Leeteuk a mobilja csörgésére riadt fel.
- Ki lehet
az ilyenkor? morgólodott magában, miközben megfordult az ágyban és remélte,
hogy Hyun Joong nem ébredt fel rá. De félelme alaptalannak bizonyult, a fiú
mellette édesdeden aludt. Leeteuk-nek eszébe jutott az előző éjszaka emlékei,
aminek következtében szája széles mosolyra húzodott. Hyun Joong annyira gyengéd,
olyan figyelmes volt vele. Egészen elkalandoztak a gondolatai, amiből egy újabb
telefoncsörgés zökkentette vissza a valóságba.
-
Basszuskulcs - ugrott ki az ágyból, siettében majdnem hasraesett, de végül
sikerült eljutnia a telefonjáig.
- Hallo -
szólalt bele miközben felkapta a székről.
- Hol a
faszban vagy? Hol voltál egész éjjel? Olyan nehéz lett volna felemelni azt a
kurva telefont és hazaszólni, hogy mi van! Mi meg itt aggódunk érted! Lelki
szemeim előtt már a kórházban meg a temetőben láttalak - üvöltötte Kangin a
telefonba.
Leeteuk-nak
el kellett tartani a fülétől, ha meg akart úszni egy maradandó halláskárosodást.
- Sajnálom
- nyögte ki végül.
- Sajnálom?
Mindössze ennyit tudsz mondani? - nem úgy tűnt, hogy Kangin meg van elégedve
ezzel a válasszal.
Kínos csönd
állt be, végül Kangin törte meg.
- Na akkor
elárulnád végre hol voltál az éjszaka?
- Egy... -
Leeteuk az ágyon fekvő Hyun Joong-ra nézett, mit is mondjon most - egy
ismerősnél - bökte ki végül.
- Ismerősnél?
- csodálkozott Kangin - Miféle ismerősnél?
- Majd, ha
hazaértem elmagyarázom - próbálta Leeteuk rövidre zárni a dolgot.
- De aztán
siess! Hallod? - azzal meg sem várva a választ Kangin lecsapta a telefont.
Leeteuk nagyot sóhajtott, valahogy ebben a pillanatban nem volt olyan sietős, hogy minél előbb hazaérjen. Aztán mocorgásra lett figyelmes az ágy felől. Hyun Joong ébredezett. Nyújtozkodott egyet, két kezével megdörzsölte szemeit, majd Leeteukre nézett.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt.
- Minden rendben van? Mintha kiabálást hallottam volna, de lehet, hogy csak álmodtam – tűnödött Hyun Joong.
- Nem, nem álmodtad. Kangin telefonált. És hát egy kicsit ki volt akadva, amiért minden szó nélkül eltűntem egész éjszakára – sóhajtott megint egy mélyet Leeteuk.
- Ez teljesen érthető. Szólunk kellett volna nekik, ne haragudj én sem gondoltam rá. Máson járt az eszem akkor – pirult el Hyun Joong.
Leeteuk nagyot sóhajtott, valahogy ebben a pillanatban nem volt olyan sietős, hogy minél előbb hazaérjen. Aztán mocorgásra lett figyelmes az ágy felől. Hyun Joong ébredezett. Nyújtozkodott egyet, két kezével megdörzsölte szemeit, majd Leeteukre nézett.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt.
- Minden rendben van? Mintha kiabálást hallottam volna, de lehet, hogy csak álmodtam – tűnödött Hyun Joong.
- Nem, nem álmodtad. Kangin telefonált. És hát egy kicsit ki volt akadva, amiért minden szó nélkül eltűntem egész éjszakára – sóhajtott megint egy mélyet Leeteuk.
- Ez teljesen érthető. Szólunk kellett volna nekik, ne haragudj én sem gondoltam rá. Máson járt az eszem akkor – pirult el Hyun Joong.
- Nem,
egyáltalán nem a te hibád. Nekem kellett volna gondolni rá – szabadkozott
Leeteuk.
Olyan szomorú ábrázattal állt ott, Hyun Joong nagyon megsajnálta.
- Minden rendben lesz – mosolygott rá megnyugtatóan – gyere ide – hívta kedvesen és kinyújtotta egyik karját Leeteuk felé.
A fiú két szökkenéssel az ágyon termett és már bújt is oda Hyun Joonghoz. Fejét a másik mellkasára hajtotta, két karjával a nyakát ölelte. Hyun Joong simogatni kezdte a fejét. Leeteuk egész testét melegség járta át, olyan biztonságban érezte magát Hyun Joong karjaiban, mint még senkiében. Kissé arrébb csúszott a fiú mellkasán.
- Mi az? – érdeklődött Hyun Joong.
Olyan szomorú ábrázattal állt ott, Hyun Joong nagyon megsajnálta.
- Minden rendben lesz – mosolygott rá megnyugtatóan – gyere ide – hívta kedvesen és kinyújtotta egyik karját Leeteuk felé.
A fiú két szökkenéssel az ágyon termett és már bújt is oda Hyun Joonghoz. Fejét a másik mellkasára hajtotta, két karjával a nyakát ölelte. Hyun Joong simogatni kezdte a fejét. Leeteuk egész testét melegség járta át, olyan biztonságban érezte magát Hyun Joong karjaiban, mint még senkiében. Kissé arrébb csúszott a fiú mellkasán.
- Mi az? – érdeklődött Hyun Joong.
- Semmi.
Csak hallani akarom a szívverésed – Leeteuk örült, hogy Hyun Joong nem látja
most mennyire elpirult.
Hyun Joong elmosolyodott és egy puszit nyomott Leeteuk fejére. Így feküdtek vagy egy órán keresztül. Csendben, nyugalomban és boldogságban. Az idilt Hyun Joong korgó gyomra zavarta meg.
- Bocsánat – mentegetőzött zavartan.
- Semmi baj – nézett fel a fiúra – úgyis épp itt az ideje, hogy felkeljünk. Készítek neked reggelit – mondta jókedvűen és azzal a lendülettel kiugrott az ágyból és elindult a konyhába.
Elővett a szekrényből egy kis rizst meg néhány fűszert és neki állt megcsinálni a reggelit.
- Hmm jók az illatok - hajolt át a válla fölött Hyun Joong pár perccel később.
- Várj amíg megkostólod – kacsintott rá Leeteuk.
Hyun Joong elnevette magát és egy puszit nyomott Leeteuk arcára.
- Már alig várom. Kérsz kávét? – kérdezte.
- Igen, köszi.
Néhány perccel később mindketten a konyhaasztalnál ültek, Leeteuk zöldséges rizstésztáját ették és hozzá Hyun Joong kávéját itták.
- Isteni finom ez a rizstészta – dícsérte az ételt Hyun Joong.
- Köszönöm - pirult el Leeteuk – a te kávéd is nagyon finom.
- Köszönöm. Viszont evés után ideje lenne hazamenned a többiek még bizonyára aggódnak és magyarázatot várnak a történtekre.
- Igen én is így gondoltam, de azt szeretném ha velem jönnél – kérte szemlesütve Leeteuk.
- Máris?
- Igen, de persze csak, ha nem gond neked – Leeteuk még mindig a földet bámulta.
- Nem dehogy. Én azt csinálom ami neked jó. Te ismered a csapattársaidat, ha azt mondod jobb túlesni a dolgon akkor csináljuk.
Leeteuk bólintott. Nem akarta, hogy Hyun Joong megtudja mennyire fél valójában, de a fiúből áramló nyugalom rá is jó hatással volt, ha Hyun Joong vele van tudta, hogy nem érheti semmi baj, ezért is szerette volna ha vele megy a fiú. Meg jobb is túlesni az egészen minél hamarabb, mert minél előbb megtudják a fiúk annál hamarabb fel tudják dolgozni a sokkot amit okozni fog nekik.
Evés után Leeteuk betette a tányérokat a mosogatóba és megnyitotta a csapot, de Hyun Joong intett, hogy hagyja.
- Majd ha hazértem megcsinálom, gyere induljunk.
Leeteuk bólintott. Kimentek a kocsihoz és elindultak Leeteukék háza felé. Az úton egy szót se szóltak egymáshoz. Leeteuk elmerült a gondolataiban, próbálta kiötleni, hogyan fogja tálalni a többieknek a dolgot, Hyun Joong pedig nem akarta megzavarni. Ő nem tartozik senkinek számadással. Már nem. Ez némi szomorúsággal töltötte el, de aztán elhesegette a borús gondolatokat. Most csak az számít, hogy Leeteuk-kal minden rendben legyen.
Pár perc múlva odaértek a házhoz. Leeteuk nagyot sóhajtot és kinyitotta a bejárati ajtót.
Az ajtócsukodás hangjára egy fej jelent meg a szemközti szobaajtóban.
- Teuk – Kyuhun a fiú nyakába vetette magát – de örülök, hogy megjöttél úgy aggódtam érted – nézett rá csillogó szemekkel.
- Nagyon sajnálom, hogy aggódnod kellett miattam – simogatta meg Kyuhun fejét.
Közben a többiek is kijöttek. A legtöbbjük arcán zavarodottság látszodott, lopva pillantásokat vetettek Hyun Joong-ra, nem értették mit keres itt a fiú. Leeteuk tekintete találkozott Kangin-éval, mérges arcától meghűlt ereiben a vér.
- Akkor megmagyaráznád ezt az egészet? – kérte Kangin száraz hangon.
- Hát szóval az éjszakát Hyun Joong-nál töltöttem – nézett a fiúra.
- Ezt hogy érted pontosan? – érdeklődött Ryewook.
- Hát úgy, hogy Hyun Joong – Leeteuk itt mély levegőt vett – a barátom.
- Azt hiszem én itt elvesztettem a fonalat – nézett rá Donghae zavarodott arccal.
- Nem értem mi a bajotok ezzel – csodálkozott Kyuhun – Leeteuk ott aludt az egyik barátjánál, nincs ebben semmi rossz. Bár azt én se tudtam, hogy jóban van Hyun Joong-gal.
- Drága Kyuhun – karolta át a vállát Siwon – a barátot úgy értette Leeteuk, hogy szerető.
- Hogy mi? – Kyuhun szája tátva maradt a csodálkozástól.
A helyzet kezdett egyre kínosabbá válni, Leeteuk pedig egyre idegesebbé. Hyun Joong legszívesebben átölelte volna vagy megfogta volna legalább a kezét, de ezt jelen helyzetben nem tartotta túl jó ötletnek. Hosszan tartó csönd állt be. Mindenki zavarban volt, fogalmuk se volt, hogy viselkedjenek.
Végül Eunhyuk vált ki a sorból és Leeteukhez lépett.
- Gratulálok Teuk! Legyetek nagyon boldogok! – ölelte át hatalmas mosollyal a fiút.
- Köszönöm – mosolygott rá vissza, miután a fiú elengedte.
Ekkor Eunhyuk Hyun Joong-hoz lépett.
- Örülök, hogy megismerhetlek – azzal őt is megölelte – aztán vigyázz ám a mi Leeteuk-ünkre – azzal ujjával játékosan megfenyegette Hyun Joong-ot.
- Mint a szemem fényére, úgy vigyázok rá – igérte Hyun Joong.
Úgy tűnt a többiek is kezdenek felengedni Eunhyuk hatásásra. Kyuhun ismét Leeteuk nyakába borult.
- Gratulálok appa, legyetek nagyon boldogak – ölelte át a fiút.
- Gratulálok hyung – ölelte most meg Ryewook. A fiúk sorban mind gratuláltak neki és bemutatkoztak Hyun Joong-nak is egyben. Az utolsó aki Leeteukhez lépett Kangin volt.
- Hát mit ne mondjak eléggé megleptél minket ezzel a hírrel, de az a fő, hogy boldog vagy – ölelte át ő is barátját.
- Köszönöm Kangin – Leeteuk egészen elérzékenyült – mindannyian olyan kedvesek vagytok, sosem fogom tudni ezt nektek meghálálni – és ezzel Leeteuk sírásban tört ki.
- Ugyan már Teuk ez a legkevesebb – Heechul szeméből melegség áradt, ahogy barátjára nézett – te is mindig itt voltál nekünk, bármilyen problémánk is volt, még szép hogy melletted állunk bármi történjék is.
- Kö-köszönöm – szipogta a fiú.
- Egy jó tanács Hyun Joong, 100-as zsebkendő mindig legyen otthon, kelleni fog – nevetett Donghae.
Eunhyuk oldalbabökte.
- Hé most mi van, ez az igazság – tettette Donghae a felháborodottat.
- Kösz Donghae figyelni fogok rá – nevetett Hyun Joong is.
Közben Kyuhun odasomfordált és adott néhány zsebkendőt Leeteuk-nek.
Az letörölte a könnyeit majd mosolyogva nézett végig a többieken. Hát ezen is túl vannak és a többiek egész jól fogadták. Neki vannak a legnagyszerűbb barátai a világon, hát kívánhat ennél többet az ember?
Hyun Joong elmosolyodott és egy puszit nyomott Leeteuk fejére. Így feküdtek vagy egy órán keresztül. Csendben, nyugalomban és boldogságban. Az idilt Hyun Joong korgó gyomra zavarta meg.
- Bocsánat – mentegetőzött zavartan.
- Semmi baj – nézett fel a fiúra – úgyis épp itt az ideje, hogy felkeljünk. Készítek neked reggelit – mondta jókedvűen és azzal a lendülettel kiugrott az ágyból és elindult a konyhába.
Elővett a szekrényből egy kis rizst meg néhány fűszert és neki állt megcsinálni a reggelit.
- Hmm jók az illatok - hajolt át a válla fölött Hyun Joong pár perccel később.
- Várj amíg megkostólod – kacsintott rá Leeteuk.
Hyun Joong elnevette magát és egy puszit nyomott Leeteuk arcára.
- Már alig várom. Kérsz kávét? – kérdezte.
- Igen, köszi.
Néhány perccel később mindketten a konyhaasztalnál ültek, Leeteuk zöldséges rizstésztáját ették és hozzá Hyun Joong kávéját itták.
- Isteni finom ez a rizstészta – dícsérte az ételt Hyun Joong.
- Köszönöm - pirult el Leeteuk – a te kávéd is nagyon finom.
- Köszönöm. Viszont evés után ideje lenne hazamenned a többiek még bizonyára aggódnak és magyarázatot várnak a történtekre.
- Igen én is így gondoltam, de azt szeretném ha velem jönnél – kérte szemlesütve Leeteuk.
- Máris?
- Igen, de persze csak, ha nem gond neked – Leeteuk még mindig a földet bámulta.
- Nem dehogy. Én azt csinálom ami neked jó. Te ismered a csapattársaidat, ha azt mondod jobb túlesni a dolgon akkor csináljuk.
Leeteuk bólintott. Nem akarta, hogy Hyun Joong megtudja mennyire fél valójában, de a fiúből áramló nyugalom rá is jó hatással volt, ha Hyun Joong vele van tudta, hogy nem érheti semmi baj, ezért is szerette volna ha vele megy a fiú. Meg jobb is túlesni az egészen minél hamarabb, mert minél előbb megtudják a fiúk annál hamarabb fel tudják dolgozni a sokkot amit okozni fog nekik.
Evés után Leeteuk betette a tányérokat a mosogatóba és megnyitotta a csapot, de Hyun Joong intett, hogy hagyja.
- Majd ha hazértem megcsinálom, gyere induljunk.
Leeteuk bólintott. Kimentek a kocsihoz és elindultak Leeteukék háza felé. Az úton egy szót se szóltak egymáshoz. Leeteuk elmerült a gondolataiban, próbálta kiötleni, hogyan fogja tálalni a többieknek a dolgot, Hyun Joong pedig nem akarta megzavarni. Ő nem tartozik senkinek számadással. Már nem. Ez némi szomorúsággal töltötte el, de aztán elhesegette a borús gondolatokat. Most csak az számít, hogy Leeteuk-kal minden rendben legyen.
Pár perc múlva odaértek a házhoz. Leeteuk nagyot sóhajtot és kinyitotta a bejárati ajtót.
Az ajtócsukodás hangjára egy fej jelent meg a szemközti szobaajtóban.
- Teuk – Kyuhun a fiú nyakába vetette magát – de örülök, hogy megjöttél úgy aggódtam érted – nézett rá csillogó szemekkel.
- Nagyon sajnálom, hogy aggódnod kellett miattam – simogatta meg Kyuhun fejét.
Közben a többiek is kijöttek. A legtöbbjük arcán zavarodottság látszodott, lopva pillantásokat vetettek Hyun Joong-ra, nem értették mit keres itt a fiú. Leeteuk tekintete találkozott Kangin-éval, mérges arcától meghűlt ereiben a vér.
- Akkor megmagyaráznád ezt az egészet? – kérte Kangin száraz hangon.
- Hát szóval az éjszakát Hyun Joong-nál töltöttem – nézett a fiúra.
- Ezt hogy érted pontosan? – érdeklődött Ryewook.
- Hát úgy, hogy Hyun Joong – Leeteuk itt mély levegőt vett – a barátom.
- Azt hiszem én itt elvesztettem a fonalat – nézett rá Donghae zavarodott arccal.
- Nem értem mi a bajotok ezzel – csodálkozott Kyuhun – Leeteuk ott aludt az egyik barátjánál, nincs ebben semmi rossz. Bár azt én se tudtam, hogy jóban van Hyun Joong-gal.
- Drága Kyuhun – karolta át a vállát Siwon – a barátot úgy értette Leeteuk, hogy szerető.
- Hogy mi? – Kyuhun szája tátva maradt a csodálkozástól.
A helyzet kezdett egyre kínosabbá válni, Leeteuk pedig egyre idegesebbé. Hyun Joong legszívesebben átölelte volna vagy megfogta volna legalább a kezét, de ezt jelen helyzetben nem tartotta túl jó ötletnek. Hosszan tartó csönd állt be. Mindenki zavarban volt, fogalmuk se volt, hogy viselkedjenek.
Végül Eunhyuk vált ki a sorból és Leeteukhez lépett.
- Gratulálok Teuk! Legyetek nagyon boldogok! – ölelte át hatalmas mosollyal a fiút.
- Köszönöm – mosolygott rá vissza, miután a fiú elengedte.
Ekkor Eunhyuk Hyun Joong-hoz lépett.
- Örülök, hogy megismerhetlek – azzal őt is megölelte – aztán vigyázz ám a mi Leeteuk-ünkre – azzal ujjával játékosan megfenyegette Hyun Joong-ot.
- Mint a szemem fényére, úgy vigyázok rá – igérte Hyun Joong.
Úgy tűnt a többiek is kezdenek felengedni Eunhyuk hatásásra. Kyuhun ismét Leeteuk nyakába borult.
- Gratulálok appa, legyetek nagyon boldogak – ölelte át a fiút.
- Gratulálok hyung – ölelte most meg Ryewook. A fiúk sorban mind gratuláltak neki és bemutatkoztak Hyun Joong-nak is egyben. Az utolsó aki Leeteukhez lépett Kangin volt.
- Hát mit ne mondjak eléggé megleptél minket ezzel a hírrel, de az a fő, hogy boldog vagy – ölelte át ő is barátját.
- Köszönöm Kangin – Leeteuk egészen elérzékenyült – mindannyian olyan kedvesek vagytok, sosem fogom tudni ezt nektek meghálálni – és ezzel Leeteuk sírásban tört ki.
- Ugyan már Teuk ez a legkevesebb – Heechul szeméből melegség áradt, ahogy barátjára nézett – te is mindig itt voltál nekünk, bármilyen problémánk is volt, még szép hogy melletted állunk bármi történjék is.
- Kö-köszönöm – szipogta a fiú.
- Egy jó tanács Hyun Joong, 100-as zsebkendő mindig legyen otthon, kelleni fog – nevetett Donghae.
Eunhyuk oldalbabökte.
- Hé most mi van, ez az igazság – tettette Donghae a felháborodottat.
- Kösz Donghae figyelni fogok rá – nevetett Hyun Joong is.
Közben Kyuhun odasomfordált és adott néhány zsebkendőt Leeteuk-nek.
Az letörölte a könnyeit majd mosolyogva nézett végig a többieken. Hát ezen is túl vannak és a többiek egész jól fogadták. Neki vannak a legnagyszerűbb barátai a világon, hát kívánhat ennél többet az ember?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése