A démon

Kyuhyun elment sétálni a közeli parkba. Őszintén szólva unatkozott. Nem történt az égvilágon semmi.
- Hogy lehet ilyen unalmas ez a nap - sóhajtotta.
Egy apró kavicsot kezdett el rugdosni a lábával. De azt is hamar megunta. Aztán egyszercsak egy barna hajú fiúra lett figyelmes. Ott szerencsétlenkedett egy frizbivel. Eldobta, de az elrepült kb. fél métert oldalra és leesett. Kyuhyun egy darabig nézte.
- De béna – nevetett fel hangosan. Szórakoztatta a dolog, legalább van valami vicces ebben a mai napban. Kicsit közelebb ment és akkor ismerte fel a fiút.
- De hisz ez Hyukie! - csodálkozott.
Odakiabált.
- Hé Hyukie!
A fiú felkapta a fejét, mikor megismerte Kyuhyunt odaintett neki.
- Hát te meg mit csinálsz itt? - kérdezte nevetve miközben odasétált hozzá.
- Próbálok frizbizni, de ez a szar nem megy - dühöngött Eunhyuk.
Kyuhyun újra felnevetett.
- Mert rosszul csinálod. Megtanítsalak?
- Te tudsz frizbizni?
- Naná! - düllesztette ki büszkén mellkasát Kyuhyun.
Kivette Eunhyuk kezéből a frizbit, eldobta és az tökéletes ívet leírva esett le a földre.
- Ez igen - füttyentette el magát Eunhyuk.
- Látod így kell ezt csinálni! - szegte magasba a fejét - tessék próbáld meg - nyomta kezébe a frizbit.
A fiú eldobta, de nem sok sikerrel. Kyuhyun a fejét rázta.
- Na gyere - sóhajtott fel és Eunhyuk mögé állt.
- Tartsd így - fogta meg Eunhyuk kezét - és így hajítsd el - imitálta a dobómozdulatot miközben folyamatosan a fiú kezét fogta.
- Értem.
- Akkor most próbáld meg egyedül.
Eunhyuk eldobta a frizbit és az most csodák csodájára jó pár méter távolságra, gyönyörű ívet leírva szállt le a földre.
- Sikerült! - kiáltott fel.
Eunhyuk azzal a hévvel megfordult. Egyenesen Kyuhyun gyönyörű barna szemeivel találta szembe magát. Arcát csupán néhány centiméter választotta el a fiúétól. Az még hozzá se ért mégis úgy érezte mintha apró áramütések futnának végig egész testén. Érezte ahogy egyre szaporábban veszi a levegőt. Látta a vágyat a másik szemében is. Szinte könyörgött a tekintetével a fiúnak, hogy csókolja meg. Kyuhyun keze végül elindult, hogy végigsimítson Eunhyuk arcán. Érintésétől megremegett a fiú, lábai alig bírták megtartani, attól félt bármelyik pillanatban összecsukolhatnak alatta. Kyuhyun másik kezét a fiú hátára csúsztatta.
- Eunhyuk - mormolta rekedt hangon.
Száját a fiú szájára tapasztotta. Eunhyuk érezte, amint elhagyja minden ereje, és a világ forogni kezd vele. Az érzés ami abban a pillanatban átjárta testének minden egyes porcikáját, igen talán ezt nevezik boldogságnak.
De aztán a pillanat varázsa elszállt. Kyuhyun elengedte és elindult a frizbiért. Felvette és odadobta Hyukienak.
- Gyakorolj még! - intett oda a fiúnak miközben megfordult és ráérős léptekkel elballagott.
A döbbent Hyukie percekig állt mozdulatlanul előtte a fűben heverő frizbivel. Ez most mi volt? Kyuhyun csak játszott vele? Nem tudta mire vélni a dolgot.
Másnap a fiúk délelőttje szabad volt, délután viszont egy interjúra voltak hivatalosak. Eunhyuk a szobájában készülődött mikor egyszercsak nyílt az ajtó és Kyuhyun sétált be rajta. Nemrég jöhetett ki a zuhany alól, mert haja még vizes tincsekben tapadt az arcához, melyről néha egy-egy vízcsepp a mellkasára csöppent végigfolyva a hasán egész le az ágyékáig, ahol eltűnt a dereka köré csavart törülköző alatt.
- Szia Hyukie – köszönt oda egy fellengzős mosoly kíséretében a fiúnak.
- Kyuhyun – nyögte Eunhyuk. Érezte ahogy minden erő kiszáll a testéből, a fiú látványa teljesen megszédítette.
Kyuhyun odalépett hozzá, olyan közel hajolt, hogy szája csak milliméterekre volt Eunhyuk szájától. Keze közben végigsimított a fiú egész testén egészen le a férfiasságáig. Eunhyuk még a ruhán át is beleremegett az érintésébe. Kyuhyun belefúrta barna szemeit Eunhyukéba szinte megbabonázta a fiút. Alul masszírozni kezdte a fiút a nadrágján át. Eunhyuk arca görcsbe rándult, apró nyögés hagyta el a torkát. Kyuhyun szája még mindig csak milliméterekre volt az övétől, de a fiú nem csókolta meg. Eunhyukot ez teljesen megőrjítette. Emlékében még mindig élénken élt az előző csók és úgy vágyott rá, hogy szinte belepusztult. Torka teljesen kiszáradt, izmai megfeszültek, minden egyes idegjsejtje apró táncot járt a testében. Mindezt csak fokozta Kyuhyun szemtelenül pimasz képe. A fiú pontosan tudatában volt mi megy végbe benne, hogy mit is tesz vele, de úgy tűnt nagyon is élvezi. Mintha gyönyörrel töltené el a másik szenvedése. Eunhyuk egyre szaporábban szedte a levegőt, nyögései egyre gyakoribbá és hangosabbá váltak, már nem sok hiányzott, hogy elmenjen. De abban a pillanatban, amikor Kyuhyun megérezte, hogy mindjárt itt a beteljesülés elengedte a fiú férfiasságát, a nyakához hajolt, végignyalt rajta egészen a fiú füléig, majd halkan belesúgta:
- Gondoltam bemelegítelek egy kicsit a ma délutánra, aztán ügyes légy.
Azzal megfordult és kihívó mosollyal az arcán kiment a szobából, immár másodszorra magára hagyva a most még inkább ledöbbent Eunhyukot. A fiú földre roskadt. Most már végképp nem értett semmit. Gondolatai ide-oda cikáztak a fejében, nem tudta hova tenni az imént történteket. Tépelődéséből kopogás hangja zökkentette ki.
- Igen, tessék.
-  Szia Huykie. Hogy állsz? – lépett be a szobába Donghae.
- Mind...mindjárt kész vagyok – dadogta.
Donghae megijedt a fiú látványától. Eunhyuk üveges tekintettel, zavartan nézett rá mint aki azt se tudja hol van. Odaszaladt hozzá.
- Minden rendben? – kérdezte aggódva.
- Igen, jól vagyok – nézett rá Eunyhuk miközben mosolyt próbált erőltetni az arcára.
- Rendben van Hyukie, ha azt mondod -  szólt zavartan a fiú.
Pár percig némán ültek egymást mellett. Eunhyuk csak zavartan meredt maga elé, Donghae pedig habár érezte, hogy valami nem stimmel az előbbi burkolt elutasítás után nem mert újra rákérdezni a dologra. Végül felállt és elindult az ajtó felé.
- Akkor én mentem befejezem a készülődést.
Eunhyuk bólintott. Már a folyosón állt Donghae, de mielőtt becsukta volna az ajtót még visszafordult.
- Hyukie – a fiú a neve hallatán felkapta a fejét – ha bármi van ugye tudod, rám mindig számíthatsz.
- Tudom és köszönöm – mosolyodott el Eunhyuk és ez most nem kényszeredett, hanem igazi szívből jövő mosoly volt. Tudta, hogy Donghaera minden körülmények között számíthat és ez jó érzéssel töltötte el. Kicsi koruktól fogva barátok voltak. És bizonytalan életében a fiú volt az egyetlen biztos pont. Donghae becsukta az ajtót magára hagyva Eunhyukot. A fiú felállt és megrázta magát. Nem, nem fogja hagyni, hogy Kyuhyun a bolondját járassa vele. Elhessegetett minden vele kapcsolatos gondolatot és a délutánra koncentrált. A lehető legjobb formáját fogja hozni.
Amikor később a fiúk gyülekeztek a folyosón, hogy elinduljanak az interjúra, tekintete összetalálkozott Kyuhyunéval, érezte ahogy gyomra megremeg, de erővel uralkodott saját magán. Az interjú alatt igyekezett minnél távolabb állni a fiútól és kerülte annak tekintetét. A fotózáskor Donghae mellé állt és bátorítóan rámosolygott. Eunhyuk nagyon hálás volt neki, a fiú anélkül, hogy bármit is mondott volna neki érezte, hogy Eunhyuk bajban van és a maga módján próbált neki segíteni. És Eunhyuknak pontosan az ilyen kis apró bátorításokra volt most szüksége.
Az elkövetkező napok hasonló módon teltek. Kyuhyun mindig talált alkalmat rá, hogy beszóljon a fiúnak, elbátortalanítsa őt vagy összezavarja. Nem ment el mellette úgy, hogy valami módon ne érjen hozzá. Egyszer még a fürdőben is rányitott, elhúzta a zuhanyfülkét, végigmérte Eunhyukot tetőtől-talpig és azzal a kihívó mosollyal az arcán amit Eunhyuk már annyira megutált csak annyit mondott: hmm szép-szép, azzal otthagyta a fiút. Eunhyuk még sosem érezte magát ilyen megalázottnak, akár egy darab húst a piacon úgy mérte végig Kyuhyun. Szemei megteltek könnyekkel és a zuhanyrózsából sugárzó vízzel összekeveredve folytak végig a testén. Nem tudta meddig fogja még bírni ezt a játékot. Mert abban most már biztos volt, hogy Kyuhyun csak szórakozik vele. Kénye-kedve szerint játszik vele akár egy játékszerrel. És Eunhyuk bárhogy is próbált ellenállni egyszerűen nem ment neki, ha a fiú a közelébe került elvesztette minden ellenállását.
Talán örökké tartott volna ez az őrület, ha azon a bizonyos napon Donghae meg nem látja őket.
Épp forgatási szünet volt, az új videóklipjüket vették fel. Mindenki kifújta magát az alatt a pár perc pihenő alatt amit kaptak. Donghae elindult a büfé felé, amikor hangokra lett figyelmes. Az egyik teremből szűrődtek ki, amelynek ajtaja résnyire nyitva volt. Ismerősnek tűnt a hang, de hirtelen nem tudta beazonosítani kié lehet, odament az ajóthoz, hogy megnézze, de a döbbenettől tátva maradt a szája. Erre egyáltalán nem számított. Eunhyuk a falnak szorítva állt, előtte Kyuhyun, aki kezeivel a fiú csuklóit szorosan a falnak nyomva tartotta, miközben térdét felemelve azt Eunhyuk két lába közé tolta.
- Hyukie, drága Hyukie – hallotta Donghae ahogy Kyuhyun a fiút szólongatta, de az a hang korántsem volt kedves, sokkal inkább fölényes és gúnyos. Puszit nyomott a fiú arcára, aztán az állára, az orrára, végig puszilta a szája körül, de véletlenül se csókolta szájon. Eunhyuk szeméből ekkora már hangtalanul folytak a könnyei.
- Kérlek Kyuhyun hagyd abba – könyörgött a fiúnak elfúló hangon, de az rá sem hederített.
Donghae végre magához tért első döbbenetéből, feltépte az ajtót és elindult a két fiú felé.
Eunhyuk szeme tágra nyílt a meglepetéstől mikor meglátta barátját.
- Te bunkó állat azonnal enged el! – üvöltötte miközben vállánál fogva maga felé fordította Kyuhyunt majd akkorát húzott be neki, hogy a fiú a földön landolt.
- Mégis mit képzelsz mit művelsz? – üvöltötte miközben a fiú mellére térdelt és tovább ütötte ahol érte. Donghaenél teljesen elment a kép. Még jó, hogy az arra járó Sungmin meghallotta a hangzavart és benézett a terembe. Sokként érte amit látott. Donghae a földön fekvő Kyuhyunt püfölte míg Eunhyuk a falnak dőlve felhúzott térdekkel zokogott. Sungmin közben magához tért döbbenetéből, odafutott Donghaehoz és megpróbálta lerángatni a már félig eszméletlen Kyuhyunról. Nem volt könnyű, de végül sikerült neki miközben ő is begyűjtött egy gyomorszájba vágást.
Miután úgy tűnt Donghae kissé megnyugodott, letérdelt a még mindig földön fekvő Kyuhyunhoz. A srác arca tiszta kék-lila volt az ütésektől, szája felrepedt.
- Normális vagy? – nézett haragosan Donghaera.
- Megérdemelte – vetette oda amaz.
Sungmin a fejét rázta a hitetlenkedéstől.
- Mégis min vesztetek így össze? – kérdezte a fiútól.
Az Eunhyukra nézett majd Sungmin felé fordulva csak annyit bökött oda: Magánügy.
- Na persze majd a menedzser is így fogja gondolni mi, így nem tud forgatni. Sőt talán nem ártana, ha egy orvos is megnézné – nézett aggódva a még mindig földön fekvő fiúra. Kyuhyun annyira már jól érezte magát, hogy végül fel tudott ülni. Sungmin miután szavát vette Donghaenak, hogy az nem fog ismét a fiúnak esni, ha ő elment, elfutott Leeteukért. A leader szeme is tágra nyílt a csodálkozástól amint meglátta Kyuhyunt. Donghae neki se volt hajlandó semmit sem mondani. Amikor pedig Eunhyuktól érdeklődött a történtek iránt, kirázta a a hideg a fiú üveges tekintetétől amellyel ránézett. Kyuhyunt letámogatta Sungmin és Leeteuk az orvosi szobába, közben Donghae kivitte Eunhyukot a friss levegőre és kifaggatta a fiút részletesen a történtekről. Miután végül némi rábeszélés és könyörgés után a fiú mindent elmondott, Donghae csak úgy forrt a dühtől. Legszívesebben megfojtotta volna Kyuhyunt. Dühöngve járt az udvaron fel és alá.
- Kérlek ne bántsd! – hallotta Eunhyuk gyenge hangját.
- Hogy mi? – csodálkozott – Ezek után azt akarod mondani, hogy ne bántsam. A minimum, hogy jól szétverem a képét.
- Az már megtörtént.
- Ez még semmi nem volt. Ennél jóval többet érdemel.
- Kérlek Hae, ha egy kicsit is fontos vagyok neked nem bántod őt. Kérlek! – könyörgött a fiúnak.
- Egyszerűen nem értelek Hyukie, hogy tudod még ezek után is védeni – Donghae nem tudta épp ésszel felfogni, hogy azok után hogy így kínozta Kyuhyun, hogy tudja még most is pártfogásába venni a fiút.
- Mert szeretem – szakadt ki Eunhyukból.
Donghae szemei tágra nyíltak a döbbenettől, mondani akart valamit, észhez téríteni a fiút, hogy egy ilyen ember meg se érdemli, hogy szeressék, de Eunhyuk arcát látva inkább magában tartotta a valódi érzéseit. Látta, hogy mennyire szenved a másik és dühe most saját tehetetlenségéből fakadt. Nem tudott, hogy segíteni a fiúnak. Azaz talán mégis, egy valamit megtehet még. Ha Kyuhyun ezután se fogja megérteni akkor nem tudja hogyan tovább.
Időközben a menedzser is tudomást szerezett a történtekről, ugyanis a rendező őrjöngve hívta, hogy így képtelenség forgatni, nincs az a smink ami eltünteti Kyuhyun arcáról azokat a lila foltokat, a felrepedett szájáról már nem is beszélve. Hát nem sok hiányzott, hogy Donghae repüljön a csapatból. Leeteuk már jópárszor ”megküzdőtt” a menedzserrel, de ez volt idáig a legnehezebb menete. Végül sikerült meggyőznie, hogy nem lesz baj, a legtöbb jelenet ebben a klipben úgyis egyéni, felveszik mindenkiét és utoljára hagyják Kyuhyunét meg a közös jeleneteket, két-három nap múlva már sminkkel simán eltakarhatók lesznek Kyuhyun lila foltjai. Ráadásul mit mondanának az elfeknek miért rúgták ki Donghaet, a fiú nagyon népszerű, egy botrány pedig nem hiányozna a bandának. A menedzser nagyot sóhajtott és viccesen megjegyezte, hogy Leeteuknek politikusnak kellett volna mennie, annyira jól forgatja a szavakat, majd azt mondta, hogy a fiúra bízza a dolgot, tegyen belátása szerint.
Másnap miután leforgatta a jeleneteit Donghae titokban gyorsan hazasietett. Kyuhyun aznap otthon pihent, hogy gyorsabban gyógyuljon, meg úgyis felesleges lett volna elmennie, hisz aznap ő úgysem tudott volna forgatni. Donghae kopogtatott Kyuhyun ajtaján.
- Tessék.
- Bejöhetek? – dugta be a fejét az ajtón Donghae.
- Mit akarsz még? – kérdezte gúnyosan Kyuhyun – behúznál mégegyet? Nem volt elég?
- Te is tudod, hogy megérdemelted – nézett rá összevont szemöldökkel Donghae – de nem ezért jöttem, beszélni szeretnék veled.
- Miről?
- Inkább kiről. Eunhyukról. Mond miért játszadozol vele?
- Nem játszadozom vele.
- Igen? Akkor ezt te minek neveznéd? Szegény fiú teljesen kikészült.
Donghae érezte, hogy kezd felmenni benne a pumpa.
- Én csak...
- Igen? Te csak? – kérdezte követelődzően a fiútól.
- Én csak nem tudok megbízni senkiben – vágta oda a fiúnak a szavakat – félek, hogy becsapnak és átvernek, hogy megszeretek valakit megbízok benne aztán pedig elhagy. Tessék most már tudod.  Na boldog vagy ? – kérdezte gúnyos arckifejezéssel.
- Nem, nem vagyok az. Szóval azért mert félsz, hogy megbántanak, te bántasz meg másokat. Ráadásul olyasvalakit bántasz meg, ha jól értem akit szeretsz. Szerinted ez így normális? Kyuhyun kockázat nélkül nincs szerelem. Nem félhetsz mindig attól, hogy valaki majd megbánt. A fájdalom is az élet velejárója, és segít megbecsülni a boldogságot, amit kapsz. De még akkor sincs jogod másoknak fájdalmat okozni. És Eunhyuk még ennek ellenére is szeret. Azok után ahogy bántál vele még téged védelmezett, megígértette velem, hogy többet nem bántalak, mert ő szeret téged.
Kyuhyun képtelen volt megszólalni. Szeméből egy apró könnycsepp indult el és folyt végig az arcán.
Arcán kétségbeesést tükröződött. Donghae egész megsajnálta. Rossz úton jár a srác, nagyon rossz uton.
- Kyuhyun kérlek gondolkodj el azon amit mondtam és ha te is szereted Eunhyukot beszélj vele.
De ha nem, akkor hagyd békén, mert esküszöm az égre, ha megint játszadozol vele akkor ez ahhoz képest amit akkor kapsz tőlem semmi nem volt. Eunhyuk a legjobb barátom és nem fogom hagyni, hogy mégegyszer megbántsd!
