Key csodálatos karácsonya

- Minho, gyere már ki a fürdőből! - türelmetlenkedett az ajtó előtt toporogva Jonghyun.
- Taemin, hol van az a nagy, fekete sporttáska? - üvöltött ki a szobából Key.
- Nem tudom. - jött a válasz, mire Key káromkodott egyet, majd elkezdte módszeresen feltúrni az egész szobát.
- Az ágyneműtartóban, ahol mindig is tartod -szólt be Onew, miközben elsuhant az ajtó előtt, majd besorolt a még mindig várakozó Jonghyun mögé.
- Minho, igyekezz már! - szólt be mérgesen, és, hogy kérését még jobban nyomatékosítsa, öklével rávert egyet az ajtóra.
- Jól van már! - morgott bent Minho, majd fél perc múlva már nyílt is ki az ajtó. - Mire ez a nagy cirkusz? - forgatta szemeit.
Jonghyun épp válaszolni akart, de torkán akadt a szó, ahogy Onew egy kecses mozdulattal elsuhant mellette, elfoglalva előle a fürdőszobát.
- Csak nyugi Jonghyun! - veregette meg Minho kedvesen a vállát.
- És én mikor kerülök sorra? - perdült eléjük ekkor Taemin.
Jonghyun kínjában felnevetett.
- Tessék, menj be nyugodtan előttem. - mutatott maga elé.
- Hyung, te olyan nagylelkű vagy! – nézett csodálattal a fiúra.
- Ugyan már. - pirult el Jonghyun.
- Vigyázz, még a végén túlságosan elbízza magát! - kacsintott rá Minho.
- Teeee! - kapott a fiú után Jonghyun.
Eközben Key teljes lelki nyugalommal benyitott a fürdőbe.
- Key, neee!!! - kapott mindhárom fiú utána, de már csak az üres levegőt markolták kezeik. Egy sikítás, aztán még egy, morgás, csörömpölés, majd Key bukkant fel az ajtóban egy kissé megviselt állapotban.
- Egy szót se! - emelte fel bal kezét, miközben szobájába sietett be, hogy megszabaduljon vizes cuccaitól.
- Pedig egy ázott ürge is szebben fest nálad! - kuncogott Minho, de a másik két fiú sem állta meg nevetés nélkül Key ázott képének látványát.
- Mond csak Key nem fürdeni akartál menni? - húzta tovább az agyát Jonghyun.
- Szerintem rekordot döntöttél hyung, ilyen gyorsan még soha senki nem volt kész. - szállt be a szívatásba a legkisebb is.
- Hahaha! Nagyon vicces! - nézett rájuk szúrós tekintettel Key, de az arcára tapadt vizes tincsekkel együtt az összhatás inkább volt szexis mintsem dühös.
Ekkor a fürdőajtó nyílt és egy igencsak aggódó Onew lépett ki rajta, óvatosan bekukucskált a szobába úgy kérdezte Keyt minden rendben van-e.
- Sajnálom, nem direkt volt, csak úgy meglepődtem, hogy ... - hallgatott el zavartan.
- Hogy egyenesen a képembe nyomtad a zuhanyrózsát. - morcoskodott még mindig Key.
- Tényleg nagyon sajnálom. - Onewen látszódott mennyire bántja a dolog.
- Ugyan már, nem történt semmi! Nem tudom miért fújod fel ennyire ezt a dolgot! - méltatlankodott Minho.
- Majd ha téged spriccelnek telibe pofán, akkor beszélhetünk.
- Nem azért Key, de nem neked kellett volna kopognod? - nézett rá vádlóan Jonghyun. - Különben is, mit hittél, mi mégis mire várunk itt az ajtó előtt?
- Jól van, jól van. - visszakozott két kezét maga elé tartva Key. - Máshol járt az eszem. - pirult el kissé.
- Otthon, igaz? - nézett rá ragyogó szemekkel Taemin.
Key csak bólintott.
- Apának el kellett utaznia, anya pedig elkísérte, de a délelőtti géppel jönnek haza. - arcára kiült a boldogság, ahogy a ma estére gondolt, akárcsak a többieknek.
Amióta beléptek az SM-hez egyetlen karácsonyt sem tölthettek otthon. Gyakornokként az idősebb fellépőket kellett segíteniük, miután pedig megalakult a Shinee, vagy koncertet adtak, vagy különböző show műsorokban léptek fel, de mindig volt valami programjuk szentestére. Ám ebben az évben, valami furcsa oknál fogva, nem volt bejegyzésük 24-ére, és ennek köszönhetően végre otthon tölthették a karácsonyt. Amikor megtudták a hírt mindannyian örömujjongásban törtek ki, hisz oly régen vártak már erre. Szerencsére csak 26-án estére volt egy fellépés betervezve, úgyhogy nem kellett lóhalálában visszajönniük a dormba. Emiatt volt reggel ez a nagy jövés-menés, készülődés. És ez volt az oka, hogy mindenki egy kicsit türelmetlenebb volt a kelleténél.
- Na, de ha csak itt ácsorgunk azzal nem leszünk előrébb. Irány csomagolni. – lendítette előre jobb karját Onew. Mindenki ment a maga dolgára, Taemin gyorsan lezuhanyzott, hogy végre Jonghyun is bejuthasson a fürdőbe. 1 órával később indulásra készen álltak a bejárati ajtó előtt.
- Hát akkor mindenkinek jó útat és kellemes ünnepeket! - kezdte a búcsúzást Onew.
- Vigyázzatok magatokra és legyen gyönyörű karácsonyotok a családjaitokkal! - mosolygott Taemin az ő hyungjaira.
- Na nézd csak a kis maknaet. - nevetett fel Minho. - Inkább te vigyázz magadra! - paskolta meg a legkisebb fejét.
Erre a többiek is nevetésben törtek ki, ám a jókedvű kacajba váratlanul egy lágy dallam vegyült.
- Igen, tessék! - vette fel Key vidáman a telefont, de tekintete csakhamar elkomorult, amint meghallotta a vonal túlsó végén lévő személy mondanivalóját. - Igen, értem... Persze, semmi baj... Szia. - de arca merőben más érzelmeket tükrözött, keze lehanyatlott és a mobil apró koppanással a földre esett.
- Mi a baj? - fordultak felé aggódva a többiek.
- Apa most telefonált, Tokióban lezárták a repteret a hatalmas hóesés miatt, ma biztos, hogy nem tudnak hazajönni.
- Jaj Key, úgy sajnálom. - ölelte meg barátját Onew.
- Akkor mi sem megyünk, itt maradunk veled! - ajánlotta fel Taemin határozott, ellentmondást nem tűrő hangon.
- Ez nem is kérdés! - csatlakozott hozzá Minho.
- Maradunk veled, ez egyértelmű. - jelentette ki Jonghyun is.
- Fiúk, ez nagyon kedves tőletek, de nem fogadhatom el. Ti is már régóta nem karácsonyoztatok együtt a családotokkal, és nagyon készültetek erre a napra. Miattam meg ne aggódjatok, megleszek én itt a dormban.
- De hyung! - Key látta Taemin tekintetében mennyire félti őt a fiú, és tudta, hogy a többiek is ugyanígy éreznek, de egyszerűen nem tudta ez velük megtenni. Néhány perccel ezelőtt még annyira lelkesek voltak, hogyan is kérhetné most az tőlük, hogy maradjanak itt vele, nem lenne tisztességes velük szemben.
- Nem lesz semmi baj! Tényleg! Nagyon kedves tőletek, hogy maradni akartok, de megleszek egyedül is - tetette a vidámat. - Majd elmegyek az Exo vagy a Super Junior fellépésére. És holnap meg már megyek haza én is!
- Rendben Key. Akkor mi megyünk is. - vonakodva bár, de a fiúk elindultak.
- Taemin elvigyelek a buszállomásra úgyis arra megyek? - ajánlotta fel Minho.
- Kösz, az jó lenne.
Jonghyun és Onew pedig taxival mentek ki a pályaudvarra.
Key az ablakból figyelte őket, amíg el nem tűntek a látóhatáron, majd lehuppant az ebédlőasztal melletti egyik székre és azon gondolkodott mivel is töltse a nap hátralévő részét.
Először is visszavitte táskáját a szobájába, majd leült a kanapéra a nappaliban és bekapcsolta a tv-t. De hiába kapcsolgatta egyik csatornáról a másikra, vagy karácsonyi műsort adtak, vagy valami hülyeséget, és most egyikhez sem volt semmi kedve. Berakta egyik kedvenc cd-jét a dvd lejátszóba és hagyta, hogy átjárja testét a zene. A lágy dallamok mindig nyugtatólag hatottak rá, és bármilyen bánatos is volt, mindig jobb kedvre derítették. Kint szállingózni kezdett a hó és Key elmosolyodott, ahogy az apró pelyhek egyre gyorsabb ütemben hullottak alá az ablakuk előtt. Az érzés, ami most elfogta visszaemlékeztette az első karácsonyára, amit itt töltött az SM-nél. Akkor még gyakornok volt és egy show műsorban lépett fel szenteste, az egyik hyung háttértáncosa volt. Aztán miután visszajöttek a dormba, egyedül töltötte az este hátralevő részét a szobájában. Jól emlékezett rá még mennyire magányos is volt akkor, milyen nehezen viselte, hogy egyedül van a szinte kihalt épületben. Aznap este könnyek között aludt el, összekuporodva a takarója alatt. Aztán eszébe jutott az első karácsony, amit a Shinee tagjaként töltött a többiekkel együtt. Egy karácsonyi műsorban léptek fel és nagyon boldogok voltak, hogy meghívták őket. Ez volt az első karácsonyi fellépésük Shineeként így rettentő izgatottak voltak, de hatalmas sikert arattak, ami megadta az alaphangulatukat aznap estére. A dormban összegyűltek a nappalijukban a karácsonyfa alatt, amit ők maguk állítottak és díszítettek fel, és jókat beszélgettek, meg karácsonyi dalokat énekeltek. Nagyszerűen érezték magukat, csupán Taemin volt egy kissé elszontyolodva, legkisebb révén még nehezen viselte, hogy ezt a karácsonyt sem tölthette a családjával. A többiekkel együtt igyekezett megvigasztalni, és a végén sikerült arra a szomorú kis arcocskára egy hatalmas mosolyt csalni. Igazán jól sikerült este volt. De Taemin azóta megnőtt, kész férfi már. Hogy repül az idő. És ma végre valóra vált a kívánsága és oly sok év után először a családjával töltheti a szentestét. Key szívből örült neki, akárcsak a többieknek, de a szomorúságot mégsem tudta kiölni szívéből. Ő is annyira szeretett volna együtt ünnepelni a szüleivel. És bár holnap majd találkozhatnak, mégiscsak a mai nap a szenteste, ráadásul teljesen egyedül töltheti, akárcsak anno a legelső alkalommal. Gondolataiból a bejárati ajtó csapódása, majd lábak dobogása riasztotta fel, kiment, hogy megnézze vajon ki jöhetett, de majd leesett az álla a csodálkozástól mikor meglátta a fiúkat az előszobában.
- Hát ti meg? - kérdezte miután kissé magához tért.
- Mégsem hagyhattuk, hogy egyedül karácsonyoz. - magyarázta Minho miközben Jonghyunnal egy gyönyörű szép fenyőfát cipeltek be a nappaliba.
- Útközben vettük - előzte meg a válasszal Jonghyun, miközben nekitámasztották a falnak.
- De, hogy kerültök ide mindannyian, hisz hazaindultatok. - Key még mindig teljesen le volt döbbenve.
- Nem bírtunk úgy hazamenni, hogy tudtuk te itt maradsz egyedül. - mosolyodott el Onew.
- Így hát visszafordultunk, Jonghyun értünk jött az állomásra, miután elment Taeminért. - magyarázta Minho.
- Fiúk én nem is tudom mit mondjak. - hatódott meg teljesen Key. - Miattam lemondtatok arról, hogy a családotokkal töltsétek a szentestét. Én ezt meg se érdemlem! - törölt ki egy könnycseppet szeméből.
- Dehogynem érdemled meg, hisz mi is egy család vagyunk! - Taemin hangja lágyan csengett, és Keynek újra eszébe jutott az az este mikor a fiút vigasztalták. Lám most fordítva történik, de Key valahogy nem szégyellte magát, sokkal inkább kellemes, meleg érzés járta át szívét. Neki vannak a legnagyszerűbb barátai a világon.
- Na de ideje lenne belehúzni, különben sosem készülünk el. - vizsgálta meg Minho a fenyőfa alját. - Megyek megkeresem a talpat, amibe beleállíthatjuk.
- Én hozom a díszeket! - lelkesedett Taemin.
- Elkísérlek! - ajánlotta fel Jonghyun.
- Én meg csinálok valami harapnivalót! - indult el a konyhába Onew.
- Várj, segítek! - futott utána Key, majd kiugrott a bőréből örömében, legszívesebben végigtáncolt volna az egész lakáson.
A fenyőfa csakhamar karácsonyfává változott, az asztal ünnepi díszbe borult, gyönyörűen megterítve, finomabbnál finomabb falatokkal megpakolva. Key remek munkát végzett mint mindig, Onew pedig hasznos kuktának bizonyult. Taeminnek sikerült megtalálnia a tavalyi asztali díszt így gyertyát is tudtak gyújtani, melynek fénye még inkább növelte az ünnep hangulatát. Minho kihozta a laptopját és leszedett gyorsan néhány karácsonyi számot a netről, azt hallgatták vacsora alatt. Ajándék híján csak lazán körbe ültek a fa előtt és beszélgetni kezdtek. De igazából nem is hiányzott senkinek, hisz ma este ők maguk voltak egymásnak az ajándék. Key talán még sosem volt ilyen boldog az elmúlt évek alatt mint a mai karácsony estén, bár egy kis lelkiismeret furdalása még így is maradt, de ezt most igyekezett elhessegetni. Holnap majd kitalálja mivel hálálhatja meg ezt a fiúknak, valami igazán személyes és csodálatos dolgot szeretne nekik adni. A fiúk önfeledt nevetése még késő éjszaka is átjárta a nappalit, felejthetetlenné téve ezt a már amúgy is varázslatos estét. De lassan ideje volt nyugovóra térniük, hisz másnap most már ténylegesen mindenki indul haza és ehhez bizony időben fel kell kelniük.
Reggel mikor Key telefonnal a kezében jelent meg a konyhában egy pillanatra mindenki ledermedt, de a fiú mosolyogva újságolta, hogy a szülei az előbb hívták, a gépük perceken belül indulni fog, néhány óra és otthon lesznek.  Mindenki együtt örült vele és Key sokadszorra érezte úgy, hogy ennél jobb csapatba nem is kerülhetett volna. Gyorsan megreggeliztek, aztán mindenki sietett, hogy elérje a buszát, vagy vonatát- kivéve Minhot, aki autóval ment -, de előtte még elköszöntek egymástól az udvaron.
- Fiúk még egyszer köszönöm, hogy velem töltöttétek a tegnap estét. – mosolygott boldogan Key.
- Nagyon szívesen. – Taemin örült, hogy sikerült jókedvre deríteniük szeretett hyungját.
- Nekem van a legjobb csapatom a világon! – jelentette ki büszkén Key.
- Még szép, hisz én vagyok benne! – húzta ki magát önelégülten Minho.
- Te egoista állat! – nevetett fel Onew.
- Jonghyun te sírsz? – nézett a fiúra csodálkozva Taemin.
- Dehogyis! – szipogta amaz. – Csak a szemembe ment valami. – magyarázta, próbálva menteni a helyzetet.
- Aha. – bólintott vigyorogva Minho, de igazából egyik srác sem hitt neki.
A fiúk megölelték egymást, aztán mindenki indult a maga útjára, de Key még évekkel később is felemlegette azt az együtt töltött, csodálatos karácsonyi estét.