Váratlan érzés

     Jaebum a kirakatokat bámulva sétált a zsúfolt téli utcákon. Karácsonyi ajándékot keresett csapattársa, Bambam számára. Az idén úgy döntöttek, ahelyett, hogy mindenki mindenkinek vesz ajándékot, húzással döntik el, hogy ki kit ajándékozzon meg. Ő a divatkirályt húzta, ezért is volt most bajban. Bambam szeretett stílusosan öltözködni, így Jaebum úgy gondolta, hogy ruhával lepi meg a fiút, de a megfelelőt kiválasztani nem is volt olyan könnyű, mint azt elsőre gondolta.
     Persze, ha nem lenne ebben is annyira maximalista, mint minden másban, akkor talán már rég túl lehetne rajta, és otthon kortyolgathatna egy csésze finom forró kávét, miközben kényelmesen elhelyezkedne a kanapén, és nem a hideg szöuli utcákon fagyoskodna. Bár Bambam örömteli mosolyáért ez is megéri.
Így hát újfent lelkesedéssel vetette be magát a következő boltba. Ahogy válogatott a ruhák között, kezébe akadt egy csokoládébarna pulóver, kerek nyakkivágással.
     Ez milyen jól állna Youngjae-n! – futott végig az agyán. Elképzelte benne a fiút, és szája akaratlanul is mosolyra húzódott. - Talán meglephetné vele az ünnepekre.
Nem mintha tartották volna egymás között a karácsonyt vagy bármilyen más ünnepet, még mikor együtt voltak gyakornokok se ajándékozták meg egymást, így ez a mostani lenne az első alkalom. Furcsának is találta, hogy ilyesmi jutott az eszébe; talán annak köszönhető, hogy mostanában gyakrabban találkozott a fiúval. Majd hirtelen megrázkódott.
     Mi a fenét csinálok én? Bambamnak jöttem ruhát venni, nem Youngjae-nak. - Azzal visszatette a pulcsit, majd határozott léptekkel átsétált egy másik állványhoz.
De akárhogy is próbált a többi felsőre, nadrágra koncentrálni, és arra, hogy valami eszméletlen jó ruhadarabot találjon Bambamnak, tekintete akaratlanul is újra meg újra visszavándorolt a csokoládébarna pulóverre.
Végül nem bírta tovább, odament az állványhoz, és beletette a felsőt a kosarába.
     Végül is nincs abban semmi, ha megajándékozza egy jó barátját - próbálta magának megmagyarázni a dolgot, mégis valami kellemetlen érzés járta át, mintha megérezte volna, hogy ennek a döntésnek még lesznek következményei.

     Nyüzsgéstől volt hangos a dorm ezen az estén, a fiúk a karácsonyra készülődtek. Igaz, ez már az ünnep második napja volt, de a szentestét szerencsére mindenki a családjával tölthette, ami igencsak ritka eseménynek számított náluk. Jaebum nem is emlékezett rá, mikor nyílt erre alkalmuk legutoljára. Tegnap este pedig fellépésük volt, így az ajándékozás mára tolódott.
     Mindenki izgatottan készülődött, remélve, hogy tetszeni fog az ajándék, amit a másiknak adnak.
Jackson, Mark, Bambam és Yugyeom a fenyőfát díszítették, míg Jaebum a vacsorát készítette Jae és Jinyoung segédkukták segítségével. Bambam is be akart segíteni, de mindenki érdekében Mark magával húzta a nappaliba, hogy inkább ott villantsa meg képességeit.
     Mindenki tele volt energiával, ez nagy részben a tegnapi koncertnek volt köszönhető, ami fantasztikusan sikerült. A fiúk egy hatalmasat buliztak a rajongókkal, ami megadta számukra az alaphangulatot mára is.
     A levegőben terjengő ínycsiklandozó illatok a konyhába csalták Jacksont.
     - Mikor eszünk, Jaebum? – kérdezte leaderét, miközben magában szívta a készülő étel fenséges aromáját.
     - Még néhány perc, Jackson, és kész vagyunk – mosolygott a fiatalabbra.
     - Remek! – csettintett egyet ujjaival a szőkeség.
     - Mi remek? – dugta be a fejét Jackson válla felett Mark.
     - Az, hogy nemsokára kész a vacsora – tájékoztatta készségesen Jinyoung.
     - Ez valóban jó hír – vigyorgott Mark – Már alig várom, hogy megint ehessek a fenséges főztödből. Gyakrabban is főzhetnél nekünk.
     - Rendben. Ilyen kuktákkal amúgy is gyerekjáték – mosolygott először Jae-ra, majd Jinyoungra, mire mindkét fiú fülig pirult.
     - De csak azért, mert ilyen pompás séfünk van – viszonozta a bókot Jae, mire Jaebum pirult el.
     - Most aztán tényleg túloztok. Nélkületek semmire se mennék. Apropó, hogy áll a fa? – igyekezett terelni a szót a leader.
     - Kész vagyunk vele, és mondhatom, nagyszerű munkát végeztünk – mosolygott elégedetten a konyhát és az ebédlőt összekötő boltív alatt felbukkanó Bambam.
     - Nagyon szép lett – csatlakozott a többiekhez Yugyeom is.
     - Remek! Akkor akár asztalhoz is ülhettek, ti pedig tálalhattok – fordult kuktáihoz Jaebum.
     A két fiú megterített, miközben a többiek helyet foglaltak az asztal körül. Hangos éljenzéssel fogadták, mikor Jaebum megjelent a vacsorájukkal. Nem kellett csalódniuk, az étel valóban mennyei volt. Sőt, a fiúknak még arra is maradt energiájuk, hogy sütit süssenek. Valóban nagyon jó munkát végeztek.
     Miután jól bekajáltak, mindenki elment a szobájába az ajándékért, majd berakták azokat a fa alá. A négy másik fiú is kiváló munkát végzett, gyönyörűen feldíszített karácsonyfát varázsoltak a nappaliba.
     Az ajándékozást Jackson kezdte, akinek izgatottsága már a tetőfokra hágott. Mindenki sorban átadta a csomagját annak, akit húzott, majd egyszerre bontották ki őket. Úgy tűnt, mindenkinek sikerült jól választania, csupa mosolygós, vidám arc töltötte be a nappalit. A fiúk megcsodálták egymás ajándékait, boldog karácsonyt kívántak egymásnak, az est hátralevő része pedig jókedvűen, sok-sok nevetéssel telt el.

     Jaebum másnap délután úgy döntött, hogy átugrik Youngjae-hez átadni az ajándékát. Felhívta telefonon, és miután megtudta, hogy a fiú ráér, átöltözött, majd szólt a többieknek, hogy átmegy a B.A.P-s fiúkhoz.

     - Helló, gyere beljebb – nyitott ajtó Youngjae.
     Jaebum levette a kabátját, majd követte a fiút a nappaliba. Valamilyen vígjátékot nézhettek a többiek, mert mindenki dőlt a nevetéstől. Himchan, Yongguk és Daehyun a kanapén helyezkedtek el, Junhong és Jongup pedig előttük ültek a szőnyegen.
     - Szia, Jaebum – köszöntek szinte egyszerre.
     - Sziasztok! Látom, jó a film.
     - Nagyon vicces. Gyere, csatlakozz hozzánk – invitálta Daehyun.
     - Kösz, máris, csak előbb beszélnem kell Youngjae-vel.
     - Oké.
     - Akkor menjünk be a szobámba – indult el Youngjae mutatva az utat a fiúnak.
     Miután becsukta maguk mögött az ajtót, kíváncsi tekintettel nézett Jaebumra.
     - Én… csak… hoztam neked valamit.
     Jaebum kezdte kínosan érezni magát. Óvatosan az ajtó felé lesett, de az csukva volt, még csak egy picinyke rés sem volt rajta, amelyen kicsusszanhatott volna. Pedig most legszívesebben elpárolgott volna a szobából. Mostanság néha furcsán reagált dolgokra, és utálta, hogy nem az ő kezében van az irányítás.
Szedd már össze magad! - dorgálta meg saját magát.
     Benyúlt a vászontáskájába, kivette a hóemberes papírba bújtatott csomagot, majd átnyújtotta a fiatalabbnak.
     - Boldog karácsonyt!
     - Köszönöm - vette el csodálkozva az ajándékot Youngjae. Egyáltalán nem számított rá, hogy Jaebum meglepi valamivel karácsonykor, kissé zavarban is érezte magát.
     - Kibontod? - érdeklődött az idősebb, miközben megpróbálta a vele szemben álló fiú arcáról leolvasni annak érzéseit.
      - Ja, igen, persze. Ne haragudj - tért magához Youngjae, majd izgatottan nekilátott az ajándék kibontásának.
     Nem finomkodott, úgy, ahogy volt, feltépte a csomagolást, hogy minél előbb megtudhassa, mit rejt a papír belseje.
     Mosolyogva vette ki a pulóvert, majd rögtön fel is próbálta. - Na, hogy áll? - kérdezte megpördülve a másik előtt.
     - Remekül, mintha rád öntötték volna.
     - Akkor jó. Köszönöm szépen, Jaebum, nagyon tetszik - mosolygott a fiúra.
     - Szívesen - mosolyodott el amaz is.
     - Ez kissé kínos, de nem gondoltam, hogy megajándékozol, és én nem készültem semmivel - vakarta meg zavartan a fejét Youngjae.
     - Semmi baj - nyugtatta meg Jaebum. - Az én hibám, mert nem szóltam róla neked, de hirtelen ötlet volt. Megláttam a pulcsit, és egyből te jutottál az eszembe.
      - Ez roppant hízelgő - vigyorgott a fiatalabb. - Oké, akkor jövő karácsonykor én ajándékozlak meg téged.
     - Rendben - mosolyodott el ismét az idősebb.
     - Menjünk ki a többiekhez - javasolta a fiatalabb. - Itt maradsz nálunk egy kicsit, ugye?
     - Szívesen.
     Átmentek a nappaliba, majd letelepedtek Junhong mellé, miután ő és Jongup kissé arrább csusszantak, hogy a két fiú is odaférjen.
     Alig telt el néhány perc, és Jaebum mobilja máris megcsörrent.
     - Elnézést - kapta fel máris a földről, hogy kinyomja a hívást. Még látta a kijelzőn, hogy Jackson keresi, de csak nem lehet olyan fontos, hogy pár percet ne várhasson, gondolta legalábbis ő, ám dongsaengje másképp vélekedhetett, mert alig fél perc múlva a telefon rezegni kezdett, ami alig valamivel volt jobb a csörgésnél.
     - Bocsánat - állt fel szegény fiú felkapva telefonját, majd kissé arrébb vonulva megnyomta a zöld gombot, és beleszólt a készülékbe.
     - Mi az, ami nem várhat annyi ideig, míg hazaérek? - kérdezte fojtott hangon.
     - Szia, hyung - üdvözölte vidám hangon Jackson.
     - Mondd csak, a B.A.P-s fiúknak van már programjuk szilveszterre?
      - Nem tudom.
     - Akkor kérdezd meg őket!
     - Velük akartok szilveszterezni? – kérdezte meglepetten Jaebum. Persze fellépéseken, díjátadókon sokszor összefutottak már, de azért annyira nem állt közel egymáshoz a két csapat.
     - Jeongguk felhívta Yugyeomot, hogy csapnak egy szilveszteri bulit, és nincs-e kedvünk nekünk is menni, meg nyugodtan szólhatunk másoknak is. Gondoltam elhívhatnánk Youngjae-ékat is, minél többen vagyunk, annál jobb – vigyorgott bele a telefonba az utolsó szavaknál Jackson.
     - Végül is megkérdezhetem őket.
     - Remek, hyung, tudtam, hogy számíthatok rád!
     - Hé, várjunk csak! – kapcsolt a leader. – Tőlem még nem is kértetek engedélyt a bulira?
     - Ugye, nem akarsz nemet mondani? – kérdezte behízelgő hangon Jackson.
     - Neked is kell a kikapcsolódás, hyung – szólt bele a telefonba most Bambam -, hisz annyit dolgozol egész évben.
     - Ne gyere hátulról, ezt még azért megbeszéljük, ha hazaértem.
     - Minden rendben? – A váratlan hangtól összerezzenő fiú még a telefonját is majdnem kiejtette a kezéből. – Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni – kért elnézést Youngjae.
     - Semmi baj, csak nem számítottam rád.
     - Kezdtél sokáig elmaradni, aggódtam, hogy talán baj van. – Apró ráncok jelentek meg Youngjae homlokán az érzés hatására.
     - Nincs semmi gond – mosolygott a fiúra nyugtatólag Jaebum.
     - Youngjae, jöttünk velünk szilveszterezni Jeonggukékhoz? – hallatszott egy távoli hang a fiú mobiljából.
     - Bambam, a jó ég áldjon meg! Ne ordíts, mert kiszakad a dobhártyám! – mérgelődött Mark.
Youngjae kérdő tekintetére barátja gyorsan felvilágosította, miről is lenne szó.
     - Én benne vagyok, de meg kell beszélni a többiekkel is, hogy ők mit szólnak hozzá.
     - Pontosan, ahogy mondod – helyeselt Jaebum, majd füléhez emelte a telefont. – Üzenet átadva, majd otthon beszélünk – azzal a többiek tiltakozó szavai ellenére egyszerűen megszakította a hívást. 

     - Na, mondd már, mit választoltak? Jönnek?
Jaebumnek még a küszöbön se sikerült átlépnie, Bambam, Jackson és Yugyeom máris letámadták.
     - Ha esetleg előbb bejöhetnék és levetkőzhetnék… - nevette el magát a fiúk izgatottsága láttán.
Jackson félreállt, hogy a leader beléphessen, Bambam pedig elvette tőle a kabátját, hogy felakassza a fogasra, majd mindhárom fiú hatalmas bociszemekkel, várakozóan nézett rá.
     - Benne vannak! - kiáltotta el magát Jaebum, mire a többiek a levegőbe öklöztek örömükben. - Időpontot és a pontos helyszínt majd még egyeztetünk, de jönnek.

     A különböző zenei műsorokban való fellépéseknek köszönhetően gyorsan telt az idő, hamar eljött a december 31-e. A GOT7-es tagok vidáman, ugyanakkor izgatottan készülődtek az estére, és ugyanez volt a helyzet a B.A.P-s fiúk dormjában is. Utóbbiak érkeztek meg előbb a buli helyszínére.
     Az ajtóban Jeongguk és Seokjin üdvözölte őket, jó szórakozást kívánva az estéhez. Himchan pár lépés után máris ismerős arcokat fedezett fel a Boys Republic-os fiúk személyében. Yongguk először csendes megfigyelőként letelepedett az egyik kanapéra, ahova Junhong is követte. Daehyun, Youngjae és Jongup pedig a bár felé vették az irányt, megadva az est alaphangulatát.
     Nemsokára megérkeztek a GOT7-es fiúk is, amit hűen tükrözött az ajtóban támadt hirtelen zsibongás. Jeongguk elkapta a pechére arra kószáló Hoseokot, és leváltatta vele magát, hogy Yugyeommal mulathassa tovább az időt, Namjoon és Jackson pedig hatalmas baráti ölelésben részesítette egymást.
     A buli javában folyt már, mikor a nagy tömegben Youngjae és Jaebum egymás mellé keveredtek. Mindketten megittak már néhány pohárkával, és láthatóan jó hangulatban voltak.
     - Totál leizzadtam. - Ahogy lekapta magáról a pulcsiját Jaebum, egy pillanatra a pólója is feljebb csúszott, kivillantva egy kissé a hasát.
     Youngjae azon kapta magát, hogy még másodpercekkel később is a másik hasát bámulja, pedig a vékony anyag már rég eltakart mindent. Felröhögött saját hülyeségén, majd a levegőbe markolt, ahogy hirtelen forogni kezdett vele a világ. Szerencsére hamar abba is maradt, mikor két erős kéz megtartotta a vállainál fogva.
     - Mondd csak, nem ittál te egy kicsit sokat? - kérdezte nevetve Jaebum.
     - Ugyan, dehogy, ék csap egy kicit - mutatta hüvelyk- és mutatóujjával a mennyiséget, miközben úgy vigyorgott, mint a vadalma.
     - Ja, látom - kapott ismét az éppen díjnyertes piruettet bemutatni készülő fiú után az idősebb. - Jobb lesz, ha leülsz valahova.
De bárhogy is tekingetett körbe Jaebum, nem talált sehol sem üres helyet.
     - Csak nem fognak haragudni érte - motyogta az orra alá, miközben bekormányozta az egyik szobába a folyamatosan szövegelő fiút.
    - Olyan jó egy kicsit lazítani, mert tudod, imádom ám, hogy énekes vagyok, meg az összes tagot, de néha nagyon el tudok fáradni, és jó egy kicsit kiadni a gőzt, de erre nem sok lehetőségünk van. Ám azt hiszem ma sikerült egy picit.
    - Szerintem ma az egész éves gőzt kiadtad.
    - Úgy ám! Bulizzunk! - lendítette magasba a karját barátja.
    - Szerintem mára már eleget buliztál, ideje lenne egy kicsit lepihenni, nem gondolod?
    - Azt hiszem, tényleg elfáradtam - ásított egy hatalmasat Youngjae, mint akinek most jutott eszébe, hogy tulajdonképpen ő álmos.
     Felmászott az ágy tetejéhez, és többé-kevésbé függőleges testhelyzetben el is feküdt rajta.
    - Ugye itt maradsz te is? - mormolta maga elé, miközben szemei már le is csukódtak a fáradtságtól.
Jaebum elmosolyodott, és lefeküdt a fiúval szemben.
      Tekintete akaratlanul is a másik arcán pihent meg. Megcsodálta gyengéd vonásait, rózsaszín ajkait, homlokába hulló barna tincseit.
     Nem értette miért vannak mostanában fura érzései Youngjae-val szemben. Hiszen ez nem normális, ők csak barátok. De ahogy a fiú most ott feküdt előtte, alig bírta megállni, hogy ne érintse meg.
     Youngjae mocorgott egy kicsit, mire egy apró tincs a homlokába hullott. Jaebum odanyúlt, hogy elsimítsa, de még mielőtt a hajához ért volna, keze megtorpant. Tétovázott pár pillanatig, végül óvatosan kisimította a tincset Youngjae homlokából. Kezét nem vette el, hanem továbbcsúsztatta a fiú arcára. Bőrének meleg, bársonyos tapintása, melyet most érzett először, csak még jobban összezavarták, amúgy is kusza érzéseit. Nem beszélve azokról a hívogató ajkakról, amelyeket oly szívesen megízlelt volna.
     Érezte, ahogy testét elönti a vágy, elméje mélyére száműzve logikus gondolkodása legapróbb szikráját is. Szíve egyre hevesebben dobogott, ahogy közelített ajkai felé, hogy végül megérintse azokat. Lágy csókolt lehelt rájuk.
     Ahogy kinyitotta szemeit, Youngjae tekintetével találta szembe magát. Riadtan hátrált, de nem az történt, mint amire számított. A fiatalabb nem akadt ki, nem kiabált vele, hogy mégis mit képzel magáról, csak mosolygott rá kedvesen.
     Jaebum összeszedte minden bátorságát, és újra megcsókolta a fiút. Legnagyobb döbbenetére amaz nemcsak engedte, hanem viszonozta is csókját. Karjaival átkarolta a nyakát, érintésétől apró remegés futott végig Jaebum gerincoszlopán.
     Kintről hatalmas csörrenés hallatszott, amely Jaebumot egy pillanat alatt visszarántotta a valóságba. Ahogy ráeszmélt tettére, azonnal kiugrott az ágyból. Mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán. Nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy el kell tűnnie innen. Úgy menekült ki a szobából, mintha gyilkolt volna.
     Youngjae mindebből nem sokat fogott fel, elméje még nem szabadult meg teljesen az alkohol hatásától. Visszahajtotta fejét a párnára, és pár másodperc múlva újra elmerült az álmok világába.