Azzal Donghae sarkon fordult és otthagyta a teljesen összezavarodott Kyuhyunt. A fiúnak egy egész délutánja volt, hogy elgondolkodjon Donghae szavain és mire Eunhyuk hazaért, már pontosan tudta mit is fog tenni.
Átment és bekopogott a fiú ajtaján.
- Szabad – hallotta bentről Eunhyuk hangját.
Benyitott az ajtón.
- Beszélhetnénk?
- Persze.
Kyuhyun becsukta az ajtót maga mögött és odament Eunhyukhoz. Ideges volt, nagyon ideges, végül nagy levegőt vett és nekikezdett.
- Először is szeretnék bocsánatot kérni, azért amit tettem. Tudom, hogy nincs rá mentség, és megbocsáthatatlan de rettenetesen bánom, hogy olyan gonoszul bántam veled, holott te egyáltalán nem érdemelted meg. Az az igazság, hogy féltem szerelmesnek lenni, mert féltem, hogy megbántanak, hogy átvernek. De tévedtem. Ma nálam járt Donghae és sok mindent mondott amin elgondolkodtam. Én tudom, hogy nem érdemlem meg és lehet, hogy már teljes szívedből gyűlölsz, amit meg is érdemelnék, de ha még egy picit szeretsz nem próbálnánk meg? – kérdezte félénken Kyuhyun.
Eunhyuk először azt hitte rosszul hall. Kyuhyun tényleg járni akar vele? És a fiú, teljesen megváltozott. A korábbi fölényes, gúnyos arckifejezésnek nyoma se volt, inkább tűnt törékenynek és elveszettnek.
Odalépett hozzá és elmosolyodott.
- Az amit tettél nem változtat az érzelmeimen, még mindig szeretlek, próbáljuk meg - mosolygott a fiúra.
Kyuhyun arcára félénk mosoly ült ki.
- Köszönöm Eunyhyuk. Ígérem soha többet nem foglak bántani.
- Tudom.
Eunhyuk most először látott szerelmet Kyuhyun szemében, a fiú odahajolt hozzá és megcsókolta, olyan gyengéden mint akkor először ott a parkban. Mikor ajkaiak elengedték egymást Eunhyuk odabújt Kyuhyunhoz és a fiú magához szorította, mint aki soha többé nem akarja elengedni. Mindketten biztonságban érezték magukat a másik karjaiban.
Másnap a fiúk a buszból szálltak ki ami a forgatás helyszínére vitte őket.
- Milyen szép ma az idő – nézett fel a tiszta kék égre Siwon.
- Kár hogy bent forgatunk – sajnálkozott - Yesung.
- Írjuk át a forgatókönyvet – javasolta Shindong.
- Eszedbe ne jusson – nézett rá szúrós szemekkel Leeteuk.
Mindenki nevetésben tört ki Leeteuk komoly arca láttán. De a fiú nem találta viccesnek a dolgot, ez a forgatás már így is eseménydúsabb volt a kelleténél.
- Hát ez meg mi? – mutatott Ryeowook tágra nyílt szemekkel Kyuhyun és Eunhyuk egybefonódó ujjaira.
Mindkét fiú olyan piros lett mint a paradicsom.
- Áh már értem, szóval ezért volt a verekedés, Donghae féltékeny volt -  szólalt meg Sungmin.
Minden szem Donghaera szegeződött.
- Nem erről... - kezdte volna Kyuhyun elmondani az igazat, de Donghae félbeszakította – Igen volt egy kis nézeteltérésünk, de már megoldottuk.
- Akkor jó – mosolygott Ryeowook - kár lenne, ha feszültség lenne közöttünk.
- Emiatt nem kell tartanod – mosolygott Donghae, majd Kyuhyunra kacsintott. A fiú visszamosolygott rá. Eunhyuk Donghae felé fordulva, halk köszönömöt formált a szájával, de fiú megrázta a fejét, mintha azt mondaná ugyan semmiség. Kyuhyun végre megbízott valakiben, ez első lépésnek nem is rossz – mosolygott magában Donghae – határozottan nem rossz.