól megy holnapután már mehetek is.
- Rendben akkor addig itt maradunk – jelentette ki határozottan Leeteuk.
- Hogy mi? Teuk a menedzser kinyír minket.
- Akkor ti menjetek vissza, én maradok. Bár Yesung is kellene a kocsival együtt.
- Na bezzeg vonatozni nem akar – nevetett Donghae.
- Dehogyis amiatt, hanem azért mert Heechul hazajön velünk!
Donghae valamit mondani akart, de Leeteuk elszánt arca láttán inkább magában tartotta.
- Megyek hívom a menedzsert - mondta megadóan és közben kezdte magában felsorakoztatni az érveket amiket a menedzsernek fog majd mondani a meggyőzése érdekében.
- Én meg megyek és intézek valami szállást- ajánlotta fel Yesung.
A két fiú végre kettesben maradt. Csönd telepedett a szobára egyik sem tudta mit mondjon. Végül Heechul törte meg a csendet.
- Hiányoztál.
- Te is nekem – Leeteuk ismét nyakig pirult – amikor meghallottam mi történt nagyon megijedtem.
- Ne félts te engem, stramm legény vagyok én! – nevetett.
- Igen, Yesung is ezt mondta.
- Tényleg, hogy jutottatok be? Amikor tegnap a rendező bejött hozzám, majdnem kórházi ápolásban kellett részesíteni mire bejutott, szegény ma már csak telefonom mert érdeklődni.
- Yesung ötlete volt – azzal Leeteuk elmondta az egész mentős-hordágyas sztorit.
- Ravasz, nagyon ravasz.
Ekkor Donghae lépett be az ajtón.
- Beszéltem a menedzserrel. Kisebb halláskárosodást szenvedtem úgy üvöltött a telefonba és valószínűleg gondolatban ízekre szedett, de végül megengedte, hogy itt maradjunk és holnapután hazavigyük Heechult, de a végén kérve kért, hogy csak ne keltsünk feltűnést.
- Hála az égnek – sóhajtott fel megkönnyebbülten Leeteuk.
- Van szállásunk – dugta be a fejét az ajtón Yesung.
- Akkor minden elintézve.
- Viszont lassan indulunk kéne, valahogy még ki kell jutnunk.
- Vigyázz magadra Heechul – szorította meg a fiú kezét Leeteuk.
- Jobbulást! – búcsúzott a másik két fiú is.
- Köszönöm srácok még egyszer, hogy eljötettek, máris sokkal jobban érzem magam.
- Holnap találkozunk – integetett még Leeteuk, majd becsukta maga mögött az ajtót.
A kimenetel ugyanúgy történt mint a bejövetel. Yesung szerencsésen megtalálta a két mentőst aki segített nekik, és azt is megtudakolta, hogy holnap is bent lesznek, el is kérte az egyik telefonszámát.
Elmentek a közei szállásukra amit Yesung foglalt le a kórházból. Mire nem jó az internet. Megvacsoráztak lent az étteremben, beszélgettek még néhány szót aztán mindenki ment aludni, hosszú és kimerítő volt ez a nap. Donghae lefekvés előtt még gyorsan felhívta Eunhyukot, hogy megérdeklődje otthon minden rendben van-e és ő is jól van-e. Mindkettőre határozott igen volt a válasz.
Másnap reggel Donghae még csak a másik oldalára fordult, mikor erőteljesen kopogtattak az ajtaján.
Kimászott az ágyból, elvonszolta magát az ajtóig, majd kinyitotta, hogy megnézze ki az, aki hajnalok hajnalán zargatja őt.
- Leeteuk a jó ég áldjon meg, miért nem alszol még?
- Donghae de hisz már 8 óra hasadra süt a nap.
- Hagyjál békén, menj és feküdj le, ilyenkor még úgyse engednek be a kórházba.
- De nem tudok aludni.
- Akkor fuss néhány kört a ház körül – azzal becsapta az ajtót és visszamászott az ágyba.
Leeteuk gondolkodott, hogy bepróbálkozik Yesungnál is, de aztán meggondolta magát, nem akarta őt is esetlegesen felverni épp a legszebb álmából. Kiment sétált egy kicsit, aztán visszament a szobájába, próbálta lefoglalni magát, de sehogy se sikerült. Végre két órával később már Donghae is úgy gondolta, hogy emberi idő van és hajlandó volt felkelni. Yesunggal együtt megreggeliztek aztán elindultak a kórházba. Amikor odaértek Yesung hívta a két mentőst akik ismét becsempészték őket.
Az egész délutánt a kórházban töltötték. Leeteuk végig Heechul ágyánál ült, beszélgettek, nevetgéltek, egyszóval jól érezték magukat. A másik két srácról szinte teljesen elfeledkeztek.
Donghaenak feltűnt Yesung milyen szótlan és mintha kissé szomorú is lenne.
- Yesung jól vagy? Minden rendben?
- Igen Hae minden okés, csak kissé fáradt vagyok, nem tudtam valami jól aludni az éjjel.
Donghae nem volt benne biztos, hogy ez volt a valódi ok, de nem akarta tovább firtatni. Késő délután benézett az orvos, aki megvizsgálta még egyszer Heechult majd közölte, hogy másnap reggel megírják a zárójelentést és a fiú mehet haza. Ennek a hírnek mindannyian nagyon örültek.
Másnap reggel a fiúk összepakolva megjelentek, de most csak Leeteuk ment be, a szokásos módszerrel és Heechult is így hozták ki, hogy feltűnés mentesen leléphessenek. Mint kiderült az egyik mentős lánya nagy SuJu rajongó volt, Kyuhyun volt a kedvence, úgyhogy Leeteuk elkérte a mentős címét és megígérte, hogy küld egy cd-t a lányának Kyuhyun személyes üzenetével. Majd végre elindultak haza. Leeteuk beült hátra Heechullel. A hazafelé jobb hangulatban telt, végig beszélték az egész utat. Heechul mesélt a forgatásról, a fiúk meg az otthon történtekről. Leeteuk időről-időre megkérdezte a fiút, hogy jól van-e, nem-e fáj valamije. Heechul mosolyogva fogadta Leeteuk aggódását és biztosította, hogy jól van. Három órányi autóút után meg is érkeztek. Leeteuk és Donghae elkezdték befelé támogatni Heechult, de Siwon egyszer csak ott termett, mosolyogva üdvözölte őt, majd felkapta és egészen az ágyáig vitte. Mindenki üdvözölte, majd Leetuek megkérte őket, hogy hagyják magára egy kicsit, had pihenjen.
- Hae – ugrott valaki a fiú nyakába.
- Hiányoztál Hyukie – fordult meg és hosszan megcsókolta a fiút.
- Te is nekem.
- Jól vagy?
- Igen, és ne kérdezd már állandóan. Teljesen rendbe jöttem. Az éjszakai Hae terápiák sokat segítettek, bár ugye az utóbbi napokban nem kaptam kezeléseket – panaszkodott játékosan, miközben ujjával körözni kezdett Donghae mellkasán.
- Oh hát akkor ezt sűrgösen pótolnunk kell – nevetett fel.
- Bizony ám!
Eunhyuk olyan átható tekintettel nézett rá, érezte nem fog tudni várni azzal a kezeléssel éjszakáig, kézen fogta a fiút és már vitte is a szobájába.
Leeteuk közben a konyhában sürgölődött, teát készített Heechulnak. Mikor készen lett vele, kitöltött két csészével és bevitte a fiúnak.
- Tessék hoztam egy kis teát.
- Köszönöm.
- Jól érzed magad? Kérsz valamit?
- Nyugi Teuk megvan mindenem köszönöm. Inkább gyere ide –nyújtotta feléje a kezét.
Leetuek odaült az ágy szélére.
- Hiányoztál. Ha ezt tudom előbb kibicsakoltatom a lábam.
- Ne mondj ilyet Hee.
- Oké-oké – nevette el magát.
Kicsit előrébb csúszott, lágyan végigsimított Leeteuk arcán, aki enyhén megremegett a másik érintésére, majd két kezébe fogta az arcát és lágyan megcsókolta.
- Annyira vágytam rá, azóta, hogy először megcsókoltalak.
- És most rengeteg időd lesz rá – mormolta miközben aprób csókokkal borította el a másik nyakát.
Heechul hagyta, hogy a másik kényeztesse. Már előre sajnálta, hogy nemsokára vissza kell mennie a forgatásra. Bárcsak inkább eltörte volna a lábát akkor tovább maradhatna futott át az agyán.
A következő néhány nap hasonlóan telt el. Leeteuk szinte az egész napot Heechullal töltötte kivéve amikor interjúra kellett menniük vagy forgattak, gyakoroltak, de amikor csak ideje engedte már ment is a fiúhoz. Ez nemsokára a többieknek is feltűnt, de senki nem tette szóvá, ha akarják majd elmondják, talán egyedül Yesung nem tudott osztozni a többiek örömében.
Sungmin egyik nap délután megéhezett, kiment a konyhába, hogy csináljon valami szenvidcset, de kinyitva a hűtőt egy rakat csokit talált benne. Táblásat, desszertet, minden félét és fajtát, meg süteményt, szinte az egész hűtőt befoglalták, a szendvicsnek való meg persze, hogy a hűtő leghátuljában volt. Sungmint morgolódott egy sort majd kiszólt.
- Hé fiúk tudja valaki mi ez a rakat csoki meg süti a hűtőben.
- Hae vette Hyukienak – szólt vissza Kyuhyun.
- És egész télire betankolt vagy mi? – nevetett most már Sungmin.
Másnap újabb meglepetés várta a fiúkat. Eunhyuk szobája tele volt pakolva virágokkal, a futárok egymásnak adták a kilincset és lassan már az előszobát is beterítette a sok virág. Wookie éjjel mikor kiment a mosdóba fel is borított egy vázát, aminek következtében a fél előszoba úszott a vízben, úgyhogy szegény fiú kénytelen volt a fél éjszakát takarítással tölteni.
A következő nap este Siwon jókedvűen, fütyörészve indult el zuhanyozni. Beállt a zuhany alá és abban a pillanatban, hogy megnyitotta a vizet a fürdőszoba rózsaszín félhomályba borult és andalító zene kezdett el szólni. Siwon meglepetésében majdnem hanyatt vágódott a zuhanyfülkében. Idegesen húzta el az ajtót, maga köré tekert egy törülközőt és becsörtetett a nappaliba.
- Fiúk mi a franc az ott a fürdőben?
A többiek a vállukat vonogatták, fogalmuk sincs miről beszél.
- Az előbb Hae és Hyukie voltak fürdeni tőlük kérdezd – kuncogta Wookie.
Siwon fél perc múlva kivágta Donghae szobájának ajtaját.
- Hae mi a franc az a fürdőben?
- Mi micsoda?
- Az a rózsaszín fény meg az a nyálas zene, majdnem hanyatt estem ijedtemben.
- Jaa, hogy az, csak romantikáztunk kicsit Hyukieval.
- Furcsa egy ízlésetek van hallod-e. Na mindegy csinálj vele valamit, mert fürdeni akarok.
- Máris.
Donghae kiment a fürdőben kikapcsolta a berendezést, így Siwon végre normálisan le tudott zuhanyozni. De nem az volt az utolsó meglepetés, Donghae minden napra tartogatott valami újdonságot. Szerette volna minél jobban kényeztetnie Eunhyukot, de nem vette észre, hogy átesett a ló túlsó oldalára. Aztán egyik éjjel betelt a pohár. Sungmin valami zajt hallott, mintha valaki énekelne.
- Wookie te is hallod olyan mintha valaki énekelne nem?
A fiú fülelt egy kicsit majd bólogatott. Kimászott az ágyból és kinézett az ablakon, majd egyszerre csak hatalmas nevetésben tört ki. Sungmin odament az ablakhoz, ő is kinézett, de a látottaktól majdnem kiesett az ablakon. Lent a járdán Donghae állt egy száll gitárral a kezében, valami középkori trubadúr ruhában, amit a jó ég tudja honnan szerzett és úgy tűnt épp szerenádot ad Eunhyuknak.
- Te ez mit művel? – mutatott le rá Sungmin.
- Fogalmam sincs, mindenesetre vicces – Wookie fetrengett a röhögéstől.
Siwon legszívesebben lement volna és lekevert volna egy hatalmasat Donghaenak, csupán az tartotta vissza, hogy tudta egy kis részben ez az ő hibája is.
Shindong az ablakban állt és úgy nevetett, hogy még a könnye is kicsordult.
Kyuhyun viszont nem volt ennyire elnéző, kinyitotta az ablakot és leordított Donghaenak.
- Hae mi a faszt csinálsz te ott lent hajnal 1-kor abban a röhejes ruhában?
- Szerenádot adok az én Hyukiemnak, és nem röhejes a ruhám! – nézett szúrós tekintettel a másikra.
- Dehogynem az és adj neki magán szerenádot a szobájában, mondjuk furulyáz neki! Más ugyanis aludni szeretne!
- Maradj már maknae!
- Ne szólíts maknaenak! És ha nem hagyod abba fél percen belül lemegyek és lenyomom a torkodon a papucsom! – mérgelődött Kyuhyun.
Ekkor újabb ablak tárult ki.
- Na ebből elég! – szólt ki Leeteuk – Ti tűnés aludni! Hae te meg befelé.
- Erre tuti Hee is felébredt - morogta magában. Útközben Heechul szobája felé beszólt Eunhyukhoz.
- Csinálj vele valamit! Beszélj vele vagy bánom is én, hogy csinálod csak állítsd le mielőtt mindenkit sírba visz a hülye ötleteivel!
Eunhyuk bólintott, Leeteuk arca most korántsem volt kedves.
- Heechul - nyitott be óvatosan a fiú szobájába.
- Gyere csak Teuk.
- Felébresztett téged is?
- Igen, de rég nem szórakoztam ilyen jól. Láttad, hogy nézett ki? Vajon honnan szerezhette azt a ruhát?
- Fogalmam sincs. De most már feküdj vissza jó?
- Már megint túl sokat aggodalmaskodsz – csóválta a fejét Heechul majd jófiú módjára bemászott az ágyba – tudod mit – emelte meg kissé a paplant és paskolta meg az ágyat – gyere feküdj ide te is.
Leeteuk becsusszant mellé az ágyba, Heechul pedig gyengéden a mellkasára vonta. Megpuszilta előbb a haját aztán homlokát, az arcát majd a mellkasát, egyre lejjebb vándorolt míg végül elérte a férfiasságát. Előbb kézzel kényeztette aztán a szájába vette. Leeteuk egyre hangosabban és gyorsabban nyögött. És még ő a mennyországban érezte magát, addig ugyanez nem volt elmondható a két szobával arrébb lévő két fiúról. Sungmin akárhányszor nekikezdett Wookie mindig elröhögte magát.
- Sajnálom mindig eszembe jut Hae abban a trubadúr ruhában és rám tör a nevetés – szabadkozott.
- Nagyszerű – mormogta Sungmin, majd hátat fordított és a fejére húzta a takarót.
- Sungmin – kérlelte Wookie.
- Hagyjál – hallatszott a takaró alól a válasz.
Ryeowook feladta, reggelre úgyis megbékél.
Másnap reggel Eunhyuk leült beszélni Donghaeval, a fiú először mérgelődött, hogy mindent csak érte tesz, szeretetből, de végül sikerült megértetnie vele, hogy kissé túlzásba eset és Donghae megígérte, hogy abba hagyja a meglepetéseket. Végre újra nyugalom borult a SuJu házra.
Heechul néhány nap múlva megint a régi volt és eljött az ideje, hogy visszautazzon a forgatásra.
Reggel mindenki összegyűlt, hogy elbúcsúzzon tőle. Leeteuk szomorú arccal járt-kelt egész reggel.
Heechul utoljára tőle búcsúzott el.
- Ugyan már Teuk hamar eltelik az az egy hónap meglátod – próbálta vigasztalni a fiút aki ekkora már menthetetlenül sírni kezdett.
- Úgy fogsz hiányozni – szipogta.
- Te is nekem – mosolygott a fiúra, majd odahajolt hozzá és hosszan megcsókolta.
A többiek diszkréten félrenéztek, a legtöbbjük már úgyis sejtette, eléggé nyilvánvaló volt a kettőjük közti vonzalom, még Kyuhyun is megkímélte őket a szokásos megjegyzéseitől. Végül Heechul mögött becsúkódott az ajtó. Leeteuk elvonult a szobájába és a többiek jobbnak látták most nem zavarni. Pár nappal később már Leeteuk újra a régi volt, a munka lefoglalta és minden este beszéltek Heechullal. Egyik nap leszaladt a sarki boltba, hogy vegyen a kedvenc teájából, ami épp kifogyott, amikor egy magazin címlapjára lett figyelmes. Heechul és Baek Seung Rin egy párt alkot? hirdette a szalagcím, alatta egy kép volt róluk amint épp forró csókot váltanak, és a képen egyértelműen látszódott, hogy nem forgatáson készült. Leeteuk úgy érezte mintha elektromos áram futna végig az egész testén, Heechul megcsalta, ez lehetetlen, de a kép egyértelmű bizonyíték volt erre. Kábultan, a teáról elfeledkezve botorkált haza, otthon felment az internetre már minden tele volt kettőjük képével. A netnek köszönhetően a többiek is hamar tudomást szereztek a dologról. Próbálták Leeteuket megnyugtatni.
- Heechul sosem tenne veled ilyet – érvelt Donghae.
- Beszélj vele Teuk! - kérte Yesung.
- Nem! Nincs miről beszélnünk! Az a kép mindent elmond – azzal Leeteuk elviharzott a szobájába.
Aznap este mikor Heechul hívta nem vette fel a telefont és a következő nap se. Leeteuk viselkedése kezdett Eunhyukéra hasonlítani miután Donghae megcsalta. Ám harmadnap délután nem várt vendég érkezett. Heechul volt az. Donghae nyitott épp ajtót csak bólintott és annyi mondott:
- A szobájában van, nagyon ki van készülve.
- Te meg mit keresel itt? – nézett rá szúrós szemekkel, ahogy Heechul belépett az ajtón.
Leeteuk kinyitva szemét Eunhyuk aggódó arcával találta szemben magát.
- Teuk, hála az égnek, magadhoz tértél – futott át a megkönnyebülés hulláma kedves arcán.
- Mi...mi történt? – kérdezte miközben próbált felülni.
- Elájultál valószínű. Haeval csak annyit hallottunk, hogy Heechul aztán már csak azt láttuk, hogy összeesel.
- Heechul! – hirtelen bevillant minden, a telefon, a rendező, az hogy Hecchult baleset érte.
- Ne aggódj, nincs nagy baj – hallott egy hangot a háta mögül – szerencsére mikor kiértünk a rendező még vadul hallózott a telefonba, úgyhogy meg tudtam tőle kérdezni mi is történt pontosan. Heechult baleset érte, de nem súlyos, egyenlőre kivizsgáláson van.
- Akkor jó – nyugodott meg kissé Leeteuk – de...de le akarok menni hozzá. Látni akarom a saját szememmel, hogy jól van.
- Tudtam én, hogy jól teszem, ha elkérem a kórház nevét és címét – mosolyodott el cinkosan Donghae.
- Rendben van, akkor indulhatunk is!
- Ööö Teuk van itt két apró dolog. Az egyik, hogy este 11 van és talán nem éppen ez a legjobb időpont, hogy nekivágjunk egy ilyen útnak, a másik meg, hogy egyikünk se tud vezetni.
- Hupsz erre nem is gondoltam. De – villanyozódott fel hirtelen – Yesungnak van jogsija.
Azzal már indult is Yesung szobájába.
- Teuk, lehet Yesung már alszik – szólt utána, de a fiú meg se hallotta. Donghae a fejét csóválta.
- Miért Hae – nézett rá kérdően Eunhyuk – te Teuk helyében nem akarnál minél előbb látni?
- Hyukie ne is mondj ilyeneket! – rezzent össze Donghae, még élénken élt emlékezetében Eunhyuk nem rég történt balesete. Néha éjjelente rémálmaiban maga előtt látta a sápadt, vérben fekvő, mozdulatlan fiút. Ilyenkor teljesen leizzadva, remegve tért magához és csak akkor nyugodott meg kissé mikor látta a mellette békésen szuszogó fiút.
- Reggel felhívom a menedzsert – közölte majd megindult Eunhyuk szobája felé.
- Hae – suttogta maga elé – téged láthatóan sokkal jobban megviselt a baleset mint engem. Majd követte a szobába a fiút.
Leeteuk halkan kopogtatott.
- Yesung alszol már? – nyitotta ki résnyire az ajtót.
- Gyere csak nyugodtan.
- Ne haragudj nem akartalak felébreszteni.
- Semmi gond, még nem aludtam.
- Lehetne egy kérésem Yesung.
- Persze, amit csak szeretnél.
- Heechult baleset érte. Nem súlyos – tette hozzá gyorsan látva Yesung egyre növekvő félelmét – de szeretnék lemenni megnézni, hogy tényleg minden rendben van-e. És neked van jogsid levinnél ha megkérlek.
- Persze Teuk, ez csak természetes.
- Köszönöm Yesung és még egyszer elnézést a késői zavarásért.
- Ugyan semmi baj. És Teuk...ne aggódj Heechult erős fából faragták, nem lesz semmi baj.
Leeteuk bólintott és kiment a szobából, ideje volt, hogy ő is nyúgovóra térjen, holnap hosszú út elé néznek.
Másnap reggel Donghae lebeszélt a menedzserrel mindent telefonon. Először nem igazán rajongott az ötletért, az újságírók már így is kivonultak a kórházhoz és őt is állandóan zaklatták, ha most még három SuJu tag is megjelenik...de végül Donghaenak sikerült meggyőznie, hogy minden rendben lesz majd óvatosak lesznek és itt is mindenki aggódik érte, főleg azok után ami Eunhyukkal történt. Ez utóbbi végül hatott a menedzsernél és megengedte, hogy hárman lemenjenek. Gyorsan szólt Leeteuknek és Yesungnak, hogy zöld utat kaptak, bedobtak néhány ruhát a hátizsákjukban, gyorsan bekaptak néhány falatot és már indultak is. Leeteuk hátra ült, Donghae meg az anyós ülésre. Az útat szótlanul tették meg. Donghae néha megkérdezte, hogy merre járnak és Yesung néha megérdeklődte Leeteuktól, hogy minden rendben van-e, de ennyi. Donghae pontosan tudta, hogy mit érez Leeteuk, és tudta, hogy most semmiféle vigasztalás vagy nyugtatgatás nem segít, amíg a saját szemével nem látja, hogy Heechul jól van. Mert érezte ez már több mint egyszerű aggódás egy csapattag iránt, de nem akarta firtatni a dolgot, ha akarja Teuk majd úgyis elmondja nekik.
Háromórányi autóút után meg is érkeztek. Megálltak a kórház parkolójában, de rögtön feltűnt nekik a tömérdek újságíró akik nem messze a bejárattól várakoztak.
- Hát itt nem lesz egyszerű bejutni – morfondírozott Donghae.
A bejárat előtt ebben a pillanatban fékezett le egy mentőautó.
- Azt hiszem van egy ötletem, várjatok itt, mindjárt jövök – azzal Yesung már ki is csusszant az autóból és elindult a mentőautó felé. Óvatosan hátulról közelítette meg, közben állandóan oldalra tekingetett, figyelte, hogy az újságírók meg ne lássák. Eltűnt, majd néhány perc múlva újra felbukkant a mentőautó mellett, visszajött a kocsihoz, kinyitotta az ajtót és gyorsan vázolta a helyzetet.
- Beszéltem az egyik mentőssel és elmagyaráztam a problémánkat, nagyon megértő volt és azt mondta, hogy nem szabályos ugyan, de bevisz minket.
- Hogyan? – érdeklődött Donghae
- Egyszerűen – mosolyodott el Yesung –hordágyon mintha betegék lennénk.
- Te egy zseni vagy! – dícsérte Leeteuk.
- Ugyan már – pirult el Yesung – na induljunk!
Mindhárman sikeresen eljutottak a mentőautóhoz. Szép sorjában bevitte őket a két mentős a kórház aulájába, az újságírók semmit nem vettek belőle észre. Mire Yesung is bejutott addigra Leeteuk már meg is érdeklődte, hogy Heechul melyik kórterembe fekszik.
Csendben és feltűnés mentesen elosontak a kórteremig, majd Leeteuk benyitott az ajtón.
Heechul arca egyből felderült amint megpillantotta és még szélesebb mosolyra húzodott, amikor meglátta a többieket is.
- Leeteuk, Yesung Donghae, de örülök, hogy látlak titeket! De mondjátok csak mit kerestek ti itt?
- Hát volt itt valaki aki nagyon nem bírt magával – mosolygott huncutul Donghae.
Leeteuk nyakig pirult.
- Csak tudni szerettem volna, hogy biztos jól vagy-e – mondta félénken.
- Hát a körülményekhez képest igen, néhány zúzódás és egy kibicsaklott boka az eredmény.
- Szegénykém – lépett oda hozzá Leeteuk, szemei könnybe lábadtak.
- Á nem olyan vészes, inkább az a baj, hogy most miattam állni fog a forgatás legalább egy hónapig - De hát nincs mit tenni, amíg nem gyógyulok meg teljesen addig nem tudjuk folytatni.
- És mikor engednek ki a kórházból? – érdeklődött Donghae
- Ha minden jól megy holnapután már mehetek is.
- Rendben akkor addig itt maradunk – jelentette ki határozottan Leeteuk.
- Hogy mi? Teuk a menedzser kinyír minket.
- Akkor ti menjetek vissza, én maradok. Bár Yesung is kellene a kocsival együtt.
- Na bezzeg vonatozni nem akar – nevetett Donghae.
- Dehogyis amiatt, hanem azért mert Heechul hazajön velünk!
Donghae valamit mondani akart, de Leeteuk elszánt arca láttán inkább magában tartotta.
- Megyek hívom a menedzsert - mondta megadóan és közben kezdte magában felsorakoztatni az érveket amiket a menedzsernek fog majd mondani a meggyőzése érdekében.
- Én meg megyek és intézek valami szállást- ajánlotta fel Yesung.
A két fiú végre kettesben maradt. Csönd telepedett a szobára egyik sem tudta mit mondjon. Végül Heechul törte meg a csendet.
- Hiányoztál.
- Te is nekem – Leeteuk ismét nyakig pirult – amikor meghallottam mi történt nagyon megijedtem.
- Ne félts te engem, stramm legény vagyok én! – nevetett.
- Igen, Yesung is ezt mondta.
- Tényleg, hogy jutottatok be? Amikor tegnap a rendező bejött hozzám, majdnem kórházi ápolásban kellett részesíteni mire bejutott, szegény ma már csak telefonom mert érdeklődni.
- Yesung ötlete volt – azzal Leeteuk elmondta az egész mentős-hordágyas sztorit.
- Ravasz, nagyon ravasz.
Ekkor Donghae lépett be az ajtón.
- Beszéltem a menedzserrel. Kisebb halláskárosodást szenvedtem úgy üvöltött a telefonba és valószínűleg gondolatban ízekre szedett, de végül megengedte, hogy itt maradjunk és holnapután hazavigyük Heechult, de a végén kérve kért, hogy csak ne keltsünk feltűnést.
- Hála az égnek – sóhajtott fel megkönnyebbülten Leeteuk.
- Van szállásunk – dugta be a fejét az ajtón Yesung.
- Akkor minden elintézve.
- Viszont lassan indulunk kéne, valahogy még ki kell jutnunk.
- Vigyázz magadra Heechul – szorította meg a fiú kezét Leeteuk.
- Jobbulást! – búcsúzott a másik két fiú is.
- Köszönöm srácok még egyszer, hogy eljötettek, máris sokkal jobban érzem magam.
- Holnap találkozunk – integetett még Leeteuk, majd becsukta maga mögött az ajtót.
A kimenetel ugyanúgy történt mint a bejövetel. Yesung szerencsésen megtalálta a két mentőst aki segített nekik, és azt is megtudakolta, hogy holnap is bent lesznek, el is kérte az egyik telefonszámát.
Elmentek a közei szállásukra amit Yesung foglalt le a kórházból. Mire nem jó az internet. Megvacsoráztak lent az étteremben, beszélgettek még néhány szót aztán mindenki ment aludni, hosszú és kimerítő volt ez a nap. Donghae lefekvés előtt még gyorsan felhívta Eunhyukot, hogy megérdeklődje otthon minden rendben van-e és ő is jól van-e. Mindkettőre határozott igen volt a válasz.
Másnap reggel Donghae még csak a másik oldalára fordult, mikor erőteljesen kopogtattak az ajtaján.
Kimászott az ágyból, elvonszolta magát az ajtóig, majd kinyitotta, hogy megnézze ki az, aki hajnalok hajnalán zargatja őt.
- Leeteuk a jó ég áldjon meg, miért nem alszol még?
- Donghae de hisz már 8 óra hasadra süt a nap.
- Hagyjál békén, menj és feküdj le, ilyenkor még úgyse engednek be a kórházba.
- De nem tudok aludni.
- Akkor fuss néhány kört a ház körül – azzal becsapta az ajtót és visszamászott az ágyba.
Leeteuk gondolkodott, hogy bepróbálkozik Yesungnál is, de aztán meggondolta magát, nem akarta őt is esetlegesen felverni épp a legszebb álmából. Kiment sétált egy kicsit, aztán visszament a szobájába, próbálta lefoglalni magát, de sehogy se sikerült. Végre két órával később már Donghae is úgy gondolta, hogy emberi idő van és hajlandó volt felkelni. Yesunggal együtt megreggeliztek aztán elindultak a kórházba. Amikor odaértek Yesung hívta a két mentőst akik ismét becsempészték őket.
Az egész délutánt a kórházban töltötték. Leeteuk végig Heechul ágyánál ült, beszélgettek, nevetgéltek, egyszóval jól érezték magukat. A másik két srácról szinte teljesen elfeledkeztek.
Donghaenak feltűnt Yesung milyen szótlan és mintha kissé szomorú is lenne.
- Yesung jól vagy? Minden rendben?
- Igen Hae minden okés, csak kissé fáradt vagyok, nem tudtam valami jól aludni az éjjel.
Donghae nem volt benne biztos, hogy ez volt a valódi ok, de nem akarta tovább firtatni. Késő délután benézett az orvos, aki megvizsgálta még egyszer Heechult majd közölte, hogy másnap reggel megírják a zárójelentést és a fiú mehet haza. Ennek a hírnek mindannyian nagyon örültek.
Másnap reggel a fiúk összepakolva megjelentek, de most csak Leeteuk ment be, a szokásos módszerrel és Heechult is így hozták ki, hogy feltűnés mentesen leléphessenek. Mint kiderült az egyik mentős lánya nagy SuJu rajongó volt, Kyuhyun volt a kedvence, úgyhogy Leeteuk elkérte a mentős címét és megígérte, hogy küld egy cd-t a lányának Kyuhyun személyes üzenetével. Majd végre elindultak haza. Leeteuk beült hátra Heechullel. A hazafelé jobb hangulatban telt, végig beszélték az egész utat. Heechul mesélt a forgatásról, a fiúk meg az otthon történtekről. Leeteuk időről-időre megkérdezte a fiút, hogy jól van-e, nem-e fáj valamije. Heechul mosolyogva fogadta Leeteuk aggódását és biztosította, hogy jól van. Három órányi autóút után meg is érkeztek. Leeteuk és Donghae elkezdték befelé támogatni Heechult, de Siwon egyszer csak ott termett, mosolyogva üdvözölte őt, majd felkapta és egészen az ágyáig vitte. Mindenki üdvözölte, majd Leetuek megkérte őket, hogy hagyják magára egy kicsit, had pihenjen.
- Hae – ugrott valaki a fiú nyakába.
- Hiányoztál Hyukie – fordult meg és hosszan megcsókolta a fiút.
- Te is nekem.
- Jól vagy?
- Igen, és ne kérdezd már állandóan. Teljesen rendbe jöttem. Az éjszakai Hae terápiák sokat segítettek, bár ugye az utóbbi napokban nem kaptam kezeléseket – panaszkodott játékosan, miközben ujjával körözni kezdett Donghae mellkasán.
- Oh hát akkor ezt sűrgösen pótolnunk kell – nevetett fel.
- Bizony ám!
Eunhyuk olyan átható tekintettel nézett rá, érezte nem fog tudni várni azzal a kezeléssel éjszakáig, kézen fogta a fiút és már vitte is a szobájába.
Leeteuk közben a konyhában sürgölődött, teát készített Heechulnak. Mikor készen lett vele, kitöltött két csészével és bevitte a fiúnak.
- Tessék hoztam egy kis teát.
- Köszönöm.
- Jól érzed magad? Kérsz valamit?
- Nyugi Teuk megvan mindenem köszönöm. Inkább gyere ide –nyújtotta feléje a kezét.
Leetuek odaült az ágy szélére.
- Hiányoztál. Ha ezt tudom előbb kibicsakoltatom a lábam.
- Ne mondj ilyet Hee.
- Oké-oké – nevette el magát.
Kicsit előrébb csúszott, lágyan végigsimított Leeteuk arcán, aki enyhén megremegett a másik érintésére, majd két kezébe fogta az arcát és lágyan megcsókolta.
- Annyira vágytam rá, azóta, hogy először megcsókoltalak.
- És most rengeteg időd lesz rá – mormolta miközben aprób csókokkal borította el a másik nyakát.
Heechul hagyta, hogy a másik kényeztesse. Már előre sajnálta, hogy nemsokára vissza kell mennie a forgatásra. Bárcsak inkább eltörte volna a lábát akkor tovább maradhatna futott át az agyán.
A következő néhány nap hasonlóan telt el. Leeteuk szinte az egész napot Heechullal töltötte kivéve amikor interjúra kellett menniük vagy forgattak, gyakoroltak, de amikor csak ideje engedte már ment is a fiúhoz. Ez nemsokára a többieknek is feltűnt, de senki nem tette szóvá, ha akarják majd elmondják, talán egyedül Yesung nem tudott osztozni a többiek örömében.
Sungmin egyik nap délután megéhezett, kiment a konyhába, hogy csináljon valami szenvidcset, de kinyitva a hűtőt egy rakat csokit talált benne. Táblásat, desszertet, minden félét és fajtát, meg süteményt, szinte az egész hűtőt befoglalták, a szendvicsnek való meg persze, hogy a hűtő leghátuljában volt. Sungmint morgolódott egy sort majd kiszólt.
- Hé fiúk tudja valaki mi ez a rakat csoki meg süti a hűtőben.
- Hae vette Hyukienak – szólt vissza Kyuhyun.
- És egész télire betankolt vagy mi? – nevetett most már Sungmin.
Másnap újabb meglepetés várta a fiúkat. Eunhyuk szobája tele volt pakolva virágokkal, a futárok egymásnak adták a kilincset és lassan már az előszobát is beterítette a sok virág. Wookie éjjel mikor kiment a mosdóba fel is borított egy vázát, aminek következtében a fél előszoba úszott a vízben, úgyhogy szegény fiú kénytelen volt a fél éjszakát takarítással tölteni.
A következő nap este Siwon jókedvűen, fütyörészve indult el zuhanyozni. Beállt a zuhany alá és abban a pillanatban, hogy megnyitotta a vizet a fürdőszoba rózsaszín félhomályba borult és andalító zene kezdett el szólni. Siwon meglepetésében majdnem hanyatt vágódott a zuhanyfülkében. Idegesen húzta el az ajtót, maga köré tekert egy törülközőt és becsörtetett a nappaliba.
- Fiúk mi a franc az ott a fürdőben?
A többiek a vállukat vonogatták, fogalmuk sincs miről beszél.
- Az előbb Hae és Hyukie voltak fürdeni tőlük kérdezd – kuncogta Wookie.
Siwon fél perc múlva kivágta Donghae szobájának ajtaját.
- Hae mi a franc az a fürdőben?
- Mi micsoda?
- Az a rózsaszín fény meg az a nyálas zene, majdnem hanyatt estem ijedtemben.
- Jaa, hogy az, csak romantikáztunk kicsit Hyukieval.
- Furcsa egy ízlésetek van hallod-e. Na mindegy csinálj vele valamit, mert fürdeni akarok.
- Máris.
Donghae kiment a fürdőben kikapcsolta a berendezést, így Siwon végre normálisan le tudott zuhanyozni. De nem az volt az utolsó meglepetés, Donghae minden napra tartogatott valami újdonságot. Szerette volna minél jobban kényeztetnie Eunhyukot, de nem vette észre, hogy átesett a ló túlsó oldalára. Aztán egyik éjjel betelt a pohár. Sungmin valami zajt hallott, mintha valaki énekelne.
- Wookie te is hallod olyan mintha valaki énekelne nem?
A fiú fülelt egy kicsit majd bólogatott. Kimászott az ágyból és kinézett az ablakon, majd egyszerre csak hatalmas nevetésben tört ki. Sungmin odament az ablakhoz, ő is kinézett, de a látottaktól majdnem kiesett az ablakon. Lent a járdán Donghae állt egy száll gitárral a kezében, valami középkori trubadúr ruhában, amit a jó ég tudja honnan szerzett és úgy tűnt épp szerenádot ad Eunhyuknak.
- Te ez mit művel? – mutatott le rá Sungmin.
- Fogalmam sincs, mindenesetre vicces – Wookie fetrengett a röhögéstől.
Siwon legszívesebben lement volna és lekevert volna egy hatalmasat Donghaenak, csupán az tartotta vissza, hogy tudta egy kis részben ez az ő hibája is.
Shindong az ablakban állt és úgy nevetett, hogy még a könnye is kicsordult.
Kyuhyun viszont nem volt ennyire elnéző, kinyitotta az ablakot és leordított Donghaenak.
- Hae mi a faszt csinálsz te ott lent hajnal 1-kor abban a röhejes ruhában?
- Szerenádot adok az én Hyukiemnak, és nem röhejes a ruhám! – nézett szúrós tekintettel a másikra.
- Dehogynem az és adj neki magán szerenádot a szobájában, mondjuk furulyáz neki! Más ugyanis aludni szeretne!
- Maradj már maknae!
- Ne szólíts maknaenak! És ha nem hagyod abba fél percen belül lemegyek és lenyomom a torkodon a papucsom! – mérgelődött Kyuhyun.
Ekkor újabb ablak tárult ki.
- Na ebből elég! – szólt ki Leeteuk – Ti tűnés aludni! Hae te meg befelé.
- Erre tuti Hee is felébredt - morogta magában. Útközben Heechul szobája felé beszólt Eunhyukhoz.
- Csinálj vele valamit! Beszélj vele vagy bánom is én, hogy csinálod csak állítsd le mielőtt mindenkit sírba visz a hülye ötleteivel!
Eunhyuk bólintott, Leeteuk arca most korántsem volt kedves.
- Heechul - nyitott be óvatosan a fiú szobájába.
- Gyere csak Teuk.
- Felébresztett téged is?
- Igen, de rég nem szórakoztam ilyen jól. Láttad, hogy nézett ki? Vajon honnan szerezhette azt a ruhát?
- Fogalmam sincs. De most már feküdj vissza jó?
- Már megint túl sokat aggodalmaskodsz – csóválta a fejét Heechul majd jófiú módjára bemászott az ágyba – tudod mit – emelte meg kissé a paplant és paskolta meg az ágyat – gyere feküdj ide te is.
Leeteuk becsusszant mellé az ágyba, Heechul pedig gyengéden a mellkasára vonta. Megpuszilta előbb a haját aztán homlokát, az arcát majd a mellkasát, egyre lejjebb vándorolt míg végül elérte a férfiasságát. Előbb kézzel kényeztette aztán a szájába vette. Leeteuk egyre hangosabban és gyorsabban nyögött. És még ő a mennyországban érezte magát, addig ugyanez nem volt elmondható a két szobával arrébb lévő két fiúról. Sungmin akárhányszor nekikezdett Wookie mindig elröhögte magát.
- Sajnálom mindig eszembe jut Hae abban a trubadúr ruhában és rám tör a nevetés – szabadkozott.
- Nagyszerű – mormogta Sungmin, majd hátat fordított és a fejére húzta a takarót.
- Sungmin – kérlelte Wookie.
- Hagyjál – hallatszott a takaró alól a válasz.
Ryeowook feladta, reggelre úgyis megbékél.
Másnap reggel Eunhyuk leült beszélni Donghaeval, a fiú először mérgelődött, hogy mindent csak érte tesz, szeretetből, de végül sikerült megértetnie vele, hogy kissé túlzásba eset és Donghae megígérte, hogy abba hagyja a meglepetéseket. Végre újra nyugalom borult a SuJu házra.
Heechul néhány nap múlva megint a régi volt és eljött az ideje, hogy visszautazzon a forgatásra.
Reggel mindenki összegyűlt, hogy elbúcsúzzon tőle. Leeteuk szomorú arccal járt-kelt egész reggel.
Heechul utoljára tőle búcsúzott el.
- Ugyan már Teuk hamar eltelik az az egy hónap meglátod – próbálta vigasztalni a fiút aki ekkora már menthetetlenül sírni kezdett.
- Úgy fogsz hiányozni – szipogta.
- Te is nekem – mosolygott a fiúra, majd odahajolt hozzá és hosszan megcsókolta.
A többiek diszkréten félrenéztek, a legtöbbjük már úgyis sejtette, eléggé nyilvánvaló volt a kettőjük közti vonzalom, még Kyuhyun is megkímélte őket a szokásos megjegyzéseitől. Végül Heechul mögött becsúkódott az ajtó. Leeteuk elvonult a szobájába és a többiek jobbnak látták most nem zavarni. Pár nappal később már Leeteuk újra a régi volt, a munka lefoglalta és minden este beszéltek Heechullal. Egyik nap leszaladt a sarki boltba, hogy vegyen a kedvenc teájából, ami épp kifogyott, amikor egy magazin címlapjára lett figyelmes. Heechul és Baek Seung Rin egy párt alkot? hirdette a szalagcím, alatta egy kép volt róluk amint épp forró csókot váltanak, és a képen egyértelműen látszódott, hogy nem forgatáson készült. Leeteuk úgy érezte mintha elektromos áram futna végig az egész testén, Heechul megcsalta, ez lehetetlen, de a kép egyértelmű bizonyíték volt erre. Kábultan, a teáról elfeledkezve botorkált haza, otthon felment az internetre már minden tele volt kettőjük képével. A netnek köszönhetően a többiek is hamar tudomást szereztek a dologról. Próbálták Leeteuket megnyugtatni.
- Heechul sosem tenne veled ilyet – érvelt Donghae.
- Beszélj vele Teuk! - kérte Yesung.
- Nem! Nincs miről beszélnünk! Az a kép mindent elmond – azzal Leeteuk elviharzott a szobájába.
Aznap este mikor Heechul hívta nem vette fel a telefont és a következő nap se. Leeteuk viselkedése kezdett Eunhyukéra hasonlítani miután Donghae megcsalta. Ám harmadnap délután nem várt vendég érkezett. Heechul volt az. Donghae nyitott épp ajtót csak bólintott és annyi mondott:
- A szobájában van, nagyon ki van készülve.
- Te meg mit keresel itt? – nézett rá szúrós szemekkel, ahogy Heechul belépett az ajtón.
- Teuk kérlek beszéljük
meg!
- Nincs mit megbeszélnünk.
- Teuk kérlek. Nincs semmi köztem és a között a lány között, higyj nekem!
- És az a csók?
- A lány egyszer csak megcsókolt, egyik-pillanatról másikra, annyira megdöbbentem még védekezni se volt időm.
- Na persze és ezt higyjem is el mi?!
- Kérlek Teuk, szeretlek, sosem tudnálak bántani – Heechul szemét könnyek lepték el. Nem tudta mit mondhatna többet. Tehetetlennek érzete magát. Csak azt tudta szereti a fiút és nem akarja elveszíteni. De úgy tűnt Teuk hajthatatlan volt.
- Teuk – jött be a szobába Yesung – Heechul az igazat mondja. Elővette a telefonját és tárcsázni kezdett.
- Szia – szólt bele – Yesung vagyok. Adom. – azzal átnyújtotta a telefont Leeteuknek – ne tedd le, ne szakítsd félbe, csak hallgasd meg kérlek.
- Hallo. Rin vagyok.
Leeteuk döbbenetében majdnem elejtette a telefont. Még van képe? Mit akar tőle ez a csaj?
- Mond, mit akarsz? – préselte ki magából a szavakat.
- Yesung felhívott és elmondta mekkora kalamajkát okoztam. Sajnálom, hogy annyi gondot okoztam neked és a többieknek. Yesung elmondta, hogy mint leadert mindenki téged zaklat, tőled kérik számon a történteket. Még egyszer nagyon sajnálom.
- És mi van azzal a csókkal? – érdeklődött Leeteuk száraz hangon.
- Én csókoltam meg Heechult, ő utána ellökött magától és közölte, hogy ezt meg ne próbáljam mégegyszer.
- Értem. Hát köszönöm, hogy elmondtad Rin.
- Még egyszer elnézést Leeteuk.
- Rendben van Rin. Szia – tette le Leeteuk a telefont.
Döbbenten állt a szoba közepén, még nem igazán tudta felfogni az imént hallottakat. Könnyei hangtalanul folytak végig az arcán. Nem bízott benne, még csak esélyt se adott Heechulnak, hogy megmagyarázza, jobban hitt egy hülye újságnak meg egy képnek. Erre nincs bocsánat.
- Teuk? – szólalt meg bátortalanul Heechul.
- Annyira sajnálom. Bíznom kellett volna benned. Meg kellett volna, hogy hallgassalak és én még erre se voltam képes. Erre nincs bocsánat.
- Nem a te hibád. Megértem, hogy így reagáltál. A helyedben én is így tettem volna.
- Nem, te biztos meghallgattál volna, te biztos adtál volna nekem egy esélyt, hogy megmagyarázzam.
- Honnan tudod? Az érzelmek néha furcsa dolgokat művelnek az emberekkel – mosolygott rá Heechul.
Leeteuk megeresztett egy félszeg mosolyt.
- Na gyere ide – tárta ki a karját Heechul. Leetuek odaszaladt és átölelte. Olyan jó volt újra hozzábújni, érezni erős karjait, hallani a szíve dobbanását.
- Szeretlek – szakadt ki egyszerre Leeteukból.
- Én is szeretlek.
Majd Leetuek Yesungra nézett.
- Mond csak te ismered Rint? Vagy hogy kerültél kapcsolatba vele?
- Nem, nem ismerem. Felhívtam Heechult és megkérdeztem, hogy is volt ez a dolog. Miután pedig elmondta felhívtam Rint, persze először tagadta a dolgot. Mármint, hogy ő kezdeményezett, de aztán miután elmondtam mennyi gondot okozott ezzel nekünk, bevallotta az egészet. Persze a kettőtök viszonyáról hallgattam.
Leeteuk odafutott és átölelte a fiút.
- Köszönöm Yesung, ezt sosem fogom tudni neked meghálálni míg élek.
- Ugyan már – pirult el Yesung zavarában.
A többiek közben mind összegyűltek az ajtó előtt. Donghae bekukucskált.
- Mi újság? – érdeklődött.
- Minden rendben, megbeszéltünk mindent – mondta mindezt olyan sugárzó arccal, hogy Donghae tudta nincs mi egyebet kérdezzen. Tekintete Yesungra vándorolt, a fiú arcán szomorúság tükröződött.
- Yesung jól vagy? – kérdezte aggódva.
- Persze minden rendben – erőltetett mosolyt az arcára, majd mikor Donghae már nem láthatta egy könnycseppet törölt ki a szeme sarkából – minden a legnagyobb rendben.
- Látom jó sok mindenről lemaradtam – hallatszott az ajtó felől egy ismerős hang.
- Kibum! Hát te mit keresel itt?
- Nincs mit megbeszélnünk.
- Teuk kérlek. Nincs semmi köztem és a között a lány között, higyj nekem!
- És az a csók?
- A lány egyszer csak megcsókolt, egyik-pillanatról másikra, annyira megdöbbentem még védekezni se volt időm.
- Na persze és ezt higyjem is el mi?!
- Kérlek Teuk, szeretlek, sosem tudnálak bántani – Heechul szemét könnyek lepték el. Nem tudta mit mondhatna többet. Tehetetlennek érzete magát. Csak azt tudta szereti a fiút és nem akarja elveszíteni. De úgy tűnt Teuk hajthatatlan volt.
- Teuk – jött be a szobába Yesung – Heechul az igazat mondja. Elővette a telefonját és tárcsázni kezdett.
- Szia – szólt bele – Yesung vagyok. Adom. – azzal átnyújtotta a telefont Leeteuknek – ne tedd le, ne szakítsd félbe, csak hallgasd meg kérlek.
- Hallo. Rin vagyok.
Leeteuk döbbenetében majdnem elejtette a telefont. Még van képe? Mit akar tőle ez a csaj?
- Mond, mit akarsz? – préselte ki magából a szavakat.
- Yesung felhívott és elmondta mekkora kalamajkát okoztam. Sajnálom, hogy annyi gondot okoztam neked és a többieknek. Yesung elmondta, hogy mint leadert mindenki téged zaklat, tőled kérik számon a történteket. Még egyszer nagyon sajnálom.
- És mi van azzal a csókkal? – érdeklődött Leeteuk száraz hangon.
- Én csókoltam meg Heechult, ő utána ellökött magától és közölte, hogy ezt meg ne próbáljam mégegyszer.
- Értem. Hát köszönöm, hogy elmondtad Rin.
- Még egyszer elnézést Leeteuk.
- Rendben van Rin. Szia – tette le Leeteuk a telefont.
Döbbenten állt a szoba közepén, még nem igazán tudta felfogni az imént hallottakat. Könnyei hangtalanul folytak végig az arcán. Nem bízott benne, még csak esélyt se adott Heechulnak, hogy megmagyarázza, jobban hitt egy hülye újságnak meg egy képnek. Erre nincs bocsánat.
- Teuk? – szólalt meg bátortalanul Heechul.
- Annyira sajnálom. Bíznom kellett volna benned. Meg kellett volna, hogy hallgassalak és én még erre se voltam képes. Erre nincs bocsánat.
- Nem a te hibád. Megértem, hogy így reagáltál. A helyedben én is így tettem volna.
- Nem, te biztos meghallgattál volna, te biztos adtál volna nekem egy esélyt, hogy megmagyarázzam.
- Honnan tudod? Az érzelmek néha furcsa dolgokat művelnek az emberekkel – mosolygott rá Heechul.
Leeteuk megeresztett egy félszeg mosolyt.
- Na gyere ide – tárta ki a karját Heechul. Leetuek odaszaladt és átölelte. Olyan jó volt újra hozzábújni, érezni erős karjait, hallani a szíve dobbanását.
- Szeretlek – szakadt ki egyszerre Leeteukból.
- Én is szeretlek.
Majd Leetuek Yesungra nézett.
- Mond csak te ismered Rint? Vagy hogy kerültél kapcsolatba vele?
- Nem, nem ismerem. Felhívtam Heechult és megkérdeztem, hogy is volt ez a dolog. Miután pedig elmondta felhívtam Rint, persze először tagadta a dolgot. Mármint, hogy ő kezdeményezett, de aztán miután elmondtam mennyi gondot okozott ezzel nekünk, bevallotta az egészet. Persze a kettőtök viszonyáról hallgattam.
Leeteuk odafutott és átölelte a fiút.
- Köszönöm Yesung, ezt sosem fogom tudni neked meghálálni míg élek.
- Ugyan már – pirult el Yesung zavarában.
A többiek közben mind összegyűltek az ajtó előtt. Donghae bekukucskált.
- Mi újság? – érdeklődött.
- Minden rendben, megbeszéltünk mindent – mondta mindezt olyan sugárzó arccal, hogy Donghae tudta nincs mi egyebet kérdezzen. Tekintete Yesungra vándorolt, a fiú arcán szomorúság tükröződött.
- Yesung jól vagy? – kérdezte aggódva.
- Persze minden rendben – erőltetett mosolyt az arcára, majd mikor Donghae már nem láthatta egy könnycseppet törölt ki a szeme sarkából – minden a legnagyobb rendben.
- Látom jó sok mindenről lemaradtam – hallatszott az ajtó felől egy ismerős hang.
- Kibum! Hát te mit keresel itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése