- Végre itthon – dobta le táskáját
Eunhyuk amint belépett a bejárati ajtón. Hosszú volt a repülőút Japánból,
előtte meg az egész napos forgatás, rendesen elfáradt. De megérte, ha arra
gondolt, hogy fél perc múlva máris magához ölelheti az ő Donghaejét. A japán
koncertek után a többiek hazajöttek, de ő, Leeteuk és Sungmin ottmaradtak még
egy reklámfilmforgatáson. Elvileg csak másnap jöttek volna haza, de előbb
készen lettek a forgatással és azonnal indultak is haza. Szegény Leeteuk
mosolygott magában Eunhyuk ő még maradt volna, hisz úgyis úgy volt, hogy csak
másnap jönnek haza, és jó fáradtak is voltak a hosszú forgatás után, de Eunhyuk
és Sungmin mindenáron még aznap indulni akart. Hiába, most, hogy Sungmin és
Ryeowook összejöttek a szerelmesek voltak fölényben. Sungmin már el is tűnt
Ryeowook szobájában és fél perc múlva Eunhyuk azt is hallotta, hogy a
meglepetés hazatérés mennyire jól sikerült. Elindult ő is Donghaehoz, Leeteuk
pedig a szobája felé vette az irányt, amikor nem várt vendéggel futott össze.
- Heechul hát te hogy kerülsz ide? – lepődött meg, mikor egyszer csak szembe találta magát a fiúval. Heechul egy doramat forgatott így már hónapok óta nem volt otthon.
- Szia Teuk – üdvözölte mosolyogva a fiút – volt valami technikai probléma, így a hétvégére szabadságot kaptunk, én meg gondoltam hazaugrom megnézni titeket.
- Értem.
Kínos csend támadt a két fiú között, egyik sem tudta mit mondjon a másiknak. Leeteuk jól emlékezett még a történtekre. Mielőtt Heechul elindult volna a forgatásra megcsókolta őt. Egyszerűen csak úgy megcsókolta, aztán minden szó nélkül lelépett. Azóta ez volt az első alkalom, hogy találkoztak, még telefonon sem beszéltek egymással.
- Leeteuk én... – kezdett neki Heechul amikor kiabálásra lettek figyelmesek.
- Ezt nem hiszem el! Hogy tehettétek ez velem!
- Ez Hyukie! Mi történhetett? – azzal Leeteuk már indult is a hang irányába, nyomában Heechullel.
Eunhyuk Donghae szobájának ajtajában állt, mellette a csomagja a földön. Leeteuk ahogy mellé lépett és benézett a szobába a látványtól földbe gyökerezett a lába. Most már pontosan értette miért akadt ki annyira Eunhyuk.
- Uramatyám! – Heechul nem volt képes többet kinyögni amikor meglátta a két srácot az ágyban. Eléggé félreérthetetlen helyzetben és eléggé ruhátlanul.
- Donghae, hogy teheted ezt velem! – üvöltötte Eunyhuk – én szeretlek, sietek haza, hogy veled legyek, erre te meg mással hemperegsz az ágyban! És te Siwon? Azt hittem barátok vagyunk!
Eunhyuk szeméből potyogni kezdtek a könnyek, lassan a földre csúszott, arcát kezébe temette, vállai rázkódtak a sírástól. Leeteuknak és Heechulnek kellett néhány perc míg felfogták mi is játszódik le a szemük előtt.
Donghae kimászott az ágyból, gyorsan megkereste és felvette az alsógatyáját majd Eunyhuk felé indult.
- Hyukie én – kezdte – sajnálom...én....én nem akartam.
- Mit nem akartál? Megcsalni? – Eunhyuk szeme vilámlott a haragtól és a fájdalomtól. Az árulta el akit mindennél jobban szeretett a világon. Bármi történt Donghae biztos pont volt az életében. De most hirtelen összedőlt minden, az egész világa. Sosem érzett még ekkora fájdalmat, mintha kitépték volna a szívét. Újra zokogásban tört ki.
Leeteuk végre magához tért a döbbenettől.
- Donghae most inkább hagyd – nézett a fiúra, majd Eunhyukhoz lépett – gyere beviszünk a szobádba.
Heechulre nézett, aki már ment is segíteni. Felállították Eunhyukot, két oldalról támogatva a szobájába vitték és óvatosan befektették az ágyába.
- Megyek csinálok egy kis teát – súgta neki oda Heechul, majd eltűnt a konyha irányában. Útközben belebotlott Ryewookba, a srác szintén teát jött csinálni Sungminnak. Érdeklődött, hogy mi volt az előbbi kiabálás, de Heechul megnyugtatta, hogy semmi különös majd holnap megbeszélik. A fiú nem nagyon hitt neki, de egyrészt nem akarta firtatni a dolgokat, másrészt meg most túlságosan el volt foglalva azzal, hogy Sungmin végre itthon volt.
Mikor Heechul benyitott Eunhyuk szobájába a fiú még mindig sírt, Leeteuk az ágy mellett térdelt és a hátát simogatta.
- Meghoztam a teát – súgta neki oda mikor az ágyhoz ért.
- Eunhyuk – szólította lágyan a fiút – Heechul főzött neked egy kis teát, gyere igyál egy kicsit, jót fog tenni.
- Nem kérek – szipogta a fiú.
- Kérlek Hyukie. Csak egy kicsit, az én kedvemért.
Eunhyuk lassan felült az ágyban és elvette a felé nyújtott csészét. Ivott egy-két kortyot belőle aztán visszafeküdt.
- Leteszem ide az éjjeliszekrényedre ha esetleg később is kérnél – tette le Heechul a csészét.
- Próbálj meg aludni egy kicsit. Rendben Hyukie? – simogatta meg Leeteuk a haját.
A fiú válaszul bólintott.
Leeteuk kicsit távolabb az ágytól leült a földre.
- Te nem mész aludni? – érdeklődött Heechul.
- Nem, inkább itt maradok arra az esetre, ha esetleg felébredne az éjszaka vagy bármi történne.
Heechul szó nélkül leült Leeteuk mögé, lábait terpeszbe nyújtotta, kissé közelebb csúszott Leeteukhez, majd a srác fejét hátrahúzta a mellkasára.
- Heechul...
- Minden rendben – vágott a szavába – hosszú nap áll mögötted, fáradt vagy te is. Aludj csak nyugodtan én itt maradok veled.
- Köszönöm – érzékenyült el.
- Kényelmes? Jó így?
Leeteuk kissé lejebb csúszott a fiú mellkasán.
- Így most jó.
- Rendben és most aludj! – azzal simogatni kezdte Leetuek haját.
Megnyugtatta Heechul érintése és szép lassan álomba merült. Mikor reggel felébredt, a földön feküdt, feje alatt párna, testén takaró volt. Lassan feltápászkodott és kinyújtoztatta tagjait. Az ágyra nézett, de Eunhyuk még aludt. A hosszú forgatási nap, a repülőút és a tegnap este történtek rendesen kimeríthették. Nemsokára megjelent Heechul is az ajtóban, kezében tálca, rajta két csésze.
- Ne haragudj, hogy itt hagytalak – nézett bocsánatkérően Leeteukre – gondoltam jól fog esni egy kis tea így reggel. Azzal letette a tálcát az asztalra és az egyik csészét a fiú felé nyújtotta.
- Köszönöm – vette el a csészét Leetuek – és azt is, hogy velem maradtál éjszakára.
- Ugyan már nincs mit – legyintett zavartan Heechul.
- Donghae neee! – ült fel az ágyban hirtelen Eunhyuk.
A két srác egyszerre ugrott oda hozzá.
- Nyugi Hyukie, nincs semmi baj – nyugtatgatta Leeteuk.
- De van – nézett rá könnyes szemmel Hyukie – nagyon is van.
- Heechul hát te hogy kerülsz ide? – lepődött meg, mikor egyszer csak szembe találta magát a fiúval. Heechul egy doramat forgatott így már hónapok óta nem volt otthon.
- Szia Teuk – üdvözölte mosolyogva a fiút – volt valami technikai probléma, így a hétvégére szabadságot kaptunk, én meg gondoltam hazaugrom megnézni titeket.
- Értem.
Kínos csend támadt a két fiú között, egyik sem tudta mit mondjon a másiknak. Leeteuk jól emlékezett még a történtekre. Mielőtt Heechul elindult volna a forgatásra megcsókolta őt. Egyszerűen csak úgy megcsókolta, aztán minden szó nélkül lelépett. Azóta ez volt az első alkalom, hogy találkoztak, még telefonon sem beszéltek egymással.
- Leeteuk én... – kezdett neki Heechul amikor kiabálásra lettek figyelmesek.
- Ezt nem hiszem el! Hogy tehettétek ez velem!
- Ez Hyukie! Mi történhetett? – azzal Leeteuk már indult is a hang irányába, nyomában Heechullel.
Eunhyuk Donghae szobájának ajtajában állt, mellette a csomagja a földön. Leeteuk ahogy mellé lépett és benézett a szobába a látványtól földbe gyökerezett a lába. Most már pontosan értette miért akadt ki annyira Eunhyuk.
- Uramatyám! – Heechul nem volt képes többet kinyögni amikor meglátta a két srácot az ágyban. Eléggé félreérthetetlen helyzetben és eléggé ruhátlanul.
- Donghae, hogy teheted ezt velem! – üvöltötte Eunyhuk – én szeretlek, sietek haza, hogy veled legyek, erre te meg mással hemperegsz az ágyban! És te Siwon? Azt hittem barátok vagyunk!
Eunhyuk szeméből potyogni kezdtek a könnyek, lassan a földre csúszott, arcát kezébe temette, vállai rázkódtak a sírástól. Leeteuknak és Heechulnek kellett néhány perc míg felfogták mi is játszódik le a szemük előtt.
Donghae kimászott az ágyból, gyorsan megkereste és felvette az alsógatyáját majd Eunyhuk felé indult.
- Hyukie én – kezdte – sajnálom...én....én nem akartam.
- Mit nem akartál? Megcsalni? – Eunhyuk szeme vilámlott a haragtól és a fájdalomtól. Az árulta el akit mindennél jobban szeretett a világon. Bármi történt Donghae biztos pont volt az életében. De most hirtelen összedőlt minden, az egész világa. Sosem érzett még ekkora fájdalmat, mintha kitépték volna a szívét. Újra zokogásban tört ki.
Leeteuk végre magához tért a döbbenettől.
- Donghae most inkább hagyd – nézett a fiúra, majd Eunhyukhoz lépett – gyere beviszünk a szobádba.
Heechulre nézett, aki már ment is segíteni. Felállították Eunhyukot, két oldalról támogatva a szobájába vitték és óvatosan befektették az ágyába.
- Megyek csinálok egy kis teát – súgta neki oda Heechul, majd eltűnt a konyha irányában. Útközben belebotlott Ryewookba, a srác szintén teát jött csinálni Sungminnak. Érdeklődött, hogy mi volt az előbbi kiabálás, de Heechul megnyugtatta, hogy semmi különös majd holnap megbeszélik. A fiú nem nagyon hitt neki, de egyrészt nem akarta firtatni a dolgokat, másrészt meg most túlságosan el volt foglalva azzal, hogy Sungmin végre itthon volt.
Mikor Heechul benyitott Eunhyuk szobájába a fiú még mindig sírt, Leeteuk az ágy mellett térdelt és a hátát simogatta.
- Meghoztam a teát – súgta neki oda mikor az ágyhoz ért.
- Eunhyuk – szólította lágyan a fiút – Heechul főzött neked egy kis teát, gyere igyál egy kicsit, jót fog tenni.
- Nem kérek – szipogta a fiú.
- Kérlek Hyukie. Csak egy kicsit, az én kedvemért.
Eunhyuk lassan felült az ágyban és elvette a felé nyújtott csészét. Ivott egy-két kortyot belőle aztán visszafeküdt.
- Leteszem ide az éjjeliszekrényedre ha esetleg később is kérnél – tette le Heechul a csészét.
- Próbálj meg aludni egy kicsit. Rendben Hyukie? – simogatta meg Leeteuk a haját.
A fiú válaszul bólintott.
Leeteuk kicsit távolabb az ágytól leült a földre.
- Te nem mész aludni? – érdeklődött Heechul.
- Nem, inkább itt maradok arra az esetre, ha esetleg felébredne az éjszaka vagy bármi történne.
Heechul szó nélkül leült Leeteuk mögé, lábait terpeszbe nyújtotta, kissé közelebb csúszott Leeteukhez, majd a srác fejét hátrahúzta a mellkasára.
- Heechul...
- Minden rendben – vágott a szavába – hosszú nap áll mögötted, fáradt vagy te is. Aludj csak nyugodtan én itt maradok veled.
- Köszönöm – érzékenyült el.
- Kényelmes? Jó így?
Leeteuk kissé lejebb csúszott a fiú mellkasán.
- Így most jó.
- Rendben és most aludj! – azzal simogatni kezdte Leetuek haját.
Megnyugtatta Heechul érintése és szép lassan álomba merült. Mikor reggel felébredt, a földön feküdt, feje alatt párna, testén takaró volt. Lassan feltápászkodott és kinyújtoztatta tagjait. Az ágyra nézett, de Eunhyuk még aludt. A hosszú forgatási nap, a repülőút és a tegnap este történtek rendesen kimeríthették. Nemsokára megjelent Heechul is az ajtóban, kezében tálca, rajta két csésze.
- Ne haragudj, hogy itt hagytalak – nézett bocsánatkérően Leeteukre – gondoltam jól fog esni egy kis tea így reggel. Azzal letette a tálcát az asztalra és az egyik csészét a fiú felé nyújtotta.
- Köszönöm – vette el a csészét Leetuek – és azt is, hogy velem maradtál éjszakára.
- Ugyan már nincs mit – legyintett zavartan Heechul.
- Donghae neee! – ült fel az ágyban hirtelen Eunhyuk.
A két srác egyszerre ugrott oda hozzá.
- Nyugi Hyukie, nincs semmi baj – nyugtatgatta Leeteuk.
- De van – nézett rá könnyes szemmel Hyukie – nagyon is van.
Arcát kezébe temetve zokogásban tört
ki. Leeteuk tanácstalanul nézett Heechulre, fogalma se volt mit tehetnének.
Ekkor az ajtóban Yesung feje jelent meg.
- Valami baj van? – érdeklődött zavart arccal – miért sírt Hyukie?
Leeteuk és Heechul zavartan néztek egymásra, nem tudták mit mondjanak. A történtek nem maradhatnak titokban, a többieknek azonnal fel fog tűnni, az Eunhyuk és Donghae közti feszültség. Leeteuk egyre jobban aggódni kezdett ez az ügy nem csak az Eunhyuk, Donghae, Siwon hármast érintette, hanem hatással volt mindenkire. Beszélnie kell a többiekkel határozta el.
- Valamit el kell mondanom – fordult Yesung felé – megtennéd, hogy szólsz a többieknek is?
- Persze. Máris megyek.
- Kösz, 10 perc múlva a konyhában.
Yesung bólintott és elindult, hogy szóljon a többieknek.
- Heechul itt maradnál Eunhyukkal, előtte még szeretnék beszélni a két fiúval.
- Rendben menj csak, ne aggódj addig én vigyázok rá.
Leeteuk elindult Donghae szobájába, közben beszólt Siwonnak is.
- Srácok nem akarom tudni a részleteket – hangja egész halkan és erőtlenül csengett – de muszáj lesz elmondani a többieknek is. Fel fog nekik tűnni, hogy Eunhyuk kerül titeket és rá fognak kérdezni. Jobb ezt tisztázni, ráadásul ez már az egész csapatot érinti.
- Persze ahogy jónak látod Leetuek.
Donghae hangja fáradt és halk volt, a szeme alatti karikák és beesett arca arról árulkodott nem sokat aludt az éjszaka. Siwon se festett sokkal jobban. Leeteuk megsajnálta a két fiút. Nagy hülyeséget csináltak amit azóta már biztosan nagyon megbántak. De nem volt benne biztos, hogy helyre lehet-e még hozni a dolgokat. A kettős árulás nagyon megviselte Eunhyukot, nem csak a szerelmét, hanem egy jó barátot is elveszített, nagyon nehéz lesz túltennie magát rajta.
Leeteuk bólintott majd kiment a konyhába és néhány szóval vázolta a helyzetet. A többiek mély döbbenettel fogadták a hallottakat. Ezt egyikük se gondolta volna. Hisz Donghae és Eunhyuk imádták egymást, fél percre nem bírtak meglenni egymás nélkül. És Siwon. Tudták, hogy a srác nagy kujon, de Eunhyuk a barátja volt. Talán ezen döbbentek meg a leginkább. Leeteuk megkérte a többieket, hogy ne bánjanak ellenségesen a két sráccal. Ami történt az hármojukra tartozik. Nekik pedig továbbra is egy csapatként kell működniük. Néhányan morgolodtak ugyan, de Leeteuk miatt megtették.
Leeteuk visszament Eunhyukhoz, a srác most sem volt jobb állapotban mint előtte.
Heechul megrázta a fejét, Leeteuk nagyot sóhajtott. Hogy fogják ezt átvészelni?
- Idő kell neki – lépett oda hozzá Heechul.
- Tudom, de félek, hogy minden szétesik.
- Nem fog. Majd te egybe tartod őket – mosolygott rá bátorítóan Heechul.
- Olyan jó, hogy itt vagy Heechul – mosolygott rá vissza Leeteuk.
A fiú arca elkomorult.
- Sajnálom, hogy nem tudok tovább maradni, de ma vissza kell mennem. Holnap kezdődik a forgatás.
- Semmi baj.
- De olyan rossz itt hagyni ekkora baj közepette.
- Te csak a forgatásra koncentrálj.
- Hamar befejezem és sietek vissza hozzád. És akkor a mi dolgunkat is megbeszélhetjük – tette hozzá bizonytalanul Heechul.
Leeteuk bólintott és remélte addigra ismét helyre jönnek itt a dolgok.
A nap hátralévő része nyugodtan telt, a legtöbben a szobájukban ütötték el az időt. Eunhyuk az egész napot az ágyában töltötte.
Heechul ebéd után elindult vissza a forgatásra. Búcsúzoul még megölelte Leeteuket és megígértette vele, ha bármi van felhívja. Szerette volna megint megcsókolni, de most épp elég gondja volt, nem akarta még ezzel is tetézni.
Másnap reggel Eunhyuk megjelent a konyhában reggelizni. Leeteuk örömmel vette tudomásul a dolgot, egészen addig amíg meg nem jelent Siwon. Eunhyuk rideg tekintettel mérte végig, majd fogta a maradék reggelijét és bevonult a szobájába. Másnap interjút adtak az egyik helyi újságnak, mindenféle téma melett persze az EunHae páros is szoba került. Leeteuket kiverte a víz mikor meghallotta a kérdést. De Eunhyuk mosolyogva közölte, hogy köszönik szépen jól megvannak, Donghae a legjobb barátja és az is marad. Donghae megremegett a szavak hallatán, de tartotta magát. Most nem bőgheti el magát. Így is feltűnt beesett arca és karikás szemei. Érdeklődtek is, hogy tán beteg-e. Donghae hárította a kérdést mondván csupán rosszul aludt előző éjszaka, de minden rendben van. De korántsem volt minden rendben. Bár mindenki profin kezelte a dolgokat, a csapatra hűvős légkör telepedett. Eunhyuk odatette magát minden próbán és fellépésen, de olyan jeges volt akár egy gleccser, mozdulatai precízek és pontosak voltak, de akár egy roboté, minden érzelemtől mentesek. Donghae meg olyan volt akár egy zombi, minden mozdulatából hiányzott a lelke. És Siwon se volt jobb állapotban a mindig nagydumás, vicces fiú csendessé és zárkozottá vált. A közönség ebből mit sem vett észre, de Leeteuk érezte és egyre fojtogatóbb volt elviselnie.
Egyik nap épp interjúról mentek haza Yesung, Leeteuk, Donghae, Kyuhyun és Eunhyuk. A lámpa zöldre váltott és ők elindultak a zebrán mikor egy kocsi kivágodott a melletük lévő utcából. Minden pillanatok alatt történt. Donghae csak annyit érzett, hogy valaki ellöki és ő elesik, mikor visszanézett, csak azt látta amint egy test élettelenül a levegőbe repül majd nekicsapódik a betonaszfaltnak. Az autó csikorogva elhúzott. A test mozdulatlanul feküdt. Az a szőke haj...Donghae felüvöltött mikor agya realizálta, hogy az aszfalton fekvő mozdulatlan test nem másé mint Eunhyuké. Odafutott hozzá, elszörnyedve látta a feje mellett egyre növekvő vértócsát.
- Eunhyuk, Eunhyuk kérlek térj magadhoz – üvöltötte zokogva. Az nem lehet, hogy meghalt, nem veszítheti el. Időközben a többiek is odagyűltek, Yesung hívta a mentőket aztán a rendőröket. Kyuhyunt is megrázta a látottak, de a fiú idejében kapcsolt és felírta az autó rendszámát. Leeteuk Eunhyuk szájához hajolt.
- Még lélegzik – állapította meg megkönnyebbülten.
- Ugye rendben jön? Leeteuk kérlek mond azt, hogy rendben jön - Donghae utolsó szavai zokogásba fúltak. Tehetetlenül térdelt mellette. Eunhyuk meg se moccant, arca sápadt volt, feje mellett a vértócsa egyre csak növekedett. Donghae még soha életében nem érezte magát ilyen tehetetlennek. Ha most elveszíti azt nem éli túl. A mentők szirénája hangzott fel a messzeségben, fél perc múlva már ott is voltak.
Leeteuk arrébb vitte Donghaet, hogy a mentősök tenni tudják a dolgukat. Elállították a vérzést a fején, infúziót kötöttek be neki. Az egyik mentős rádión mentőhelikoptert kért. Közben a rendőrök is megérkeztek, Yesung és Kyuhyun beszélt velük. Végül megjött a helikopter, befektették Eunhyukot és elindultak vele a kórházba. Donghae még mindig kábán ült az út szélén. Az egyik mentős odajött hozzá.
- Jól vagy? – érdeklődött, de Donghae nem reagált rá.
- Azt hiszem kisebb sok érhette, a srác nagyon közel áll hozzá – válaszolt helyette Leetuek a mentősnek.
- Adok neki egy nyugtatót – majd gondolkodott egy kicsit – bár nem szabályos, de gyertek beviszlek titeket a kórházba.
- Köszönjük.
Azzal ketten a mentőkocsihoz támogatták Donghaet. Amíg megkapta az inekcióját addig Leeteuk megérdeklődte melyik kórházba vitték Eunhyukot és szólt a többieknek, illetve, hogy őket beviszik mentővel és majd ott találkoznak. A mentőkocsiban lefektették Dongahaet és a nyugtató szemmel láthatóan jót tett neki, de Leeteuk még így is megijedt üveges, semmibe meredő tekintetétől.
A kórházba érve, kiderült, hogy Eunhyukot azonnal műteni kellett, mivel súlyos belső vérzései voltak. Nemsokára a többi tag is befutott. Yesung felhívta a többieket is, mindenki bejött a kórházba. Idegeskedve várták, hogy végre kialudjon a vörös lámpa, jelezve a műtét végét. Másfél óra ideges várakozás után végre kialudt és néhány perc múlva kijött a műtétet végző orvos is. A fiúk nyugtalanul vették körbe.
- Doktor úr, hogy sikerült a műtét? – érdeklődött aggódva Leeteuk.
- Nyugodjatok meg a barátotok, jól van. A belső vérést sikerült elállítanunk, agyrázkódást kapott és sok vért veszített, de rendbe fog jönni. Most felvisszük az intenzívre, holnap reggelig aludni fog.
- Meglátogathatjuk? – kérdezte Ryeowook.
- Sajnos az intenzíven nincs látogatás. És holnap reggelig amúgy sem fog magához térni.
- Köszönjük doktor úr.
A doktor biccentett majd elsietett.
Nemsokára kitolták Eunhyukot. A nyakáig le volt takarva egy fehér lepedővel. Szájából, karjából csövek lógtak ki. A tagokat sokkolta a látvány. Ryeowook Sungmin mellkasába temette az arcát, Kyuhyun elsírta magát.
- Akkor jobb ha hazamegyünk fiúk és holnap reggel majd bejövünk – javasolta Leeteuk.
Még elment megérdeklődni Donghaet, amikor beértek a fiút lefektették egy szobába. Már jobban volt, de felvették éjszakára megfigyelésre. Leeteuk elbúcsúzott tőle aztán elindultak haza. Csöndben, szótlanul telt az út hazáig, amint megérkeztek mindenki elment lefeküdni, hogy reggel korán tudjanak kelni.
Mikor másnap reggel beértek, engedélyt kaptak, hogy meglátogassák Eunhyukot, aki időközben lekerült az intenzívről egy másik kórterembe, de csak egyesével. Úgy döntöttek elsőnek menjek Leeteuk. Mikor odaért a kórteremhez ismerős hangra lett figyelmes. Belesett az ajtón és látta, hogy Donghae ül Eunhyuk ágya mellett.
- Eunhyuk annyira sajnálom, az egész az én hibám. Kérlek bocsáss meg, bár tudom nincs bocsánat arra amit tettem. Megbántottalak, pedig te nem ezt érdemled. Annyira sajnálom, bárcsak visszamehetnék az időben és megváltoztathatnám. Nem tudom mi ütött belém. Sosem akartalak bántani. És te azok után ahogy bántam veled, megmentettél, az életed adtad volna értem – Donghae nem bírta tovább és zokogásban tört ki. Ezt fát a legjobban, meg sem érdemelte amit érte tett Eunhyuk, bárcsak ő feküdne most ott helyette. A tudat, hogy örökre elveszíthette volna olyan mélységes fájdalommal töltötte el, szétfeszítette egész bensőjét.
Leeteuk halkan odasétált hozzá, átkarolta Donghaet és úgy vigasztalta.
- Nyugodj meg, most már minden rendben lesz. Ő is tudja, hogy mennyire sajnálod, biztos vagyok benne.
Donghae bólintott. Hagyta, hogy Leeteuk visszatámogassa a szobájába. A többi tag szép sorjában meglátogatta Eunhyukot. Este mikor hazamentek Donghaet is hazaengedték. Másnap reggel megint bementek mindannyian. Egyesével mehettek be megint Eunhyukhoz. Yesung volt a következő a sorban, de alighogy bement, máris hatalmas mosollyal az arcán jött ki.
- Magához tért!
Mindenki újongásban tört ki. Egy hét elteltével Eunhyuk teljesen rendbejött és az orvosok hazaengedték. Otthon még pihennie kell néhány napot és csak óvatosan terhelheti magát, de nemsokára megint a régi lesz. A többiek közben tették a dolgukat, az egyik koncertet eltolták, hogy megvárják vele Eunhyukot és persze lépten-nyomon Eunhyuk balesetéről fagatták őket, amivel tele volt az újság. A sőfört elkapták a rendőrök és letartoztatták.
- Hogy vagy Eunhyuk? – jött be hozzá egyik este Leeteuk.
- Köszönöm jól vagyok Teuk – mosolygott rá.
- Hyukie – köszörülte meg a torkát Leeteuk – tudom, hogy nem tartozik rám, de tudod... Donghae nagyon aggódott érted.
- Hát nem úgy tűnik. Amióta itthon vagyok egyszer se látogatott meg, sőt a kórházban se.
- Amikor még eszméletlen voltál bent volt nálad, de amióta magadhoz tértél nem mer jönni, fél, hogy csak rontana az állapotodon.
- Értem.
- Hyukie én tudom, hogy nagyon megbántott, de azt is tudom mennyire megbánta, amikor ott feküdtél eszméletlenül a földön, én még sosem láttam Donghaet úgy kiborulva mint akkor, ha veled valami történt volna én nem is tudom mit tett volna.
- Tényleg? Aggódott miattam?
- Teljesen ki volt borulva. Nyugtatót kellett adni neki, aznap éjszakára őt is bent tartották az orvosok. Nagyon szeret téged és már nagyon bánja amit tett, ahogy Siwon is és tudom, hogy te is szereted őt. Még mindig szereted igaz?
- Igen Teuk. Annak ellenére amit tett nem tudom nem szeretni.
- Akkor talán enged, hogy ő is szeressen megint.
Eunhyuk elgondolkodott. Leetuek jobbnak látta most magára hagyni egy kicsit. Elindult kifelé.
- Teuk!
- Igen? – fordult vissza.
- Szólnál Donghaenak?
Leeteuk elmosolyodott.
- Hát persze.
Néhány perc múlva megjelent Donghae az ajtóban.
- Hívtál? – kérdezte félszegen.
- Igen. Gyere be. Beszélni szeretnék veled.
Donghae közelebb ment az ágyhoz.
- Valami baj van? – érdeklődött zavart arccal – miért sírt Hyukie?
Leeteuk és Heechul zavartan néztek egymásra, nem tudták mit mondjanak. A történtek nem maradhatnak titokban, a többieknek azonnal fel fog tűnni, az Eunhyuk és Donghae közti feszültség. Leeteuk egyre jobban aggódni kezdett ez az ügy nem csak az Eunhyuk, Donghae, Siwon hármast érintette, hanem hatással volt mindenkire. Beszélnie kell a többiekkel határozta el.
- Valamit el kell mondanom – fordult Yesung felé – megtennéd, hogy szólsz a többieknek is?
- Persze. Máris megyek.
- Kösz, 10 perc múlva a konyhában.
Yesung bólintott és elindult, hogy szóljon a többieknek.
- Heechul itt maradnál Eunhyukkal, előtte még szeretnék beszélni a két fiúval.
- Rendben menj csak, ne aggódj addig én vigyázok rá.
Leeteuk elindult Donghae szobájába, közben beszólt Siwonnak is.
- Srácok nem akarom tudni a részleteket – hangja egész halkan és erőtlenül csengett – de muszáj lesz elmondani a többieknek is. Fel fog nekik tűnni, hogy Eunhyuk kerül titeket és rá fognak kérdezni. Jobb ezt tisztázni, ráadásul ez már az egész csapatot érinti.
- Persze ahogy jónak látod Leetuek.
Donghae hangja fáradt és halk volt, a szeme alatti karikák és beesett arca arról árulkodott nem sokat aludt az éjszaka. Siwon se festett sokkal jobban. Leeteuk megsajnálta a két fiút. Nagy hülyeséget csináltak amit azóta már biztosan nagyon megbántak. De nem volt benne biztos, hogy helyre lehet-e még hozni a dolgokat. A kettős árulás nagyon megviselte Eunhyukot, nem csak a szerelmét, hanem egy jó barátot is elveszített, nagyon nehéz lesz túltennie magát rajta.
Leeteuk bólintott majd kiment a konyhába és néhány szóval vázolta a helyzetet. A többiek mély döbbenettel fogadták a hallottakat. Ezt egyikük se gondolta volna. Hisz Donghae és Eunhyuk imádták egymást, fél percre nem bírtak meglenni egymás nélkül. És Siwon. Tudták, hogy a srác nagy kujon, de Eunhyuk a barátja volt. Talán ezen döbbentek meg a leginkább. Leeteuk megkérte a többieket, hogy ne bánjanak ellenségesen a két sráccal. Ami történt az hármojukra tartozik. Nekik pedig továbbra is egy csapatként kell működniük. Néhányan morgolodtak ugyan, de Leeteuk miatt megtették.
Leeteuk visszament Eunhyukhoz, a srác most sem volt jobb állapotban mint előtte.
Heechul megrázta a fejét, Leeteuk nagyot sóhajtott. Hogy fogják ezt átvészelni?
- Idő kell neki – lépett oda hozzá Heechul.
- Tudom, de félek, hogy minden szétesik.
- Nem fog. Majd te egybe tartod őket – mosolygott rá bátorítóan Heechul.
- Olyan jó, hogy itt vagy Heechul – mosolygott rá vissza Leeteuk.
A fiú arca elkomorult.
- Sajnálom, hogy nem tudok tovább maradni, de ma vissza kell mennem. Holnap kezdődik a forgatás.
- Semmi baj.
- De olyan rossz itt hagyni ekkora baj közepette.
- Te csak a forgatásra koncentrálj.
- Hamar befejezem és sietek vissza hozzád. És akkor a mi dolgunkat is megbeszélhetjük – tette hozzá bizonytalanul Heechul.
Leeteuk bólintott és remélte addigra ismét helyre jönnek itt a dolgok.
A nap hátralévő része nyugodtan telt, a legtöbben a szobájukban ütötték el az időt. Eunhyuk az egész napot az ágyában töltötte.
Heechul ebéd után elindult vissza a forgatásra. Búcsúzoul még megölelte Leeteuket és megígértette vele, ha bármi van felhívja. Szerette volna megint megcsókolni, de most épp elég gondja volt, nem akarta még ezzel is tetézni.
Másnap reggel Eunhyuk megjelent a konyhában reggelizni. Leeteuk örömmel vette tudomásul a dolgot, egészen addig amíg meg nem jelent Siwon. Eunhyuk rideg tekintettel mérte végig, majd fogta a maradék reggelijét és bevonult a szobájába. Másnap interjút adtak az egyik helyi újságnak, mindenféle téma melett persze az EunHae páros is szoba került. Leeteuket kiverte a víz mikor meghallotta a kérdést. De Eunhyuk mosolyogva közölte, hogy köszönik szépen jól megvannak, Donghae a legjobb barátja és az is marad. Donghae megremegett a szavak hallatán, de tartotta magát. Most nem bőgheti el magát. Így is feltűnt beesett arca és karikás szemei. Érdeklődtek is, hogy tán beteg-e. Donghae hárította a kérdést mondván csupán rosszul aludt előző éjszaka, de minden rendben van. De korántsem volt minden rendben. Bár mindenki profin kezelte a dolgokat, a csapatra hűvős légkör telepedett. Eunhyuk odatette magát minden próbán és fellépésen, de olyan jeges volt akár egy gleccser, mozdulatai precízek és pontosak voltak, de akár egy roboté, minden érzelemtől mentesek. Donghae meg olyan volt akár egy zombi, minden mozdulatából hiányzott a lelke. És Siwon se volt jobb állapotban a mindig nagydumás, vicces fiú csendessé és zárkozottá vált. A közönség ebből mit sem vett észre, de Leeteuk érezte és egyre fojtogatóbb volt elviselnie.
Egyik nap épp interjúról mentek haza Yesung, Leeteuk, Donghae, Kyuhyun és Eunhyuk. A lámpa zöldre váltott és ők elindultak a zebrán mikor egy kocsi kivágodott a melletük lévő utcából. Minden pillanatok alatt történt. Donghae csak annyit érzett, hogy valaki ellöki és ő elesik, mikor visszanézett, csak azt látta amint egy test élettelenül a levegőbe repül majd nekicsapódik a betonaszfaltnak. Az autó csikorogva elhúzott. A test mozdulatlanul feküdt. Az a szőke haj...Donghae felüvöltött mikor agya realizálta, hogy az aszfalton fekvő mozdulatlan test nem másé mint Eunhyuké. Odafutott hozzá, elszörnyedve látta a feje mellett egyre növekvő vértócsát.
- Eunhyuk, Eunhyuk kérlek térj magadhoz – üvöltötte zokogva. Az nem lehet, hogy meghalt, nem veszítheti el. Időközben a többiek is odagyűltek, Yesung hívta a mentőket aztán a rendőröket. Kyuhyunt is megrázta a látottak, de a fiú idejében kapcsolt és felírta az autó rendszámát. Leeteuk Eunhyuk szájához hajolt.
- Még lélegzik – állapította meg megkönnyebbülten.
- Ugye rendben jön? Leeteuk kérlek mond azt, hogy rendben jön - Donghae utolsó szavai zokogásba fúltak. Tehetetlenül térdelt mellette. Eunhyuk meg se moccant, arca sápadt volt, feje mellett a vértócsa egyre csak növekedett. Donghae még soha életében nem érezte magát ilyen tehetetlennek. Ha most elveszíti azt nem éli túl. A mentők szirénája hangzott fel a messzeségben, fél perc múlva már ott is voltak.
Leeteuk arrébb vitte Donghaet, hogy a mentősök tenni tudják a dolgukat. Elállították a vérzést a fején, infúziót kötöttek be neki. Az egyik mentős rádión mentőhelikoptert kért. Közben a rendőrök is megérkeztek, Yesung és Kyuhyun beszélt velük. Végül megjött a helikopter, befektették Eunhyukot és elindultak vele a kórházba. Donghae még mindig kábán ült az út szélén. Az egyik mentős odajött hozzá.
- Jól vagy? – érdeklődött, de Donghae nem reagált rá.
- Azt hiszem kisebb sok érhette, a srác nagyon közel áll hozzá – válaszolt helyette Leetuek a mentősnek.
- Adok neki egy nyugtatót – majd gondolkodott egy kicsit – bár nem szabályos, de gyertek beviszlek titeket a kórházba.
- Köszönjük.
Azzal ketten a mentőkocsihoz támogatták Donghaet. Amíg megkapta az inekcióját addig Leeteuk megérdeklődte melyik kórházba vitték Eunhyukot és szólt a többieknek, illetve, hogy őket beviszik mentővel és majd ott találkoznak. A mentőkocsiban lefektették Dongahaet és a nyugtató szemmel láthatóan jót tett neki, de Leeteuk még így is megijedt üveges, semmibe meredő tekintetétől.
A kórházba érve, kiderült, hogy Eunhyukot azonnal műteni kellett, mivel súlyos belső vérzései voltak. Nemsokára a többi tag is befutott. Yesung felhívta a többieket is, mindenki bejött a kórházba. Idegeskedve várták, hogy végre kialudjon a vörös lámpa, jelezve a műtét végét. Másfél óra ideges várakozás után végre kialudt és néhány perc múlva kijött a műtétet végző orvos is. A fiúk nyugtalanul vették körbe.
- Doktor úr, hogy sikerült a műtét? – érdeklődött aggódva Leeteuk.
- Nyugodjatok meg a barátotok, jól van. A belső vérést sikerült elállítanunk, agyrázkódást kapott és sok vért veszített, de rendbe fog jönni. Most felvisszük az intenzívre, holnap reggelig aludni fog.
- Meglátogathatjuk? – kérdezte Ryeowook.
- Sajnos az intenzíven nincs látogatás. És holnap reggelig amúgy sem fog magához térni.
- Köszönjük doktor úr.
A doktor biccentett majd elsietett.
Nemsokára kitolták Eunhyukot. A nyakáig le volt takarva egy fehér lepedővel. Szájából, karjából csövek lógtak ki. A tagokat sokkolta a látvány. Ryeowook Sungmin mellkasába temette az arcát, Kyuhyun elsírta magát.
- Akkor jobb ha hazamegyünk fiúk és holnap reggel majd bejövünk – javasolta Leeteuk.
Még elment megérdeklődni Donghaet, amikor beértek a fiút lefektették egy szobába. Már jobban volt, de felvették éjszakára megfigyelésre. Leeteuk elbúcsúzott tőle aztán elindultak haza. Csöndben, szótlanul telt az út hazáig, amint megérkeztek mindenki elment lefeküdni, hogy reggel korán tudjanak kelni.
Mikor másnap reggel beértek, engedélyt kaptak, hogy meglátogassák Eunhyukot, aki időközben lekerült az intenzívről egy másik kórterembe, de csak egyesével. Úgy döntöttek elsőnek menjek Leeteuk. Mikor odaért a kórteremhez ismerős hangra lett figyelmes. Belesett az ajtón és látta, hogy Donghae ül Eunhyuk ágya mellett.
- Eunhyuk annyira sajnálom, az egész az én hibám. Kérlek bocsáss meg, bár tudom nincs bocsánat arra amit tettem. Megbántottalak, pedig te nem ezt érdemled. Annyira sajnálom, bárcsak visszamehetnék az időben és megváltoztathatnám. Nem tudom mi ütött belém. Sosem akartalak bántani. És te azok után ahogy bántam veled, megmentettél, az életed adtad volna értem – Donghae nem bírta tovább és zokogásban tört ki. Ezt fát a legjobban, meg sem érdemelte amit érte tett Eunhyuk, bárcsak ő feküdne most ott helyette. A tudat, hogy örökre elveszíthette volna olyan mélységes fájdalommal töltötte el, szétfeszítette egész bensőjét.
Leeteuk halkan odasétált hozzá, átkarolta Donghaet és úgy vigasztalta.
- Nyugodj meg, most már minden rendben lesz. Ő is tudja, hogy mennyire sajnálod, biztos vagyok benne.
Donghae bólintott. Hagyta, hogy Leeteuk visszatámogassa a szobájába. A többi tag szép sorjában meglátogatta Eunhyukot. Este mikor hazamentek Donghaet is hazaengedték. Másnap reggel megint bementek mindannyian. Egyesével mehettek be megint Eunhyukhoz. Yesung volt a következő a sorban, de alighogy bement, máris hatalmas mosollyal az arcán jött ki.
- Magához tért!
Mindenki újongásban tört ki. Egy hét elteltével Eunhyuk teljesen rendbejött és az orvosok hazaengedték. Otthon még pihennie kell néhány napot és csak óvatosan terhelheti magát, de nemsokára megint a régi lesz. A többiek közben tették a dolgukat, az egyik koncertet eltolták, hogy megvárják vele Eunhyukot és persze lépten-nyomon Eunhyuk balesetéről fagatták őket, amivel tele volt az újság. A sőfört elkapták a rendőrök és letartoztatták.
- Hogy vagy Eunhyuk? – jött be hozzá egyik este Leeteuk.
- Köszönöm jól vagyok Teuk – mosolygott rá.
- Hyukie – köszörülte meg a torkát Leeteuk – tudom, hogy nem tartozik rám, de tudod... Donghae nagyon aggódott érted.
- Hát nem úgy tűnik. Amióta itthon vagyok egyszer se látogatott meg, sőt a kórházban se.
- Amikor még eszméletlen voltál bent volt nálad, de amióta magadhoz tértél nem mer jönni, fél, hogy csak rontana az állapotodon.
- Értem.
- Hyukie én tudom, hogy nagyon megbántott, de azt is tudom mennyire megbánta, amikor ott feküdtél eszméletlenül a földön, én még sosem láttam Donghaet úgy kiborulva mint akkor, ha veled valami történt volna én nem is tudom mit tett volna.
- Tényleg? Aggódott miattam?
- Teljesen ki volt borulva. Nyugtatót kellett adni neki, aznap éjszakára őt is bent tartották az orvosok. Nagyon szeret téged és már nagyon bánja amit tett, ahogy Siwon is és tudom, hogy te is szereted őt. Még mindig szereted igaz?
- Igen Teuk. Annak ellenére amit tett nem tudom nem szeretni.
- Akkor talán enged, hogy ő is szeressen megint.
Eunhyuk elgondolkodott. Leetuek jobbnak látta most magára hagyni egy kicsit. Elindult kifelé.
- Teuk!
- Igen? – fordult vissza.
- Szólnál Donghaenak?
Leeteuk elmosolyodott.
- Hát persze.
Néhány perc múlva megjelent Donghae az ajtóban.
- Hívtál? – kérdezte félszegen.
- Igen. Gyere be. Beszélni szeretnék veled.
Donghae közelebb ment az ágyhoz.
- Itt vagyok, mondhatod.
- Tudod előbb itt járt Leeteuk és beszélgettünk. Elmondta mennyire kiborultál a balesetem miatt és mennyire aggódtál miattam. És azt is mennyire sajnálod a történteket.
- Ez így van Hyukie nagyon sajnálom amit tettem és mindent megadnék, ha visszacsinálhatnám. – Donghae érezte amint könny szökik szemébe.
Eunhyuk kinyújtotta a kezét, Donghae megfogta és leült az ágy szélére.
- Próbáljuk meg megint, felejtsük el ami történt és kezdjünk tiszta lappal.
- Ó Hyukie, köszönöm, köszönöm.
Donghae átölte, mennyire hiányzott neki a fiú, a bőre illata, a selymes haja, az érintése. Soha többé nem akarja őt elengedni, soha többé nem fogja megbántani.
- Hyukie szeretlek – nézett a fiú szemébe majd lágyan megcsókolta.
- Én is szeretlek – mormolta miközben visszacsókolt.
Eunhyuk még valamit szeretett volna elintézni.
- Hae?
- Igen Hyukie?
- Megtennél nekem valamit? Szólnál Siwonnak?
- Persze.
Nemsokára megjelent az ajtóban Siwon.
- Szia Hyukie. Beszélni akarsz velem?
- Igen, gyere be.
Eunhyuk még sose látta ilyen félszegnek, gyámoltalannak Siwont.
- Siwon tudom, hogy megbántad amit tettél és nem szeretnék haragban lenni veled. Felejtsük el az egészet rendben?
- Rendben – mosolyodott el Siwon – köszönöm Hyukie.
- Barátok? – nyújtotta ki a kezét Siwon felé Eunhyuk.
- Barátok! – rázta meg Eunhyuk kezét.
Miután Siwon visszament a szobájába, Donghae visszajött Eunhyukhoz sok mindent kell bepótolniuk. Időközben Donghae beszélt Leeteukkel, elújságolta neki a jó hírt és megköszönte a segítségét.
Leeteuk ennek örömére elhatározta, hogy lepihen egy kicsit, elindult a szobája felé, de abban a pillanatban megszólalt a telefonja.
- Nagyszerű – mormogta.
A kijelzőn lévő szám ismeretlen volt.
- Halló?
- Park Jung Sooval beszélek?
- Igen.
- Joon Lee rendező vagyok. Sajnos rossz hírt kell közölnöm Kim Hee Chult baleset érte, kórházban van.
- Heechul! – kiáltott fel.
Leeteuk kezéből kiesett a telefon, érezte amint forogni kezd vele a világ. Még hallotta Eunhyuk hangját a távolból majd végleg elsötétült minden.
- Tudod előbb itt járt Leeteuk és beszélgettünk. Elmondta mennyire kiborultál a balesetem miatt és mennyire aggódtál miattam. És azt is mennyire sajnálod a történteket.
- Ez így van Hyukie nagyon sajnálom amit tettem és mindent megadnék, ha visszacsinálhatnám. – Donghae érezte amint könny szökik szemébe.
Eunhyuk kinyújtotta a kezét, Donghae megfogta és leült az ágy szélére.
- Próbáljuk meg megint, felejtsük el ami történt és kezdjünk tiszta lappal.
- Ó Hyukie, köszönöm, köszönöm.
Donghae átölte, mennyire hiányzott neki a fiú, a bőre illata, a selymes haja, az érintése. Soha többé nem akarja őt elengedni, soha többé nem fogja megbántani.
- Hyukie szeretlek – nézett a fiú szemébe majd lágyan megcsókolta.
- Én is szeretlek – mormolta miközben visszacsókolt.
Eunhyuk még valamit szeretett volna elintézni.
- Hae?
- Igen Hyukie?
- Megtennél nekem valamit? Szólnál Siwonnak?
- Persze.
Nemsokára megjelent az ajtóban Siwon.
- Szia Hyukie. Beszélni akarsz velem?
- Igen, gyere be.
Eunhyuk még sose látta ilyen félszegnek, gyámoltalannak Siwont.
- Siwon tudom, hogy megbántad amit tettél és nem szeretnék haragban lenni veled. Felejtsük el az egészet rendben?
- Rendben – mosolyodott el Siwon – köszönöm Hyukie.
- Barátok? – nyújtotta ki a kezét Siwon felé Eunhyuk.
- Barátok! – rázta meg Eunhyuk kezét.
Miután Siwon visszament a szobájába, Donghae visszajött Eunhyukhoz sok mindent kell bepótolniuk. Időközben Donghae beszélt Leeteukkel, elújságolta neki a jó hírt és megköszönte a segítségét.
Leeteuk ennek örömére elhatározta, hogy lepihen egy kicsit, elindult a szobája felé, de abban a pillanatban megszólalt a telefonja.
- Nagyszerű – mormogta.
A kijelzőn lévő szám ismeretlen volt.
- Halló?
- Park Jung Sooval beszélek?
- Igen.
- Joon Lee rendező vagyok. Sajnos rossz hírt kell közölnöm Kim Hee Chult baleset érte, kórházban van.
- Heechul! – kiáltott fel.
Leeteuk kezéből kiesett a telefon, érezte amint forogni kezd vele a világ. Még hallotta Eunhyuk hangját a távolból majd végleg elsötétült minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése