Donghae és Eunhyuk - Oppa, Oppa videó forgatása

Donghae és Eunhyuk - Oppa, Oppa videó forgatása

Reggel izgatottan kelt fel Eunhyuk. Ma végre eljött a nagy nap. Ma végre leforgatják Donghaeval az első közös videójukat. Ideges volt, a gyomra összeszűkült a szíve a torkában dobogott, még a reggeliből is csak a szokásos adagjának a felét sikerült legyűrnie. Donghae ellenben maga volt a megtestesült nyugalom... kívülről. Belülről ő is ugyanolyan izgatott volt mint a másik, de ezt a világ minden kincséért se árulta volna el neki.
- Na fiúk mi újság, hogy vagytok? – érdeklődött Leeteuk.
- Ideges vagyok Teukie – Eunhyuk olyan aggódó szemekkel nézett rá, hogy Leeteuk legszívesebben átkarolta volna és el kezdte volna vigasztalni, ehelyett azonban rámosolygott és megsimogatta a haját.
- Ne aggódj minden rendben lesz Hyukie. Túl vagy már rengeteg forgatáson.
- Igen tudom, de ez lesz az első alkalom, hogy csak mi ketten vagyunk Donghaeval. Szerinted tetszeni fog az elfeknek?
- Hyukie! Ez nem is kérdés! – nézett rá megrovó tekintettel.
Donghae a plafonra emelte a tekintet, mintha csak azt mondaná mit kell ennek ekkora feneket keríteni. Leeteuk elmosolyodott.
- Hát akkor sok sikert! Jó forgatást! – köszönt el tőlük. Mialatt elment mellettük odasúgta Donghaenak:
- Ne aggódj menni fog.
Donghae elmosolyodott. A fiú belé látott.
- Túl jól ismersz hyung, túl jól.

Miután megérkeztek a forgatás helyszínére megkapták a ruhákat, aztán kezelésbe vette őket a sminkes és a fodrász.
- Sziasztok fiúk – köszöntötte őket a rendező – na akkor először Donghae táncjelenetével kezdünk.
A fiú és a statiszták beálltak a helyükre.
- Felvétel indul! – adta ki a parancsot a rendező.
Eunhyuk oldalról figyelte őket. Majd csere következett és Eunhyuk táncfelvétele következett.
Aztán egy közös felvétel jött. Az első jelenetek még rendben is mentek, de az oppa-oppa résznél Eunhyuk nem bírt magával. Fél térdre vetette magát Donghae előtt, kitárta mindkét karját és mint egy hősszerelmes nézett fel rá miközben túlzottan gesztikulálva énekelte azt, hogy oppa-oppa. Erre Donghaeból kitört a nevetés, a felvételt meg persze le kellett állítani. Ez még jó párszor megismétlődött. A forgatás nagyon jó hangulatban zajlott.
- Rendben van akkor most öltözzetek át az autós jelenethez – utasította őket a rendező.
Amikor visszajöttek Donghae fejét csóválva nézett végig Eunhyukon.
- Biztos, hogy ebben a szerelésben akarsz forgatni?
- Most ezzel mi bajod van? A stylist is jóváhagyta.
- Gondolom azért mert addig rágtad a fülét amíg bele  nem ment. Különben meg úgy nézel ki benne mint egy gengszter.
- Nem is! És ha úgy is néznék ki neked mi közöd van hozzá?
- Hát talán csak annyi, hogy én is szerepelek ebben a videóban.
- És? Én se szólok bele, hogy te mit veszel fel.
- Mert én normálisan fel tudok öltözni!
- Na most van elegem! – azzal Eunhyuk öles léptekkel megindult kifelé a teremből.
- Várj már Hyukie! – kiabált utána Donghae, de a fiú nem reagált rá. Igencsak bele kellett húznia, hogy lépést tudjon vele tartani. Felsóhajtott és újra – immár sokadjára - elmorfondírozott azon, hogy miért kell nekik minden egyes alkalommal valamin összeveszniük. Imádták egymást. És mégis. Jó hát Hyukie hamar felkapta a vízet, ha nem úgy alakultak a dolgok ahogy ő szerette. És tény, hogy ő maga sem a megtestesült nyugalom... oké-oké imádta húzni Hyukiet. Elnevette magát. Hyukie olyan arckifejezéseket tudott felvenni egy-egy veszekedésük során, Donghaet inkább mulattatta a dolog semhogy sokáig tudjon haragudni a fiúra. Átalában neki kellett kiengesztelnie őt, mert ha Hyukie egyszer besértődött akkor nagyon sokáig tudta játszani a morcos kisfiút. Hozzá képest egy 10 éves, zöldfülű kezdő volt. Jó ez azért nem azt jelenti, hogy egy kétéves kiskölyök volt. Hyukie nagyon is tudott felelősségteljesen viselkedni. Mind a csapattal, mind a rajongókkal szemben. Mindig lehetett rá számítani és sose hagyta cserben a barátait. Csak volt neki néhány apró hülyesége. Na de kinek nincs. Biztos nekem is van. Csak még nem jöttem rá mi az. Megint elnevette magát. Na jó ebből most már elég! Donghae meggyorsította lépteit és Eunhyuk elé állva elvágta az útját.
- Hyukie ne csináld ezt, beszéljük meg!
- Mit? Hogy már megint az legyen amit te akarsz?
- Ne dumálj! Mindig az van amit te akarsz! – és erőteljesen megnyomta a te szócskát.
- Kapd be!
- Most nincs kedvem.
- Utállak!
- Szeretlek!
- Ahwww – azzal karjánál fogva arrébb lökte a fiút és megindult a kijárat felé.
- Gyere már vissza, ott a rendező, a statiszták,  a kellékesek és mindenki csak rád vár.
Eunhyuk lefékezett és megpördült.
- Nem érdekel! Bekaphatják mind – ordította mérgesen.
- Nem lesz az egy kicsit sok – Donghae arcán perverz mosoly jelent meg. És azok a szemek. Egy egész Káma Szútra könyvet tele lehetne írni azzal, amik azokban a szemekben tükröződtek. Eunhyuk utálta ezt az arckifejezését, utálta mert nem tudott neki ellenállni! És Donghae ezt pontosan tudta. Megindult a fiú felé. Eunhyuk próbált menekülni,de a lábai valahogy nem akartak engedelmeskedni. Donghae minnél közelebb ért annál diadalittasabbá vált a mosoly az arcán. Végül megérkezett a fiú elé.  Eunhyuk próbált minnél sértődöttebb képet vágni, csak azért se fogja megadni magát. De Donghae szemei már csillogtak a biztos győzelem tudatától. Adott egy puszit az arcára, majd mégegyet és mégegyet, aztán a nyakába csókolt, két kezével átkarolta és megcsókolta a kulcscsontját majd a vállát, végül belebújt a pólója alá. Érezte ahogy csókjai nyomán a másik egyre inkább felenged, az iménti morcos, feszült test egyre lazábbá és nyugodtabbá válik, míg végül teljesen meg nem adja magát. Donghae jobb kezét becsúsztatva a pólója alá elkezdte a hátát simogatni, bal kezével a hajába túrt és most a nyaka jobb oldalát kezdte el apró csókokkal borítani. Eunhyuk apró nyögésekkel adta tudtára, hogy nagyon is jó amit csinál. Donghae lehúzta róla a pólót, hogy a mellkasához is hozzáférjen. Apró csókokkal borította be itt is egyre lejjebb haladva, végül elért a csípőjéhez. Kigombolta a nadrágját,  és elkezdte lehúzni a cipzárat, de ekkor Eunhyuk odakapott.
- Várj!
- Mi az? – néz fel rá Donghae kérdő tekintettel.
- Megláthatnak.
- Na és?!
- De Hae, bárki elmehet erre mi van ha meglátnak.
- Nem érdekel! – és elkezdte lefejteni a fiú ujjait a cipzárról.
- De engem igen! Ne légy hülye, ha ez kitudódik nagy botrány lesz belőle.
Donghae nagyot sóhajtott. Felállt felvette a fiú pólóját a földről, megfogta a kezét majd elkezdte maga után húzni.
- Most meg hova megyünk?
- Oda ahol nem láthat meg senki.
Óvatosan elosontak a forgatási terem előtt, hallották amint a rendező érdeklődik, hogy egy ilyen besértődési akció mennyi ideig szokott tartani Eunhyuknál és van-e rá esély, hogy még ma folytassák a forgatást. Az arckifejezéséből ítélve nem sok jóval bíztathatták.
Kiértek egy folyosóra, ahol Donghae véletlenszerűen benyitott egy-egy ajtón. Végül az egyik ilyen ajtónál miután benézett azt mondta:
- Ez jó lesz.
Bement, behúzta maga után Eunhyukot majd becsukta az ajtót, aztán  ugyanabban a pillanatban ki is nyitotta. Nem ártana egy kapcsolót keresni mielőtt magukra csukja az ajtót, a helyiségnek ugyanis nem volt ablaka. Miután sikeresen világosságot teremtett, becsukta az ajtót. Mindketten körbenéztek. A helyiség nem volt túl nagy, talán 3X3 méter. Egyik sarokban felmosó rongyok meg vödrök sorakoztak, szembe velük egy polcon mindenféle tisztítószerek, másik oldalt pedig egy kis asztalka állt, amire Donghae ledobta a pólót.
- Valami kis raktárhelyiség lehet – jegyezte meg Eunhyuk
- Aha – mormolta Donghae miközben már újra a másik nyakát szívta. Nem bírt magával a vágytól, és ahogy egyre lejjebb haladt úgy csökkent Eunhyuk érzékelése is a külvilág iránt. Végül újra elért a nadrágjáig és  most már a másik sem akadályozta meg mikor lehúzta a cipzárt, majd a nadrágot és az alsónadrágot is. Először kezével kezdte el izgatni a férfiasságát, majd szájába vette és úgy kényeztette tovább. Egyre erősödő nyögései és neve hallatán Donghae még nagyobb iramba kezdett. Eunhyuk egyre ziháltabban vette a levegőt, két kezével a mögötte álló asztalba kapaszkodott. Még néhány másodperc és Eunhyuk nem várt magaslatokban találta magát.
A fiú megpihent pár másodpercig még lélegzése úgy ahogy visszaállt a normálisra, majd gyorsan felöltözött, aztán mindkét karjával átkarolta Donghaet.
- Most én jövök - mormogta a fülébe, de a fiú óvatosan eltolta.
- Nem, most a forgatás jön.
- Ne már! Most én akarlak kényeztetni – vágta be a durcát Eunhyuk.
- Na ne! – sóhajtott fel fájdalmas hangon Donghae – már megint kezdődik, megint ott vagyunk ahol az elején. Érezte, ahogy elhagyja minden ereje. Hogy is volt az a fontos helyzetekben való felelősségteljes viselkedés?
- Édes majd éjjel. Rendben? Éjjel annyit kényeztetsz amennyit csak akarsz.
Úgy érezte mintha egy kisgyereket nyugtatgatna,  nem a szerelmét.
- Na légyszi Hyukie menjünk, muszáj ma befejezni a forgatást – könyörgött a fiúnak.
- Jól van na – mormogta – de este azt csináljuk amit én akarok – Donghaehoz hasonló perverz mosoly ült ki az arcára.
- Túl sok mindent tanult el tőlem – jegyezte meg letörve magában Donghae.
Kimentek a raktárból vissza a terembe, de valahogy egyikük se volt túl jó hangulatban. Ez így nem fog menni – gondolkodott magában Donghae – ez egy vicces, jókedvű videó kéne, hogy legyen. Végignézett magán és Eunhyukon. Hát egyikük sem úgy nézett ki mint a móka és kacagás eleven szobra. Majd hirtelen ötlettől vezérelve Eunhyuk mögé lépett és elkezdte csikizni.
- Hé mit csinálsz? – nevetett a másik.
- Jó kedvre derítelek!
- Hé, hé elég! – fulladozott a nevetéstől Eunhyuk – na megállj! – azzal hátranyúlt és elkezdte teljes erővel Donghaet csikizni.
- Hé hagyd abba!
De addigra már Eunhyuk teljes akcióba lépett, támadta Donghaet ahol érte. A két fiú nevetése betöltötte az egész folyosót. Hirtelen támadt jókedvűk egy pillanatra megingott amikor két támadási akció között észrevették a tőlük egy méterre álló, lábával idegesen doboló rendezőt.
- Látom jól szórakoztok.
A két fiú bűnbánó arcot vágott, de belülről fojtogatta őket a nevetés.
- Na befelé!
- Igenis – pukedlizett egyet Eunhyuk majd gyorsan beiszkolt, miután a rendező egy teee felkiáltással megindult felé.
Elnézést – hajlongott széles mosollyal Donghae miközben ő is igyekezett befelé a terembe.
Bent egymásra nézve újra elnevette magát a két srác, majd próbáltak komoly arcot vágni és beültek az autóba.
- Felvétel indul! – vezényelte a rendező.
Persze Eunhyuk ült a kormánynál ki más.  A felét végigbóhockodta. Hol felállt vezetés imitálás közben és integetett nagyban kifelé a kocsiból, hol a műszerfalat vizslatta. De legalább lesz anyag a making of-hoz is. Végül megjelent Sungmin és Shindong is. Ők is szerepet kaptak a videóban. Elmentek átöltözni abba a ruhába amiben a videóban fognak majd szerepelni, illetve a sminkes és a fodrász őket is kezelésbe vette. Addig Donghaek is visszaöltöztek az arany és ezüst ruhájukba. Mikor a két srác meglátta Sungminékat kitört belőlük a nevetés. Shindong bevetett egy szexi csípőmozgást, amit Sungmin tetézett még jó párral ami a két fiúnál végleg kiverte a biztosítékot. Eunhyuk térdre ereszkedve, öklével a földet csapokodva röhögött, míg Donghae szó szerint a hasát fogta nevettében. Ilyen előzmények mellett képzelhetitek milyen volt a felvétel. Jó néhányszor újra kellett venni egy-egy jelenetet mert valamelyik fiú mindig elhülyéskedte, de az egész stáb jól szórakozott. A közös felvételek után Donghaeknak még egy-két jelenetet fel kellett venniük, így Sungminék hazaindultak. Végül hajnal egy lett mire teljesen készen lettek a forgatással.
- Mond csak Donghae szerinted tetszeni fog az elfeknek? – kérdezte aggódva Eunhyuk.
- Még szép Hyukie, hogy tetszeni fog! – nevetett Hae – hisz én is benne vagyok. Ez pedig garancia a sikerre.
- Hülye – nevetett Eunhyuk.
- De most komolyan, szerintem szeretni fogják.
- Az jó. Szeretném ha minden elf jókedvre derülne mikor megnézni a videónkat.
- Jó kedvre fog. Egy legalábbis biztosan.
- Ki? – kérdezte csodálkozva Eunhyuk.
- Hát én – mutat magára Donghae.
- Te? Te elf vagy?
- Igen, a te elfed.
- Akkor gyere elfem – azzal megfogta Donghae kezét és maga után húzta.
- Hova megyünk? – csodálkozott Donghae.
- Emlékszel mit ígértél? Hogy éjjel annyit kényeztethetlek amennyit akarlak. Megyek beváltom az ígéreted.
Donghae elmosolyodott.
- Nem is vágyom ennél jobban semmi másra.
A két fiú összenézett, Eunhyuk megállt és Donghae felé fordult, átkarolta és megcsókolta.
- Annyira szerencsés vagyok, hogy vagy nekem.
- Én is, hogy találkoztam veled Hyukie.
Donghae lágyan beletúrt a fiú hajába, nem csak a szerelme volt, ha nem a barátja és támasza is egyben. Amíg ő vele van addig nincs semmi baj.
- Min gondolkodtál el Hae?
- Semmin.
Eunhyuk durcás képet vágott.
- Azon, hogy mit fogsz művelni velem otthon – ült ki kaján vigyor Donghae arcára.
- Perverz.
- Te kérdezted – vágott vissza.
- Menjünk.
Donghae bólintott és kéz a kézben hagyták el az épületet.

SJ - Leeteuk,a leader-sama története

Megérkeztek a fotózásra. Először mindenkiről egyesével csináltak képeket. A többiek addig szanaszét tünedeztek. Leeteuk alig győzte összeszedni őket. Fáradt volt és kimerült.
- Kyuhyun a következő, de hol ez a fiú? – morfondírozott félhangosan - Sungmin – lépett oda a fiúhoz – nem láttad Kyuhyunt?
- Az előbb mintha a büfé felé mentek volna Siwonnal.
Leeteuk kiszáguldott a folyosóra a két fiú épp szembe jött vele, kezükben egy-egy nagy szendviccsel.
- Kyuhyun te jössz, igyekezz – ripakodott rá a fiúra.
- Igen, máris! Siwon fogd! – azzal a fiú kezébe nyomta a szendvicsét és már futott is a fotózás helyszínére.
Leeteuk nagyot sóhajtott. Kezd egyre stresszesebb lenni ez a meló.
- Lazíts hyung, lazíts – nevetett Siwon – most hátba is vergetnélek, ha nem lenne mindkét kezem tele – emelte őket a fiú felé.
Leeteuk elnyomott egy műmosolyt, de egyáltalán nem volt nyugodt.
Belépve a terembe mintha bolondok háza fogadta volna. Yesung táncbemutatót tartott, amihez Ryeowook és Sungmin is csatlakozott. Egyikük mobiljáról zene is szólt hozzá. Shindong a telefonján beszélt. Donghae meg Eunhyuk pedig szokás szerint ismét összekaptak valamin. Az egész terem zengett tőlük, a nevetésüktől, a kiabálásuktól. A fotós meg feléjük üvöltőtt, hogy fogják már be a szájukat, mert így képtelen koncentrálni, de nem úgy tűnt mintha közülük bárki is meghallotta volna. Mikor Leetuek elcsípett egy mondatfoszlányt miszerint Eunhyuknak elege van és most azonnal hazamegy azt hitte menten agyvérzést kap. Normális ez a fiú? Mi az, hogy hazamegy? Nem léphet csak úgy le! De Eunhyuk nagy hévvel megindult az ajtó felé.
- Eunhyuk – üvöltött utána, miközben igyekezett utolérni a srácot – hova mész?
- Haza – közölte haragos tekintettel a fiú.
- Nem mehetsz haza csak úgy!
- Dehogynem!
- Nem léphetsz le akárhányszor összekaptok Haeval!
- De már megint szívatott! Elegem van belőle!
- Nekem meg belőletek!
Eunhyuk dacos hallgatásba burkolózott.
- Tűnés vissza!
- Nem!
- Bazd meg Hyukie most azonnal visszamész! Megértetted? – üvöltötte Leetuek villámló tekintettel.
Eunhyuk megijedt. Nem attól hogy Leetuek ráüvöltött, ez  már máskor is előfordult, de még sosem látta ennyire mérgesnek a fiút.
- Máris megyek – mondta, azzal visszasomfordált a terembe.
Leeteuknek le kellett ülnie néhány perce, hogy visszanyerje az önuralmát. Mélyeket lélegzett és már csak azt várta mikor lesz vége ennek a fotózásnak, sőt nem is, ennek az egész napnak. Visszament ő is a terembe. A táncos produkció megbomlott mert most Yesungon volt a sor a fotózásnál. Shindong is letette már a telefont, Donghae meg Eunhyuk pedig a terem két végében ültek, fejüket dacosan mindketten az ellenkező irányba fordítva. Ezután a fotózás viszonylag normálisan zajlott tovább. A legutolsó Leeteuk volt. Beállt a helyére, fények, beállás minden rendben, de amikor a fotós belenézett a fényképezőgépbe ijedtében majdnem leejtette. Karikás szemek, fásult tekintet, színtelen arc, a smink ellenére is Leeteuk úgy nézett ki mint egy élőhalott.
- Mosolyogj – kérte a fotós hátha ez segít bármit is gondolta. De Leeteuk olyan műmosolyt villantott meg, amit egy három éve kisgyerek is kiszúr.
- Ez így nem fog menni – eresztette le a kamerát a fotós – Próbálj meg kicsit lazítani, legyél vidámabb.
- Vidámabb – gondolta Leeteuk - hát hogyne, fog ez menni, mostanság úgyis olyan jó napjaim vannak – jegyezte meg magában kissé ironikusan.
A többiek is felfigyeltek rá, hogy valami nem stimmel és mintha csak most vették volna észre, megjegyezték, hogy Leeteuk mennyire sápadt és kialvatlan. A fotós hiába próbálta mosolyra bírni, sehogy sem ment. A fiú kedvetlen volt és szomorú. Ezek a képek maximum ha vámpír sorozatos képeket akartak volna készíteni, ahhoz lettek volna jók.
Hyukie egyszer csak felállt és megindult Leeteuk felé, útközben hívott egy számot a mobilján és valakivel élénk beszélgetésbe kezdett, a fiúhoz érve odanyújtotta neki a telefont és csak ennyit mondott:
- Tessék!
Leetuk csodálkozó arccal vette el, majd bizonytalanul beleszólt:
- Hallo. 
- Hee! - Fél másodpercen belül Leeteuk csodálatosan változáson ment át, arca ragyogott, szemei csillogtak az örömtől. Fáradtságnak vagy szomorúságnak nyoma sem volt, a fiú egész lényéből sugárzott  a boldogság.
- Tudtam én mi kell neki – kuncogott magában Eunhyuk.
A fotós elkezdte fényképezni Leeteuket és közben azon gondolkodott, hogy tudná utólag levarázsolni a képekről a mobilt, de erre végülis aztán nem volt szükség. Heechul jótékony hatása még azután is tartott, hogy letették a telefont. Nemcsak a fotózás alatt, de a hazafelé úton, sőt egész este Leetuek csakúgy ragyogott a boldogságtól. Hiába a szerelem már csak ilyen.

- Jó ötlet volt felhívni Heechult – vetette oda félvállról Donghae már este, otthon, a szobájukban.
- Ugye? - húzta ki magát büszkén Eunhyuk.
- Egomajom.
- De a te majmocskád – bújt Eunhyuk Donghaehez megérezve, hogy a fiú békülni akar. Nyíltan sose adott volna egyikük se igazat a másiknak és egyikük se kért volna bocsánatot a másiktól, de általában valamelyikőjük mindig megtette egy idő után az első lépést. És mivel sokáig nem bírták egymás nélkül, ez általában hamar ment.
- Szeretlek te hülye – hajolt le hozzá Donghae és megcsókolta.
- Én is téged. 
Eunhyuk olyan ártatlan arccal nézett rá, hogy Donghae önkéntelenül is elnevette magát. Teljes szívéből szerette Eunhyukot és tudta, hogy ez fordítva is így van.

Másnap reggel a menedzser hívta Leeteuket. A következő nap interjút kell adniuk az egyik helyi újságnak, elmondta a teendőket és kérte, hogy készítse fel a fiúkat.
- Megbeszélés a nappaliban 10 perc múlva – kiabált körbe.
Ryeowook épp a konyhából jött ki és elhatározta benéz Sungminhoz, hátha a fiú nem hallotta meg Leeteuk felhívását. Amikor belépett a szobába elakadt a lélegzete. Sungmin nemrég zuhanyozhatott, mert haja még vizes tincsekben tapadt arcához, apró vízcseppek gördültek le izmos mellkasán. Farmernadrágon kívül más nem viselt és a látvány teljesen lenyűgözte a fiút.
- Wookie – mosolygott rá, amint meglátta.
- Én csak jöttem szólni, hogy Leeteuk üzeni 10 perce múlva megbeszélés a nappaliban, nem tudom hallottad-e? – mondta egészen önkívületi állapotban.
- Nem, még biztos a fürdőben lehettem akkor. Köszi, hogy szóltál. Minden rendben? – kérdezte, valahogy furcsának találta a fiút.
Ryeowook odament hozzá és körözni kezdett ujjával a másik mellkasán.
- És mi lenne ha késnék egy kicsit? – nézett fel rá, szemében buja vágy villant.
- Nekem nincs ellenemre – mormolta Sungmin és belecsókolt Ryeowook nyakába. A fiú apró nyögést hallatott, mire Sungmin felkapta és gyengéden az ágyra fektette. Föléhajolt és hosszan megcsókolta, majd lehúzta róla a pólót és elkezdte csókolgatni, előbb a nyakát, aztán a mellkasát, a hasát egészen amíg el nem érte férfiasságát. Először a kezével, aztán a szájával kényeztette. Ryeowook egyre sűrűsödő nyögései őt is izgalommal töltötték el. Látva a fiú kéjtől megfeszülő arcát, boldogsággal töltötte el, hogy ilyen örömet tud neki szerezni. Még most is alig tudta elhinni, hogy a fiú viszonozza az érzéseit és ugyanúgy szereti ahogy ő. Miután kielégítette Ryeowookot, átfordultak, hogy most a fiú kerüljön felülre. Lassan végigsimított Sungmin izmos mellkasán, egészen le a hasáig. Olyan gyönyörű volt, olyan tökéletes és csak az övé. Ryeowook nem tudta mivel érdemelte ki a sorstól ezt a kegyet, de nagyon hálás volt érte.
- Szeretlek – nézett bele Sungmin sötétbarna szemeibe.
- Én is téged – húzta le a fiú magához és lágyan megcsókolta.
Majd Ryeowook elkezdte csókolgatni, egyre lejjebb haladva, hogy ő is olyan magasságokba repítse el Sungmint ahova a fiú repítette az előbb őt.
Eközben Leeteuk már türelmetlenül várakozott a nappaliban, a két fiún kívül már mindenki ott volt.
Ezek meg hol lehetnek – morgolódott magában – Valaki szóljon már nekik!
A többiek zavartan néztek egymásra, hát Leeteuk tényleg nem vágja?!
- Szerintem mindjárt itt lesznek, adjunk még nekik pár percet – nyögte zavartan Donghae.
És valóban a két srác néhány perc múlva be is futott sűrűn elnézést kérve a késésért, de csillogó szemeik sok mindenről árulkodtak. Donghae perverz mosolyra húzta a száját, Eunhyuk megadóan a fejét rázta ennek láttán.
- Na akkor végre kezdhetjük – Leeteuk idegessége többeknek is szemet szúrt, nem értették mi történhetett a fiúval, nem szokott ilyen lenni – szóval azért kérettelek ide titeket mert reggel hívott a menedzser, hogy holnap interjút adunk az egyik helyi újságnak és szeretném elmondani a részleteket – azzal nekiállt elismételni a menedzsertől hallottakat.

Leetuek teljesen kimerült. Valakivel beszélnie kellene. Úgy gondolta átmegy Yesunghoz. A fiúval mindig meg tudta beszélni minden problémáját, talán most is tud tanácsot adni neki. Kopogtatott a fiú szobájának ajtaján.
- Szabad – hallatszott bentről.
- Yesung – nyitott be Leeteuk – beszélhetnénk egy percre.
- Ne haragudj, de most nem érek rá.
- Kérlek, nagyon fontos lenne! – Leeteuk szinte már könyörgött.
- Tényleg nagyon sajnálom Teuk, de Kibummal kirándulni megyünk. Majd máskor – azzal elhúzott a döbbent fiú mellett. Leeteuk fel sem tudta fogni, hogy Yesung csak így itthagyta.

Másnap délelőtt az interjúra készülődtek. Leeteuk remélte minden rendben megy majd. Már így is tiszta ideg volt.
- Hyung segíts megkötni a nyakkendőm – kérte Sungmin.
- Hyukie miért nem vagy még felöltözve 10 perc és indulunk.
- Máris Teuk, máris!
- Kyuhyun mi az a rózsaszín ing rajtad?
- Hát a fehérrel történt egy kis baleset.
- Menj és kérj egyet Haetől.
- Na indulhatunk végre? – türelmetlenkedett Leeteuk – el fogunk késni.
- Igen – harsogták a többiek.
- Egy pillanat – futott vissza Siwon a szobájába – a mobilom – mutatta mikor visszért – majdnem itt hagytam.
- Nagy veszteség lett volna – mormogta Kyuhyun.
- Hé te! – legyintett felé játékosan Siwon.
- Jó akkor mindenkinek megvan mindene ugye? Akkor indulás! – adta ki a parancsot Leeteuk.
Az interjú szerencsére nagyobb zökkenő nélkül, rendben lezajlott.  Miután hazaértek  a fiúk beültek a nappaliba filmet nézni, de Leeteuk túl fáradtnak érezte magát. Lefeküdt pihenni, de nem segített, úgy érezte ki kell szellőztetnie egy kicsit a fejét.

Kezdett sötétedni és Leeteuk még mindig nem volt sehol. A többiek kezdtek aggódni. A fiú már jó ideje elment, azóta nem volt semmi hír felőle. Donghae megpróbálta elérni őt, de nem vette fel a telefont. Vajon hol lehet? Egyre idegesebbek lettek. A telefonja kicsöngött, de nem vette fel. Megpróbálta Yesung is felhívni, de neki se vette fel, pedig eddig a fiú bármikor hívta Leeteuk mindig válaszolt neki.
- Biztos, hogy valami baja történt – Ryeowook szeme könnybe lábadt. Sungmin átkarolta úgy csitítgatta a fiút.
- Ez csak egyféleképpen deríthetjük ki – vette elő Eunhyuk a mobilját – tudjuk ki az akinek tuti, hogy felveszi bármi is van. Azzal tárcsázni kezdte Heechult.
- Hallo. Heechul? Van egy kis gondunk. – azzal Eunhyuk vázolta a helyzetet.
- Mi az hogy már több órája elment és senki se tudja hol van? – hallatszott ki a telefonból Heechul ideges hangja.
- Nem mondta meg hova megy, és mondom hiába hívja bármelyikünk, nem veszi fel a telefont.
- Hyukie, mit műveltetek vele?
- Mi semmit – válaszolt halk hangon a fiú – Hee megtennéd, hogy felhívod? Neked biztosan felveszi.
- Máris hívom! – azzal Heechul lecsapta a telefont.
Mindenki síri csendben várt és közben magában azon fohászkodott, hogy Leeteuk felvegye Heechulnak a telefont, mert ha nem, az rosszat jelent, nagyon rosszat. Percek teltek el idegtépő várakozásban bár a fiúknak inkább óráknak tűntek, mikor végre megcsörrent Eunhyuk mobilja.
- Hee elérted? – kérdezte izgatottan.
- Igen minden rendben van, jól van.
- Hála az égnek! – sóhajtott megkönnyebbülten Eunhyuk. Erre a többiek is fellélegeztek - És mond Hae hol volt? Miért nem vette fel a telefont.
-  Mert idő kellett neki, hogy kiszellőztesse a fejét. Mert már nem bírta tovább, kimerült.
- Hát mostanság tényleg kicsit fáradtabbnak tűnt.
- Kicsit? – Heechul azt hitte rosszul hall – Eunhyuk hangosítsd csak ki a telefont, hogy a többiek is hallják! Mondjátok, ti tisztában vagytok vele, hogy Teuk mit meg nem tesz értetek? Tudjátok egyáltalán mi egy leader feladata? És Teuk nem csak egy sima leader. Bármikor, bármi bajotok volt mindig fordulhattatok hozzá és ő mindig meghallgatott és segített nektek. És ti? Mikor kérdeztétek meg, hogy van? Mikor kérdeztétek meg, hogy segíthettek-e neki valamiben? Ne csodálkozzatok hát ha kimerült. Egy ekkora csapatot összetartani hihetetlen nehéz. De neki sikerült. És ti ahelyett, hogy segítenétek neki, egyre csak újabb akadályokat gördítetek az útjába. Nem vagytok már gyerekek! Nőjetek fel végre és viselkedjetek felnőttek módjára!
- Igazad van Heechul. Olyan természetesnek vettem, hogy mindig itt van és segít – szólalt meg Siwon.
- Én meg mindig zaklattam a hisztijeimmel és az állandó féltékenykedésemmel – vallotta be bűnbánó arccal Eunyhuk.
- Én se voltam jobb nálad – sütötte le a szemét Donghae.
- Mostanában csakis magunkkal voltunk elfoglalva – szégyellte el magát Ryeowook.
- Teukkal pedig nem törödtünk – pirult el Sungmin.
- Nem kérdeztük meg, egyszer se hogy van – ismerte el szégyenkezve Shindong.
- Én se figyeltem rá amióta itt vagyok –  vallotta be Kibum.
- Én meg amikor beszélni akart velem egyszereűen elhajtottam – sírta el magát Yesung.
- Én is sok gondot okoztam neki az állandó beszólásaimmal – ismerte be Kyuhyun.
Mindannyian elszégyelték magukat.
- Jól van fiúk nem kell ennyire letörni – enyhült meg Heechul is hallva a többiek szomorú hangját – figyeljetek egy kicsit jobban oda rá a jövőben meg egymásra is.
- Igyekezni fogunk - válaszolták kórusban.
- És most hol van Teuk – kérdezte Ryeowook.
- Úton hazafelé, nemsokára megérkezik. Nekem viszont most vissza kell mennem forgatni. A rendező mindjárt kinyír.
- Rendben Hee és köszönjük – hálálkodott Eunhyuk a többiek nevében is.
- Vigyázzatok magatokra! Sziasztok!
-Te is Hee! Szia! – köszönt el mindenki tőle egyszerre.
- Hát akkor nincs más hátra mint megvárni Teukot – összegezte a dolgot Eunhyuk.
De ez nem is volt olyan egyszerű, nem tudták semmivel se lefoglalni magukat, az idő pedig csigalassúsággal vánszorgott. Mikor végre nyílt a bejárati ajtó egy emberként vetették elé magukat. Leetuek alig bírt belépni, máris mindenki a nyakába vetette magát.
- Annyira sajnáljuk Teuk!
- Olyan önzőek voltunk!
- Annyira örülünk, hogy nincs semmi bajod!
- Úgy aggódtunk!
- Szeretünk Teuk!
Árasztották el a fiúk Leetueket, aki megszólalni sem tudott a meghatotságtól.
- Mire ez a nagy változás? – kérdezte mosolyogva miközben apró könnycseppek folytak végig az arcán.
- Heechul jól letermetett minket – szólalt meg Eunhyuk.
- De teljesen igaza volt! – tette hozzá Sungmin.
- Nem figyeltünk oda rád. Sajnáljuk. – Ryeowook hangja megbicsaklott az utolsó szónál.
- De ezen változtatunk – jelentette ki Siwon.
- Bele se gondoltunk mennyi munkával jár leadernek lenni, de ezentúl segíteni fogunk téged – mosolygott Donghae. Az egyetértés jeleként mindenki bólintott.
Leeteuk elmosolyodott.
- Hát nem nekem van a legjobb csapatom?
- Deeee – kiabálta mindenki egyszerre, majd nevetésben törtek ki.
- Most viszont ha nem haragszotok megyek lefekszem. Nagyon elfáradtam.
- Persze menj csak, pihend ki magad – helyeselt Sungmin.
Ahogy elment Yesung mellett az rámosolygott, de ő nem viszonozta a mosolyt. A fiú arcára csalódottság ült ki. Talán csak fáradt - gondolta, de mégis rosszul érezte magát.
Leeteuk ledőlt az ágyra, nem vágyott semmi másra csak egy jó, kiadós alvásra, amikor kopogtattak az ajtaján.
- Szabad.
- Ne haragudj hogy zavarlak – szabadkozott a szobába belépő Kibum – de valamit el kell mondanom neked és nem várhat. Lehet, hogy ezért Yesung örökre meg fog utálni, de látom, hogy borzasztóan zavarja ahogy az előbb viselkedtél vele és tudnod kell, hogy miért volt olyan hűvős veled a múltkor.
És Kibum nekikezdett, mire a történt végére ért Leeteuk szemeiből csak úgy záporoztak a könnyek.
- Szóval csak próbálta magát távol tartani tőled az érzései miatt azért volna a múltkor veled olyan elutasító – fejezte be Kibum.
Most azonnal beszélnem kell vele, Leeteuk felpattant az ágyról és futott Yesung szobájába.
- Yesung – tépte fel az ajtót kopogtatás nélkül. A fiú már az ágyában feküdt, felkapcsolta a kislámpát, hogy megnézze ki az éjjeli jövevény.
- Teuk! Valami baj van? – pattant ki hirtelen az ágyából.
- Nem, minden rendben. De mond miért nem mondtad el nekem?
- Mit? – de abban a pillanatban megjelent Kibum az ajtóban, zavartan a fiúra nézett és Yesung mindent megértett – Elmondtad neki? – támadt rá a fiúra.
- Én sajnálom. Én csak...
- Te mit csak? – dühös volt és szégyellte magát.
- Yesung kérlek ne haragudj Kibumra, jól tette, hogy elmondta. Most már értem miért viselkedtél velem úgy ahogy. Sajnálom, hogy az előbb utálatos voltam veled. Nem szeretnélek elveszíteni, te vagy a legjobb barátom!
- Teuk! Én se szeretnélek elveszíteni, de ...
- Tudom még időre van szükséged. Megértem.
- Köszönöm.
- És ne haragudj, hogy csak így rád rontottam az éjszaka közepén.
- Ugyan már, semmiség! – nevetett Yesung.
- És ne haragudj Kibumra – fenyegette meg játékosan az ujjával Yesungot – Jó éjt!
- Nem fogok. Jó éjt Teuk.
Miután a fiú kiment Yesung Kibum felé fordult.
- Ne haragudj, hogy az előbb úgy rádkiabáltam.
- Ugyan semmi baj, megértem, hogy kiakadtál, láttam, hogy bántott Teuk viselkedése, én csak segíteni akartam – pirult el.
- Tudom. És nagyon hálás vagyok. Az én hülyeségem miatt majdnem elveszítettem a legjobb barátomat. De te szerencsére itt voltál és segítettél – mosolygott a fiúra.
- Megmondtam Yesung nem? Soha többé nem hagyom, hogy szomorú legyél.
Yesung arca ragyogott a boldogságtól. Most végre úgy érezte, hogy le tudja zárni a Leeteuk iránti érzéseit és helyett adhat Kibum érzéseinek.
- Kibum.
- Igen?
- Szeretlek.
Kibum megdermedt a szó hallatán, tényleg jól hallotta, Yesung az mondta, hogy szereti. Ez lehetetlen, csak álmodta, biztosan rosszul hallotta. Csak nézte a fiút és egyetlen szót sem tudott kinyögni.
- Szeretlek Kibum, hallod szeretlek – mosolygott rá Yesung.
- Én is szeretlek – préselte ki magából Kibum könnybe lábadt szemekkel a szavakat.
Yesung hozzáhajolt és lágyan megcsókolta. És minden eddigi fájdalom, kín és reménytelenség abban a pillanatban szertefoszlott és Kibum nem érzett mást csak végtelen boldogságot.

Másnap reggel Leeteuk miután felébredt sutyorgásra lett figyelmes az ajtaja előtt. Felébredt, Sungmin, Hyukie gyertek csípett el apró hangfoszlányokat. Majd kinyílt az ajtó és az egész SuJu betódult a szobába.
- Jó reggelt hyung – köszöntötték.
- Jó reggelt nektek is – lepődött meg Leeteuk.
- Csináltunk neked reggelit – nyújtotta oda egy tálcán Eunhyuk – jobban mondva én csináltam a reggelit, Sungmin a teát.
- Oké álljunk meg egy perce – nevetett Leeteuk – azt tudom, hogy Sungmin remek teát készít, de te mióta tudsz főzni Hyukie?
- Hát ma óta – húzta ki magát büszkén.
Leeteuk nagyot nyelt.
- Aha.
- Gyerünk kóstold meg.
Eunhyuk várakozásteli arccal nézett rá. Néha nagyon nehéz egy leader sorsa mosolygott magában, majd összeszedte minden erejét és megkóstolta a reggelit.
- Hmm, Hyukie ez nagyon finom!
- Tényleg – Eunhyuk arca ragyogott a boldogságtól.
- A végén még kiderül, hogy egy szakács veszett el benned. Akkor ezentúl te fogsz főzni a fiúknak helyettem.
- Neeee! – tiltakozott mindenki egyszerre. Majd mindenkiből kitört a nevetés.
Leeteuk végignézett a sok vidám arcon. Néha nagyon nehéz és néha elképeszetően fárasztó, de soha semmiért nem adnám őket oda mosolyodott el magában.

Donghae és Kyuhyun avagy a maknae megrontása

A fiúk a nappaliba siettek. Vajon mit akarhat a menedzserük amit miatt ilyen sürgősen össze kell gyűlniük. Ahogy beléptek a szobába egy magas, barna hajú, barna szemű, fiatal fiúra lettek figyelmesek. Ott állt a szoba közepén a menedzser mellett. 

- Fiúk – kezdett neki a menedzser miután mindenki elhelyezkedett – hadd mutassam be nektek a 13. Super Junior tagot. A neve Kyuhyun.

- Még egy tag? - csodálkozott Sungmin.

- Igen. 

- Üdvözlünk a Super Juniorban!

- Ő Leeteuk a vezető – mutatta be a menedzser Kyuhyunnak az imént megszólalt fiút. 

- Örülök, hogy megismerhetlek titeket. – üdvözölte Kyuhyun a többieket. 

- Kyuhyun nagyon tehetséges táncos és énekes. Kérlek fogadjátok szeretettel. 

Kyuhyun elpirult a menedzser szavainak hallatán.

- Fogadunk másban is nagy tehetség a srác! – súgta oda Donghae Eunyhyuknak.

- Hae! – nevetett Eunhyuk – hogy nekem minidig azon jár az eszed. 

- Min is? – vágott ártatlan képet Donghae.

- Nem kell a színjáték Hae. De jelzem ő csapattag és elég fiatalnak tűnik. 

- Annál jobb. Majd én bevezetem a SuJu rejtelmeibe. 

- Te csak ne vezesd sehova. 

De már késő volt. Az új srác felkeltette Donghae érdeklődését. 

- Leeteuk rád bíznám Kyuhyunt kérlek mutasd be a többieknek és magyarázd el neki, hogy mennek itt a dolgok – kérte a menedzser. 

- Persze, minden rendben lesz. Gyere Kyuhyun először is megmutatom a szobádat. 

- Ez az én szobám – mutatta rá Leeteuk az övére mikor elmentek mellette – ha bármi gondod van nyugodtan jöhetsz hozzám bármikor. 

- Köszönöm. 

Végül megérkeztek Kyuhyun szobájához, ami Yesungé mellett volt. 

- Nyugodtan pakolj ki és rendezkedj be. Nemsokára vacsorázunk. Utána pedig bemutatok neked mindenkit. 

Heechul és Ryeowook behozták a bőröndjeit, majd magára hagyták. Kyuhyun körbenézett és nagyot sóhajtott. A szoba szépen volt berendezve. Kissé bizonytalan volt. 13 új társ. Képes lesz ezzel megbirkózni? Csak remélni tudta, hogy igen, hogy be tud illeszkedni és a többiek is elfogják őt fogadni. Gondolataiból halk kopogás zökkentette ki.

- Szabad. 

- Szia – dugta be a fejét egy barna hajú srác az ajtón – Donghae vagyok. 

- Szia Donghae, gyere be. 

- Köszi. És hogy tetszik neked itt minálunk? – érdeklődött.

- Hát amennyit eddig láttam az tetszik – válaszolta Kyuhyun félénken. 

- Ennek örülök – mosolyodott el Donghae. 

Közelebb lépett a fiúhoz. 

- Fiatalnak tűnsz. Hány éves vagy?

- 18. 

Végigsimított a fiú arcán.

- Te vagy köztünk a legfiatalabb. 

- Té...tényleg?

Kyuhyun zavarban volt. 

- Aha – lépett még közelebb hozzá Donghae. 

Jobb kezével átkarolta Kyuhyun derekát. 

- És mond csak Kyuhyun miben vagy jó?

- É-Én?

- Igen te – nézett egyenesen a fiú szemeibe. 

- Tá-táncban, énekben meg színészetben. 

- Hmm. Táncolsz nekem?

- Hogy...hogy itt és most? 

- Miért ne! Látni akarom milyen vagy. Elvégre SuJu tag leszel. 

Donghae elengedte Kyuhyun derekát és leült az ágyra. A fiú fülig vörösödve állt a szoba közepén. Donghae most komolyan azt várja tőle, hogy itt és most táncoljon neki. Donghae várakozó tekintetét a fiúra szegezte. 

- Majd talán inkább máskor, majd ha a többi tag is jelen lesz. 

- Ugyan már Kyuhyun nem kell ilyen félénknek lenned – nevetett Donghae.

Felállt és a srác mögé lépett. 

- Enged el magad – mondta miközben elkezdte masszírozni a vállait. 

Kyuhyunnak el kellett ismernie magában, hogy Donghae értette a dolgát. Érezte amint a fiú becsúsztatja kezeit a pólója alá és úgy masszírozza tovább. 

- Na milyen? 

- Nagyon jól csinálod. 

Kyuhyun egyre inkább ellazult. Donghae kezei egyre lejjebb vándoroltak miközben tovább masszírozta őt. Végül elől becsúsztatta a nadrágjába. Kyuhyun megremegett. 

- Nyugi – suttogta a fülébe Donghae, majd belecsókolt a nyakába. Közben kezével izgatni kezdte a férfiasságát. Kyuhyun apró nyögéseket hallatott, fejét kissé hátrahajtotta, miközben Donghae csókokkal borította be a nyakát. Mikor már érezte, hogy kellőképp felizgatta, maga felé fordította a srácot, levette róla a pólót és az ágyhoz vezette. Kyuhyun elfeküdt az ágyon, Donghae pedig ráült. Lehajolt és megcsókolta a fiút. Először lágyan, majd egyre szenvedélyesebben. Aztán elkezdett egyre lejjebb haladni, először a nyakát csókolta, majd a mellkasát, a hasát, közben kezével elkezdte izgatni a férfiasságát. Mikor elért az ágyékához a csókolgatásban, szájába vette Kyuhyun férfiasságát és úgy kényeztette tovább. Egyre erősödő nyögései és neve hallatán Donghae még inkább izgalomba jött. Kyuhyun egyre ziháltabban vette a levegőt, két kezével a lepedőt markolta, csípőjét kissé megemelte. Mindez új volt számára, de Donghae olyan magasságokba vitte el, ahol még nem járt. Még egy nyögés és Kyuhyun elért a mennyekbe. Kifulladva vette a levegőt, de sosem érzett boldogság áradt szét a testében. Donghae elégedetten nézte a fiút. Odahajolt hozzá és megcsókolta.

- Megtörtént a beavatásod – súgta a fülébe.

- Te mindenkit...? – kerekedett ki Kyuhyun szeme.

- Nem, csak téged maknae – mosolygott a fiúra.

Donghae elindult kifelé, de az ajtóból még visszaszólt:

- Üdv a SuJuban. 

Kyuhyun ott feküdt az ágyban még mindig kábultan az előbb lezajlott események hatása alatt. 

Donghae többé nem közelített felé ilyen szándékkal, de Kyuhyun azóta sem tudott teljesen kikerülni Donghae hatása alól.

SJ - Yesung és Kibum története

- Én is örülök, hogy látlak titeket fiúk – nevetett -  hát vége lett a promóciós túrnénak és azt gondoltam hazajövök megnézem, hogy vagytok, már olyan rég láttuk egymást.
- Üdv újra itthon! – szaladt oda hozzá Ryeowook, majd hatalmas ölelésben részesítette.
- Kösz Wookie. Na és miről maradtam le?
- Hmm hát először is én meg Sungmin – pirult el – aztán meg Teuk és Hee.
- Óóó hát tényleg jó sok mindent kihagytam – nevetett, majd Eunhyukhoz lépett – és te hogy vagy?
- Már teljesen jól vagyok, újra a régi – mosolygott amaz vidáman.
- Ne haragudj, hogy nem tudtalak meglátogatni – vágott Kibum bűnbánó arcot.
- Á semmi gond, nem a te hibád. Ez az első szóló albumod, nem lehet csak úgy megszakítani a promóciós túrnét. Viszont köszi a plüssmajmot nagyon örültem neki.
- Hát ennek meg én örülök.
- Ja, nagyon imádja – morogta Donghae – vele is alszik.
- Jééé, Haenak vetélytársa akadt – húzta az agyát Kyuhyun.
- Nagyon vicces! – grimaszolt egyet Donghae.
- De hát ha egyszer olyan cuki – tett rá egy lapáttal Eunhyuk is.
- Tutod mit ezentúl minden éjszakát vele tölthetsz én meg visszaköltözöm a szobámban – sértődött be Donghae.
- Jól van na – engesztelte Eunhyuk – te sokkal cukibb vagy.
De Donghaet láthatóan nem hatotta meg a dolog.
- Ugyan már Hae ne csináld – csókolt bele a nyakába. Donghae beleremegett az érintésébe, amit Eunhyuk is észrevett, tudta most már nyert ügye van.
- Oké gyerekek menjetek szobára – közölte hűvösen Siwon.
- Csak féltékeny vagy! –vágott vissza Donghae. Egy pillanatra megfagyott a levegő. Kibum is megérezte, hogy valami nem stimmel, de fogalma sem volt mi lehet az.
- Na ki jön ma velem bulizni ? – nézett körbe a társaságon, hogy oldja egy kicsit a hangulatot.
- Ééén – jelentkezett rögtön Kyuhyun.
- Álmodban Kyu, álmodban – nézett rá szúrós szemekkel Leeteuk.
- Utállak!
- Szíved joga.
Kyuhyun durcás képpel állt az ajtó mellett, utálta, hogy ő a legkisebb és egy csomó mindent nem engednek meg neki, ami a többieknek szabad. Pedig már 24 éves volt, már nem volt kisgyerek, Leeteuk mégis sokszor aként kezelte.
- Én viszont elmegyek veled Kibum, jól jönne már egy kis lazítás.
- Akkor ezt megbeszéltük Siwon, este kicsapunk a hámból !
- Már alig várom!
- Azért csak óvatosan fiúk rendben?
- Igenis appa – válaszolták kórusban.
Este 8 körül játhatott az idő, amikor Sungmin kiment a konyhába, hogy készítsen egy kis teát magának és Ryeowooknak. Ahogy elhaladt a fürdő mellett orrát rettenetes bűz csapta meg.
- Ez meg mi? – morogta az orra alatt.
Shindong dugta ki az orrát a konyhából.
- Csak Siwon parfümje – nevetett.
- Ezzel inkább taszítani fogja a csajokat, mint vonzani – kuncogott Sungmin.
Eközben két szobával arréb Kibum épp Yesungot fűzte.
- Ugyan már Yesung jót fog tenni neked egy kis kikapcsolódás. Olyan savanyú képet vágtál amikor jöttem. Gyere velünk, lazíts egy kicsit!
- Nincs kedvem!
- Na, ugyan már! Légysziiii. Mikor voltunk utoljára együtt valahol? Gyerünk Yesung minnél többen vagyunk annál jobb a buli – ragadta meg Yesung karját és elkezdte felfelé húzni a székről.
- Jól van – jól van - adta meg magát Yesung – veletek megyek.
- Igeeeeen! – öklelt a levegőbe Kibum.
- De akkor most tűnés kifelé míg átöltözöm!
- Igenis! Már itt se vagyok!
Fél órával később menetkészen álltak, de Yesung egyáltalán nem volt benne biztos, hogy ez jó ötlet volt. A másik két fiú teljesen fel volt pörögve és neki fogalma se volt mit fog ott csinálni egyedül. Egyáltalán hova mennek – futott át az agyán. Taxival mentek, hogy tudjanak inni, bár Yesung felajánlotta, hogy majd ő vezet, lévén, hogy úgyse iszik, de Kibum hallani se akart róla. Nem sokkal később megérkeztek egy luxusklubhoz. Belül minden csillogott villogott. A pincérnők mind elsőosztályú, szexi öltözékben voltak. A dj a legújabb zenéket keverte, a terem tömve volt fiatalokkal. Feljebb volt még egy emelet, több, kisebb, zárt teremmel. Siwon és Kibum egyenesen a pult felé vették az irányt, Yesung igyekezett nem lemaradni mögöttük.
- Három whiskeyt jéggel – adta le a rendelést Kibum. Majd miután megkapta az italokat, az egyiket Siwon a másikat Yesung kezébe nyomta.
- Egy húzásra! – emelte magasba poharát. Yesung egy kicsit hezitált, nem szokott alkoholt inni, de végül lehúzta ő is.
- Még egy kört – szólt oda Kibum a pultosnak.
A két fiú ezt is egy hajtásra lehúzta.
- Na gyerünk Yesung hajtsd le! – unszolta Kibum.
- Á nekem egy pohárral is elég volt .
- Enged el magad buli vaaaan!  - azzal Siwon megindult a táncparkett felé.
Yesung egyik-lábáról a másikra állt , kezdte rosszul érezni magát, ez itt nem az ő közege. Kibum látta, hogy Yesung nem igazán érzi jól magát.
- Hé, gyere utánam – azzal megindult keresztül a tömegen. Yesung kapkodta a lábait nehogy lemaradjon. Ha itt egyszer szem elől veszti a fiút a büdös életben többet meg nem találja az hétszentség. Kibum megindult felfelé majd benyitott az egyik kisterembe. A teremben egy kanapé volt fekete bőrborítással előtte üvegasztalka.
- Kibéreltem egy termet nekünk, itt nyugodtan lepihenhetsz ha gondolod.
- Köszi Kibum – azzal letelepedett a kanapéra.
- Akkor én mentem, majd jövök.
Yesung még követte szemével amint lement a lépcsőkön és elkezdett táncolni majd pár perc múlva eltűnt a tömegben.  Unatkozott, fogalma sem volt mit keres itt. Egyáltalán miért hagyta, hogy Kibum rábeszélje erre. Jobb lesz ha hazamegy. Körbenézett, tollat és papírt keresett, hogy üzenet hagyjon, de semmit nem talált. Elővette telefonját, majd ír egy sms-t, Kibum előbb-utóbb csak megnézni a mobilját. Épp elkezdett pötyögni amikor kinyílt az ajtó és Kibum lépett be rajta.
- Hát te?
- Á nem tudtam lent szórakozni tudván, hogy te itt unatkozol fent.
- Bocsánat.
- Jaj dehogy Yesung nem a te hibád - ránézett a fiúra – mond minden rendben van veled?
- Persze.
- Biztos? Nem szoktál te ennyire lehangolt lenni.
- Tényleg jól vagyok, csak kissé fáradt.
- Hát igen mostanság elég sűrű napjaitok voltak.
- Hát te se panaszkodhatsz.
- Nem ám! Bár nálatok nagyobb volt az izgalom – nevetett – Sungmin és Wookie meg Teuk és Hee, hát erre azért nem számítottam.
- Hát ja.
- Yesung mi a baj? Látom, hogy valami nem stimmel. Nekem nyugodtan elmondhatod.
Yesung zavarba jött. Vajon tényleg elmondhatja Kibumnak? Még soha nem beszélt erről senkinek. És már úgyis mindegy, mit ér vele, ha elmondja bárkinek. El kell, hogy felejtse!
- Már nem számít Kibum, lényegtelen.
- De nem az. Ne haragudj, nem akarok erőszakoskodni. Ha nem akarod nem kell elmondanod. De látom rajtad, hogy valami nyomja a szíved, még ha azt is mondod lényegtelen, akkor is még mindig bánt.
- Szeretem Teukot – bukott ki egyszerre Yesungból.
Kibum meghökkent, valahogy nem erre a válaszra számított. De most már értett mindent, milyen nehéz lehetett Yesungnak végignézni ahogy Leuteuk és Heechul összejönnek.
- Sajnálom Yesung.
- Nem kell Kibum. A lényeg, hogy boldog, nekem ennyi bőven elég.
A fiú szomorú mosolyától Kibum szíve egészen elfacsarodott, őszintén megsajnálta.
- Gyere Yesung menjünk haza. 
- Rendben.
- Csak előbb még össze kell szednünk Siwont. Ami attól tartok nem lesz egyszerű dolog.
20 percnyi keresgélés után meg is találták, enyhén ittas állapotban két hölgy társaságában mulatta az időt és esze ágába se volt még hazamenni. Kibumnak végül sikerült meggyőznie, hogy menjen velük.
Kibum aznap éjszaka sokáig forgolódott mire el tudott aludni, Yesungon járt az esze.
- Látom jó telt az éjszaka – nevetett Donghae másnap a konyhába betántorgó Siwon láttán.
- Ne is mond szörnyen fáj a fejem. Közben igyekezett leküzdeni a ajtófélfa és a konyhaasztal közötti kis távolságot. Végül szerencsésen lehuppant az egyik székre.
- Tudod, hogy szól a mondás aki éjjel legény az legyen nappal is.
- Viccess Donghae, nagyon viccess. Áuuu!
- Tessék – tolt elé egy pohár teát – ezt idd meg, segíteni fog.
- Kösz.
Donghae elkezdett kotorászni az egyik szekrényben, majd végül elővett egy levél fájdalomcsillapítot.
- Ebből vegyél be egyet – nyújtotta oda a fiúnak.
- Kösz Hae, jót fog tenni – elmosolyodott – de állati jó volt a buli.
- Ennek örülök – nevetett Donghae.
- Kibum egy szuper klubba vitt minket, nem is tudtam, hogy ilyen jó helyeket ismer, ezt feltétlenül meg kell ismételnünk.
- Jó-jó csak előbb ezt pihend ki – mondta miközben két csésze teát egy tálcára tett és óvatosan egyensúlyozva kiment a konyhából.
Délután a fiúk kényelmesen elheveredtek  a nappaliban. Kyuhyun kerített valami akciófilmet és azt nézték. A film közepénél járhattak már amikor megszólalt Leeteuk telefonja.
- Bocsánat – kért elnézést és sietve kiment a nappaliból. Pár perccel később mosolygó arccal jött vissza.
- Hee hívott? – kérdezte Wookie.
- Aham.
- Mindjárt sejtettem – nyomott el egy huncut mosolyt.
- Teuk ti hogy is jötettek össze Heeval – csapott le a lehetőségre Kibum, hogy végre a teljes történetet megtudhatja.
- Hééé ha dumálni támadt kedvetek menjetek ki, mi itt filmet akarunk nézni! – szólt hátra Donghae.
A két fiú gyorsan elhagyta a terepet és kint a konyhában folytatták tovább a beszélgetést. Az elkövetkező fél óra rendesen sokkolta Kibumot. Tudva Yesung érzéseit teljesen elképedt a hallottakon. Minden tisztelete a fiúé volt. Vajon ő meg tudná ezt  tenni a szerelméért? Feláldozni a saját boldogságát a másikért?
Aznap éjjel bárhogy is próbált nem tudott elaludni, egyre csak Yesungon járt az esze. Szerette volna valamivel felvidítani a srácot, de lövése sem volt, hogy mivel tudná. Két óra forgolódás után feladta minden további alvással kapcsolatos reményét, felkelt, bekapcsolta a laptopját és elkezdett szörfözni a neten.
- Színház, mozi, kiállítás valami csak van – gondolta ahova el tudná vinni Yesungot. Mígnem végül megpillantott valami érdekes dolgot. Vasútmodell kiállítás az 1800-as évektől napjainkig hirdette a link.
- Ez lesz az -  kattintott Kibum a linkre, amennyire emlékezett Yesung régen rajongott a vonatokért, biztosan tetszene neki egy ilyen kiállítás.  A múzeum ahol ki voltak állítva a vasútamodellek szerencsére nem is volt tőlük nagyon messze. El is határozta, hogy holnap elviszi ide Yesungot. Kikapcsolta a laptopját és lefeküdt. Ki kell, hogy pihenje magát holnapra vagyis már mára. Most, hogy megnyugodott perceken alatt mély álomba merült.
Másnap miután felkelt első útja rögtön Yesung szobájába vezetett.
- Yesung – nyitott be a szobába. A fiú épp a pólóját vette fel.
- Igen? – fordult meg. Kibum nem tudta nem észrevenni szépen kidolgozott hasizmát, egy pillanatra el is feledkezett a mondanivalójáról, de aztán magához tért.
- Szeretnélek ma elvinni valahova – közölte mosolyogva.
- Hova?
- Az meglepetés. Legalábbis remélem, hogy tetszeni fog.
- Rendben. Még reggelizem, aztán indulhatunk is.
- Oké akkor ehetünk együtt is, még én se reggeliztem.
Miután végeztek az evéssel, elindultak Kibum autójával. Fél óra múlva meg is érkeztek a múzeum elé.  Yesung először egy kissé furcsállotta a dolgot, mióta jár Kibum múzeumba, de aztán ki tudja, végülis nem ismerte teljes egészében a fiút.
- Tudod – mondta miközben befelé mentek – emlékszem régen nagyon szeretted a vonatokat.
- Igen, nagyon imádtam őket, illetve még most is imádom – nevetett Yesung.
- Szóval tegnap találtam a neten, hogy itt van egy vonatmodell kiállítás és gondoltam elhozlak ide.
Yesung nem hitt a szemének. Jól látja, Kibum tényleg zavarban van? Az a fiú aki soha semmitől nem jött zavarba most itt áll előtte elpirulva akár egy iskolásfiú.
- Kösz ez kedves tőled.
Kibum vett két jegyet aztán bementek a terembe. Hatalmas volt. Több terepasztal is volt benne a legkülönfélébb vonatokkal a világ minden tájáról. Kibumot nem nagyon érdekelték a vonatok, őszintén szólva csak annyit tudott róluk, hogy járművek amik elvisznek A pontból B pontba és szerencsés esetben jó gyorsak. De Yesungot láthatóan lenyűgözte a látvány.  Majd meglátott egy mozdonyt és odaszaladt.
- Tudtad – fordult Kibum felé – hogy az első sikeres gőzmozdony 1804- ben épült és 16 km-t tett meg?
- Nem, erről nem tudtam – vágott kissé zavart fejet Kibum.
- És azt, hogy az első modern gőzmozdony 1829-ben épült és a Stephenson Rocket nevet viselte és 42 km/óra sebbességgel száguldott?
- Ezt se – ha ezt előre tudja Kibum az éjszaka hátralevő részét nem alvással hanem a vonatok történelmének tanulmányozásával töltötte volna – Yesung én nem tudok semmit se a vonatokról.
- Nem baj – nevetett fel – nem is kell. Elmondjam?
- Persze – Kibum a fiú lelkes arca láttán nem is tudott volna mást válaszolni.
Az elkövetkező két órában végigmentek minden terepasztalon és Yesung lelkesen magyarázott mindegyik vasútmodellról. Kibum először azt hitte, hogy unatkozni fog és csak gépiesen bólogatott, de Yesung hihetetlen érdekesen tudott mesélni és Kibum egyre kíváncsibb lett. Ugyanakkor lenyűgözte, hogy a fiú mennyi mindent tud, nem csak az ázsiai, hanem az amerikai és európai vonatokról is. Ráadásul úgy tűnt Yesung teljesen felszabadult, mosolygott, vidám volt, nyoma se volt bánatnak. Olyan volt mint régen, ahogy Kibum emlékezett rá.
Miután végeztek jókedvűen indultak haza, de Yesung még ragaszkodott, hogy álljanak meg kedvenc cukrászdájuknál, ami két utcányira volt a SuJu háztól, szeretette volna köszönetképpen meghívni Kibumot egy fagyira.
Alighogy hazaértek Siwon rögtön letámadta Kibumot.
- Hol voltatok ennyi ideig?
- Miért? Mi van?
- Buli van ma este nem? Azt mondtad ma este megint kirúgunk kicsit a hámból?
Siwon úgy nevetett mint a vadalma.
- Nem is tudom, nekem ma valahogy nincs nagy kedvem.
- Ugyan már gyere!
- Na jó! – adta meg magát végül Kibum.
- Yesung te is jössz? – kérdezte őt is Siwon.
- Nem kösz nekem bőven elég volt a múltkori is – fintorgott – de nektek jó szórakozást.
A két fiú nekiállt készülődni. Siwon kérésére megint ugyanabba a klubba mentek és amint megérkeztek rögtön belevetették magukat a buliba, de ezúttal Kibum nem érezte igazán jól magát.
Amint felismerték őket hirtelenjében egy halom csaj vette őket körbe és Siwon ki is használta az alkalmat és legalább 3 lánnyal táncolt egyszerre. Normális esetben Kibum is így tett volna, sőt nem is olyan régen pontosan ezt is tette. A promóciós túrnét úgy ahogy volt végigbulizta. De most nem tudta igazán elengedni magát. Egyre csak Yesungra gondolt. Jobban szeretett volna inkább most otthon lenni vele. Remélte, hogy a srác még mindig jókedvű és nem esett újra letargiába. Elcsodálkozott magán, ő akinek mindig saját maga volt a legfontosabb most valaki más iránt aggódott. Nem arról volt szó, hogy nem szerette volna a többieket vagy nem segítene nekik, ha bajba kerülnének, de sosem helyezett senkit maga elé, egészen mostanáig. Visszagondolt Yesung örömteli arcára és megállapította, hogy ez nem is olyan rossz dolog. Talán többet kéne ilyet csinálnia.
Érezte, hogy ebből az estéből nem lesz semmi, úgy döntött inkább hazamegy. Megkereste Siwont, de neki esze ágában se volt még hazamenni.
- Hisz még csak most jöttünk – volt a válasz – különben is hova siessek. Miután Kibum meggyőzödött, hogy van Siwonnál elég pénz taxira, elindult haza. Otthon be akart még nézni Yesunghoz, de a szobájában már sötét volt, nyilván lefeküdt aludni, így Kibum is ezt tette.
Másnap a tagok hatalmas csattanásra ébredtek. Leeteuk vágta ki a bejárati ajtót.
- Siwon – ordította, amint belépett – Siwon hol vagy?
Leeteuk egyenesen a fiú szobája felé vette az irányt. Kivágta az ajtót.
- Siwon ébresztő!
A fiú nyögött egyet és fejére húzta a paplant.
- Azonnal kelj fel! – rántotta le róla  a paplant Leeteuk.
- Neked meg mi bajod van? – kérdezte félálomban. Szőrnyen zúgott a feje a másnaposágtól .
- Ez! – vágott le egy magazint az ágyra – ez az én bajom!
A magazin címlapján ott virított Siwon bárgyú mosollyal, enyhén illuminált állapotban, két nő társaságában. A franc se tudja, hogy az újságírok, hogy csinálták, hogy már a másnap reggeli újság címlapján rajta volt, de Leetuek láthatóan tajtékzott a dühtől.
- Lehet kissé elvetettem tegnap a súlykot.
- Kissé? – Leeteuk örjöngőtt – szerinted mit fog szólni a menedzserünk ha ezt meglátja. Tudod mekkora cirkusz lesz ebből? És szerinted kin fogják számon kérni? Hát rajtam. Miért nem tudsz egy kicsit felelősségteljesebben viselkedni mond?
- Nem akartam semmi mást, csak egy kicsit szórakozni! – Siwon is kezdett mérges lenni.
- Tudom - Leeteuk hangja hirtelen halkká és nyugodttá vált – kérlek legközelebb legyél óvatosabb - azzal kivonult a szobából.
Siwon visszahanyatlott az ágyra. Jól kezdődik ez a nap is, és még ez a szőrnyű fejfájás is.
Yesung aznap hosszú idő után először jókedvűen ébredt. Nagyon jól érezte magát előző nap Kibummal. Örült, hogy a fiú épp most jött vissza.
- Kibum – most ő ment át a fiúhoz – mi lenne ha ma én vinnélek el valahova? Persze csak , ha nem vagy túl fáradt hozzá.
- Korán hazajöttem tegnap, úgyhogy ki tudtam pihenni magam. És hova megyünk?
- Az meglepetés – nevetett Yesung.
Bekaptak néhány falatot reggelire és indultak is. Kibum kocsijával mentek ismét, Yesung navigálta a fiút mikor merre menjenek. Jó 20 percnyi autóút után egy kis tisztáshoz értek. Innen gyalog mentek tovább, a tisztáson egy kis patak folyt át. A patakon pedig egy aprócska fahíd vezetett át.
- Szeretek ide járni, olyan csöndes és nyugodt. Itt zavartalanul tudok gondolkodni
- Nagyon szép hely valóban – nézett körbe Kibum.
Leültek a patak partjára a fűbe.
- Látod milyen hülye vagyok, kellett volna hoznom néhány szenvidcset.
- Dehogy vagy az Yesung, majd elmegyünk és veszünk, ha szeretnél.
Yesung rámosolygott a fiúra. Milyen gyönyörű a mosolya, hogy én ez eddig miért nem vettem észre – csodálkozott Kibum – és azok a gyönyörű barna szemek.
Yesung lefeküdt a fűre, szemét behunyta.
- Az ilyen napokat szeretem a legjobban, amikor ragyog rád a nap és a szellő lágyan végigjárja az egész tested.
Kibum úgy érezte ebben a pillanatban az ő testét valami egészen más járja át. Minimum egy hurrikán, de lágy szellő semmiképp. Legszívesebben lehajolt volna, hogy megcsókolja a fiút. De nem merte. Mi van ha Yesung rosszul reagál rá és ez a csodálatos pillanat szertefoszlik. Ezért inkább oldalra feküdt, könyökét feje alá támasztatta és csak nézte Yesungot. Közben azt próbálta megfejteni mi is történik vele, mert őszintén szólva ő maga sem értette.
Majd egy órát feküdtek így a fűben mikor Yesung kinyitotta a szemét és megkérdezte Kibumot, hogy nem-e éhes. Így elmentek egy közeli kajáldába és ettek valamit. Aztán elindultak haza. Kibum jót nevetett mikor Yesung halálosan komoly arccal megeskette, hogy senkinek nem mondja el a titkos helyüket.
- Helyük – mormolta maga elé Kibum mikor már a szobájában volt. Volt valami közös, ami összekötötte Yesunggal, ami csak a kettőjüké volt senki másé. És ez örömmel töltötte el. Kereste a boldogságot és a szerelmet mindenhol, de ez egész végig itt volt az orra előtt. Mert most már kezdett egyre biztosabb lenni benne, hogy amit érez az szerelem. Beleszeretett Yesungba. De a fiú valószínű még mindig Leeteuket szereti, ez a gondolat szomorúsággal töltötte el. Vajon az ő szerelme is ugyanolyan halálraítélt mint Yesungé?
Aznap este még valaki nem volt jó passzban. Leeteuk ajtaján halkan kopogtattak.
- Tessék! Szabad.
- Szia Teuk. Bejöhetek?
- Persze Siwon. Mi újság? – mosolygott rá barátságosan Leeteuk.
- Csak szerettem volna bocsánatot kérni a viselkedésemért. Sajnálom amiért bajt okoztam, meg neked kellemetlenséget.
- Nincs semi baj Siwon. Én is sajnálom, hogy úgy kiborultam. Megértem, hogy szórakozni akartok meg lazítani. Néha már nekem is elegem van az egészből, ebből a rengeteg szabályból, de muszáj odafigyelünk.
- Tudom és többet nem fog előfordulni.
- Rendben.
- A menedzser nagyon kivolt?
- Hát elég rendesen kiakadt, gondolhatod. Ott virítottál a címlapon. De néhány nap és lenyugszik ő is meg mindenki elfelejti ez az egészet. De most talán jó volna, hogy egy ideig nem mennél sehova, mármint a hivatalos megjelenéseken kívül.
- Én is azt hiszem. Hát akkor nem is zavarlak tovább. Jó éjszakát.
- Jó éjt Siwon.
Másnap reggel Kibum összefutott a konyhában Yesunggal.
- Jó reggelt – üdvözölte őt a fiú mosolyogva.
- Jó reggelt
- Hogy aludtál?
- Jól köszi. És te?
- Én is. Kibum szeretném mégegyszer megköszönni, hogy tegnap eljöttél velem.
- Ugyan már Yesung én vagyok hálás amiért megmutattad  a kedvenc helyed.
Kibum elkezdett játszani a kezében lévő kiskanállal. Végül elhatározta magát.
- Yesung beszélhetnénk?
- Persze.
- De nem itt és nem most. Este átmehetnék hozzád?
- Aha. De Kibum ugye nincs baj? Kezdesz megijeszteni.
- Nem nincs, csak mondani szeretnék valamit.
- Rendben.
Kibum otthagyta a félig megevett szenvidcsét és bevonult a szobájába, még ebédelni se jött ki. Remélte, hogy jól fog elsülni a terve és tényleg nem lesz semmi baj.
Eljött az este. Kibum vett egy mély levegőt megfogta a gitárját és átment Yesunghoz.
- Gyere be! – szólt ki Yesung mikor kopogtattak az ajtaján.
- Szia – Kibum szemmel láthatóan zavarban volt.
- Szia – üdvözölte őt mosolyogva Yesung. Majd pillantása Kibum gitárjára esett. Azt meg vajon minek hozta magával csodálkozott, de nemsokára úgyis kiderül.
- Yesung szeretnék neked valamit mondani. Ülj le ide kérlek –azzal megpaskolta az ágyat, ő pedig leült elé a földre – úgy gondoltam a legjobb, ha dalban mondom el.
És Kibum elkezdett gitározni. Egyszerű, mégis gyönyörű gitárzene járta át az egész szobát, majd Kibum bársonyos hangja töltötte be a teret.
Kerestem valamit, de magam se tudom
Űztem a boldogságot, de nem találtam sehol
Kerestem mindenfelé és nem vettem észre
Itt van előttem, most is őt nézem
Mosolya, tekintete megígéz
Ó bárcsak egyszer megérinthetném
Te vagy nekem a nap, a hold, a csillagok
Tiéd a szívem, az életem neked adom.
Kívánom ajkaid, csókodat, testedet
Megőrjít a vágy, hogy enyém lehess
Ha megnyitnád felém szívedet
Mindig vigyáznék rád, megvédenélek
Nem engedném senkinek, hogy bántson
Előbb halnék meg, semhogy neked bárki ártson
Nincs egyebem mit neked adhatnék csupán szívem
És cserébe csak egy csepp reményt kérek, ez minden.
Yesung szeméből hangtalanul folyni kezdtek a könnyek amint tudatosult benne, hogy ez a dal róla szól, neki szól. És ahogy Kibum énekelte, annyira gyönyörű volt. Annyira akarta szeretni a fiút.
Mikor Kibum befejezte percekig egyikük se szólalt meg. Yesung a könnyeit nyeldeste, Kibum pedig félt Yesung válaszától, félt, hogy akár örökre elveszítheti a fiút.
- Kibum ez gyönyörű volt – préselte ki magából a szavakat Yesung majd újra sírni kezdett.
Kibum odaült mellé az ágyra és átkarolta.
- Kibum én... – kezdett neki Yesung, de elcsuklott a hangja.
- Yesung  - Kibum gyengéden eltolta magától és ujjaival letörölte a fiú könnyeit az arcáról - én belédszerettem. Én magam se értem, hogy történt. Mármint olyan hirtelen és gyorsan történtek a dolgok és össze vagyok zavarodva. De egyet biztosan tudok azt, hogy szeretlek.
Kibum tekintete annyi érzelemmel, annyi szeretettel volt tele, hogy Yesung könnyei újra eleredtek.
- Kibum
- Várj! – szakította félbe Kibum – kérlek had mondjam végig – tudom, hogy te még Teukot szereted, de azt akarom, hogy tud, várni fogok rád. Akármeddig is kell, várni fogok, és tudom, hogy egy napon majd te is belémszeretsz.
Az utolsó szavaknál Kibum könnyei is kicsordultak. Most Yesung törölte le az ő könnyeit. Ez volt az első alkalom, hogy megérintette és Kibum egész testét átjárta a boldogság. Még sosem érzett ilyet.
- Sajnálom, most még nem megy. De annyira szeretnélek szeretni!
- Semmi baj. Mondtam, hogy várok. Bármeddig várok rád Yesung.
- Kibum – Yesung odabújt a fiú mellkasához. Pontosan tudta mit érez a fiú és, hogy ez mennyire nehéz. Csodálta a bátorságáért, annak ellenére, hogy tudta, hogy ő Teukot szereti elé állt és elmondta az érzéseit. De egy valami most más volt. Yesung érezte a fiú szeretét és bármit megadott volna, hogy viszonozni tudja. Szeretni akarta ő is, de még időre volt szüksége.
- Szeretni foglak én is, tudom – hangja halk volt, lágy, ugyanakkor mégis határozott.
- Tudom, és én kivárom.

SJ - Leeteuk és Heechul története

- Teuk! Teuk hallasz engem?
Leeteuk kinyitva szemét Eunhyuk aggódó arcával találta szemben magát.
- Teuk, hála az égnek, magadhoz tértél – futott át a megkönnyebülés hulláma kedves arcán.
- Mi...mi történt? – kérdezte miközben próbált felülni.
- Elájultál valószínű. Haeval csak annyit hallottunk, hogy Heechul aztán már csak azt láttuk, hogy összeesel.
- Heechul! – hirtelen bevillant minden, a telefon, a rendező, az hogy Hecchult baleset érte.
- Ne aggódj, nincs nagy baj – hallott egy hangot a háta mögül – szerencsére mikor kiértünk a rendező még vadul hallózott a telefonba, úgyhogy meg tudtam tőle kérdezni mi is történt pontosan. Heechult baleset érte, de nem súlyos, egyenlőre kivizsgáláson van.
- Akkor jó – nyugodott meg kissé Leeteuk – de...de le akarok menni hozzá. Látni akarom a saját szememmel, hogy jól van.
- Tudtam én, hogy jól teszem, ha elkérem a kórház nevét és címét – mosolyodott el cinkosan Donghae.
- Rendben van, akkor indulhatunk is!
- Ööö Teuk van itt két apró dolog. Az egyik, hogy este 11 van és talán nem éppen ez a legjobb időpont, hogy nekivágjunk egy ilyen útnak, a másik meg, hogy egyikünk se tud vezetni.
- Hupsz erre nem is gondoltam. De – villanyozódott fel hirtelen – Yesungnak van jogsija.
Azzal már indult is Yesung szobájába.
- Teuk, lehet Yesung már alszik – szólt utána, de a fiú meg se hallotta. Donghae a fejét csóválta.
- Miért Hae – nézett rá kérdően Eunhyuk – te Teuk helyében nem akarnál minél előbb látni?
- Hyukie ne is mondj ilyeneket! – rezzent össze Donghae, még élénken élt emlékezetében Eunhyuk nem rég történt balesete. Néha éjjelente rémálmaiban maga előtt látta a sápadt, vérben fekvő, mozdulatlan fiút. Ilyenkor teljesen leizzadva, remegve tért magához és csak akkor nyugodott meg kissé mikor látta a mellette békésen szuszogó fiút.
- Reggel felhívom a menedzsert – közölte majd megindult Eunhyuk szobája felé.
- Hae – suttogta maga elé – téged láthatóan sokkal jobban megviselt a baleset mint engem. Majd követte a szobába a fiút.
Leeteuk halkan kopogtatott.
- Yesung alszol már? – nyitotta ki résnyire az ajtót.
- Gyere csak nyugodtan.
- Ne haragudj nem akartalak felébreszteni.
- Semmi gond, még nem aludtam.
- Lehetne egy kérésem Yesung.
- Persze, amit csak szeretnél.
- Heechult baleset érte. Nem súlyos – tette hozzá gyorsan látva Yesung egyre növekvő félelmét – de szeretnék lemenni megnézni, hogy tényleg minden rendben van-e. És neked van jogsid levinnél ha megkérlek.
- Persze Teuk, ez csak természetes.
- Köszönöm Yesung és még egyszer elnézést a késői zavarásért.
- Ugyan semmi baj. És Teuk...ne aggódj Heechult erős fából faragták, nem lesz semmi baj.
Leeteuk bólintott és kiment a szobából, ideje volt, hogy ő is nyúgovóra térjen, holnap hosszú út elé néznek.
Másnap reggel Donghae lebeszélt a menedzserrel mindent telefonon. Először nem igazán rajongott az ötletért, az újságírók már így is kivonultak a kórházhoz és őt is állandóan zaklatták, ha most még három SuJu tag is megjelenik...de végül Donghaenak sikerült meggyőznie, hogy minden rendben lesz majd óvatosak lesznek és itt is mindenki aggódik érte, főleg azok után ami Eunhyukkal történt. Ez utóbbi végül hatott a menedzsernél és megengedte, hogy hárman lemenjenek. Gyorsan szólt Leeteuknek és Yesungnak, hogy zöld utat kaptak, bedobtak néhány ruhát a hátizsákjukban, gyorsan bekaptak néhány falatot és már indultak is. Leeteuk hátra ült, Donghae meg az anyós ülésre. Az útat szótlanul tették meg. Donghae néha megkérdezte, hogy merre járnak és Yesung néha megérdeklődte Leeteuktól, hogy minden rendben van-e, de ennyi. Donghae pontosan tudta, hogy mit érez Leeteuk, és tudta, hogy most semmiféle vigasztalás vagy nyugtatgatás nem segít, amíg a saját szemével nem látja, hogy Heechul jól van. Mert érezte ez már több mint egyszerű aggódás egy csapattag iránt, de nem akarta firtatni a dolgot, ha akarja Teuk majd úgyis elmondja nekik.
Háromórányi autóút után meg is érkeztek. Megálltak a kórház parkolójában, de rögtön feltűnt nekik a tömérdek újságíró akik nem messze a bejárattól várakoztak.
- Hát itt nem lesz egyszerű bejutni – morfondírozott Donghae.
A bejárat előtt ebben a pillanatban fékezett le egy mentőautó.
- Azt hiszem van egy ötletem, várjatok itt, mindjárt jövök – azzal Yesung már ki is csusszant az autóból és elindult a mentőautó felé. Óvatosan hátulról közelítette meg, közben állandóan oldalra tekingetett, figyelte, hogy az újságírók meg ne lássák. Eltűnt, majd néhány perc múlva újra felbukkant a mentőautó mellett, visszajött a kocsihoz, kinyitotta az ajtót és gyorsan vázolta a helyzetet.
- Beszéltem az egyik mentőssel és elmagyaráztam a problémánkat, nagyon megértő volt és azt mondta, hogy nem szabályos ugyan, de bevisz minket.
- Hogyan? – érdeklődött Donghae
- Egyszerűen – mosolyodott el Yesung –hordágyon mintha betegék lennénk.
- Te egy zseni vagy! – dícsérte Leeteuk.
- Ugyan már – pirult el Yesung – na induljunk!
Mindhárman sikeresen eljutottak a mentőautóhoz. Szép sorjában bevitte őket a két mentős a kórház aulájába, az újságírók semmit nem vettek belőle észre. Mire Yesung is bejutott addigra Leeteuk már meg is érdeklődte, hogy Heechul melyik kórterembe fekszik.
Csendben és feltűnés mentesen elosontak a kórteremig, majd Leeteuk benyitott az ajtón.
Heechul arca egyből felderült amint megpillantotta és még szélesebb mosolyra húzodott, amikor meglátta a többieket is.
- Leeteuk, Yesung Donghae, de örülök, hogy látlak titeket! De mondjátok csak mit kerestek ti itt?
- Hát volt itt valaki aki nagyon nem bírt magával – mosolygott huncutul Donghae.
Leeteuk nyakig pirult.
- Csak tudni szerettem volna, hogy biztos jól vagy-e – mondta félénken.
- Hát a körülményekhez képest igen, néhány zúzódás és egy kibicsaklott boka az eredmény.
- Szegénykém – lépett oda hozzá Leeteuk, szemei könnybe lábadtak.
- Á nem olyan vészes, inkább az a baj, hogy most miattam állni fog a forgatás legalább egy hónapig - De hát nincs mit tenni, amíg nem gyógyulok meg teljesen addig nem tudjuk folytatni.
- És mikor engednek ki a kórházból? – érdeklődött Donghae
- Ha minden jól megy holnapután már mehetek is.
- Rendben akkor addig itt maradunk – jelentette ki határozottan Leeteuk.
- Hogy mi? Teuk a menedzser kinyír minket.
- Akkor ti menjetek vissza, én maradok. Bár Yesung is kellene a kocsival együtt.
- Na bezzeg vonatozni nem akar – nevetett Donghae.
- Dehogyis amiatt, hanem azért mert Heechul hazajön velünk!
Donghae valamit mondani akart, de Leeteuk elszánt arca láttán inkább magában tartotta.
- Megyek hívom a menedzsert - mondta megadóan és közben kezdte magában felsorakoztatni az érveket amiket a menedzsernek fog majd mondani a meggyőzése érdekében.
- Én meg megyek és intézek valami szállást-  ajánlotta fel Yesung.
A két fiú végre kettesben maradt. Csönd telepedett a szobára egyik sem tudta mit mondjon. Végül Heechul törte meg a csendet.
- Hiányoztál.
- Te is nekem – Leeteuk ismét nyakig pirult – amikor meghallottam mi történt nagyon megijedtem.
- Ne félts te engem, stramm legény vagyok én! – nevetett.
- Igen, Yesung is ezt mondta.
- Tényleg, hogy jutottatok be? Amikor tegnap a rendező bejött hozzám, majdnem kórházi ápolásban kellett részesíteni mire bejutott, szegény ma már csak telefonom mert érdeklődni.
- Yesung ötlete volt – azzal Leeteuk elmondta az egész mentős-hordágyas sztorit.
- Ravasz, nagyon ravasz.
Ekkor Donghae lépett be az ajtón.
- Beszéltem a menedzserrel. Kisebb halláskárosodást szenvedtem úgy üvöltött a telefonba és valószínűleg gondolatban ízekre szedett, de végül megengedte, hogy itt maradjunk és holnapután hazavigyük Heechult, de a végén kérve kért, hogy csak ne keltsünk feltűnést.
- Hála az égnek – sóhajtott fel megkönnyebbülten Leeteuk.
- Van szállásunk – dugta be a fejét az ajtón Yesung.
- Akkor minden elintézve.
- Viszont lassan indulunk kéne, valahogy még ki kell jutnunk.
- Vigyázz magadra Heechul – szorította meg a fiú kezét Leeteuk.
- Jobbulást! – búcsúzott a másik két fiú is.
- Köszönöm srácok még egyszer, hogy eljötettek, máris sokkal jobban érzem magam.
- Holnap találkozunk – integetett még Leeteuk, majd becsukta maga mögött az ajtót.
A kimenetel ugyanúgy történt mint a bejövetel. Yesung szerencsésen megtalálta a két mentőst aki segített nekik, és azt is megtudakolta, hogy holnap is bent lesznek, el is kérte az egyik telefonszámát.
Elmentek a közei szállásukra amit Yesung foglalt le a kórházból. Mire nem jó az internet. Megvacsoráztak lent az étteremben, beszélgettek még néhány szót aztán mindenki ment aludni, hosszú és kimerítő volt ez a nap. Donghae lefekvés előtt még gyorsan felhívta Eunhyukot, hogy megérdeklődje otthon minden rendben van-e és ő is jól van-e. Mindkettőre határozott igen volt a válasz.
Másnap reggel Donghae még csak a másik oldalára fordult, mikor erőteljesen kopogtattak az ajtaján.
Kimászott az ágyból, elvonszolta magát az ajtóig, majd kinyitotta, hogy megnézze ki az, aki hajnalok hajnalán zargatja őt.
- Leeteuk a jó ég áldjon meg, miért nem alszol még?
- Donghae de hisz már 8 óra hasadra süt a nap.
- Hagyjál békén, menj és feküdj le, ilyenkor még úgyse engednek be a kórházba.
- De nem tudok aludni.
- Akkor fuss néhány kört a ház körül – azzal becsapta az ajtót és visszamászott az ágyba.
Leeteuk gondolkodott, hogy bepróbálkozik Yesungnál is, de aztán meggondolta magát, nem akarta őt is esetlegesen felverni épp a legszebb álmából. Kiment sétált egy kicsit, aztán visszament a szobájába, próbálta lefoglalni magát, de sehogy se sikerült. Végre két órával később már Donghae is úgy gondolta, hogy emberi idő van és hajlandó volt felkelni. Yesunggal együtt megreggeliztek aztán elindultak a kórházba. Amikor odaértek Yesung hívta a két mentőst akik ismét becsempészték őket.
Az egész délutánt a kórházban töltötték. Leeteuk végig Heechul ágyánál ült, beszélgettek, nevetgéltek, egyszóval jól érezték magukat. A másik két srácról szinte teljesen elfeledkeztek.
Donghaenak feltűnt Yesung milyen szótlan és mintha kissé szomorú is lenne.
- Yesung jól vagy? Minden rendben?
- Igen Hae minden okés, csak kissé fáradt vagyok, nem tudtam valami jól aludni az éjjel.
Donghae nem volt benne biztos, hogy ez volt a valódi ok, de nem akarta tovább firtatni. Késő délután benézett az orvos, aki megvizsgálta még egyszer Heechult majd közölte, hogy másnap reggel megírják a zárójelentést és a fiú mehet haza. Ennek a hírnek mindannyian nagyon örültek.
Másnap reggel a fiúk összepakolva megjelentek, de most csak Leeteuk ment be, a szokásos módszerrel és Heechult is így hozták ki, hogy feltűnés mentesen leléphessenek. Mint kiderült az egyik mentős lánya nagy SuJu rajongó volt, Kyuhyun volt a kedvence, úgyhogy Leeteuk elkérte a mentős címét és megígérte, hogy küld egy cd-t a lányának Kyuhyun személyes üzenetével. Majd végre elindultak haza. Leeteuk beült hátra Heechullel. A hazafelé jobb hangulatban telt, végig beszélték az egész utat. Heechul mesélt a forgatásról, a fiúk meg az otthon történtekről. Leeteuk időről-időre megkérdezte a fiút, hogy jól van-e, nem-e fáj valamije. Heechul mosolyogva fogadta Leeteuk aggódását és biztosította, hogy jól van. Három órányi autóút után meg is érkeztek. Leeteuk és Donghae elkezdték befelé támogatni Heechult, de Siwon egyszer csak ott termett, mosolyogva üdvözölte őt, majd felkapta és egészen az ágyáig vitte. Mindenki üdvözölte, majd Leetuek megkérte őket, hogy hagyják magára egy kicsit, had pihenjen.
- Hae – ugrott valaki a fiú nyakába.
- Hiányoztál Hyukie – fordult meg és hosszan megcsókolta a fiút.
- Te is nekem.
- Jól vagy?
- Igen, és ne kérdezd már állandóan. Teljesen rendbe jöttem. Az éjszakai Hae terápiák sokat segítettek, bár ugye az utóbbi napokban nem kaptam kezeléseket – panaszkodott játékosan, miközben ujjával körözni kezdett Donghae mellkasán.
- Oh hát akkor ezt sűrgösen pótolnunk kell – nevetett fel.
- Bizony ám!
Eunhyuk olyan átható tekintettel nézett rá, érezte nem fog tudni várni azzal a kezeléssel éjszakáig, kézen fogta a fiút és már vitte is a szobájába.
Leeteuk közben a konyhában sürgölődött, teát készített Heechulnak. Mikor készen lett vele, kitöltött két csészével és bevitte a fiúnak.
- Tessék hoztam egy kis teát.
- Köszönöm.
- Jól érzed magad? Kérsz valamit?
- Nyugi Teuk megvan mindenem köszönöm. Inkább gyere ide –nyújtotta feléje a kezét.
Leetuek odaült az ágy szélére.
- Hiányoztál. Ha ezt tudom előbb kibicsakoltatom a lábam.
- Ne mondj ilyet Hee.
- Oké-oké – nevette el magát.
Kicsit előrébb csúszott, lágyan végigsimított Leeteuk arcán, aki enyhén megremegett a másik érintésére, majd két kezébe fogta az arcát és lágyan megcsókolta.
- Annyira vágytam rá, azóta, hogy először megcsókoltalak.
- És most rengeteg időd lesz rá – mormolta miközben aprób csókokkal borította el a másik nyakát.
Heechul hagyta, hogy a másik kényeztesse. Már előre sajnálta, hogy nemsokára vissza kell mennie a forgatásra. Bárcsak inkább eltörte volna a lábát akkor tovább maradhatna futott át az agyán.
A következő néhány nap hasonlóan telt el. Leeteuk szinte az egész napot Heechullal töltötte kivéve amikor interjúra kellett menniük vagy forgattak, gyakoroltak, de amikor csak ideje engedte már ment is a fiúhoz. Ez nemsokára a többieknek is feltűnt, de senki nem tette szóvá, ha akarják majd elmondják, talán egyedül Yesung nem tudott osztozni a többiek örömében.
Sungmin egyik nap délután megéhezett, kiment a konyhába, hogy csináljon valami szenvidcset, de kinyitva a hűtőt egy rakat csokit talált benne. Táblásat, desszertet, minden félét és fajtát, meg süteményt, szinte az egész hűtőt befoglalták,  a szendvicsnek való meg persze, hogy a hűtő leghátuljában volt. Sungmint morgolódott egy sort majd kiszólt.
- Hé fiúk tudja valaki mi ez a rakat csoki meg süti a hűtőben.
- Hae vette Hyukienak – szólt vissza Kyuhyun.
- És egész télire betankolt vagy mi? – nevetett most már Sungmin.
Másnap újabb meglepetés várta a fiúkat. Eunhyuk szobája tele volt pakolva virágokkal, a futárok egymásnak adták a kilincset és lassan már az előszobát is beterítette a sok virág. Wookie éjjel mikor kiment a mosdóba fel is borított egy vázát, aminek következtében a fél előszoba úszott a vízben, úgyhogy szegény fiú kénytelen volt a fél éjszakát takarítással tölteni.
A következő nap este Siwon jókedvűen, fütyörészve indult el zuhanyozni. Beállt a zuhany alá és abban a pillanatban, hogy megnyitotta a vizet a fürdőszoba rózsaszín félhomályba borult és andalító zene kezdett el szólni. Siwon meglepetésében majdnem hanyatt vágódott a zuhanyfülkében. Idegesen húzta el az ajtót, maga köré tekert egy törülközőt és becsörtetett a nappaliba.
- Fiúk mi a franc az ott a fürdőben?
A többiek a vállukat vonogatták, fogalmuk sincs miről beszél.
- Az előbb Hae és Hyukie voltak fürdeni tőlük kérdezd – kuncogta Wookie.
Siwon fél perc múlva kivágta Donghae szobájának ajtaját.
- Hae mi a franc az a fürdőben?
- Mi micsoda?
- Az a rózsaszín fény meg az a nyálas zene, majdnem hanyatt estem ijedtemben.
- Jaa, hogy az, csak romantikáztunk kicsit Hyukieval.
- Furcsa egy ízlésetek van hallod-e. Na mindegy csinálj vele valamit, mert fürdeni akarok.
- Máris.
Donghae kiment a fürdőben kikapcsolta a berendezést, így Siwon végre normálisan le tudott zuhanyozni. De nem az volt az utolsó meglepetés, Donghae minden napra tartogatott valami újdonságot. Szerette volna minél jobban kényeztetnie Eunhyukot, de nem vette észre, hogy átesett a ló túlsó oldalára. Aztán egyik éjjel betelt a pohár. Sungmin valami zajt hallott, mintha valaki énekelne.
- Wookie te is hallod olyan mintha valaki énekelne nem?
A fiú fülelt egy kicsit majd bólogatott. Kimászott az ágyból és kinézett az ablakon, majd egyszerre csak hatalmas nevetésben tört ki. Sungmin odament az ablakhoz, ő is kinézett, de a látottaktól majdnem kiesett az ablakon. Lent a járdán Donghae állt egy száll gitárral a kezében, valami középkori trubadúr ruhában, amit a jó ég tudja honnan szerzett és úgy tűnt épp szerenádot ad Eunhyuknak.
- Te ez mit művel? – mutatott le rá Sungmin.
- Fogalmam sincs, mindenesetre vicces – Wookie fetrengett a röhögéstől.
Siwon legszívesebben lement volna és lekevert volna egy hatalmasat Donghaenak, csupán az tartotta vissza, hogy tudta egy kis részben ez az ő hibája is.
Shindong az ablakban állt és úgy nevetett, hogy még a könnye is kicsordult.
Kyuhyun viszont nem volt ennyire elnéző, kinyitotta az ablakot és leordított Donghaenak.
- Hae mi a faszt csinálsz te ott lent hajnal 1-kor abban a röhejes ruhában?
- Szerenádot adok az én Hyukiemnak, és nem röhejes a ruhám! – nézett szúrós tekintettel a másikra.
- Dehogynem az és adj neki magán szerenádot a szobájában, mondjuk furulyáz neki! Más ugyanis aludni szeretne!
- Maradj már maknae!
- Ne szólíts maknaenak! És ha nem hagyod abba fél percen belül lemegyek és lenyomom a torkodon a papucsom! – mérgelődött Kyuhyun.
Ekkor újabb ablak tárult ki.
- Na ebből elég! – szólt ki Leeteuk – Ti tűnés aludni! Hae te meg befelé.
- Erre tuti Hee is felébredt - morogta magában. Útközben Heechul szobája felé beszólt Eunhyukhoz.
- Csinálj vele valamit! Beszélj vele vagy bánom is én, hogy csinálod csak állítsd le mielőtt mindenkit sírba visz a hülye ötleteivel!
Eunhyuk bólintott, Leeteuk arca most korántsem volt kedves.
- Heechul - nyitott be óvatosan a fiú szobájába.
- Gyere csak Teuk.
- Felébresztett téged is?
- Igen, de rég nem szórakoztam ilyen jól. Láttad, hogy nézett ki? Vajon honnan szerezhette azt a ruhát?
- Fogalmam sincs. De most már feküdj vissza jó?
- Már megint túl sokat aggodalmaskodsz – csóválta a fejét Heechul majd jófiú módjára bemászott az ágyba – tudod mit – emelte meg kissé a paplant és paskolta meg az ágyat – gyere feküdj ide te is.
Leeteuk becsusszant mellé az ágyba, Heechul pedig gyengéden a mellkasára vonta. Megpuszilta előbb a haját aztán homlokát, az arcát majd a mellkasát, egyre lejjebb vándorolt míg végül elérte a férfiasságát. Előbb kézzel kényeztette aztán a szájába vette. Leeteuk egyre hangosabban és gyorsabban nyögött. És még ő a mennyországban érezte magát, addig ugyanez nem volt elmondható a két szobával arrébb lévő két fiúról. Sungmin akárhányszor nekikezdett Wookie mindig elröhögte magát.
- Sajnálom mindig eszembe jut Hae abban a trubadúr ruhában és rám tör  a nevetés – szabadkozott.
- Nagyszerű – mormogta Sungmin, majd hátat fordított és a fejére húzta a takarót.
- Sungmin – kérlelte Wookie.
- Hagyjál – hallatszott a takaró alól a válasz.
Ryeowook feladta, reggelre úgyis megbékél.
Másnap reggel Eunhyuk leült beszélni Donghaeval, a fiú először mérgelődött, hogy mindent csak érte tesz, szeretetből, de végül sikerült megértetnie vele, hogy kissé túlzásba eset és Donghae megígérte, hogy abba hagyja a meglepetéseket. Végre újra nyugalom borult a SuJu házra.
Heechul néhány nap múlva megint a régi volt és eljött az ideje, hogy visszautazzon a forgatásra.
Reggel mindenki összegyűlt, hogy elbúcsúzzon tőle. Leeteuk szomorú arccal járt-kelt egész reggel.
Heechul utoljára tőle búcsúzott el.
- Ugyan már Teuk hamar eltelik az az egy hónap meglátod – próbálta vigasztalni a fiút aki ekkora már menthetetlenül sírni kezdett.
- Úgy fogsz hiányozni – szipogta.
- Te is nekem – mosolygott a fiúra, majd odahajolt hozzá és hosszan megcsókolta.
A többiek diszkréten félrenéztek, a legtöbbjük már úgyis sejtette, eléggé nyilvánvaló volt a kettőjük közti vonzalom, még Kyuhyun is megkímélte őket a szokásos megjegyzéseitől. Végül Heechul mögött becsúkódott az ajtó. Leeteuk elvonult a szobájába és a többiek jobbnak látták most nem zavarni. Pár nappal később már Leeteuk újra a régi volt, a munka lefoglalta és minden este beszéltek Heechullal. Egyik nap leszaladt a sarki boltba, hogy vegyen a kedvenc teájából, ami épp kifogyott, amikor egy magazin címlapjára lett figyelmes. Heechul és Baek Seung Rin egy párt alkot? hirdette a szalagcím, alatta egy kép volt róluk amint épp forró csókot váltanak, és a képen egyértelműen látszódott, hogy nem forgatáson készült. Leeteuk úgy érezte mintha elektromos áram futna végig az egész testén, Heechul megcsalta, ez lehetetlen, de a kép egyértelmű bizonyíték volt erre. Kábultan, a teáról elfeledkezve botorkált haza, otthon felment az internetre már minden tele volt kettőjük képével. A netnek köszönhetően a többiek is hamar tudomást szereztek a dologról. Próbálták Leeteuket megnyugtatni.
- Heechul sosem tenne veled ilyet – érvelt Donghae.
- Beszélj vele Teuk! - kérte Yesung.
- Nem! Nincs miről beszélnünk! Az a kép mindent elmond – azzal Leeteuk elviharzott a szobájába.
 Aznap este mikor Heechul hívta nem vette fel a telefont és a következő nap se.  Leeteuk viselkedése kezdett Eunhyukéra hasonlítani miután Donghae megcsalta. Ám harmadnap délután nem várt vendég érkezett. Heechul volt az. Donghae nyitott épp ajtót csak bólintott és annyi mondott:
- A szobájában van, nagyon ki van készülve.
- Te meg mit keresel itt? – nézett rá szúrós szemekkel, ahogy Heechul belépett az ajtón.

- Teuk kérlek beszéljük meg!
- Nincs mit megbeszélnünk.
- Teuk kérlek. Nincs semmi köztem és a között a lány között, higyj nekem!
- És az a csók?
- A lány egyszer csak megcsókolt, egyik-pillanatról másikra, annyira megdöbbentem még védekezni se volt időm.
- Na persze és ezt higyjem is el mi?!
- Kérlek Teuk, szeretlek, sosem tudnálak bántani – Heechul szemét könnyek lepték el. Nem tudta mit mondhatna többet. Tehetetlennek érzete magát. Csak azt tudta szereti a fiút és nem akarja elveszíteni. De úgy tűnt Teuk hajthatatlan volt.
- Teuk – jött be a szobába Yesung – Heechul az igazat mondja. Elővette a telefonját és tárcsázni kezdett.
- Szia – szólt bele – Yesung vagyok. Adom. – azzal átnyújtotta a telefont Leeteuknek – ne tedd le, ne szakítsd félbe, csak hallgasd meg kérlek.
- Hallo. Rin vagyok.
Leeteuk döbbenetében majdnem elejtette a telefont. Még van képe? Mit akar tőle ez a csaj?
- Mond, mit akarsz? – préselte ki magából a szavakat.
- Yesung felhívott és elmondta mekkora kalamajkát okoztam. Sajnálom, hogy annyi gondot okoztam neked és a többieknek. Yesung elmondta, hogy mint leadert mindenki téged zaklat, tőled kérik számon a történteket. Még egyszer nagyon sajnálom.
- És mi van azzal a csókkal? – érdeklődött Leeteuk száraz hangon.
- Én csókoltam meg Heechult, ő utána ellökött magától és közölte, hogy ezt meg ne próbáljam mégegyszer.
- Értem. Hát köszönöm, hogy elmondtad Rin.
- Még egyszer elnézést Leeteuk.
- Rendben van Rin. Szia – tette le Leeteuk a telefont.
Döbbenten állt a szoba közepén, még nem igazán tudta felfogni az imént hallottakat. Könnyei hangtalanul folytak végig az arcán. Nem bízott benne, még csak esélyt se adott Heechulnak, hogy megmagyarázza, jobban hitt egy hülye újságnak meg egy képnek. Erre nincs bocsánat.
- Teuk? – szólalt meg bátortalanul Heechul.
- Annyira sajnálom. Bíznom kellett volna benned. Meg kellett volna, hogy hallgassalak és én még erre se voltam képes. Erre nincs bocsánat.
- Nem a te hibád. Megértem, hogy így reagáltál. A helyedben én is így tettem volna.
- Nem, te biztos meghallgattál volna, te biztos adtál volna nekem egy esélyt, hogy megmagyarázzam.
- Honnan tudod? Az érzelmek néha furcsa dolgokat művelnek az emberekkel – mosolygott rá Heechul.
Leeteuk megeresztett egy félszeg mosolyt.
- Na gyere ide – tárta ki a karját Heechul. Leetuek odaszaladt és átölelte. Olyan jó volt újra hozzábújni, érezni erős karjait, hallani a szíve dobbanását.
- Szeretlek – szakadt ki egyszerre Leeteukból.
- Én is szeretlek.
Majd Leetuek Yesungra nézett.
- Mond csak te ismered Rint? Vagy hogy kerültél kapcsolatba vele?
- Nem, nem ismerem. Felhívtam Heechult és megkérdeztem, hogy is volt ez a dolog. Miután pedig elmondta felhívtam Rint, persze először tagadta a dolgot. Mármint, hogy ő kezdeményezett, de aztán miután elmondtam mennyi gondot okozott ezzel nekünk, bevallotta az egészet. Persze a kettőtök viszonyáról hallgattam.
Leeteuk odafutott és átölelte a fiút.
- Köszönöm Yesung, ezt sosem fogom tudni neked meghálálni míg élek.
- Ugyan már – pirult el Yesung zavarában.
A többiek közben mind összegyűltek az ajtó előtt. Donghae bekukucskált.
- Mi újság? – érdeklődött.
- Minden rendben, megbeszéltünk mindent – mondta mindezt olyan sugárzó arccal, hogy Donghae tudta nincs mi egyebet kérdezzen. Tekintete Yesungra vándorolt, a fiú arcán szomorúság tükröződött.
- Yesung jól vagy? – kérdezte aggódva.
- Persze minden rendben – erőltetett mosolyt az arcára, majd mikor Donghae már nem láthatta egy könnycseppet törölt ki a szeme sarkából – minden a legnagyobb rendben.
- Látom jó sok mindenről lemaradtam – hallatszott az ajtó felől egy ismerős hang.
- Kibum! Hát te mit keresel itt?

SJ - Megcsalva

- Végre itthon – dobta le táskáját Eunhyuk amint belépett a bejárati ajtón. Hosszú volt a repülőút Japánból, előtte meg az egész napos forgatás, rendesen elfáradt. De megérte, ha arra gondolt, hogy fél perc múlva máris magához ölelheti az ő Donghaejét. A japán koncertek után a többiek hazajöttek, de ő, Leeteuk és Sungmin ottmaradtak még egy reklámfilmforgatáson. Elvileg csak másnap jöttek volna haza, de előbb készen lettek a forgatással és azonnal indultak is haza. Szegény Leeteuk mosolygott magában Eunhyuk ő még maradt volna, hisz úgyis úgy volt, hogy csak másnap jönnek haza, és jó fáradtak is voltak a hosszú forgatás után, de Eunhyuk és Sungmin mindenáron még aznap indulni akart. Hiába, most, hogy Sungmin és Ryeowook összejöttek a szerelmesek voltak fölényben. Sungmin már el is tűnt Ryeowook szobájában és fél perc múlva Eunhyuk azt is hallotta, hogy a meglepetés hazatérés mennyire jól sikerült. Elindult ő is Donghaehoz, Leeteuk pedig a szobája felé vette az irányt, amikor nem várt vendéggel futott össze.
- Heechul hát te hogy kerülsz ide? – lepődött meg, mikor egyszer csak szembe találta magát a fiúval. Heechul egy doramat forgatott így már hónapok óta nem volt otthon.
- Szia Teuk – üdvözölte mosolyogva a fiút – volt valami technikai probléma, így a hétvégére szabadságot kaptunk, én meg gondoltam hazaugrom megnézni titeket.
- Értem.
Kínos csend támadt a két fiú között, egyik sem tudta mit mondjon a másiknak. Leeteuk jól emlékezett még a történtekre. Mielőtt Heechul elindult volna a forgatásra megcsókolta őt. Egyszerűen csak úgy megcsókolta, aztán minden szó nélkül lelépett. Azóta ez volt az első alkalom, hogy találkoztak, még telefonon sem beszéltek egymással.
- Leeteuk én... – kezdett neki Heechul amikor kiabálásra lettek figyelmesek.
- Ezt nem hiszem el! Hogy tehettétek ez velem!
- Ez Hyukie! Mi történhetett? – azzal Leeteuk már indult is a hang irányába, nyomában Heechullel.
Eunhyuk Donghae szobájának ajtajában állt, mellette a csomagja a földön. Leeteuk ahogy mellé lépett és benézett a szobába a látványtól földbe gyökerezett a lába. Most már pontosan értette miért akadt ki annyira Eunhyuk.
- Uramatyám! – Heechul nem volt képes többet kinyögni amikor meglátta a két srácot az ágyban. Eléggé félreérthetetlen helyzetben és eléggé ruhátlanul.
- Donghae, hogy teheted ezt velem! – üvöltötte Eunyhuk – én szeretlek, sietek haza, hogy veled legyek, erre te meg mással hemperegsz az ágyban! És te Siwon? Azt hittem barátok vagyunk!
Eunhyuk szeméből potyogni kezdtek a könnyek, lassan a földre csúszott, arcát kezébe temette, vállai rázkódtak a sírástól. Leeteuknak és Heechulnek kellett néhány perc míg felfogták mi is játszódik le a szemük előtt.
Donghae kimászott az ágyból, gyorsan megkereste és felvette az alsógatyáját majd Eunyhuk felé indult.
- Hyukie én – kezdte – sajnálom...én....én nem akartam.
- Mit nem akartál? Megcsalni? – Eunhyuk szeme vilámlott a haragtól és a fájdalomtól. Az árulta el akit mindennél jobban szeretett a világon. Bármi történt Donghae biztos pont volt az életében. De most hirtelen összedőlt minden, az egész világa. Sosem érzett még ekkora fájdalmat, mintha kitépték volna a szívét. Újra zokogásban tört ki.
Leeteuk végre magához tért a döbbenettől.
- Donghae most inkább hagyd – nézett a fiúra, majd Eunhyukhoz lépett – gyere beviszünk a szobádba.
Heechulre nézett, aki már ment is segíteni. Felállították Eunhyukot, két oldalról támogatva a szobájába vitték és óvatosan befektették az ágyába.
- Megyek csinálok egy kis teát – súgta neki oda Heechul, majd eltűnt a konyha irányában. Útközben belebotlott Ryewookba, a srác szintén teát jött csinálni Sungminnak. Érdeklődött, hogy mi volt az előbbi kiabálás, de Heechul megnyugtatta, hogy semmi különös majd holnap megbeszélik. A fiú nem nagyon hitt neki, de egyrészt nem akarta firtatni a dolgokat, másrészt meg most túlságosan el volt foglalva azzal, hogy Sungmin végre itthon volt.
Mikor Heechul benyitott Eunhyuk szobájába a fiú még mindig sírt, Leeteuk az ágy mellett térdelt és a hátát simogatta.
- Meghoztam a teát – súgta neki oda mikor az ágyhoz ért.
- Eunhyuk – szólította lágyan a fiút – Heechul főzött neked egy kis teát, gyere igyál egy kicsit, jót fog tenni.
- Nem kérek – szipogta a fiú.
- Kérlek Hyukie. Csak egy kicsit, az én kedvemért.
Eunhyuk lassan felült az ágyban és elvette a felé nyújtott csészét. Ivott egy-két kortyot belőle aztán visszafeküdt.
- Leteszem ide az éjjeliszekrényedre ha esetleg később is kérnél – tette le Heechul a csészét.
- Próbálj meg aludni egy kicsit. Rendben Hyukie? – simogatta meg Leeteuk a haját.
A fiú válaszul bólintott.
Leeteuk kicsit távolabb az ágytól leült a földre.
- Te nem mész aludni? – érdeklődött Heechul.
- Nem, inkább itt maradok arra az esetre, ha esetleg felébredne az éjszaka vagy bármi történne.
Heechul szó nélkül leült Leeteuk mögé, lábait terpeszbe nyújtotta, kissé közelebb csúszott Leeteukhez, majd a srác fejét hátrahúzta a mellkasára.
- Heechul...
- Minden rendben – vágott a szavába – hosszú nap áll mögötted, fáradt vagy te is. Aludj csak nyugodtan én itt maradok veled.
- Köszönöm – érzékenyült el.
- Kényelmes? Jó így?
Leeteuk kissé lejebb csúszott a fiú mellkasán.
- Így most jó.
- Rendben és most aludj! – azzal simogatni kezdte Leetuek haját.
Megnyugtatta Heechul érintése és szép lassan álomba merült. Mikor reggel felébredt, a földön feküdt, feje alatt párna, testén takaró volt. Lassan feltápászkodott és kinyújtoztatta tagjait. Az ágyra nézett, de Eunhyuk még aludt. A hosszú forgatási nap, a repülőút és a tegnap este történtek rendesen kimeríthették. Nemsokára megjelent Heechul is az ajtóban, kezében tálca, rajta két csésze.
- Ne haragudj, hogy itt hagytalak – nézett bocsánatkérően Leeteukre – gondoltam jól fog esni egy kis tea így reggel. Azzal letette a tálcát  az asztalra és az egyik csészét a fiú felé nyújtotta.
- Köszönöm – vette el a csészét Leetuek – és azt is, hogy velem maradtál éjszakára.
- Ugyan már nincs mit – legyintett zavartan Heechul.
- Donghae neee! – ült fel az ágyban hirtelen Eunhyuk.
A két srác egyszerre ugrott oda hozzá.
- Nyugi Hyukie, nincs semmi baj – nyugtatgatta Leeteuk.
- De van – nézett rá könnyes szemmel Hyukie – nagyon is van.

Arcát kezébe temetve zokogásban tört ki. Leeteuk tanácstalanul nézett Heechulre, fogalma se volt mit tehetnének. Ekkor az ajtóban Yesung feje jelent meg.
- Valami baj van? – érdeklődött zavart arccal – miért sírt Hyukie?
Leeteuk és Heechul zavartan néztek egymásra, nem tudták mit mondjanak. A történtek nem maradhatnak titokban, a többieknek azonnal fel fog tűnni, az  Eunhyuk és Donghae közti feszültség. Leeteuk egyre jobban aggódni kezdett ez az ügy nem csak az Eunhyuk, Donghae, Siwon hármast érintette, hanem hatással volt mindenkire. Beszélnie kell a többiekkel határozta el.
- Valamit el kell mondanom – fordult Yesung felé – megtennéd, hogy szólsz a többieknek is?
- Persze. Máris megyek.
- Kösz, 10 perc múlva a konyhában.
Yesung bólintott és elindult, hogy szóljon a többieknek.
- Heechul itt maradnál Eunhyukkal, előtte még szeretnék beszélni a két fiúval.
- Rendben menj csak, ne aggódj addig én vigyázok rá.
Leeteuk elindult Donghae szobájába, közben beszólt Siwonnak is.
- Srácok nem akarom tudni a részleteket – hangja egész halkan és erőtlenül csengett – de muszáj lesz elmondani a többieknek is. Fel fog nekik tűnni, hogy Eunhyuk kerül titeket és rá fognak kérdezni. Jobb ezt tisztázni, ráadásul ez már az egész csapatot érinti.
- Persze ahogy jónak látod Leetuek.
Donghae hangja fáradt és halk volt, a szeme alatti karikák és beesett arca arról árulkodott nem sokat aludt az éjszaka. Siwon se festett sokkal jobban. Leeteuk megsajnálta a két fiút. Nagy hülyeséget csináltak amit azóta már biztosan nagyon megbántak. De nem volt benne biztos, hogy helyre lehet-e még hozni a dolgokat. A kettős árulás nagyon megviselte Eunhyukot, nem csak a szerelmét, hanem egy jó barátot is elveszített, nagyon nehéz lesz túltennie magát rajta.
Leeteuk bólintott majd kiment a konyhába és néhány szóval vázolta a helyzetet. A többiek mély döbbenettel fogadták a hallottakat. Ezt egyikük se gondolta volna. Hisz Donghae és Eunhyuk imádták egymást, fél percre nem bírtak meglenni egymás nélkül. És Siwon. Tudták, hogy a srác nagy kujon, de Eunhyuk a barátja volt. Talán ezen döbbentek meg a leginkább. Leeteuk megkérte a többieket, hogy ne bánjanak ellenségesen a két sráccal. Ami történt az hármojukra tartozik. Nekik pedig továbbra is egy csapatként kell működniük. Néhányan morgolodtak ugyan, de Leeteuk miatt megtették.
Leeteuk visszament Eunhyukhoz, a srác most sem volt jobb állapotban mint előtte.
Heechul megrázta a fejét, Leeteuk nagyot sóhajtott. Hogy fogják ezt átvészelni?
- Idő kell neki – lépett oda hozzá Heechul.
- Tudom, de félek, hogy minden szétesik.
- Nem fog. Majd te egybe tartod őket – mosolygott rá bátorítóan Heechul.
- Olyan jó, hogy itt vagy Heechul – mosolygott rá vissza Leeteuk.
A fiú arca elkomorult.
- Sajnálom, hogy nem tudok tovább maradni, de ma vissza kell mennem. Holnap kezdődik a forgatás.
- Semmi baj.
- De olyan rossz itt hagyni ekkora baj közepette.
- Te csak a forgatásra koncentrálj.
- Hamar befejezem és sietek vissza hozzád. És akkor a mi dolgunkat is megbeszélhetjük – tette hozzá bizonytalanul Heechul.
Leeteuk bólintott és remélte addigra ismét helyre jönnek itt a dolgok.
A nap hátralévő része nyugodtan telt, a legtöbben a szobájukban ütötték el az időt. Eunhyuk az egész napot az ágyában töltötte.
Heechul ebéd után elindult vissza a forgatásra. Búcsúzoul még megölelte Leeteuket és megígértette vele, ha bármi van felhívja. Szerette volna megint megcsókolni, de most épp elég gondja volt, nem akarta még ezzel is tetézni.
Másnap reggel Eunhyuk megjelent a konyhában reggelizni. Leeteuk örömmel vette tudomásul a dolgot, egészen addig amíg meg nem jelent Siwon. Eunhyuk rideg tekintettel mérte végig, majd fogta a maradék reggelijét és bevonult a szobájába. Másnap interjút adtak az egyik helyi újságnak, mindenféle téma melett persze az EunHae páros is szoba került. Leeteuket kiverte a víz mikor meghallotta a kérdést. De Eunhyuk mosolyogva közölte, hogy köszönik szépen jól megvannak, Donghae a legjobb barátja és az is marad. Donghae megremegett a szavak hallatán, de tartotta magát. Most nem bőgheti el magát. Így is feltűnt beesett arca és karikás szemei. Érdeklődtek is, hogy tán beteg-e. Donghae hárította a kérdést mondván csupán rosszul aludt előző éjszaka, de minden rendben van. De korántsem volt minden rendben. Bár mindenki profin kezelte a dolgokat,  a csapatra hűvős légkör telepedett. Eunhyuk odatette magát minden próbán és fellépésen, de olyan jeges volt  akár egy gleccser, mozdulatai precízek és pontosak voltak, de akár egy roboté, minden érzelemtől mentesek. Donghae meg olyan volt akár egy zombi, minden mozdulatából hiányzott a lelke. És Siwon se volt jobb állapotban a mindig nagydumás, vicces fiú csendessé és zárkozottá vált. A közönség ebből mit sem vett észre, de Leeteuk érezte és egyre fojtogatóbb volt elviselnie.
Egyik nap épp interjúról mentek haza Yesung, Leeteuk, Donghae, Kyuhyun és Eunhyuk. A lámpa zöldre váltott és ők elindultak a zebrán mikor egy kocsi kivágodott a melletük lévő utcából. Minden pillanatok alatt történt. Donghae csak annyit érzett, hogy valaki ellöki és ő elesik, mikor visszanézett, csak azt látta amint egy test élettelenül a levegőbe repül majd nekicsapódik a betonaszfaltnak. Az autó csikorogva elhúzott. A test mozdulatlanul feküdt. Az a szőke haj...Donghae felüvöltött mikor agya realizálta, hogy az aszfalton fekvő mozdulatlan test nem másé mint Eunhyuké. Odafutott hozzá, elszörnyedve látta a feje mellett egyre növekvő vértócsát.
- Eunhyuk, Eunhyuk kérlek térj magadhoz – üvöltötte zokogva. Az nem lehet, hogy meghalt, nem veszítheti el. Időközben a többiek is odagyűltek, Yesung hívta a mentőket aztán a rendőröket. Kyuhyunt is megrázta a látottak, de a fiú idejében kapcsolt és felírta az autó rendszámát. Leeteuk Eunhyuk szájához hajolt.
- Még lélegzik – állapította meg megkönnyebbülten.
- Ugye rendben jön? Leeteuk kérlek mond azt, hogy rendben jön -  Donghae utolsó szavai zokogásba fúltak. Tehetetlenül térdelt mellette. Eunhyuk meg se moccant, arca sápadt volt, feje mellett a vértócsa egyre csak növekedett. Donghae még soha életében nem érezte magát ilyen tehetetlennek. Ha most elveszíti azt nem éli túl. A mentők szirénája hangzott fel a messzeségben, fél perc múlva már ott is voltak.
Leeteuk arrébb vitte Donghaet, hogy a mentősök tenni tudják a dolgukat. Elállították a vérzést a fején, infúziót kötöttek be neki. Az egyik mentős rádión mentőhelikoptert kért. Közben a rendőrök is megérkeztek, Yesung és Kyuhyun beszélt velük. Végül megjött a helikopter, befektették Eunhyukot és elindultak vele a kórházba. Donghae még mindig kábán ült az út szélén. Az egyik mentős odajött hozzá.
- Jól vagy? – érdeklődött, de Donghae nem reagált rá.
- Azt hiszem kisebb sok érhette, a srác nagyon közel áll hozzá – válaszolt helyette Leetuek a mentősnek.
- Adok neki egy nyugtatót – majd gondolkodott egy kicsit – bár nem szabályos, de gyertek beviszlek titeket a kórházba.
- Köszönjük.
Azzal ketten a mentőkocsihoz támogatták Donghaet. Amíg megkapta az inekcióját addig Leeteuk megérdeklődte melyik kórházba vitték Eunhyukot és szólt a többieknek, illetve, hogy őket beviszik mentővel és majd ott találkoznak. A mentőkocsiban lefektették Dongahaet és a nyugtató szemmel láthatóan jót tett neki, de Leeteuk még így is megijedt üveges, semmibe meredő tekintetétől.
A kórházba érve, kiderült, hogy Eunhyukot azonnal műteni kellett, mivel súlyos belső vérzései voltak. Nemsokára a többi tag is befutott. Yesung felhívta a többieket is, mindenki bejött a kórházba. Idegeskedve várták, hogy végre kialudjon a vörös lámpa, jelezve a műtét végét. Másfél óra ideges várakozás után végre kialudt és néhány perc múlva kijött a műtétet végző orvos is. A fiúk nyugtalanul vették körbe.
- Doktor úr, hogy sikerült a műtét? – érdeklődött aggódva Leeteuk.
- Nyugodjatok meg a barátotok, jól van. A belső vérést sikerült elállítanunk, agyrázkódást kapott és sok vért veszített, de rendbe fog jönni. Most felvisszük az intenzívre, holnap reggelig aludni fog.
- Meglátogathatjuk? – kérdezte Ryeowook.
- Sajnos az intenzíven nincs látogatás. És holnap reggelig amúgy sem fog magához térni.
- Köszönjük doktor úr. 
A doktor biccentett majd elsietett.
Nemsokára kitolták Eunhyukot. A nyakáig le volt takarva egy fehér lepedővel. Szájából, karjából csövek lógtak ki. A tagokat sokkolta a látvány. Ryeowook Sungmin mellkasába temette az arcát, Kyuhyun elsírta magát.
- Akkor jobb ha hazamegyünk fiúk és holnap reggel majd bejövünk – javasolta Leeteuk.
Még elment megérdeklődni Donghaet, amikor beértek a fiút lefektették egy szobába. Már jobban volt, de felvették éjszakára megfigyelésre. Leeteuk elbúcsúzott tőle aztán elindultak haza. Csöndben, szótlanul telt az út hazáig, amint megérkeztek mindenki elment lefeküdni, hogy reggel korán tudjanak kelni.
Mikor másnap reggel beértek, engedélyt kaptak, hogy meglátogassák Eunhyukot, aki időközben lekerült az intenzívről egy másik kórterembe, de csak egyesével. Úgy döntöttek elsőnek menjek Leeteuk. Mikor odaért a kórteremhez ismerős hangra lett figyelmes. Belesett az ajtón és látta, hogy Donghae ül Eunhyuk ágya mellett.
- Eunhyuk annyira sajnálom, az egész az én hibám. Kérlek bocsáss meg, bár tudom nincs bocsánat arra amit tettem. Megbántottalak, pedig te nem ezt érdemled. Annyira sajnálom, bárcsak visszamehetnék az időben és megváltoztathatnám. Nem tudom mi ütött belém. Sosem akartalak bántani. És te azok után ahogy bántam veled, megmentettél, az életed adtad volna értem – Donghae nem bírta tovább és zokogásban tört ki. Ezt fát a legjobban, meg sem érdemelte amit érte tett Eunhyuk, bárcsak ő feküdne most ott helyette. A tudat, hogy örökre elveszíthette volna olyan mélységes fájdalommal töltötte el, szétfeszítette egész bensőjét.
Leeteuk halkan odasétált hozzá, átkarolta Donghaet és úgy vigasztalta.
- Nyugodj meg, most már minden rendben lesz. Ő is tudja, hogy mennyire sajnálod, biztos vagyok benne.
Donghae bólintott. Hagyta, hogy Leeteuk visszatámogassa a szobájába. A többi tag szép sorjában meglátogatta Eunhyukot. Este mikor hazamentek Donghaet is hazaengedték. Másnap reggel megint bementek mindannyian. Egyesével mehettek be megint Eunhyukhoz. Yesung volt a következő a sorban, de alighogy bement, máris hatalmas mosollyal az arcán jött ki.
- Magához tért!
Mindenki újongásban tört ki. Egy hét elteltével Eunhyuk teljesen rendbejött és az orvosok hazaengedték. Otthon még pihennie kell néhány napot és csak óvatosan terhelheti magát, de nemsokára megint a régi lesz. A többiek közben tették a dolgukat, az egyik koncertet eltolták, hogy megvárják vele Eunhyukot és persze lépten-nyomon Eunhyuk balesetéről fagatták őket, amivel tele volt az újság. A sőfört elkapták a rendőrök és letartoztatták.
- Hogy vagy Eunhyuk? – jött be hozzá egyik este Leeteuk.
- Köszönöm jól vagyok Teuk – mosolygott rá.
- Hyukie – köszörülte meg a torkát Leeteuk – tudom, hogy nem tartozik rám, de tudod... Donghae nagyon aggódott érted.
- Hát nem úgy tűnik. Amióta itthon vagyok egyszer se látogatott meg, sőt a kórházban se.
- Amikor még eszméletlen voltál bent volt nálad, de amióta magadhoz tértél nem mer jönni, fél, hogy csak rontana az állapotodon.
- Értem.
- Hyukie én tudom, hogy nagyon megbántott, de azt is tudom mennyire megbánta, amikor ott feküdtél eszméletlenül a földön, én még sosem láttam Donghaet úgy kiborulva mint akkor, ha veled valami történt volna én nem is tudom mit tett volna.
- Tényleg? Aggódott miattam?
- Teljesen ki volt borulva. Nyugtatót kellett adni neki, aznap éjszakára őt is bent tartották az orvosok. Nagyon szeret téged és már nagyon bánja amit tett, ahogy Siwon is és tudom, hogy te is szereted őt. Még mindig szereted igaz?
- Igen Teuk. Annak ellenére amit tett nem tudom nem szeretni.
- Akkor talán enged, hogy ő is szeressen megint.
Eunhyuk elgondolkodott. Leetuek jobbnak látta most magára hagyni egy kicsit. Elindult kifelé.
- Teuk!
- Igen? – fordult vissza.
- Szólnál Donghaenak?
Leeteuk elmosolyodott.
- Hát persze.
Néhány perc múlva megjelent Donghae az ajtóban.
- Hívtál? – kérdezte félszegen.
- Igen. Gyere be. Beszélni szeretnék veled.
Donghae közelebb ment az ágyhoz.

- Itt vagyok, mondhatod.
- Tudod előbb itt járt Leeteuk és beszélgettünk. Elmondta mennyire kiborultál a balesetem miatt és mennyire aggódtál miattam. És azt is mennyire sajnálod a történteket.
- Ez így van Hyukie nagyon sajnálom amit tettem és mindent megadnék, ha visszacsinálhatnám. – Donghae érezte amint könny szökik szemébe.
Eunhyuk kinyújtotta a kezét, Donghae megfogta és leült az ágy szélére.
- Próbáljuk meg megint, felejtsük el ami történt és kezdjünk tiszta lappal.
- Ó Hyukie, köszönöm, köszönöm.
Donghae átölte, mennyire hiányzott neki a fiú, a bőre illata, a selymes haja, az érintése. Soha többé nem akarja őt elengedni, soha többé nem fogja megbántani.
- Hyukie szeretlek – nézett a fiú szemébe majd lágyan megcsókolta.
- Én is szeretlek – mormolta miközben visszacsókolt.
Eunhyuk még valamit szeretett volna elintézni.
- Hae?
- Igen Hyukie?
- Megtennél nekem valamit? Szólnál Siwonnak?
- Persze.
Nemsokára megjelent az ajtóban Siwon.
- Szia Hyukie. Beszélni akarsz velem?
- Igen, gyere be.
Eunhyuk még sose látta ilyen félszegnek, gyámoltalannak Siwont.
- Siwon tudom, hogy megbántad amit tettél és nem szeretnék haragban lenni veled. Felejtsük el az egészet rendben?
- Rendben – mosolyodott el Siwon – köszönöm Hyukie.
- Barátok? – nyújtotta ki a kezét Siwon felé Eunhyuk.
- Barátok! – rázta meg Eunhyuk kezét.
Miután Siwon visszament a szobájába, Donghae visszajött Eunhyukhoz sok mindent kell bepótolniuk. Időközben Donghae beszélt Leeteukkel, elújságolta neki a jó hírt és megköszönte a segítségét.
Leeteuk ennek örömére elhatározta, hogy lepihen egy kicsit, elindult a szobája felé, de abban a pillanatban megszólalt a telefonja.
- Nagyszerű – mormogta.
A kijelzőn lévő szám ismeretlen volt.
- Halló?
-  Park Jung Sooval beszélek?
- Igen.
- Joon Lee rendező vagyok. Sajnos rossz hírt kell közölnöm Kim Hee Chult baleset érte, kórházban van.
- Heechul! – kiáltott fel.
Leeteuk kezéből kiesett a telefon, érezte amint forogni kezd vele a világ. Még hallotta Eunhyuk hangját a távolból majd végleg elsötétült minden.