A nevem Key...

     

     Taeminből akaratlanul is apró sóhaj tört fel, ahogy megérezte a fülcimpáján a férfi forró leheletét.
     - Tudom, hogy kívánsz, ne is tagad! A tested elárul - lehelte a szavakat az idegen a fiatal, barna hajú srác fülébe.
     Taemin maga sem értette mi történt vele. Néhány perccel ezelőtt még gondtalanul ült itt, a kedvesét várva, aztán a semmiből hirtelen felbukkant ez az idegen, aki rögtön megpróbálta elcsábítani. És ami a legfurább, hogy úgy tűnik sikerült is neki.
     A fiú teljes szívéből szerette Jonghyunt, már amennyire egy ördög képes szeretni, de az idegen teljesen elvarázsolta. Pillanatok alatt a hatása alá került, és képtelen volt kitörni az ismeretlen bűvköréből.
     - Ki lehet ez a férfi? - merült fel benne egy pillanatra a gondolat, majd ugyanolyan gyorsan el is tűnt, amint az idegen ajkai megérintették a fiatal, selymes, puha bőrét.
     Taemin felnyögött, mire az idegen elégedett mosolyra húzta száját. Tovább kényeztetve őt, apró puszikat lehelte a nyakára, egészen addig, amíg el nem jutott az ajkaiig. Mielőtt megcsókolta volna, felemelte a fiú fejét, és mélyen a szemeibe nézett.
     Taemin megkövülten nézett vissza rá, maradék akaratereje is tovaszállt az alvilág kénköves porszemcséi között. A hőség elviselhetetlen volt itt lent, de a fiatal fiú teste most nem emiatt lángolt. Úgy vágyott a férfi csókjára, mint a sivatagban megfáradt utazó az utolsó csepp vízre. Úgy tűnt az idegen teljes mértékben tisztában van vele, milyen hatást gyakorol a másikra, magabiztos mosolyából legalábbis ez látszott. Ajkait lassan a fiú ajkai felé közelítette, miközben amaz lehunyta szemeit.
     Valami hihetetlen, földöntúli érzés száguldott végig teste minden egyes porcikáján, ahogy az idegen puha ajkai az övére tapadtak. Először gyengéden csókolta, finoman, majd egyre hevesebb lett, miközben egyik kezével beletúrt a fiatal fiú hajába. Izzott közöttük a levegő, ezt mindketten jól érezték.
     Jonghyunt majd szétvetette a méreg, mikor meglátta kedvesét egy másik férfi karjaiban. Nem volt számára ismerős az idegen, nem látta még errefelé, talán ezért is vetemedhetett az ekkora pofátlanságra. Az Alvilágban ugyanis mindenki tisztában volt vele, hogy Taemin Jonghyuhoz tartozik, és ezt tiszteletben is tartották. Már csak azon egyszerű oknál fogva is, mert rettentően féltek tőle. Jonghyun egyike volt a legerősebb, leghatalmasabb ördögöknek. Hirtelen haragú volt, ennélfogva a legkisebb aprósággal is könnyen ki lehetett hozni a sodrából. A legérzékenyebb pedig arra volt, ha valaki a tulajdonához nyúlt. Így hát soha senkinek, még csak egy pillanatra se jutott eszébe, hogy túlságosan közel menjen Taeminhez, az meg, hogy megérintse pláne nem.
     A fiatal ennélfogva gyakran érezte magányosnak magát, de Jonghyun gondoskodó, védelmező szeretete kárpótolta ezért az érzésért. Taemin volt az egyetlen, aki hatni tudott rá, a fiú bármilyen kívánságát teljesítette, mellette teljesen megváltozott. És míg Jonghyun erővel tartott másokat távol szenvedélye tárgyától, addig Taeminnek egy másik, ennél sokkal halálosabb fegyvere volt: a szépsége. Elképesztően gyönyörű volt, démoni szépsége rengeteg ördögöt megbabonázott. Mégis, volt a tekintetében valami ártatlan, gyermeki báj, amely teljesen megigézte az idősebbet. Taemin láthatatlan kötelékeivel körbefonta, és magához láncolta Jonghyunt.
     Így hát teljesen érthető volt, hogy mikor amaz meglátta, hogy kedvesét egy idegen csókolja, éktelen haragra gerjedt. Taemin kéjtől átitatott tekintete, melyet eddig csak ő láthatott, most egy másik férfi vágyát korbácsolta fel. Egy pillanatot se késlekedett, odarontott hozzájuk, és lerántotta az idegent kedvese testéről.
     Taemin egy pillanatra megijedt dühösen fújtató kedvese láttán, de félelme ugyanolyan gyorsan el is múlt, hisz teljes mértékben tisztában volt vele, hogy Jonghyun őt sohasem bántaná. 
     Ám az idegen annál nagyobb veszélyben van - fordult feléje, ám egészen megdöbbent annak magabiztos arckifejezése láttán. Egy szemernyi félelmet sem mutatott, és olyan nyugodtan állta Jonghyun tekintetét, mintha a fiú az imént egy pohár kávéra hívta volna meg. Ez az említett személyt is kissé zavarba hozta, de aztán gyorsan összeszedte magát. Mérges tekintete nem sok jót ígért, de úgy tűnt ez az idegent egy szemernyit se zavarja. Lassan, kényelmesen felállt, leporolta a ruháját, majd elindult Jonghyun felé. A fiú összeszorított öklökkel, magabiztosan várta, hogy a másik odaérjen hozzá. Taemin mindeközben feszülten figyelte az eseményeket. Aggódott Jonghyunért, de valahogy az idegent is féltette, nem akarta, hogy bántódása essék. Ez volt az első alkalom, hogy mindig határozott énje kissé megingott.
     Az idegen odaért Jonghyunhoz, megállt előtte néhány lépésnyire, majd tetőtől talpig végigmérte. Úgy tűnt, elégedett a látvánnyal.
     - Eredetileg a fiatal miatt jöttem, de ez az izmos, kidolgozott test, ez az igéző tekintet - morfondírozott, majd végül gyors elhatározásra jutott. - Kellesz nekem te is! Így még érdekesebb lesz a játék.
     Kaján vigyor jelent meg az arcán, amit csak még inkább feltüzelte Jonghyunt.
     - Mi az, mit mosolyogsz? - vetette oda neki flegmán. - Lehet új vagy még, és nem tudod a szabályokat, de Taemin csak az enyém, rajtam kívül más nem érhet hozzá.
     - Szegény fiú - sóhajtott fel szánakozó hangon az idegen, miközben egy pillanatra hátrasandított a fiatalra. - Milyen rossz lehet neki!
     - Egyáltalán nem rossz neki! Tőlem mindent megkap, amire csak szüksége van!
     - Hát nekem nem úgy tűnik. A kicsike igencsak élvezte a csókjaimat.
Jonghyunt kezdte egyre jobban kikészíteni az idegen fölényes stílusa. Amaz rezzenéstelen arccal áthidalta a köztük lévő kis távolságot, majd mikor már közvetlenül a másik előtt állt, ujjait gyengéden végighúzta az arcán. Jonghyun úgy érezte mintha apró kis áramütések érték volna az idegen érintése nyomán. Az egész teste megbizsergett, jól eső érzés futott végig rajta. Igyekezett összeszedni magát, de ahogy belepillantott az idegen szemeibe, érezte, hogy egyre inkább megtörik az ellenállása. Azok a szemek varázslatosak voltak, mintha egy másik világ ajtaját tárták volna ki előtte.
     Az idegen elégedetten húzta mosolyra száját, bár ez nem volt számára újdonság. Mindig megkapta, amit akart, talán túlságosan könnyen is.
     Ám egy pillanatra lehajtotta a fejét, és a szemkontaktus megszakadása épp elég volt, hogy Jonghyun magához térjen. Amint tudatosult benne, mi történt az imént, azonnal ellökte magától az idegent. Amaz meglepődve tapasztalta, hogy a másik képes még ellenszegülni. Általában elég szokott lenni ennyi is. Egyre jobban tetszett neki a fiú, végre egy kis kihívás. Elindult felé, de az minduntalan kitért előle.
     - Szóval nem akarod, hogy odamenjek hozzád? Akkor te fogsz idejönni hozzám!
     - Azt lesheted! - Jonghyun elszánt volt, semmiképp nem akart engedni a másiknak.
     Az idegen magabiztossága egy pillanatra sem lankadt, lassú léptekkel megindult Taemin felé. Jonghyun először nem értette a szándékát, de csak hamar ökölbe szorult kezekkel figyelte, ahogy amaz lehajol Taeminhez és szájon csókolja.
     A fiatal örömmel vette, hogy újra érezheti azokat a mézédes ajkakat, és ezt Jonghyun is jól látta. Idegesen sétált le-fel, tudta, hogy ez csapda, de végül nem bírta tovább elviselni a látványt, megindult a páros felé. Ahogy odaért, most is rögtön lerántotta a férfit Taeminről, ám még felocsúdni se volt ideje, az idegen máris beletúrt a hajába, tarkójánál fogva magához húzta, és érzéki csókban részesítette.
Jonghyun még sosem érzett úgy, mint most, mintha teste apró molekulára bomlott volna szét, és a semmiben lebegne. Megszűnt körülötte minden, csak ő volt, és az az eszményi érzés, ami átjárta minden egyes sejtjét.
     Miután az idegen elengedte ajkait, még másodpercekig állt ott, lehunyt szemekkel, érzékei csak lassan kezdték újra felfogni a körülötte lévő valós világot.
     - Azt hiszem, mára ennyi elég is lesz - mosolygott vidáman az idegen. - De ne aggódjatok, nemsokára újra találkozunk. Addig is legyetek nagyon rosszak - nevette el magát, majd elindult.
     - Várj, ki vagy? - formálta a szavakat még kissé kábultan Jonghyun.
Az idegen hátrafordult, szemében pajkosság csillant meg.
     - A nevem Key... de mindenki úgy ismer... Lucifer.