Egy pillanatnyi rossz döntés

- Hyukie. - mormolta a fiú fülébe Donghae, miközben apró puszikat lehelt a nyakára.
- Donghae felizgatsz! - nyögött fel kéjesen Hyukie.
- És az baj? - kérdezte ártatlan hangon.
- Igen, tekintve, hogy mindjárt vissza kell mennünk a színpadra.
- De még van néhány percünk - dünnyögte Donghae miközben egyre lejjebb haladt a fiú hátán. - Olyan selymes a bőröd - húzta rajta végig ujjait. Hyukien jól eső remegés futott végig a másik érintése nyomán. Donghae ahogy elért Hyukie fenekéhez, erősen belemarkolt, ami újabb nyögésre késztette a fiút.
- Donghae, még fel is kell öltöznöm! - próbált szabadulni a helyzetből Hyukie.
- Minek édes? A lányok is jobban imádnak póló nélkül.
- Van is mit! - húzta ki magát büszkén.
Donghae most maga felé fordította és mellkasát kezdte el kényeztetni. Elérve mellbimbóihoz el kezdte szívni azokat, Hyukiet újabb nyögéssorozatba kergetve. Aztán áttért a fiú hasára. Végigsimított a tökéletesen kockákon, lassan, ráérősen, kiélvezve minden egyes pillanatot.
- Fiúk gyertek, mennünk kell! - rontott be az öltözőbe Sungmin, de a látványtól rögtön torkán akadt a szó, amint meglátta a Hyukie előtt térdeplő Donghaet. Szó mi szó, elég furcsa látványt nyújtottak, főleg azzal a riadt tekintettel, ami most mindkettőjük arcára kiült. Sungmin szeme elé kapta a kezeit, aztán ujjai között kikukucskálva megkönnyebbülten állapította meg, hogy legalább a nadrág még fent van Hyukien.
- Bo-bocsánat.  - kért elnézést.
- Talán nem kéne kopogás nélkül berontani! - horkant fel Donghae.
Sungmint elöntötte az méreg Donghae hanghordozása hallatán.
- Talán ezt nem itt kéne csinálni! - vágott vissza - Igazán kibírhatnál két és fél órát.
- Még te beszélsz? Te se bírsz ki 5 percnél többet a te drágalátos Wookied nélkül! - Donghae hangja csak úgy sütött a gúnytól.
- Hogy mi van? - indult meg felé Sungmin.
- Elég legyen fiúk! - csattant fel Hyukie miközben a két fiú közé állt. - Minnienek igaza van. - nézett Donghaera ellentmondást nem tűrő szemekkel, majd Minnie felé fordult és bocsánatkérően meghajolt. - Ne haragudj ránk kérlek Minnie, máris indulunk. Még egyszer elnézést.
- Semmi baj Hyukie. - enyhült meg a fiú. - Megyek szólók a többieknek is.
Miután Sungmin elment Hyukie mérges tekintettel fordult Donghae felé.
- Ez azért túlzás volt! Minek kellett így leteremtened Sungmint?
- Mert igazam volt. Mit szól bele a mi magánéletünkbe. - durcáskodott továbbra is Donghae akár egy kisgyerek.
- De ez most nem rólunk szól, hanem egy koncert és nem a saját vágyainkkal kell foglalkoznunk, hanem, hogy a lehető legtöbbet nyújtsuk a közönségnek!
- Jól van, igazad van. - szegte le a fejét bűnbánóan Donghae.
- Na gyere, ne búsulj! - mosolygott rá Hyukie, felkapta gyorsan a pólóját, majd kézen fogva maga után húzta a fiút.
A koncert rendben lezajlott, az összes fiú minden erejét és tudását beleadta a fellépésükbe. Este Siwon szobájába gyűltek össze, mindenki fáradtan zuhant le a hotelszoba kanapéjára. Már akinek jutott hely, mert aki nem volt elég gyors annak sajnos csak a szőnyeg maradt.
- Kész vagyok teljesen! - feküdt ki a szőnyegen Wookie.
- Akkor ma este nem kapok kényeztetést? - biggyesztette le csalódottan ajkait Sungmin.
- Ne haragudj édes, de örülök, ha az ágyig el tudom vonszolni magam. - mosolygott rá bocsánatkérően kedvesére.
- Ó elviszlek én az ágyig a karjaimban ne aggódj. - jelent meg huncut mosoly Sungmin arcán.
- Teeee - fordult oda hozzá Wookie és csikizni kezdte a fiút.
- Annyira fantasztikus volt ez a mai koncert. Az a rengeteg rajongó! - lelkendezett Henry.
- Hihetetlen mennyire szeretnek! - ámuldozott Zhou Mi is.
- Láttuk ám a sok Zhou Mi törülközőt. - kacsintott rá Siwon, mire a fiú olyan piros lett akár a paradicsom.
- Én úgy ennék valamit. Ti nem vagytok éhesek? - érdeklődött Kangin a többiektől.
- De én igen! - emelte magasba a kezét Hyukie.
- Nincs kedvem lemenni az étterembe. - nyöszörgött Kyu.
- Akkor rendeljük a szobába a kaját. - indítványozta Shindong, amit az egész csapat egyöntetűen elfogadott.
Pár perccel később nem csak a fiúk hevertek szanaszét a szobában, hanem mindenki előtt egy tányér is volt megpakolva mindenféle jóval. A szerelmespárok egymással, a többi fiú csoportokra bomolva vacsorázott.  Evés után a legtöbben elvonultak a szobájukba. Néhányan itt maradtak megnézni egy filmet, aztán ők it követték a többieket. Hosszú napjuk volt, és a holnapi sem lesz könnyebb.
Hyukie épp átöltözött pizsamájába, ami egy pólóból és rövidnadrágból állt, mikor Donghae mögé lopózott és átölelte a derekát.
- Kérem a desszertem. - súgta a fiú fülébe.
- Milyen desszertet? - fordult meg Hyukie és csodálkozó tekintettel nézett a másikra.
- Hát téged! - nézett vissza rá zavartan Donghae.
- Szóval én lennék a desszerted? - mosolyodott el huncutul és ebből Donghae rögtön rájött, hogy az előbb csak játszott vele a fiú.
 - Na megálljt ezért büntetés jár!
- És milyen büntetés?
Hyukie kihívó tekintete csak még jobban feltüzelte Donghaet. Az ágyra döntötte a fiút, ráült a csípőjére majd lecsapott ajkára akár sas az áldozatára. Vadul csókolta a fiút, épp hogy csak levegőt venni engedte a másikat, majd máris újra lecsapott rá. Aztán fülcimpáját kezdte el harapdálni, majd áttért a nyakára és azt kezdte el szívni.
- Hae ne! - nyögte Hyukie.
- Mi a baj? - kérdezte Hae két szívás között.
- Meglátszik holnap.
Hae felsóhajtott és áttért a fiú mellkasára.
- Ez nem fog meglátszani. - mormogta mikor a fiú mellbimbóit kezdte el nyalogatni, majd szívni. Hyukie aprókat nyögött a másik minden egyes mozdulatára. Donghae végigsimított Hyukie egész felsőtestén, majd elidőzött egy kis ideig a tökéletesen kidolgozott kockákon. Apró csókokat lehelt mindegyikre. Hyukie úgy érezte nem bírja tovább, a másik iránti vágya elérte a tetőpontját és elemi erővel tört ki belőle.
- Donghae akarlak, most! - szinte könyörgött a fiúnak, mire az válaszul végignyalt Hyukie péniszén. A fiú nyögései betöltötték az egész szobát, ahogy Donghae a nyelvével tovább kényeztette, és csak remélni merték, hogy elég erősen a falak, és nem hallatszik át semmi a szomszéd szobákba. Donghae benyúlt az éjjeliszekrény fiókjába és elővett egy kis síkosítót.
- Te aztán mindenre felkészültél. - nyugtázta elégedetten Hyukie.
- Még szép! - nézett rá vágytól fűtötten Donghae, majd bekente magát síkosítóval, aztán óvatosan a fiúba dugta először a mutató ujját aztán a középső ujját. Mikor már eléggé kitágította a fiút, kihúzta az ujjait és óvatosan férfiasságával a fiúba hatolt. Először lassan mozgott benne, majd gyorsított a tempón. Hyukie kéjesen vonaglott, nyöszörgött alatta, kezével a lepedőt markolászta.  A kéj egyre magasabb hullámait lovagolták meg. Mindketten érezték, hogy közel járnak már a kielégüléshez. Donghae még őrültebb tempóba kezdett és néhány lökéssel később szinte egyszerre élveztek el. Donghae lihegve borult szeretője nyakába. Jó néhány percbe telt mire újra egyenletesen tudtak lélegezni. Donghae legördült Hyukieról és bebújt mellé a paplan alá. Az előbb még oly határozott, vad férfiból percek alatt félénk kisfiú vált. Hyukie védelmezően átkarolta és egy puszit adott a homlokára.
- Szeretlek! - súgta a fiú fülébe.
- Én is szeretlek - bújt hozzá még szorosabban Donghae.
A másnap délelőtt pihenéssel és próbákkal telt. Megnézték még egyszer a beállításokat, bár nem volt miért aggódni, hisz az előző nap minden tökéletesen ment. Aztán elkezdődött a koncert. A rajongók nagyszerűek voltak, a hangulat a tetőfokára hágott, a fiúk nagyszerűen érezték magukat. Hyukie megint a harlem shaket táncolta. Donghaet annyira magával sodorták Hyukie szexis mozdulatai , hogy teljesen elfeledkezett arról, hogy színpadon van. Hyukie háta mögé lépett, átkarolta a fiú derekát, majd forró csókolt lehelt a fiú nyakába. Hyukie teljesen megzavarodott, igyekezett szabadulni a fiú öleléséből.
- Mégis mit művelsz? - sziszegte oda a fiúnak.
- Mi? - kérdezett vissza zavarodottan Donghae.
- Engedj már el! - üvöltött szinte a fiúra.
Donghae feleszmélt és végre elengedte Hyukiet, az gyorsan előrébb jött és még szexisebben kezdett el táncolni, már ha ez lehetséges volt. A rajongók örjöngtek, de Hyukie tudta, hogy nem fogják ennyivel megúszni. Amikor lementek a színpadról a többiek mérges tekintetével találták szembe magukat.
- Ezt mégis, hogy képzeltétek? - üvöltötte Siwon.
- Ebből akkora botrány lesz! - sóhajtott fel aggódva Sungmin.
- Hogy fogjuk ezt kimagyarázni? - nézett kétségbeesetten a többiekre Wookie.
- Sajnálom az egész az én hibám. - kért bocsánatot Donghae. - Hyukie nem tehet az egészről semmit.
- Most már késő sajnálkozni. Csak tudnám, hogy miért nem bírod csak egy kicsit visszafogni magad? - mérgelődött még mindig Siwon.
- Ha ezt Teuk megtudja. Szegény srác, milyen csalódott lesz! - sóhajtott fel szomorúan Kangin.
- Teuk - lehelte Donghae. Csalódását okozott a hyungjának, aki mindig kiállt mellette. Érezte, ahogy könnyek szöknek a szemébe, bármilyen büntetést elviselt volna, a többiek szidását is szó nélkül tűrte volna, de hogy fájdalmat okozott a hyungjának, ez mélységes bánattal töltötte el.
De nem volt megállás a koncertnek folytatódnia kellett, úgyhogy a fiúk visszasiettek a színpadra. Profik módjára végigcsinálták az egész fellépést, de ha bárki ott lett volna velük a színpadon érezte volna azt a fagyos levegőt, ami most körbelengte őket. A fiúk amennyire csak lehetett igyekezték kerülni Donghaet, de még azon a határon belül, ami nem tűnik fel a rajongóknak. Hyukie egyszerre sajnálta és haragudott a fiúra. Meg tudta érteni őt, de egyre Kangin szavai jártak az agyában. Mi lesz ha ezt Teuk megtudja? Rá bízta a csapatot, és ő, hogy bizonygatta, hogy képes lesz felelősségteljesen, teljes mértékben ellátni ezt a feladatot. Erre tessék! Teuk alig vonult be, máris ez történik. És ezt most neki kell elsimítania. Koncert után most nem gyűltek össze a fiúk senki szobájában, mindenki visszavonult aludni. A fiúk még másnap sem voltak hajlandóak szóba állni Donghaeval. És haragjuk nem volt teljesen alaptalan. Fancamok és rajongói leírások tömkelege jelent meg az interneten. Mindenki azt találgatta, hogy van-e valami a két fiú között. Persze a legtöbben úgy gondolták, hogy ez is csak a fanservice része volt, de annyira élethű volt, hogy sokan emiatt kételkedni kezdtek benne. Ráadásul a fiúk ennyire messzire még sosem mentek. Mindenesetre jó kis felbolydulást okozott az ügy és ennek a menedzsment sem örült. Először gyorsan meg akartak jelentetni egy fotót, amin Donghae egy lánnyal mutatkozik, mint, akik randiznak, de végül erről Hyukie lebeszélte őket. Kicsit feltűnő lenne, ha ezután hirtelen egy lánnyal randizós kép jelenne meg róla, másrészt meg a rajongók valószínű ennek se örülnének túlságosan. Egyáltalán ki lenne a megfelelő lány Donghae számára? Így hát inkább kiadtak bocsánatkérő nyilatkozatokat, melyben a fiúk elnézést kértek és arra hivatkoztak, hogy elragadta őket a pillanatnyi hév, ami leginkább Donghaera vonatkozott. A fiúk egy idő után kezdtek megbékélni Donghaeval, bár Siwon és Kangin még mindig mérgelődtek.
Pár nappal később Teuk egyik katonatársával egy rendezvényen vett részt. Hyukie elhatározta, hogy elmegy és beszél vele. Félénken közelítette meg a fiút, ám az hatalmas mosollyal fogadta őt.
- Hyukie. - ölelte át. - De rég láttalak! Hogy vagy?
- Hát most nem túl jól. - hajtotta le a fejét a fiú.
- A koncerten történtek miatt?
 - Igen. Most biztos csalódtál bennem igaz? Olyan nagy volt a szám, hogy én alkalmas vagyok vezetőnek. Erre még ki sem tetted a lábad a dormból és én máris elszúrtam mindent.
- Hyukie, - emelte fel a fiú arcát Teuk. - Te nem csináltál semmi rosszat, ez nem a te hibád.
- De hyung!
- Néha csak úgy megtörténnek a dolgok, erről senki nem tehet. Hyukie te nagyszerű munkát végzel és én nagyon büszke vagyok rá!
- Hyung! - tört ki könnyekben Hyukie.
- Nincs semmi baj! - ölelte át mosolyogva Teuk. - Csak így tovább Hyukie! Remek vezető vagy!
Néhány percig még így álltak ott, egymást átölelve. Teuk Hyukie hátát simogatva próbálta vigasztalni őt, de a fiú nem tudta jó ideig abbahagyni a sírát. Úgy érezte az elmúlt napok összes feszültsége most jön ki rajta, de hyungja karjaiban vigasztalásra és megnyugvásra talált.
- Köszönöm Teuk. - emelte fel fejét és ökleivel letörölte könnyeit.
- Bármikor Hyukie, tudod rám mindig számíthatsz!
- Elnézést Leetuek, de kezdünk. - jött be az egyik asszisztens.
- Ne haragudj Hyukie, de mennem kell.
- Persze, menj csak! És még egyszer mindent köszönök.
- Nincs mit Hyukie.
Azzal Leetuek kisietett fel a színpadra, katonatársa mellé. Hyukie ott maradt és megnézte hyungját, hihetetlen büszkeséggel töltötte el, hogy Teuk a leaderük. Miután vége volt a műsornak haza felé ballagva azon gondolkodott, hogy beszélnie kéne a többiekkel is. Bár már úgy tűnt megbékéltek, de Hyukie szerette volna, ha olyan lenne a hangulat közöttük megint mint régen. De úgy döntött ez inkább másnapra halasztja, ma nem érzett elég erőt magában ehhez, egyetlen vágya volt már csak a mai napra, egy jót aludni. Ám másnap Siwon, Donghae és Sungmin fotózásra mentek, este pedig kiss the radio adás volt. Aztán az azutáni nap sem volt jó. Ám két nappal később megint hyungja sietett Hyukie segítségére. Interjút készítettek Teukkal, amit aznap este adott le a tv. A fiúk kíváncsian gyűltek össze a nappaliban az adás kezdésekor. Természetesen a koncerten történtek is szóba kerültek.
- Leeteuk, mint a Super Junior leaderének, önnek mi a véleménye a két héttel ezelőtti japán koncerten történtekről?
- Azt hiszem kicsit túl nagy feneket kerítettek ennek a dolognak. A színpadon az ember egy teljesen más tudatállapotba kerül. Nehéz ezt elmagyarázni annak, aki soha nem élt át ilyet. Donghaet egyszerűen feltüzelte a közönség lelkesedése és szeretete. Kissé túlzásba esett ez igaz, de ez bárkivel előfordulhat ilyen állapotban. Nincs ebben semmi különös.
- Szóval akkor Ön nem neheztel rá?
- Dehogyis! - nézett a riporterre döbbenten Leeteuk. - Donghae nagyszerű ember. Őszintén szólva nagyon hiányzik a kisöcsém! Szeretlek dongsaeng! - mosolygott a kamerába.
Donghae érezte, ahogy könnybe lábadnak a szemei.
- Hyung - zokogta, fejét Hyukie vállába temetve.
A többiek is meghatódtak és párás szemekkel néztek egymásra.
- Donghae, ne haragudj! - kért elnézést Kangin. - Azt hiszem túlságosan durva voltam veled.
- Nekem is elnézést kell kérnem! - csatlakozott Kanginhoz Siwon. - Nem kellett volna úgy kiakadnom és kiabálnom veled. Kérlek ne haragudj.
- Mindannyian nagyon sajnáljuk. - szólalt meg Wookie mindenki nevében.
- Nem, nekem kell elnézésé kérnem, hogy gondot okoztam. - emelte könnyes szemeit a többiekre Donghae.
Wookie odaszaladt és megölelte Donghaet, aztán a többiek is csatlakoztak és végül egy nagy ölelésben egyesült az egész csapat.
- És mi a véleménye Hyukieról, mint ideiglenes vezetőről? - hallatszott a riporter hangja a tv-ből.
- Nagyszerű vezető és nagyon büszke vagyok rá! Csak így tovább Hyukie! - mosolygott ismét a kamerába Teuk.
Siwon megborzolta Hyukie haját.
- Ezt pontosan így van!
- Nagyszerű vezető vagy! - mosolygott rá Sungmin.
A fiúk nevetve beszélgették végig az est hátralevő részét, pontosan úgy, mint régen.
Néhány órával később Hyukie és Donghae az ágyban feküdtek egymás karjaiban.
- Hyukie?
- Igen, Hae.
- Tőled még nem is kértem bocsánatot.
- Nem is kell.
- De igen, te vagy most a leader és én gondot okoztam neked.
- Hae nem direkt csináltad és most már miden rendben van, felejtsük el!
- Rendben.
- De a puszik, csókok és minden ilyen egyéb maradjon a dormon belül, rendben? - nevetett Hyukie.
- Igenis leaderem!
- De most itthon vagyunk. - jelentette ki Hyukie sokat sejtetően.
- Hyukie, - nézett kedvesére Donghae. - Megharagudnál, ha ma este csak így egymás karjaiban feküdnénk?
- Dehogyis! - simított végig a fiú arcán Hyukie.
- Akkor jó. - feküdt vissza a fiú Hyukie mellkasára. Biztonságban érezte magát Hyukie mellett. Most nem akart mást, csak érezni Hyukie erős, ölelő karjait, forró lélegzetét a haján, hallani szíve egyenletes dobbanását.
- Szeretlek Hyukie!
- Én is szeretlek Hae!