- Én is örülök, hogy látlak titeket fiúk – nevetett
- hát vége lett a promóciós túrnénak és
azt gondoltam hazajövök megnézem, hogy vagytok, már olyan rég láttuk egymást.
- Üdv újra itthon! – szaladt oda hozzá Ryeowook, majd hatalmas ölelésben részesítette.
- Kösz Wookie. Na és miről maradtam le?
- Hmm hát először is én meg Sungmin – pirult el – aztán meg Teuk és Hee.
- Óóó hát tényleg jó sok mindent kihagytam – nevetett, majd Eunhyukhoz lépett – és te hogy vagy?
- Már teljesen jól vagyok, újra a régi – mosolygott amaz vidáman.
- Ne haragudj, hogy nem tudtalak meglátogatni – vágott Kibum bűnbánó arcot.
- Á semmi gond, nem a te hibád. Ez az első szóló albumod, nem lehet csak úgy megszakítani a promóciós túrnét. Viszont köszi a plüssmajmot nagyon örültem neki.
- Hát ennek meg én örülök.
- Ja, nagyon imádja – morogta Donghae – vele is alszik.
- Jééé, Haenak vetélytársa akadt – húzta az agyát Kyuhyun.
- Nagyon vicces! – grimaszolt egyet Donghae.
- De hát ha egyszer olyan cuki – tett rá egy lapáttal Eunhyuk is.
- Tutod mit ezentúl minden éjszakát vele tölthetsz én meg visszaköltözöm a szobámban – sértődött be Donghae.
- Jól van na – engesztelte Eunhyuk – te sokkal cukibb vagy.
De Donghaet láthatóan nem hatotta meg a dolog.
- Ugyan már Hae ne csináld – csókolt bele a nyakába. Donghae beleremegett az érintésébe, amit Eunhyuk is észrevett, tudta most már nyert ügye van.
- Oké gyerekek menjetek szobára – közölte hűvösen Siwon.
- Csak féltékeny vagy! –vágott vissza Donghae. Egy pillanatra megfagyott a levegő. Kibum is megérezte, hogy valami nem stimmel, de fogalma sem volt mi lehet az.
- Na ki jön ma velem bulizni ? – nézett körbe a társaságon, hogy oldja egy kicsit a hangulatot.
- Ééén – jelentkezett rögtön Kyuhyun.
- Álmodban Kyu, álmodban – nézett rá szúrós szemekkel Leeteuk.
- Utállak!
- Szíved joga.
Kyuhyun durcás képpel állt az ajtó mellett, utálta, hogy ő a legkisebb és egy csomó mindent nem engednek meg neki, ami a többieknek szabad. Pedig már 24 éves volt, már nem volt kisgyerek, Leeteuk mégis sokszor aként kezelte.
- Én viszont elmegyek veled Kibum, jól jönne már egy kis lazítás.
- Akkor ezt megbeszéltük Siwon, este kicsapunk a hámból !
- Már alig várom!
- Azért csak óvatosan fiúk rendben?
- Igenis appa – válaszolták kórusban.
Este 8 körül játhatott az idő, amikor Sungmin kiment a konyhába, hogy készítsen egy kis teát magának és Ryeowooknak. Ahogy elhaladt a fürdő mellett orrát rettenetes bűz csapta meg.
- Ez meg mi? – morogta az orra alatt.
Shindong dugta ki az orrát a konyhából.
- Csak Siwon parfümje – nevetett.
- Ezzel inkább taszítani fogja a csajokat, mint vonzani – kuncogott Sungmin.
Eközben két szobával arréb Kibum épp Yesungot fűzte.
- Ugyan már Yesung jót fog tenni neked egy kis kikapcsolódás. Olyan savanyú képet vágtál amikor jöttem. Gyere velünk, lazíts egy kicsit!
- Nincs kedvem!
- Na, ugyan már! Légysziiii. Mikor voltunk utoljára együtt valahol? Gyerünk Yesung minnél többen vagyunk annál jobb a buli – ragadta meg Yesung karját és elkezdte felfelé húzni a székről.
- Jól van – jól van - adta meg magát Yesung – veletek megyek.
- Igeeeeen! – öklelt a levegőbe Kibum.
- De akkor most tűnés kifelé míg átöltözöm!
- Igenis! Már itt se vagyok!
Fél órával később menetkészen álltak, de Yesung egyáltalán nem volt benne biztos, hogy ez jó ötlet volt. A másik két fiú teljesen fel volt pörögve és neki fogalma se volt mit fog ott csinálni egyedül. Egyáltalán hova mennek – futott át az agyán. Taxival mentek, hogy tudjanak inni, bár Yesung felajánlotta, hogy majd ő vezet, lévén, hogy úgyse iszik, de Kibum hallani se akart róla. Nem sokkal később megérkeztek egy luxusklubhoz. Belül minden csillogott villogott. A pincérnők mind elsőosztályú, szexi öltözékben voltak. A dj a legújabb zenéket keverte, a terem tömve volt fiatalokkal. Feljebb volt még egy emelet, több, kisebb, zárt teremmel. Siwon és Kibum egyenesen a pult felé vették az irányt, Yesung igyekezett nem lemaradni mögöttük.
- Három whiskeyt jéggel – adta le a rendelést Kibum. Majd miután megkapta az italokat, az egyiket Siwon a másikat Yesung kezébe nyomta.
- Egy húzásra! – emelte magasba poharát. Yesung egy kicsit hezitált, nem szokott alkoholt inni, de végül lehúzta ő is.
- Még egy kört – szólt oda Kibum a pultosnak.
A két fiú ezt is egy hajtásra lehúzta.
- Na gyerünk Yesung hajtsd le! – unszolta Kibum.
- Á nekem egy pohárral is elég volt .
- Enged el magad buli vaaaan! - azzal Siwon megindult a táncparkett felé.
Yesung egyik-lábáról a másikra állt , kezdte rosszul érezni magát, ez itt nem az ő közege. Kibum látta, hogy Yesung nem igazán érzi jól magát.
- Hé, gyere utánam – azzal megindult keresztül a tömegen. Yesung kapkodta a lábait nehogy lemaradjon. Ha itt egyszer szem elől veszti a fiút a büdös életben többet meg nem találja az hétszentség. Kibum megindult felfelé majd benyitott az egyik kisterembe. A teremben egy kanapé volt fekete bőrborítással előtte üvegasztalka.
- Kibéreltem egy termet nekünk, itt nyugodtan lepihenhetsz ha gondolod.
- Köszi Kibum – azzal letelepedett a kanapéra.
- Akkor én mentem, majd jövök.
Yesung még követte szemével amint lement a lépcsőkön és elkezdett táncolni majd pár perc múlva eltűnt a tömegben. Unatkozott, fogalma sem volt mit keres itt. Egyáltalán miért hagyta, hogy Kibum rábeszélje erre. Jobb lesz ha hazamegy. Körbenézett, tollat és papírt keresett, hogy üzenet hagyjon, de semmit nem talált. Elővette telefonját, majd ír egy sms-t, Kibum előbb-utóbb csak megnézni a mobilját. Épp elkezdett pötyögni amikor kinyílt az ajtó és Kibum lépett be rajta.
- Hát te?
- Á nem tudtam lent szórakozni tudván, hogy te itt unatkozol fent.
- Bocsánat.
- Jaj dehogy Yesung nem a te hibád - ránézett a fiúra – mond minden rendben van veled?
- Persze.
- Biztos? Nem szoktál te ennyire lehangolt lenni.
- Tényleg jól vagyok, csak kissé fáradt.
- Hát igen mostanság elég sűrű napjaitok voltak.
- Hát te se panaszkodhatsz.
- Nem ám! Bár nálatok nagyobb volt az izgalom – nevetett – Sungmin és Wookie meg Teuk és Hee, hát erre azért nem számítottam.
- Hát ja.
- Yesung mi a baj? Látom, hogy valami nem stimmel. Nekem nyugodtan elmondhatod.
Yesung zavarba jött. Vajon tényleg elmondhatja Kibumnak? Még soha nem beszélt erről senkinek. És már úgyis mindegy, mit ér vele, ha elmondja bárkinek. El kell, hogy felejtse!
- Már nem számít Kibum, lényegtelen.
- De nem az. Ne haragudj, nem akarok erőszakoskodni. Ha nem akarod nem kell elmondanod. De látom rajtad, hogy valami nyomja a szíved, még ha azt is mondod lényegtelen, akkor is még mindig bánt.
- Szeretem Teukot – bukott ki egyszerre Yesungból.
Kibum meghökkent, valahogy nem erre a válaszra számított. De most már értett mindent, milyen nehéz lehetett Yesungnak végignézni ahogy Leuteuk és Heechul összejönnek.
- Sajnálom Yesung.
- Nem kell Kibum. A lényeg, hogy boldog, nekem ennyi bőven elég.
A fiú szomorú mosolyától Kibum szíve egészen elfacsarodott, őszintén megsajnálta.
- Gyere Yesung menjünk haza.
- Rendben.
- Csak előbb még össze kell szednünk Siwont. Ami attól tartok nem lesz egyszerű dolog.
20 percnyi keresgélés után meg is találták, enyhén ittas állapotban két hölgy társaságában mulatta az időt és esze ágába se volt még hazamenni. Kibumnak végül sikerült meggyőznie, hogy menjen velük.
Kibum aznap éjszaka sokáig forgolódott mire el tudott aludni, Yesungon járt az esze.
- Látom jó telt az éjszaka – nevetett Donghae másnap a konyhába betántorgó Siwon láttán.
- Ne is mond szörnyen fáj a fejem. Közben igyekezett leküzdeni a ajtófélfa és a konyhaasztal közötti kis távolságot. Végül szerencsésen lehuppant az egyik székre.
- Tudod, hogy szól a mondás aki éjjel legény az legyen nappal is.
- Viccess Donghae, nagyon viccess. Áuuu!
- Tessék – tolt elé egy pohár teát – ezt idd meg, segíteni fog.
- Kösz.
Donghae elkezdett kotorászni az egyik szekrényben, majd végül elővett egy levél fájdalomcsillapítot.
- Ebből vegyél be egyet – nyújtotta oda a fiúnak.
- Kösz Hae, jót fog tenni – elmosolyodott – de állati jó volt a buli.
- Ennek örülök – nevetett Donghae.
- Kibum egy szuper klubba vitt minket, nem is tudtam, hogy ilyen jó helyeket ismer, ezt feltétlenül meg kell ismételnünk.
- Jó-jó csak előbb ezt pihend ki – mondta miközben két csésze teát egy tálcára tett és óvatosan egyensúlyozva kiment a konyhából.
Délután a fiúk kényelmesen elheveredtek a nappaliban. Kyuhyun kerített valami akciófilmet és azt nézték. A film közepénél járhattak már amikor megszólalt Leeteuk telefonja.
- Bocsánat – kért elnézést és sietve kiment a nappaliból. Pár perccel később mosolygó arccal jött vissza.
- Hee hívott? – kérdezte Wookie.
- Aham.
- Mindjárt sejtettem – nyomott el egy huncut mosolyt.
- Teuk ti hogy is jötettek össze Heeval – csapott le a lehetőségre Kibum, hogy végre a teljes történetet megtudhatja.
- Hééé ha dumálni támadt kedvetek menjetek ki, mi itt filmet akarunk nézni! – szólt hátra Donghae.
A két fiú gyorsan elhagyta a terepet és kint a konyhában folytatták tovább a beszélgetést. Az elkövetkező fél óra rendesen sokkolta Kibumot. Tudva Yesung érzéseit teljesen elképedt a hallottakon. Minden tisztelete a fiúé volt. Vajon ő meg tudná ezt tenni a szerelméért? Feláldozni a saját boldogságát a másikért?
Aznap éjjel bárhogy is próbált nem tudott elaludni, egyre csak Yesungon járt az esze. Szerette volna valamivel felvidítani a srácot, de lövése sem volt, hogy mivel tudná. Két óra forgolódás után feladta minden további alvással kapcsolatos reményét, felkelt, bekapcsolta a laptopját és elkezdett szörfözni a neten.
- Színház, mozi, kiállítás valami csak van – gondolta ahova el tudná vinni Yesungot. Mígnem végül megpillantott valami érdekes dolgot. Vasútmodell kiállítás az 1800-as évektől napjainkig hirdette a link.
- Ez lesz az - kattintott Kibum a linkre, amennyire emlékezett Yesung régen rajongott a vonatokért, biztosan tetszene neki egy ilyen kiállítás. A múzeum ahol ki voltak állítva a vasútamodellek szerencsére nem is volt tőlük nagyon messze. El is határozta, hogy holnap elviszi ide Yesungot. Kikapcsolta a laptopját és lefeküdt. Ki kell, hogy pihenje magát holnapra vagyis már mára. Most, hogy megnyugodott perceken alatt mély álomba merült.
Másnap miután felkelt első útja rögtön Yesung szobájába vezetett.
- Yesung – nyitott be a szobába. A fiú épp a pólóját vette fel.
- Igen? – fordult meg. Kibum nem tudta nem észrevenni szépen kidolgozott hasizmát, egy pillanatra el is feledkezett a mondanivalójáról, de aztán magához tért.
- Szeretnélek ma elvinni valahova – közölte mosolyogva.
- Hova?
- Az meglepetés. Legalábbis remélem, hogy tetszeni fog.
- Rendben. Még reggelizem, aztán indulhatunk is.
- Oké akkor ehetünk együtt is, még én se reggeliztem.
Miután végeztek az evéssel, elindultak Kibum autójával. Fél óra múlva meg is érkeztek a múzeum elé. Yesung először egy kissé furcsállotta a dolgot, mióta jár Kibum múzeumba, de aztán ki tudja, végülis nem ismerte teljes egészében a fiút.
- Tudod – mondta miközben befelé mentek – emlékszem régen nagyon szeretted a vonatokat.
- Igen, nagyon imádtam őket, illetve még most is imádom – nevetett Yesung.
- Szóval tegnap találtam a neten, hogy itt van egy vonatmodell kiállítás és gondoltam elhozlak ide.
Yesung nem hitt a szemének. Jól látja, Kibum tényleg zavarban van? Az a fiú aki soha semmitől nem jött zavarba most itt áll előtte elpirulva akár egy iskolásfiú.
- Kösz ez kedves tőled.
Kibum vett két jegyet aztán bementek a terembe. Hatalmas volt. Több terepasztal is volt benne a legkülönfélébb vonatokkal a világ minden tájáról. Kibumot nem nagyon érdekelték a vonatok, őszintén szólva csak annyit tudott róluk, hogy járművek amik elvisznek A pontból B pontba és szerencsés esetben jó gyorsak. De Yesungot láthatóan lenyűgözte a látvány. Majd meglátott egy mozdonyt és odaszaladt.
- Tudtad – fordult Kibum felé – hogy az első sikeres gőzmozdony 1804- ben épült és 16 km-t tett meg?
- Nem, erről nem tudtam – vágott kissé zavart fejet Kibum.
- És azt, hogy az első modern gőzmozdony 1829-ben épült és a Stephenson Rocket nevet viselte és 42 km/óra sebbességgel száguldott?
- Ezt se – ha ezt előre tudja Kibum az éjszaka hátralevő részét nem alvással hanem a vonatok történelmének tanulmányozásával töltötte volna – Yesung én nem tudok semmit se a vonatokról.
- Nem baj – nevetett fel – nem is kell. Elmondjam?
- Persze – Kibum a fiú lelkes arca láttán nem is tudott volna mást válaszolni.
Az elkövetkező két órában végigmentek minden terepasztalon és Yesung lelkesen magyarázott mindegyik vasútmodellról. Kibum először azt hitte, hogy unatkozni fog és csak gépiesen bólogatott, de Yesung hihetetlen érdekesen tudott mesélni és Kibum egyre kíváncsibb lett. Ugyanakkor lenyűgözte, hogy a fiú mennyi mindent tud, nem csak az ázsiai, hanem az amerikai és európai vonatokról is. Ráadásul úgy tűnt Yesung teljesen felszabadult, mosolygott, vidám volt, nyoma se volt bánatnak. Olyan volt mint régen, ahogy Kibum emlékezett rá.
Miután végeztek jókedvűen indultak haza, de Yesung még ragaszkodott, hogy álljanak meg kedvenc cukrászdájuknál, ami két utcányira volt a SuJu háztól, szeretette volna köszönetképpen meghívni Kibumot egy fagyira.
Alighogy hazaértek Siwon rögtön letámadta Kibumot.
- Hol voltatok ennyi ideig?
- Miért? Mi van?
- Buli van ma este nem? Azt mondtad ma este megint kirúgunk kicsit a hámból?
Siwon úgy nevetett mint a vadalma.
- Nem is tudom, nekem ma valahogy nincs nagy kedvem.
- Ugyan már gyere!
- Na jó! – adta meg magát végül Kibum.
- Yesung te is jössz? – kérdezte őt is Siwon.
- Nem kösz nekem bőven elég volt a múltkori is – fintorgott – de nektek jó szórakozást.
A két fiú nekiállt készülődni. Siwon kérésére megint ugyanabba a klubba mentek és amint megérkeztek rögtön belevetették magukat a buliba, de ezúttal Kibum nem érezte igazán jól magát.
Amint felismerték őket hirtelenjében egy halom csaj vette őket körbe és Siwon ki is használta az alkalmat és legalább 3 lánnyal táncolt egyszerre. Normális esetben Kibum is így tett volna, sőt nem is olyan régen pontosan ezt is tette. A promóciós túrnét úgy ahogy volt végigbulizta. De most nem tudta igazán elengedni magát. Egyre csak Yesungra gondolt. Jobban szeretett volna inkább most otthon lenni vele. Remélte, hogy a srác még mindig jókedvű és nem esett újra letargiába. Elcsodálkozott magán, ő akinek mindig saját maga volt a legfontosabb most valaki más iránt aggódott. Nem arról volt szó, hogy nem szerette volna a többieket vagy nem segítene nekik, ha bajba kerülnének, de sosem helyezett senkit maga elé, egészen mostanáig. Visszagondolt Yesung örömteli arcára és megállapította, hogy ez nem is olyan rossz dolog. Talán többet kéne ilyet csinálnia.
Érezte, hogy ebből az estéből nem lesz semmi, úgy döntött inkább hazamegy. Megkereste Siwont, de neki esze ágában se volt még hazamenni.
- Hisz még csak most jöttünk – volt a válasz – különben is hova siessek. Miután Kibum meggyőzödött, hogy van Siwonnál elég pénz taxira, elindult haza. Otthon be akart még nézni Yesunghoz, de a szobájában már sötét volt, nyilván lefeküdt aludni, így Kibum is ezt tette.
Másnap a tagok hatalmas csattanásra ébredtek. Leeteuk vágta ki a bejárati ajtót.
- Siwon – ordította, amint belépett – Siwon hol vagy?
Leeteuk egyenesen a fiú szobája felé vette az irányt. Kivágta az ajtót.
- Siwon ébresztő!
A fiú nyögött egyet és fejére húzta a paplant.
- Azonnal kelj fel! – rántotta le róla a paplant Leeteuk.
- Neked meg mi bajod van? – kérdezte félálomban. Szőrnyen zúgott a feje a másnaposágtól .
- Ez! – vágott le egy magazint az ágyra – ez az én bajom!
A magazin címlapján ott virított Siwon bárgyú mosollyal, enyhén illuminált állapotban, két nő társaságában. A franc se tudja, hogy az újságírok, hogy csinálták, hogy már a másnap reggeli újság címlapján rajta volt, de Leetuek láthatóan tajtékzott a dühtől.
- Lehet kissé elvetettem tegnap a súlykot.
- Kissé? – Leeteuk örjöngőtt – szerinted mit fog szólni a menedzserünk ha ezt meglátja. Tudod mekkora cirkusz lesz ebből? És szerinted kin fogják számon kérni? Hát rajtam. Miért nem tudsz egy kicsit felelősségteljesebben viselkedni mond?
- Nem akartam semmi mást, csak egy kicsit szórakozni! – Siwon is kezdett mérges lenni.
- Tudom - Leeteuk hangja hirtelen halkká és nyugodttá vált – kérlek legközelebb legyél óvatosabb - azzal kivonult a szobából.
Siwon visszahanyatlott az ágyra. Jól kezdődik ez a nap is, és még ez a szőrnyű fejfájás is.
Yesung aznap hosszú idő után először jókedvűen ébredt. Nagyon jól érezte magát előző nap Kibummal. Örült, hogy a fiú épp most jött vissza.
- Kibum – most ő ment át a fiúhoz – mi lenne ha ma én vinnélek el valahova? Persze csak , ha nem vagy túl fáradt hozzá.
- Korán hazajöttem tegnap, úgyhogy ki tudtam pihenni magam. És hova megyünk?
- Az meglepetés – nevetett Yesung.
Bekaptak néhány falatot reggelire és indultak is. Kibum kocsijával mentek ismét, Yesung navigálta a fiút mikor merre menjenek. Jó 20 percnyi autóút után egy kis tisztáshoz értek. Innen gyalog mentek tovább, a tisztáson egy kis patak folyt át. A patakon pedig egy aprócska fahíd vezetett át.
- Szeretek ide járni, olyan csöndes és nyugodt. Itt zavartalanul tudok gondolkodni
- Nagyon szép hely valóban – nézett körbe Kibum.
Leültek a patak partjára a fűbe.
- Látod milyen hülye vagyok, kellett volna hoznom néhány szenvidcset.
- Dehogy vagy az Yesung, majd elmegyünk és veszünk, ha szeretnél.
Yesung rámosolygott a fiúra. Milyen gyönyörű a mosolya, hogy én ez eddig miért nem vettem észre – csodálkozott Kibum – és azok a gyönyörű barna szemek.
Yesung lefeküdt a fűre, szemét behunyta.
- Az ilyen napokat szeretem a legjobban, amikor ragyog rád a nap és a szellő lágyan végigjárja az egész tested.
Kibum úgy érezte ebben a pillanatban az ő testét valami egészen más járja át. Minimum egy hurrikán, de lágy szellő semmiképp. Legszívesebben lehajolt volna, hogy megcsókolja a fiút. De nem merte. Mi van ha Yesung rosszul reagál rá és ez a csodálatos pillanat szertefoszlik. Ezért inkább oldalra feküdt, könyökét feje alá támasztatta és csak nézte Yesungot. Közben azt próbálta megfejteni mi is történik vele, mert őszintén szólva ő maga sem értette.
Majd egy órát feküdtek így a fűben mikor Yesung kinyitotta a szemét és megkérdezte Kibumot, hogy nem-e éhes. Így elmentek egy közeli kajáldába és ettek valamit. Aztán elindultak haza. Kibum jót nevetett mikor Yesung halálosan komoly arccal megeskette, hogy senkinek nem mondja el a titkos helyüket.
- Helyük – mormolta maga elé Kibum mikor már a szobájában volt. Volt valami közös, ami összekötötte Yesunggal, ami csak a kettőjüké volt senki másé. És ez örömmel töltötte el. Kereste a boldogságot és a szerelmet mindenhol, de ez egész végig itt volt az orra előtt. Mert most már kezdett egyre biztosabb lenni benne, hogy amit érez az szerelem. Beleszeretett Yesungba. De a fiú valószínű még mindig Leeteuket szereti, ez a gondolat szomorúsággal töltötte el. Vajon az ő szerelme is ugyanolyan halálraítélt mint Yesungé?
Aznap este még valaki nem volt jó passzban. Leeteuk ajtaján halkan kopogtattak.
- Tessék! Szabad.
- Szia Teuk. Bejöhetek?
- Persze Siwon. Mi újság? – mosolygott rá barátságosan Leeteuk.
- Csak szerettem volna bocsánatot kérni a viselkedésemért. Sajnálom amiért bajt okoztam, meg neked kellemetlenséget.
- Nincs semi baj Siwon. Én is sajnálom, hogy úgy kiborultam. Megértem, hogy szórakozni akartok meg lazítani. Néha már nekem is elegem van az egészből, ebből a rengeteg szabályból, de muszáj odafigyelünk.
- Tudom és többet nem fog előfordulni.
- Rendben.
- A menedzser nagyon kivolt?
- Hát elég rendesen kiakadt, gondolhatod. Ott virítottál a címlapon. De néhány nap és lenyugszik ő is meg mindenki elfelejti ez az egészet. De most talán jó volna, hogy egy ideig nem mennél sehova, mármint a hivatalos megjelenéseken kívül.
- Én is azt hiszem. Hát akkor nem is zavarlak tovább. Jó éjszakát.
- Jó éjt Siwon.
Másnap reggel Kibum összefutott a konyhában Yesunggal.
- Jó reggelt – üdvözölte őt a fiú mosolyogva.
- Jó reggelt
- Hogy aludtál?
- Jól köszi. És te?
- Én is. Kibum szeretném mégegyszer megköszönni, hogy tegnap eljöttél velem.
- Ugyan már Yesung én vagyok hálás amiért megmutattad a kedvenc helyed.
Kibum elkezdett játszani a kezében lévő kiskanállal. Végül elhatározta magát.
- Yesung beszélhetnénk?
- Persze.
- De nem itt és nem most. Este átmehetnék hozzád?
- Aha. De Kibum ugye nincs baj? Kezdesz megijeszteni.
- Nem nincs, csak mondani szeretnék valamit.
- Rendben.
Kibum otthagyta a félig megevett szenvidcsét és bevonult a szobájába, még ebédelni se jött ki. Remélte, hogy jól fog elsülni a terve és tényleg nem lesz semmi baj.
Eljött az este. Kibum vett egy mély levegőt megfogta a gitárját és átment Yesunghoz.
- Gyere be! – szólt ki Yesung mikor kopogtattak az ajtaján.
- Szia – Kibum szemmel láthatóan zavarban volt.
- Szia – üdvözölte őt mosolyogva Yesung. Majd pillantása Kibum gitárjára esett. Azt meg vajon minek hozta magával csodálkozott, de nemsokára úgyis kiderül.
- Yesung szeretnék neked valamit mondani. Ülj le ide kérlek –azzal megpaskolta az ágyat, ő pedig leült elé a földre – úgy gondoltam a legjobb, ha dalban mondom el.
És Kibum elkezdett gitározni. Egyszerű, mégis gyönyörű gitárzene járta át az egész szobát, majd Kibum bársonyos hangja töltötte be a teret.
Kerestem valamit, de magam se tudom
Űztem a boldogságot, de nem találtam sehol
Kerestem mindenfelé és nem vettem észre
Itt van előttem, most is őt nézem
Mosolya, tekintete megígéz
Ó bárcsak egyszer megérinthetném
Te vagy nekem a nap, a hold, a csillagok
Tiéd a szívem, az életem neked adom.
Kívánom ajkaid, csókodat, testedet
Megőrjít a vágy, hogy enyém lehess
Ha megnyitnád felém szívedet
Mindig vigyáznék rád, megvédenélek
Nem engedném senkinek, hogy bántson
Előbb halnék meg, semhogy neked bárki ártson
Nincs egyebem mit neked adhatnék csupán szívem
És cserébe csak egy csepp reményt kérek, ez minden.
Yesung szeméből hangtalanul folyni kezdtek a könnyek amint tudatosult benne, hogy ez a dal róla szól, neki szól. És ahogy Kibum énekelte, annyira gyönyörű volt. Annyira akarta szeretni a fiút.
Mikor Kibum befejezte percekig egyikük se szólalt meg. Yesung a könnyeit nyeldeste, Kibum pedig félt Yesung válaszától, félt, hogy akár örökre elveszítheti a fiút.
- Kibum ez gyönyörű volt – préselte ki magából a szavakat Yesung majd újra sírni kezdett.
Kibum odaült mellé az ágyra és átkarolta.
- Kibum én... – kezdett neki Yesung, de elcsuklott a hangja.
- Yesung - Kibum gyengéden eltolta magától és ujjaival letörölte a fiú könnyeit az arcáról - én belédszerettem. Én magam se értem, hogy történt. Mármint olyan hirtelen és gyorsan történtek a dolgok és össze vagyok zavarodva. De egyet biztosan tudok azt, hogy szeretlek.
Kibum tekintete annyi érzelemmel, annyi szeretettel volt tele, hogy Yesung könnyei újra eleredtek.
- Kibum
- Várj! – szakította félbe Kibum – kérlek had mondjam végig – tudom, hogy te még Teukot szereted, de azt akarom, hogy tud, várni fogok rád. Akármeddig is kell, várni fogok, és tudom, hogy egy napon majd te is belémszeretsz.
Az utolsó szavaknál Kibum könnyei is kicsordultak. Most Yesung törölte le az ő könnyeit. Ez volt az első alkalom, hogy megérintette és Kibum egész testét átjárta a boldogság. Még sosem érzett ilyet.
- Sajnálom, most még nem megy. De annyira szeretnélek szeretni!
- Semmi baj. Mondtam, hogy várok. Bármeddig várok rád Yesung.
- Kibum – Yesung odabújt a fiú mellkasához. Pontosan tudta mit érez a fiú és, hogy ez mennyire nehéz. Csodálta a bátorságáért, annak ellenére, hogy tudta, hogy ő Teukot szereti elé állt és elmondta az érzéseit. De egy valami most más volt. Yesung érezte a fiú szeretét és bármit megadott volna, hogy viszonozni tudja. Szeretni akarta ő is, de még időre volt szüksége.
- Szeretni foglak én is, tudom – hangja halk volt, lágy, ugyanakkor mégis határozott.
- Tudom, és én kivárom.
- Üdv újra itthon! – szaladt oda hozzá Ryeowook, majd hatalmas ölelésben részesítette.
- Kösz Wookie. Na és miről maradtam le?
- Hmm hát először is én meg Sungmin – pirult el – aztán meg Teuk és Hee.
- Óóó hát tényleg jó sok mindent kihagytam – nevetett, majd Eunhyukhoz lépett – és te hogy vagy?
- Már teljesen jól vagyok, újra a régi – mosolygott amaz vidáman.
- Ne haragudj, hogy nem tudtalak meglátogatni – vágott Kibum bűnbánó arcot.
- Á semmi gond, nem a te hibád. Ez az első szóló albumod, nem lehet csak úgy megszakítani a promóciós túrnét. Viszont köszi a plüssmajmot nagyon örültem neki.
- Hát ennek meg én örülök.
- Ja, nagyon imádja – morogta Donghae – vele is alszik.
- Jééé, Haenak vetélytársa akadt – húzta az agyát Kyuhyun.
- Nagyon vicces! – grimaszolt egyet Donghae.
- De hát ha egyszer olyan cuki – tett rá egy lapáttal Eunhyuk is.
- Tutod mit ezentúl minden éjszakát vele tölthetsz én meg visszaköltözöm a szobámban – sértődött be Donghae.
- Jól van na – engesztelte Eunhyuk – te sokkal cukibb vagy.
De Donghaet láthatóan nem hatotta meg a dolog.
- Ugyan már Hae ne csináld – csókolt bele a nyakába. Donghae beleremegett az érintésébe, amit Eunhyuk is észrevett, tudta most már nyert ügye van.
- Oké gyerekek menjetek szobára – közölte hűvösen Siwon.
- Csak féltékeny vagy! –vágott vissza Donghae. Egy pillanatra megfagyott a levegő. Kibum is megérezte, hogy valami nem stimmel, de fogalma sem volt mi lehet az.
- Na ki jön ma velem bulizni ? – nézett körbe a társaságon, hogy oldja egy kicsit a hangulatot.
- Ééén – jelentkezett rögtön Kyuhyun.
- Álmodban Kyu, álmodban – nézett rá szúrós szemekkel Leeteuk.
- Utállak!
- Szíved joga.
Kyuhyun durcás képpel állt az ajtó mellett, utálta, hogy ő a legkisebb és egy csomó mindent nem engednek meg neki, ami a többieknek szabad. Pedig már 24 éves volt, már nem volt kisgyerek, Leeteuk mégis sokszor aként kezelte.
- Én viszont elmegyek veled Kibum, jól jönne már egy kis lazítás.
- Akkor ezt megbeszéltük Siwon, este kicsapunk a hámból !
- Már alig várom!
- Azért csak óvatosan fiúk rendben?
- Igenis appa – válaszolták kórusban.
Este 8 körül játhatott az idő, amikor Sungmin kiment a konyhába, hogy készítsen egy kis teát magának és Ryeowooknak. Ahogy elhaladt a fürdő mellett orrát rettenetes bűz csapta meg.
- Ez meg mi? – morogta az orra alatt.
Shindong dugta ki az orrát a konyhából.
- Csak Siwon parfümje – nevetett.
- Ezzel inkább taszítani fogja a csajokat, mint vonzani – kuncogott Sungmin.
Eközben két szobával arréb Kibum épp Yesungot fűzte.
- Ugyan már Yesung jót fog tenni neked egy kis kikapcsolódás. Olyan savanyú képet vágtál amikor jöttem. Gyere velünk, lazíts egy kicsit!
- Nincs kedvem!
- Na, ugyan már! Légysziiii. Mikor voltunk utoljára együtt valahol? Gyerünk Yesung minnél többen vagyunk annál jobb a buli – ragadta meg Yesung karját és elkezdte felfelé húzni a székről.
- Jól van – jól van - adta meg magát Yesung – veletek megyek.
- Igeeeeen! – öklelt a levegőbe Kibum.
- De akkor most tűnés kifelé míg átöltözöm!
- Igenis! Már itt se vagyok!
Fél órával később menetkészen álltak, de Yesung egyáltalán nem volt benne biztos, hogy ez jó ötlet volt. A másik két fiú teljesen fel volt pörögve és neki fogalma se volt mit fog ott csinálni egyedül. Egyáltalán hova mennek – futott át az agyán. Taxival mentek, hogy tudjanak inni, bár Yesung felajánlotta, hogy majd ő vezet, lévén, hogy úgyse iszik, de Kibum hallani se akart róla. Nem sokkal később megérkeztek egy luxusklubhoz. Belül minden csillogott villogott. A pincérnők mind elsőosztályú, szexi öltözékben voltak. A dj a legújabb zenéket keverte, a terem tömve volt fiatalokkal. Feljebb volt még egy emelet, több, kisebb, zárt teremmel. Siwon és Kibum egyenesen a pult felé vették az irányt, Yesung igyekezett nem lemaradni mögöttük.
- Három whiskeyt jéggel – adta le a rendelést Kibum. Majd miután megkapta az italokat, az egyiket Siwon a másikat Yesung kezébe nyomta.
- Egy húzásra! – emelte magasba poharát. Yesung egy kicsit hezitált, nem szokott alkoholt inni, de végül lehúzta ő is.
- Még egy kört – szólt oda Kibum a pultosnak.
A két fiú ezt is egy hajtásra lehúzta.
- Na gyerünk Yesung hajtsd le! – unszolta Kibum.
- Á nekem egy pohárral is elég volt .
- Enged el magad buli vaaaan! - azzal Siwon megindult a táncparkett felé.
Yesung egyik-lábáról a másikra állt , kezdte rosszul érezni magát, ez itt nem az ő közege. Kibum látta, hogy Yesung nem igazán érzi jól magát.
- Hé, gyere utánam – azzal megindult keresztül a tömegen. Yesung kapkodta a lábait nehogy lemaradjon. Ha itt egyszer szem elől veszti a fiút a büdös életben többet meg nem találja az hétszentség. Kibum megindult felfelé majd benyitott az egyik kisterembe. A teremben egy kanapé volt fekete bőrborítással előtte üvegasztalka.
- Kibéreltem egy termet nekünk, itt nyugodtan lepihenhetsz ha gondolod.
- Köszi Kibum – azzal letelepedett a kanapéra.
- Akkor én mentem, majd jövök.
Yesung még követte szemével amint lement a lépcsőkön és elkezdett táncolni majd pár perc múlva eltűnt a tömegben. Unatkozott, fogalma sem volt mit keres itt. Egyáltalán miért hagyta, hogy Kibum rábeszélje erre. Jobb lesz ha hazamegy. Körbenézett, tollat és papírt keresett, hogy üzenet hagyjon, de semmit nem talált. Elővette telefonját, majd ír egy sms-t, Kibum előbb-utóbb csak megnézni a mobilját. Épp elkezdett pötyögni amikor kinyílt az ajtó és Kibum lépett be rajta.
- Hát te?
- Á nem tudtam lent szórakozni tudván, hogy te itt unatkozol fent.
- Bocsánat.
- Jaj dehogy Yesung nem a te hibád - ránézett a fiúra – mond minden rendben van veled?
- Persze.
- Biztos? Nem szoktál te ennyire lehangolt lenni.
- Tényleg jól vagyok, csak kissé fáradt.
- Hát igen mostanság elég sűrű napjaitok voltak.
- Hát te se panaszkodhatsz.
- Nem ám! Bár nálatok nagyobb volt az izgalom – nevetett – Sungmin és Wookie meg Teuk és Hee, hát erre azért nem számítottam.
- Hát ja.
- Yesung mi a baj? Látom, hogy valami nem stimmel. Nekem nyugodtan elmondhatod.
Yesung zavarba jött. Vajon tényleg elmondhatja Kibumnak? Még soha nem beszélt erről senkinek. És már úgyis mindegy, mit ér vele, ha elmondja bárkinek. El kell, hogy felejtse!
- Már nem számít Kibum, lényegtelen.
- De nem az. Ne haragudj, nem akarok erőszakoskodni. Ha nem akarod nem kell elmondanod. De látom rajtad, hogy valami nyomja a szíved, még ha azt is mondod lényegtelen, akkor is még mindig bánt.
- Szeretem Teukot – bukott ki egyszerre Yesungból.
Kibum meghökkent, valahogy nem erre a válaszra számított. De most már értett mindent, milyen nehéz lehetett Yesungnak végignézni ahogy Leuteuk és Heechul összejönnek.
- Sajnálom Yesung.
- Nem kell Kibum. A lényeg, hogy boldog, nekem ennyi bőven elég.
A fiú szomorú mosolyától Kibum szíve egészen elfacsarodott, őszintén megsajnálta.
- Gyere Yesung menjünk haza.
- Rendben.
- Csak előbb még össze kell szednünk Siwont. Ami attól tartok nem lesz egyszerű dolog.
20 percnyi keresgélés után meg is találták, enyhén ittas állapotban két hölgy társaságában mulatta az időt és esze ágába se volt még hazamenni. Kibumnak végül sikerült meggyőznie, hogy menjen velük.
Kibum aznap éjszaka sokáig forgolódott mire el tudott aludni, Yesungon járt az esze.
- Látom jó telt az éjszaka – nevetett Donghae másnap a konyhába betántorgó Siwon láttán.
- Ne is mond szörnyen fáj a fejem. Közben igyekezett leküzdeni a ajtófélfa és a konyhaasztal közötti kis távolságot. Végül szerencsésen lehuppant az egyik székre.
- Tudod, hogy szól a mondás aki éjjel legény az legyen nappal is.
- Viccess Donghae, nagyon viccess. Áuuu!
- Tessék – tolt elé egy pohár teát – ezt idd meg, segíteni fog.
- Kösz.
Donghae elkezdett kotorászni az egyik szekrényben, majd végül elővett egy levél fájdalomcsillapítot.
- Ebből vegyél be egyet – nyújtotta oda a fiúnak.
- Kösz Hae, jót fog tenni – elmosolyodott – de állati jó volt a buli.
- Ennek örülök – nevetett Donghae.
- Kibum egy szuper klubba vitt minket, nem is tudtam, hogy ilyen jó helyeket ismer, ezt feltétlenül meg kell ismételnünk.
- Jó-jó csak előbb ezt pihend ki – mondta miközben két csésze teát egy tálcára tett és óvatosan egyensúlyozva kiment a konyhából.
Délután a fiúk kényelmesen elheveredtek a nappaliban. Kyuhyun kerített valami akciófilmet és azt nézték. A film közepénél járhattak már amikor megszólalt Leeteuk telefonja.
- Bocsánat – kért elnézést és sietve kiment a nappaliból. Pár perccel később mosolygó arccal jött vissza.
- Hee hívott? – kérdezte Wookie.
- Aham.
- Mindjárt sejtettem – nyomott el egy huncut mosolyt.
- Teuk ti hogy is jötettek össze Heeval – csapott le a lehetőségre Kibum, hogy végre a teljes történetet megtudhatja.
- Hééé ha dumálni támadt kedvetek menjetek ki, mi itt filmet akarunk nézni! – szólt hátra Donghae.
A két fiú gyorsan elhagyta a terepet és kint a konyhában folytatták tovább a beszélgetést. Az elkövetkező fél óra rendesen sokkolta Kibumot. Tudva Yesung érzéseit teljesen elképedt a hallottakon. Minden tisztelete a fiúé volt. Vajon ő meg tudná ezt tenni a szerelméért? Feláldozni a saját boldogságát a másikért?
Aznap éjjel bárhogy is próbált nem tudott elaludni, egyre csak Yesungon járt az esze. Szerette volna valamivel felvidítani a srácot, de lövése sem volt, hogy mivel tudná. Két óra forgolódás után feladta minden további alvással kapcsolatos reményét, felkelt, bekapcsolta a laptopját és elkezdett szörfözni a neten.
- Színház, mozi, kiállítás valami csak van – gondolta ahova el tudná vinni Yesungot. Mígnem végül megpillantott valami érdekes dolgot. Vasútmodell kiállítás az 1800-as évektől napjainkig hirdette a link.
- Ez lesz az - kattintott Kibum a linkre, amennyire emlékezett Yesung régen rajongott a vonatokért, biztosan tetszene neki egy ilyen kiállítás. A múzeum ahol ki voltak állítva a vasútamodellek szerencsére nem is volt tőlük nagyon messze. El is határozta, hogy holnap elviszi ide Yesungot. Kikapcsolta a laptopját és lefeküdt. Ki kell, hogy pihenje magát holnapra vagyis már mára. Most, hogy megnyugodott perceken alatt mély álomba merült.
Másnap miután felkelt első útja rögtön Yesung szobájába vezetett.
- Yesung – nyitott be a szobába. A fiú épp a pólóját vette fel.
- Igen? – fordult meg. Kibum nem tudta nem észrevenni szépen kidolgozott hasizmát, egy pillanatra el is feledkezett a mondanivalójáról, de aztán magához tért.
- Szeretnélek ma elvinni valahova – közölte mosolyogva.
- Hova?
- Az meglepetés. Legalábbis remélem, hogy tetszeni fog.
- Rendben. Még reggelizem, aztán indulhatunk is.
- Oké akkor ehetünk együtt is, még én se reggeliztem.
Miután végeztek az evéssel, elindultak Kibum autójával. Fél óra múlva meg is érkeztek a múzeum elé. Yesung először egy kissé furcsállotta a dolgot, mióta jár Kibum múzeumba, de aztán ki tudja, végülis nem ismerte teljes egészében a fiút.
- Tudod – mondta miközben befelé mentek – emlékszem régen nagyon szeretted a vonatokat.
- Igen, nagyon imádtam őket, illetve még most is imádom – nevetett Yesung.
- Szóval tegnap találtam a neten, hogy itt van egy vonatmodell kiállítás és gondoltam elhozlak ide.
Yesung nem hitt a szemének. Jól látja, Kibum tényleg zavarban van? Az a fiú aki soha semmitől nem jött zavarba most itt áll előtte elpirulva akár egy iskolásfiú.
- Kösz ez kedves tőled.
Kibum vett két jegyet aztán bementek a terembe. Hatalmas volt. Több terepasztal is volt benne a legkülönfélébb vonatokkal a világ minden tájáról. Kibumot nem nagyon érdekelték a vonatok, őszintén szólva csak annyit tudott róluk, hogy járművek amik elvisznek A pontból B pontba és szerencsés esetben jó gyorsak. De Yesungot láthatóan lenyűgözte a látvány. Majd meglátott egy mozdonyt és odaszaladt.
- Tudtad – fordult Kibum felé – hogy az első sikeres gőzmozdony 1804- ben épült és 16 km-t tett meg?
- Nem, erről nem tudtam – vágott kissé zavart fejet Kibum.
- És azt, hogy az első modern gőzmozdony 1829-ben épült és a Stephenson Rocket nevet viselte és 42 km/óra sebbességgel száguldott?
- Ezt se – ha ezt előre tudja Kibum az éjszaka hátralevő részét nem alvással hanem a vonatok történelmének tanulmányozásával töltötte volna – Yesung én nem tudok semmit se a vonatokról.
- Nem baj – nevetett fel – nem is kell. Elmondjam?
- Persze – Kibum a fiú lelkes arca láttán nem is tudott volna mást válaszolni.
Az elkövetkező két órában végigmentek minden terepasztalon és Yesung lelkesen magyarázott mindegyik vasútmodellról. Kibum először azt hitte, hogy unatkozni fog és csak gépiesen bólogatott, de Yesung hihetetlen érdekesen tudott mesélni és Kibum egyre kíváncsibb lett. Ugyanakkor lenyűgözte, hogy a fiú mennyi mindent tud, nem csak az ázsiai, hanem az amerikai és európai vonatokról is. Ráadásul úgy tűnt Yesung teljesen felszabadult, mosolygott, vidám volt, nyoma se volt bánatnak. Olyan volt mint régen, ahogy Kibum emlékezett rá.
Miután végeztek jókedvűen indultak haza, de Yesung még ragaszkodott, hogy álljanak meg kedvenc cukrászdájuknál, ami két utcányira volt a SuJu háztól, szeretette volna köszönetképpen meghívni Kibumot egy fagyira.
Alighogy hazaértek Siwon rögtön letámadta Kibumot.
- Hol voltatok ennyi ideig?
- Miért? Mi van?
- Buli van ma este nem? Azt mondtad ma este megint kirúgunk kicsit a hámból?
Siwon úgy nevetett mint a vadalma.
- Nem is tudom, nekem ma valahogy nincs nagy kedvem.
- Ugyan már gyere!
- Na jó! – adta meg magát végül Kibum.
- Yesung te is jössz? – kérdezte őt is Siwon.
- Nem kösz nekem bőven elég volt a múltkori is – fintorgott – de nektek jó szórakozást.
A két fiú nekiállt készülődni. Siwon kérésére megint ugyanabba a klubba mentek és amint megérkeztek rögtön belevetették magukat a buliba, de ezúttal Kibum nem érezte igazán jól magát.
Amint felismerték őket hirtelenjében egy halom csaj vette őket körbe és Siwon ki is használta az alkalmat és legalább 3 lánnyal táncolt egyszerre. Normális esetben Kibum is így tett volna, sőt nem is olyan régen pontosan ezt is tette. A promóciós túrnét úgy ahogy volt végigbulizta. De most nem tudta igazán elengedni magát. Egyre csak Yesungra gondolt. Jobban szeretett volna inkább most otthon lenni vele. Remélte, hogy a srác még mindig jókedvű és nem esett újra letargiába. Elcsodálkozott magán, ő akinek mindig saját maga volt a legfontosabb most valaki más iránt aggódott. Nem arról volt szó, hogy nem szerette volna a többieket vagy nem segítene nekik, ha bajba kerülnének, de sosem helyezett senkit maga elé, egészen mostanáig. Visszagondolt Yesung örömteli arcára és megállapította, hogy ez nem is olyan rossz dolog. Talán többet kéne ilyet csinálnia.
Érezte, hogy ebből az estéből nem lesz semmi, úgy döntött inkább hazamegy. Megkereste Siwont, de neki esze ágában se volt még hazamenni.
- Hisz még csak most jöttünk – volt a válasz – különben is hova siessek. Miután Kibum meggyőzödött, hogy van Siwonnál elég pénz taxira, elindult haza. Otthon be akart még nézni Yesunghoz, de a szobájában már sötét volt, nyilván lefeküdt aludni, így Kibum is ezt tette.
Másnap a tagok hatalmas csattanásra ébredtek. Leeteuk vágta ki a bejárati ajtót.
- Siwon – ordította, amint belépett – Siwon hol vagy?
Leeteuk egyenesen a fiú szobája felé vette az irányt. Kivágta az ajtót.
- Siwon ébresztő!
A fiú nyögött egyet és fejére húzta a paplant.
- Azonnal kelj fel! – rántotta le róla a paplant Leeteuk.
- Neked meg mi bajod van? – kérdezte félálomban. Szőrnyen zúgott a feje a másnaposágtól .
- Ez! – vágott le egy magazint az ágyra – ez az én bajom!
A magazin címlapján ott virított Siwon bárgyú mosollyal, enyhén illuminált állapotban, két nő társaságában. A franc se tudja, hogy az újságírok, hogy csinálták, hogy már a másnap reggeli újság címlapján rajta volt, de Leetuek láthatóan tajtékzott a dühtől.
- Lehet kissé elvetettem tegnap a súlykot.
- Kissé? – Leeteuk örjöngőtt – szerinted mit fog szólni a menedzserünk ha ezt meglátja. Tudod mekkora cirkusz lesz ebből? És szerinted kin fogják számon kérni? Hát rajtam. Miért nem tudsz egy kicsit felelősségteljesebben viselkedni mond?
- Nem akartam semmi mást, csak egy kicsit szórakozni! – Siwon is kezdett mérges lenni.
- Tudom - Leeteuk hangja hirtelen halkká és nyugodttá vált – kérlek legközelebb legyél óvatosabb - azzal kivonult a szobából.
Siwon visszahanyatlott az ágyra. Jól kezdődik ez a nap is, és még ez a szőrnyű fejfájás is.
Yesung aznap hosszú idő után először jókedvűen ébredt. Nagyon jól érezte magát előző nap Kibummal. Örült, hogy a fiú épp most jött vissza.
- Kibum – most ő ment át a fiúhoz – mi lenne ha ma én vinnélek el valahova? Persze csak , ha nem vagy túl fáradt hozzá.
- Korán hazajöttem tegnap, úgyhogy ki tudtam pihenni magam. És hova megyünk?
- Az meglepetés – nevetett Yesung.
Bekaptak néhány falatot reggelire és indultak is. Kibum kocsijával mentek ismét, Yesung navigálta a fiút mikor merre menjenek. Jó 20 percnyi autóút után egy kis tisztáshoz értek. Innen gyalog mentek tovább, a tisztáson egy kis patak folyt át. A patakon pedig egy aprócska fahíd vezetett át.
- Szeretek ide járni, olyan csöndes és nyugodt. Itt zavartalanul tudok gondolkodni
- Nagyon szép hely valóban – nézett körbe Kibum.
Leültek a patak partjára a fűbe.
- Látod milyen hülye vagyok, kellett volna hoznom néhány szenvidcset.
- Dehogy vagy az Yesung, majd elmegyünk és veszünk, ha szeretnél.
Yesung rámosolygott a fiúra. Milyen gyönyörű a mosolya, hogy én ez eddig miért nem vettem észre – csodálkozott Kibum – és azok a gyönyörű barna szemek.
Yesung lefeküdt a fűre, szemét behunyta.
- Az ilyen napokat szeretem a legjobban, amikor ragyog rád a nap és a szellő lágyan végigjárja az egész tested.
Kibum úgy érezte ebben a pillanatban az ő testét valami egészen más járja át. Minimum egy hurrikán, de lágy szellő semmiképp. Legszívesebben lehajolt volna, hogy megcsókolja a fiút. De nem merte. Mi van ha Yesung rosszul reagál rá és ez a csodálatos pillanat szertefoszlik. Ezért inkább oldalra feküdt, könyökét feje alá támasztatta és csak nézte Yesungot. Közben azt próbálta megfejteni mi is történik vele, mert őszintén szólva ő maga sem értette.
Majd egy órát feküdtek így a fűben mikor Yesung kinyitotta a szemét és megkérdezte Kibumot, hogy nem-e éhes. Így elmentek egy közeli kajáldába és ettek valamit. Aztán elindultak haza. Kibum jót nevetett mikor Yesung halálosan komoly arccal megeskette, hogy senkinek nem mondja el a titkos helyüket.
- Helyük – mormolta maga elé Kibum mikor már a szobájában volt. Volt valami közös, ami összekötötte Yesunggal, ami csak a kettőjüké volt senki másé. És ez örömmel töltötte el. Kereste a boldogságot és a szerelmet mindenhol, de ez egész végig itt volt az orra előtt. Mert most már kezdett egyre biztosabb lenni benne, hogy amit érez az szerelem. Beleszeretett Yesungba. De a fiú valószínű még mindig Leeteuket szereti, ez a gondolat szomorúsággal töltötte el. Vajon az ő szerelme is ugyanolyan halálraítélt mint Yesungé?
Aznap este még valaki nem volt jó passzban. Leeteuk ajtaján halkan kopogtattak.
- Tessék! Szabad.
- Szia Teuk. Bejöhetek?
- Persze Siwon. Mi újság? – mosolygott rá barátságosan Leeteuk.
- Csak szerettem volna bocsánatot kérni a viselkedésemért. Sajnálom amiért bajt okoztam, meg neked kellemetlenséget.
- Nincs semi baj Siwon. Én is sajnálom, hogy úgy kiborultam. Megértem, hogy szórakozni akartok meg lazítani. Néha már nekem is elegem van az egészből, ebből a rengeteg szabályból, de muszáj odafigyelünk.
- Tudom és többet nem fog előfordulni.
- Rendben.
- A menedzser nagyon kivolt?
- Hát elég rendesen kiakadt, gondolhatod. Ott virítottál a címlapon. De néhány nap és lenyugszik ő is meg mindenki elfelejti ez az egészet. De most talán jó volna, hogy egy ideig nem mennél sehova, mármint a hivatalos megjelenéseken kívül.
- Én is azt hiszem. Hát akkor nem is zavarlak tovább. Jó éjszakát.
- Jó éjt Siwon.
Másnap reggel Kibum összefutott a konyhában Yesunggal.
- Jó reggelt – üdvözölte őt a fiú mosolyogva.
- Jó reggelt
- Hogy aludtál?
- Jól köszi. És te?
- Én is. Kibum szeretném mégegyszer megköszönni, hogy tegnap eljöttél velem.
- Ugyan már Yesung én vagyok hálás amiért megmutattad a kedvenc helyed.
Kibum elkezdett játszani a kezében lévő kiskanállal. Végül elhatározta magát.
- Yesung beszélhetnénk?
- Persze.
- De nem itt és nem most. Este átmehetnék hozzád?
- Aha. De Kibum ugye nincs baj? Kezdesz megijeszteni.
- Nem nincs, csak mondani szeretnék valamit.
- Rendben.
Kibum otthagyta a félig megevett szenvidcsét és bevonult a szobájába, még ebédelni se jött ki. Remélte, hogy jól fog elsülni a terve és tényleg nem lesz semmi baj.
Eljött az este. Kibum vett egy mély levegőt megfogta a gitárját és átment Yesunghoz.
- Gyere be! – szólt ki Yesung mikor kopogtattak az ajtaján.
- Szia – Kibum szemmel láthatóan zavarban volt.
- Szia – üdvözölte őt mosolyogva Yesung. Majd pillantása Kibum gitárjára esett. Azt meg vajon minek hozta magával csodálkozott, de nemsokára úgyis kiderül.
- Yesung szeretnék neked valamit mondani. Ülj le ide kérlek –azzal megpaskolta az ágyat, ő pedig leült elé a földre – úgy gondoltam a legjobb, ha dalban mondom el.
És Kibum elkezdett gitározni. Egyszerű, mégis gyönyörű gitárzene járta át az egész szobát, majd Kibum bársonyos hangja töltötte be a teret.
Kerestem valamit, de magam se tudom
Űztem a boldogságot, de nem találtam sehol
Kerestem mindenfelé és nem vettem észre
Itt van előttem, most is őt nézem
Mosolya, tekintete megígéz
Ó bárcsak egyszer megérinthetném
Te vagy nekem a nap, a hold, a csillagok
Tiéd a szívem, az életem neked adom.
Kívánom ajkaid, csókodat, testedet
Megőrjít a vágy, hogy enyém lehess
Ha megnyitnád felém szívedet
Mindig vigyáznék rád, megvédenélek
Nem engedném senkinek, hogy bántson
Előbb halnék meg, semhogy neked bárki ártson
Nincs egyebem mit neked adhatnék csupán szívem
És cserébe csak egy csepp reményt kérek, ez minden.
Yesung szeméből hangtalanul folyni kezdtek a könnyek amint tudatosult benne, hogy ez a dal róla szól, neki szól. És ahogy Kibum énekelte, annyira gyönyörű volt. Annyira akarta szeretni a fiút.
Mikor Kibum befejezte percekig egyikük se szólalt meg. Yesung a könnyeit nyeldeste, Kibum pedig félt Yesung válaszától, félt, hogy akár örökre elveszítheti a fiút.
- Kibum ez gyönyörű volt – préselte ki magából a szavakat Yesung majd újra sírni kezdett.
Kibum odaült mellé az ágyra és átkarolta.
- Kibum én... – kezdett neki Yesung, de elcsuklott a hangja.
- Yesung - Kibum gyengéden eltolta magától és ujjaival letörölte a fiú könnyeit az arcáról - én belédszerettem. Én magam se értem, hogy történt. Mármint olyan hirtelen és gyorsan történtek a dolgok és össze vagyok zavarodva. De egyet biztosan tudok azt, hogy szeretlek.
Kibum tekintete annyi érzelemmel, annyi szeretettel volt tele, hogy Yesung könnyei újra eleredtek.
- Kibum
- Várj! – szakította félbe Kibum – kérlek had mondjam végig – tudom, hogy te még Teukot szereted, de azt akarom, hogy tud, várni fogok rád. Akármeddig is kell, várni fogok, és tudom, hogy egy napon majd te is belémszeretsz.
Az utolsó szavaknál Kibum könnyei is kicsordultak. Most Yesung törölte le az ő könnyeit. Ez volt az első alkalom, hogy megérintette és Kibum egész testét átjárta a boldogság. Még sosem érzett ilyet.
- Sajnálom, most még nem megy. De annyira szeretnélek szeretni!
- Semmi baj. Mondtam, hogy várok. Bármeddig várok rád Yesung.
- Kibum – Yesung odabújt a fiú mellkasához. Pontosan tudta mit érez a fiú és, hogy ez mennyire nehéz. Csodálta a bátorságáért, annak ellenére, hogy tudta, hogy ő Teukot szereti elé állt és elmondta az érzéseit. De egy valami most más volt. Yesung érezte a fiú szeretét és bármit megadott volna, hogy viszonozni tudja. Szeretni akarta ő is, de még időre volt szüksége.
- Szeretni foglak én is, tudom – hangja halk volt, lágy, ugyanakkor mégis határozott.
- Tudom, és én kivárom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése