- A francba - mérgelődött Leeteuk miközben arcát a bejárati ajtó üvegéhez nyomta – ki gondolta volna, hogy esni fog? Mikor elindultam még olyan szépen sütött a nap és még csak esernyőt sem hoztam magammal – kesergett. Elővette a mobilját és tárcsázni kezdett. A telefon hosszan kicsörgött, de senki sem vette fel. - Hol a francban lehet Eunhyuk – tűnödött magában – na mindegy akkor hívom Donghaet biztos együtt vannak. A telefon megint kicsörgött, de ezúttal se vette fel senki. Leeteuk elcsodálkozott. – Na mindegy – vonta meg a vállát – és már tárcsázta is Siwont, aztán Ryewookot, de egyik se vette fel. Kezdett egyre idegesebb lenni. - Mi van már mindenki eltűnt? – amikor Kyuhyun se vette fel a telefont Leeteuknél betelet a pohár.
- Hol a faszban van mindenki? – üvöltött fel.
- Valami baj van? – érdeklődött egy kellemes, mély hang a háta mögül.
Leeteuk megfordult, az SS501 egyik tagja Kim Hyun Joong állt előtte teljes életnagyságában.
- Francba - mormogta maga elé. Vajon most mit gondolhat rólam Hyun Joong – sütötte le a szemét - nem mintha nagyon érdekelne, hogy mit gondol rólam de akkor is.
- Elnézést - pislantott fel a srácra. Szája egyik sarkát felhúzta, fejét kissé oldalrabillentette, amitől Hyun Joongban egy árva kiskutya benyomását keltette.
Hyun Joong elmosolyodott.
– Semmi gond.
Leeteuk viszonozta a mosolyát. Valahogy nyugodt, meleg érzéssel töltötte el a fiú mosolya.
- Valami baj van? – ismételte meg Hyun Joong újra az előző kérdését.
- Nem gondoltam volna, hogy ma eső lesz és nem hoztam magammal esernyőt, a fiúk közül meg nem érek el senkit – szavainak nyomatékot adva magasba emelte a mobilját.
- Ha gondolod én szívesen hazaviszlek, kocsival jöttem – ajánlotta fel Hyun Joong.
- Valami baj van? – érdeklődött egy kellemes, mély hang a háta mögül.
Leeteuk megfordult, az SS501 egyik tagja Kim Hyun Joong állt előtte teljes életnagyságában.
- Francba - mormogta maga elé. Vajon most mit gondolhat rólam Hyun Joong – sütötte le a szemét - nem mintha nagyon érdekelne, hogy mit gondol rólam de akkor is.
- Elnézést - pislantott fel a srácra. Szája egyik sarkát felhúzta, fejét kissé oldalrabillentette, amitől Hyun Joongban egy árva kiskutya benyomását keltette.
Hyun Joong elmosolyodott.
– Semmi gond.
Leeteuk viszonozta a mosolyát. Valahogy nyugodt, meleg érzéssel töltötte el a fiú mosolya.
- Valami baj van? – ismételte meg Hyun Joong újra az előző kérdését.
- Nem gondoltam volna, hogy ma eső lesz és nem hoztam magammal esernyőt, a fiúk közül meg nem érek el senkit – szavainak nyomatékot adva magasba emelte a mobilját.
- Ha gondolod én szívesen hazaviszlek, kocsival jöttem – ajánlotta fel Hyun Joong.
- Az remek lenne, köszönöm szépen.
- Mindenesetre a kocsiig futnunk kell, sajna én sem hoztam esernyőt – nézett rá Hyun Joong bocsánatkérő szemekkel.
- Semmi gond – mosolygott rá Leeteuk – így is hálás vagyok, hogy elviszel. Melyik a te kocsid?
- Az ott szembe, a legszélén – mutatott egy fekete sportkocsira Hyun Joon.
- Szép autó – fütyentette el magát Leeteuk.
- Igen, imádom – nevetett fel Hyun Joon.
- Na akkor készen állsz? – nézett Leeteukra. Az bólintott.
Hyun Joon kinyitotta az ajtót és nekiiramodott. Amint elért az autóhoz rögtön a zárba tette a kulcsot, elfordította és már nyitotta is ki az ajót, bepattant a kocsiba, áthajolt az anyósülés felett és nyitotta is ki a másik ajtót. Leeteuk abban a pillanatban, ahogy nyílt az ajtó már be is ugrott az ülésre.
- Mindenesetre a kocsiig futnunk kell, sajna én sem hoztam esernyőt – nézett rá Hyun Joong bocsánatkérő szemekkel.
- Semmi gond – mosolygott rá Leeteuk – így is hálás vagyok, hogy elviszel. Melyik a te kocsid?
- Az ott szembe, a legszélén – mutatott egy fekete sportkocsira Hyun Joon.
- Szép autó – fütyentette el magát Leeteuk.
- Igen, imádom – nevetett fel Hyun Joon.
- Na akkor készen állsz? – nézett Leeteukra. Az bólintott.
Hyun Joon kinyitotta az ajtót és nekiiramodott. Amint elért az autóhoz rögtön a zárba tette a kulcsot, elfordította és már nyitotta is ki az ajót, bepattant a kocsiba, áthajolt az anyósülés felett és nyitotta is ki a másik ajtót. Leeteuk abban a pillanatban, ahogy nyílt az ajtó már be is ugrott az ülésre.
- Brrr –rázkodott össze – hideg ez a nyári zápor.
- Várj azt hiszem van valami törülköző féle a hátsó ülésen – hajolt hátra Hyun Joong. Egy kis ideig matatott, majd diadalmasan felkiáltott: Megvan! Felkapta és Leeteuk felé nyújtotta. Leeteuk keze félúton megállt a levegőben. Szemei tágra nyíltak a látványtól, úgy érezte egyre nehezebben veszi a levegőt. A vele szemben ülő srác gyönyörű volt, akár egy félisten. Igen nincs is erre jobb szó. Leeteuk nagyot nyelt. Hyun Joong haja vizes tincsekben keretezte arcát, földöntúli szépséget adva ezzel a srácnak, gyönyörű mosolya most is ott ült arcán, eső áztatta fehér inge mellkasára tapadt, rálátását engedve kidolgozott izmaira.
- Khmm – köszörülte meg a torkát Hyun Joong. Enyhe zavar játszadozott szép arcán.
- Iiigen, elnézést, köszönöm – vette el a törülközött Leetuek miközben fülig pirult. A gyomra úgy liftezett le-fel idegességében, hogy még ülve is az ajtó kilincsébe kellett kapaszkodnia, hogy megtartsa magát. Összeszedte magát, nagy levegőt vett, majd elkezdte letörölni magáról a vizet. Hyun Joong, közben gyújtást adott és elindult. Lopva oldalra pillantot, Leeteuk épp a haját törölte meg, aminek következtében minden szál haja az égnek meredt. Hyun Joong elmosolyodott, akár egy édes kiskutya. Ma már harmadszorra késztette mosolyra ez a srác, nem mintha nem lenne olyan könnyű másoknak mosolyra bírnia, de ez valahogy más volt. Legszívesebben magához húzta volna és többé el sem engedte volna.
Hirtelen magához tért: te jó ég milyen gondolatai vannak. Elhessegette őket és mereven az útra szegezte tekintetét.
Leeteuk próbált minnél jobban eltűnni a törülközőben akkor talán Hyun Joong nem veszi észre lángvörösre gyúlt arcát. Miután arcáról felitatta az esőcseppeket, haját is szárazra dörzsölte, aminek eredményeként minden száll haja az égnek állt.
- Nagyszerű – mormogta maga elé, most jó hülyén nézhetek ki. Maga mellé rakta a törülközött és igyekeztett minnél jobban eltűnni az ülésben.
Hyun Joong meglátva durcás kis arcát felnevetett.
- Minden rendben? –kérdezte.
- Aham – bólintott Leeteuk.
- Akkor jó. Mond csak milyen 11 fiúval együtt élni? – kérdezte Hyun Joong az útat nézve.
Leeteuk a kérdés hallatán majdnem előre esett az ülésben.
- Hát ízé – hebegett-habogott – jól megvagyunk.
- Mi csak öten voltunk, de valamin mindig összekaptunk – nevetett Hyun Joong – de az is igaz, hogy rengeteget nevettünk, sosem felejtem el azokat az időket.
- Összeálltok még valaha? – próbált tapintatosan érdeklődni Leeteuk.
- Szeretnénk, de nem tudom. Tudod – nézett a fiúra – már mindenki annyira a saját útját járja, nem tudom, hogy tudnánk-e megint olyan jól együtt dolgozni mint régen, de én szeretnék. Hiányoznak – szomorodott el egy pillanatra.
- Megértem – érzett együtt vele Leeteuk. Akármilyen bolondok is a többiek nélkülük üres lenne az életem – állapította meg magában.
- De – villantotta fel Hyun Joong újra szokásos mosolyát –nálatok biztosan zajlik az élet.
- Hát nem panaszkodom – nevetett Leeteuk.
- És gondolom mint vezető, mindenki minennel téged talál meg.
- Pontosan. És bárhol megtalálnak. Érted? Bárhol –emelte az ég felé, azaz jelen esetben a kocsi plafonja felé a szemeit.
- Hát nem könnyű vezetőnek lenni az biztos, nálatok meg aztán nincs emberhiány az tuti.
- Az ám, de én nagyon élvezem – nevetett Leeteuk –főleg mikor összekapnak valamin, mint a sértődött kisgyerekek, úgy kell őket kiengesztelni.
- Ismerős – kacsintott rá Hyun Joong
A két srác az út hátralevő részén nevetve mesélte a jobbnál jobb velük és csapatukkal megesett történeteket. Mire Leeteukék házához értek az eső is elállt.
- Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy hazahoztál – hajolt meg Leeteuk.
- Ugyan igazán nincs mit. Legalább nem volt unalmas az utam – nevetett Hyun Joong.
- Hát akkor szia – szállt ki a kocsiból Leeteuk.
- Szia és remélem még találkozunk – intett utána Hyun Joong.
Leeteuk elindult a bejárat felé, de pár lépés után megtorpant. Megfordult, nem, nem akar csak így elmenni. Mi van ha nem lesz másik esély, mi van, ha nem látja többet. Elindult vissza a kocsi felé, egyre szaporázta lépteit.
-Hyun Joong várj! - nem tudta, hogy a fiú hallja-e, de nem akarta, hogy elmenjen, így nem. Muszáj neki megmondania, muszáj megmondania, hogy érez.
Hyun Joong épp ráadta a gyújtást és indult volna mikor meglátta a tükörben integető Leeteuket, lefékezett.
Leetuek odament a vezető felőli ajtóhoz, mire Hyun Joong lehúzta az ablakot.
- Valami baj van? – nézett rá aggódó szemekkel.
- Ma már vagy ötödszörre kérdezed, hogy baj van-e, nem nincs semmi baj. Hacsak ez nem baj, mert akkor írtó nagy baj van. Hyun Joongnak nem volt ideje megkérdezni pontosan milyen bajra is gondol. Leeteuk bahajolt az ablakon és szája az ő szájára tapadt. Hosszú percekig maradtak így, majd Leeteuk volt az aki először engedett.
- Mondtam már, hogy az ilyesfajta problémák megoldásában milyen profi vagyok? – nézett rá Hyun Joong huncut mosollyal.
- Valóban? És azonnali kezelést is vállalsz?
- Csakis privát ügyfeleknek.
- Remélem én vagyok az egyetlen ilyen.
- Csakis, kizárólag te.
- Akkor kezdjük is meg mindjárt a kezelést – nyitotta ki az ajtót Leeteuk és bemászott Hyun Joong ölébe vele szemben elhelyezkedve.
- Itt helyben? – nevetett Hyun Joong.
- Várj azt hiszem van valami törülköző féle a hátsó ülésen – hajolt hátra Hyun Joong. Egy kis ideig matatott, majd diadalmasan felkiáltott: Megvan! Felkapta és Leeteuk felé nyújtotta. Leeteuk keze félúton megállt a levegőben. Szemei tágra nyíltak a látványtól, úgy érezte egyre nehezebben veszi a levegőt. A vele szemben ülő srác gyönyörű volt, akár egy félisten. Igen nincs is erre jobb szó. Leeteuk nagyot nyelt. Hyun Joong haja vizes tincsekben keretezte arcát, földöntúli szépséget adva ezzel a srácnak, gyönyörű mosolya most is ott ült arcán, eső áztatta fehér inge mellkasára tapadt, rálátását engedve kidolgozott izmaira.
- Khmm – köszörülte meg a torkát Hyun Joong. Enyhe zavar játszadozott szép arcán.
- Iiigen, elnézést, köszönöm – vette el a törülközött Leetuek miközben fülig pirult. A gyomra úgy liftezett le-fel idegességében, hogy még ülve is az ajtó kilincsébe kellett kapaszkodnia, hogy megtartsa magát. Összeszedte magát, nagy levegőt vett, majd elkezdte letörölni magáról a vizet. Hyun Joong, közben gyújtást adott és elindult. Lopva oldalra pillantot, Leeteuk épp a haját törölte meg, aminek következtében minden szál haja az égnek meredt. Hyun Joong elmosolyodott, akár egy édes kiskutya. Ma már harmadszorra késztette mosolyra ez a srác, nem mintha nem lenne olyan könnyű másoknak mosolyra bírnia, de ez valahogy más volt. Legszívesebben magához húzta volna és többé el sem engedte volna.
Hirtelen magához tért: te jó ég milyen gondolatai vannak. Elhessegette őket és mereven az útra szegezte tekintetét.
Leeteuk próbált minnél jobban eltűnni a törülközőben akkor talán Hyun Joong nem veszi észre lángvörösre gyúlt arcát. Miután arcáról felitatta az esőcseppeket, haját is szárazra dörzsölte, aminek eredményeként minden száll haja az égnek állt.
- Nagyszerű – mormogta maga elé, most jó hülyén nézhetek ki. Maga mellé rakta a törülközött és igyekeztett minnél jobban eltűnni az ülésben.
Hyun Joong meglátva durcás kis arcát felnevetett.
- Minden rendben? –kérdezte.
- Aham – bólintott Leeteuk.
- Akkor jó. Mond csak milyen 11 fiúval együtt élni? – kérdezte Hyun Joong az útat nézve.
Leeteuk a kérdés hallatán majdnem előre esett az ülésben.
- Hát ízé – hebegett-habogott – jól megvagyunk.
- Mi csak öten voltunk, de valamin mindig összekaptunk – nevetett Hyun Joong – de az is igaz, hogy rengeteget nevettünk, sosem felejtem el azokat az időket.
- Összeálltok még valaha? – próbált tapintatosan érdeklődni Leeteuk.
- Szeretnénk, de nem tudom. Tudod – nézett a fiúra – már mindenki annyira a saját útját járja, nem tudom, hogy tudnánk-e megint olyan jól együtt dolgozni mint régen, de én szeretnék. Hiányoznak – szomorodott el egy pillanatra.
- Megértem – érzett együtt vele Leeteuk. Akármilyen bolondok is a többiek nélkülük üres lenne az életem – állapította meg magában.
- De – villantotta fel Hyun Joong újra szokásos mosolyát –nálatok biztosan zajlik az élet.
- Hát nem panaszkodom – nevetett Leeteuk.
- És gondolom mint vezető, mindenki minennel téged talál meg.
- Pontosan. És bárhol megtalálnak. Érted? Bárhol –emelte az ég felé, azaz jelen esetben a kocsi plafonja felé a szemeit.
- Hát nem könnyű vezetőnek lenni az biztos, nálatok meg aztán nincs emberhiány az tuti.
- Az ám, de én nagyon élvezem – nevetett Leeteuk –főleg mikor összekapnak valamin, mint a sértődött kisgyerekek, úgy kell őket kiengesztelni.
- Ismerős – kacsintott rá Hyun Joong
A két srác az út hátralevő részén nevetve mesélte a jobbnál jobb velük és csapatukkal megesett történeteket. Mire Leeteukék házához értek az eső is elállt.
- Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy hazahoztál – hajolt meg Leeteuk.
- Ugyan igazán nincs mit. Legalább nem volt unalmas az utam – nevetett Hyun Joong.
- Hát akkor szia – szállt ki a kocsiból Leeteuk.
- Szia és remélem még találkozunk – intett utána Hyun Joong.
Leeteuk elindult a bejárat felé, de pár lépés után megtorpant. Megfordult, nem, nem akar csak így elmenni. Mi van ha nem lesz másik esély, mi van, ha nem látja többet. Elindult vissza a kocsi felé, egyre szaporázta lépteit.
-Hyun Joong várj! - nem tudta, hogy a fiú hallja-e, de nem akarta, hogy elmenjen, így nem. Muszáj neki megmondania, muszáj megmondania, hogy érez.
Hyun Joong épp ráadta a gyújtást és indult volna mikor meglátta a tükörben integető Leeteuket, lefékezett.
Leetuek odament a vezető felőli ajtóhoz, mire Hyun Joong lehúzta az ablakot.
- Valami baj van? – nézett rá aggódó szemekkel.
- Ma már vagy ötödszörre kérdezed, hogy baj van-e, nem nincs semmi baj. Hacsak ez nem baj, mert akkor írtó nagy baj van. Hyun Joongnak nem volt ideje megkérdezni pontosan milyen bajra is gondol. Leeteuk bahajolt az ablakon és szája az ő szájára tapadt. Hosszú percekig maradtak így, majd Leeteuk volt az aki először engedett.
- Mondtam már, hogy az ilyesfajta problémák megoldásában milyen profi vagyok? – nézett rá Hyun Joong huncut mosollyal.
- Valóban? És azonnali kezelést is vállalsz?
- Csakis privát ügyfeleknek.
- Remélem én vagyok az egyetlen ilyen.
- Csakis, kizárólag te.
- Akkor kezdjük is meg mindjárt a kezelést – nyitotta ki az ajtót Leeteuk és bemászott Hyun Joong ölébe vele szemben elhelyezkedve.
- Itt helyben? – nevetett Hyun Joong.
- Hát oda nem tudunk bemenni - sandított Leeteuk a ház felé.
- Akkor menjünk hozzám – ajánlotta fel Hyun Joong.
Leeteuk szeme felcsillant, fél perc múlva már az anyósülésben ült, biztonsági övvel becsatolva.
- Indulhatunk! – adta ki a parancsot.
Hyun Joong hálát adott, hogy csak 10 percnyi autóútra lakott innen. Odaérve kinyitotta az ajtót és betessékelte Leeteuket. Az ámulva nézett körül, ez a ház kicsit másképp nézett ki mint az övék. Sokkal rendezettebb és felnőttesebb volt.
- Na és merre van a hálószoba? – tért rögtön a lényegre.
- De sietős itt valakinek – nevetett Hyun Joong.
- Eleget vártam már – nézett rá Leeteuk komoly arccal – egy fél életet.
Hyun Joong végigsimított az arcán és lágyan megcsókolta. Megfogta a kezét és megindult a hálószoba felé. Az ágyhoz vezette és lágyan rádöntötte, fölé mászott és csókolgatni kezdte, miközben lassan megszabadította minden egyes ruhadarabjától. Hyun Joong épp a nadrágot hámozta le róla amikor megszólalt Leeteuk telefonja. Ránézett a kijelzőre, Eunhyuk volt az.
Már nem érdekes, ma nem vagyok itt senkinek, azzal anélkül, hogy felvette volna, a szoba sarkában álló székre dobta a mobilját. Átkarolta és magához húzta Hyun Joongot és hagyta, hogy elmerüljön a boldogság tengerében.
- Akkor menjünk hozzám – ajánlotta fel Hyun Joong.
Leeteuk szeme felcsillant, fél perc múlva már az anyósülésben ült, biztonsági övvel becsatolva.
- Indulhatunk! – adta ki a parancsot.
Hyun Joong hálát adott, hogy csak 10 percnyi autóútra lakott innen. Odaérve kinyitotta az ajtót és betessékelte Leeteuket. Az ámulva nézett körül, ez a ház kicsit másképp nézett ki mint az övék. Sokkal rendezettebb és felnőttesebb volt.
- Na és merre van a hálószoba? – tért rögtön a lényegre.
- De sietős itt valakinek – nevetett Hyun Joong.
- Eleget vártam már – nézett rá Leeteuk komoly arccal – egy fél életet.
Hyun Joong végigsimított az arcán és lágyan megcsókolta. Megfogta a kezét és megindult a hálószoba felé. Az ágyhoz vezette és lágyan rádöntötte, fölé mászott és csókolgatni kezdte, miközben lassan megszabadította minden egyes ruhadarabjától. Hyun Joong épp a nadrágot hámozta le róla amikor megszólalt Leeteuk telefonja. Ránézett a kijelzőre, Eunhyuk volt az.
Már nem érdekes, ma nem vagyok itt senkinek, azzal anélkül, hogy felvette volna, a szoba sarkában álló székre dobta a mobilját. Átkarolta és magához húzta Hyun Joongot és hagyta, hogy elmerüljön a boldogság tengerében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése