A félrelépés

A történetben található fellépés valós eseményen alapul. Alább, a linken, megtalálhatjátok a két fiú közös fellépését. http://www.youtube.com/watch?v=msD47YDvAbw

            - Ez nagyon jó lesz, Kyu, holnap tarolni fogunk! – nézett elégedetten barátjára Jungmo.

- Azt mondod? - kérdezte a másik összeráncolt homlokkal. Kissé bizonytalan volt még az előadásmódját illetően. Nem nyílt alkalma még rock számot énekelni, ezért félt, hogy valamit elront, vagy nem úgy csinál, ahogy kellene. De azt be kellett vallania, hogy rettentően élvezi!

- Tudod te azt nagyon jól! – nézett nevetve barátjára Jungmo, amint mosoly kezdett kúszni a másik arcára.

- Hja, attól még aggódhatok, nem? – húzta össze szemeit Kyu. 

- Jól van, na! De nincs miért! Fantasztikus leszel. Vagyis leszünk – veregette vállon egy nagy vigyor közepette Jungmo.

- Remélem is.

- Magabiztosság, fiam, ez hiányzik belőled!

- Na, te már csak tudod!

- Hát több van belőle nekem, mint neked, az már egyszer biztos! - Kyu kinyújtotta rá a nyelvét, majd duzzogva elfordult. - Na, ne durcizz itt nekem! Hogy fogunk így holnap együtt zenélni? – hajolt elé, egyenesen a fiú szemeibe nézve. Az persze elkapta a fejét, de akármerre is forgatta, Jungmo kitartóan követte, és mikor aztán lehajtotta, a fiú egyszerűen leült alá a földre, onnan nézve vissza rá. Kyu végül nem bírta tovább, kitört belőle a nevetés.

- Na így már mindjárt más! – tápászkodott fel Jungmo. – Gyere, menjünk. Jobb, ha korán lefekszünk, kipihentnek kell lennünk holnap délután.

- Izgulsz? – könyökölt fel az ágyban Henry.

- Egy kicsit – ismerte be pirulva Kyu. Annak ellenére, hogy teljes szívéből szerette a fiút, és tudta, hogy ez fordítva is így van; és maradéktalanul meg is bízott benne, ahogy Henry is őbenne, nem szeretett gyengének mutatkozni előtte. Pedig ezért már jó párszor kapott Henry-től, a fiú a szemeit forgatta, ahányszor csak előhozakodott vele.

- Tudom, hogy jó leszel – lehelt csókot kedvese szájára Henry. – Nincs miért hát aggódnod – csókolta meg ismét.

- Mmmm, azt hiszem, kezdek ellazulni. 

- Igen? Akkor ezek szerint hat a terápiám.

- Nagyon is – mormolta Kyu két csók között.

Másnap, Kyu egész nap izgatottan járkált fel és alá. Akármennyire is próbálta nyugtatgatni magát, legbelül szörnyen izgult. Ebéd után ideje volt elindulni a stúdióba. A többiek sajnos nem tudták elkísérni, még Henry-nek is dolga akadt, de mindenkinek volt néhány kedves szava a fiúhoz.

- Biztos vagyok benne, hogy jól fogsz szerepelni, Kyu - bíztatta Wookie.

- Ilyen hanggal csak te nyerhetsz - mosolygott rá Sungmin.

- Megeszed őket reggelire! - nézett harcias tekintettel a fiúra Eunhyuk.

- Nyugi, Hyukie, azért ez nem élet-halál harc - nevette el magát Kyu. - Amúgy meg inkább vacsorára, nem? - kacsintott rá.

- Reggeli, ebéd, vacsora, egyre megy! Te vagy a legjobb és kész! – szögezte le a tényeket Eunhyuk.

- Jól van Hyuk, értjük, hogy a magad kis fura módján sok szerencsét akarsz kívánni Kyunak, de inkább hagyd a hülye dumádat - ráncigálta arrébb Donghae.

- Nem is hülye - fordult el sértődötten Eunhyuk.

- Sok szerencsét, Kyu! - bíztatta Donghae is a fiút, majd odament szerelméhez, hogy kiengesztelje, de a szöszke továbbra is csak duzzogott.

- Ne, aggódj, maknae, jól csinálod - veregette vállon Siwon, miközben a fiúra kacsintott.

- Honnan tudod? Hisz’ nem is láttad még.

- Khm, az úgy volt - köszörülte meg a torkát Siwon -, hogy egyik nap arrafelé volt dolgom, és meglestelek titeket próba közben.

- Hja, te, és nem is szóltál nekem!

- Nem akartalak megzavarni titeket. Na, de az a lényeg, hogy jók vagytok, szóval ne félj!

- Rendben, és kösz! - mosolyodott el Kyu. - De most már ideje indulnom.

- Kikísérlek - ajánlotta fel Henry.

Lementek a parkolóba, ahol a fiút már várta az autó, ami elviszi a stúdióhoz. - Nem kívánok sok sikert, mert tudom, hogy nincs szükséged rá.

- De azért egy szerencse puszi jól jönne - vigyorogta el magát Kyu.

- Oh, hát, anélkül el se engedtelek volna - hajolt hozzá Henry, majd egy forró, szenvedélyes csókban részesítette szerelmét.

- Máris sokkal magabiztosabbnak érzem magam - jelentette ki Kyu, miután elszakadt Henry ajkaitól.

- Ez volt a célom - mosolyodott el a fiú.

- Akkor este találkozunk - köszönt el Kyu.

- Várni foglak.

Henry ott állt egészen addig, míg az autó ki nem hajtott a parkolóból. Nagyon sajnálta, hogy nem tudja elkísérni szerelmét. Szerette volna élőben megnézni a fiút, de délután egy műsor felvételére volt hivatalos, nem mondhatta le. De teljesen biztos volt benne, hogy Kyu és Jungmo remekül fognak teljesíteni.

- Na, készen állsz? - kérdezte barátját Jungmo.

- Aha - bólintott Kyu.

- Akkor mutassuk meg nekik! - Azzal a két fiú elindult a színpadra, hogy előadják a dalukat.

Kyu először bemutatkozott, aztán Jungmo is így tett, majd Kyu szólt néhány szót a közönséghez. Ezután hátra ment a doboshoz, és háttal állt meg a közönségnek. Jungmo elkezdett játszani a gitárján, Kyu nagy levegőt vett, majd megfordult és egy wow kíséretében előre jött barátja mellé. Néhány taktust még játszott a gitárján Jungmo, aztán ő kissé hátrébb vonult, és Kyu énekelni kezdett. Szeretett a színpadon állni, és ha már elkezdett énekelni, elszállt minden félelme.

A produkciójuk után hatalmas tapsot kaptak. Kyut nagyon örült neki, főleg azért, mert édesanyja is itt van ezen az estén, és úgy érezte, hogy sikerült büszkévé tennie. És számára ez volt a legfontosabb, hogy a családja és a barátai büszkék legyenek rá.

A backstage-ben várta végig a többi számot, majd mikor eljött az eredményhirdetés ideje, kalimpáló szívvel állt fel ismét a színpadra. Persze, a műsorvezető még húzta az időt, amitől Kyu idegei még jobban megfeszültek. Nem reménykedett benne, de azért szíve legmélyén mégis ott volt, mi lenne, ha ő nyerné meg.

Végre kihirdették a győztest. Kyu először fel se fogta, hogy az ő nevét mondták, majd széles mosoly terült el arcán, ahogy tudatosult benne, hogy ő nyert. Szemeivel a nézőteret pásztázta, és végül megtalálta édesanyját, aki állva tapsolt neki. Szemeiben könnyek csillogtak, szíve büszkeséggel telt meg. Miatta boldognak és büszkének látni édesanyját sokkal értékesebb volt Kyu számára, mint a megnyert trófea.

A következő pillanatban Jungmo borult a nyakába.

- Gratuláloook! – üvöltötte a fülébe. – Nem megmondtam, hogy megnyered?

- De, Jungmo, igazad volt – vigyorgott a fiúra.

- Ezt meg kell ünnepelnünk!

- Rendben.

Kyu megköszönte a díjat, aztán Jungmoval hátrasiettek az öltözőbe. Útközben felhívta Henry-t.

- Szia! Képzeld, nyertünk!

- Gratulálok! Tudtam, hogy ti fogtok győzni.

- Kösz, Henry. Figyu, beugranánk még a kedvenc klubunkba Jungmoval megünnepelni a győzelmünket. Ugye, nem baj?

- Dehogyis, érezzétek nagyon jól magatokat!

- Szerintem meglesz. Sietek haza! Szeretlek!

- Én is szeretlek!

- Szia!

- Szia!

Gyorsan átöltöztek, és már indultak is közös kedvenc helyükre. Azaz indultak volna, de az öltöző  előtt Kyut édesanyja várta, hogy személyesen is gratulálhasson neki.

- Gratulálok! Nagyon jók voltatok! Büszke vagyok mindkettőtökre!

- Kösz, anya - ölelte meg Kyu.

- Köszönöm, asszonyom - hajolt meg Jungmo.

- És van valami tervetek ma estére?

- Igen, beülünk még egy klubba ünnepelni egy kicsit.

- Rendben fiam, de csak mértékkel igyál.

- Úgy lesz, anya - válaszolta Kyu egy hatalmas mosoly kíséretében.

Más már a szemeit forgatta volna ilyenkor, de amióta a balesete volt, amelyben szülei majdnem elveszítették, Kyu jól tudta, mennyire aggódnak érte, és ezt egyáltalán nem vette rossz néven tőlük. Apjának nehéz döntést kellett meghoznia, és habár szerencsére minden jól alakult, könnyen történhetett volna minden másképp. Ezért hát, Kyu igyekezett minden vele kapcsolatos felesleges izgalomtól megóvni a szüleit.

- Szeretlek, kisfiam - adott egy puszit fia arcára.

- Én is szeretlek, anya - puszilta meg ő is édesanyját.

- Érezzétek jól magatokat! Sziasztok!

- Szia!

- Csókolom - hajolt meg Jungmo.

Miután Kyu anyukája látótávolságon kívül került, Jungmo rávigyorgott a fiúra, majd elkapta a karját, és maga után húzva, sietős léptekkel elindult.

- Hé, tudok én egyedül is menni - nevette el magát Kyu.

- Pedig azt hittem, anyuci pici fiacskájának segítségre van szüksége - nézett hátra egy pillanatra kaján mosollyal az arcán Jungmo.

- Hja, Jungmo - rúgta hátsón a fiút.

- Aish, ez fájt - állt meg amaz, fájdalmas pillantást vetve barátjára.

- Ahj már, nem is rúgtalak meg olyan erősen - ingatta a fejét Kyu. Tudta, hogy Jungmo rájátszik a dologra, és csak őt akarja lóvá tenni.

- Nem? Akkor gyere, cseréljünk!

- Mi? - nézett rá Kyu értetlen arckifejezéssel, de barátja máris mögé került, és egy hatalmasat rúgott a fenekébe.

- Basszus, Jungmo, te nem vagy normális - simogatta a fájdalmas testrészt.

- Te akartad! - jelentette ki nagy komolyan Jungmo.

Kyu szólásra nyitotta száját, de aztán meggondolta magát. Felesleges lenne bármit is mondania. A plafonra emelve tekintetét, nagyot sóhajtott, majd gyors léptekkel megindult.

- Hé, várj már meg! - szaladt utána Jungmo.- Hirtelen milyen sietős lett.

- Mert muszáj innom valamit, hogy el tudjalak viselni. Valami jó erőset.

- Akkor ma éjszaka sokat fogsz inni - nevette el magát Jungmo.

A klubban a hangulat a tetőfokára hágott. A tánctér dugig volt a zenére ütemesen hullámzó lányokkal és fiúkkal. A fények úgy cikáztak végig a termen, bevilágítva annak egy-egy pontját, akár a villámok az éjszakai égbolton, egy nagyobb vihar során.

Kyu és Jungmo is jól érezte magát a különteremben, onnan figyelve az alattuk zsibongó tömeget. Amíg Jungmo arcát az üvegfalhoz nyomva kutatott csinos lányok után, addig Kyu a kényelmes bőrkanapén elterülve figyelte barátját. Az állandó kuncogások és vigyorok, na, meg akadozó beszédük jól tükrözte az üvegasztalon álló üres poharak számát.

- Kyu, azt a csajd nézd! Milyen jó bőr már! - nyomta orrát Jungmo ismételten az üvegfalhoz, majd miután válasz nélkül maradt, hátrasandított barátjára, aki hosszában elterülve még mindig a kanapén feküdt. Úgy bámulta a sötét plafont, mintha a világ legérdekesebb dolgát látná, de Jungmo akárhogy meresztette a szemeit, csupán a csillár halvány körvonalát sikerült kivennie a félhomályban. - Kyu! - emelte meg kissé hangját. Bosszantotta, hogy barátja nem figyel rá, ehelyett ki tudja, hol járnak gondolatai.

Kyu becsukta szemeit, és lélekben ismét visszatért arra a színpadra, amin néhány órával ezelőtt állt. Ereiben újra dübörögni kezdett a zene, átitatva egész lényét ezzel az ismerős, de most mégis teljesen új érzéssel. Szíve torkában dobogott, vére úgy pumpálta az adrenalint, hogy azt még a legextrémebb sportot űzők is megirigyelték volna. Egyszerre volt furcsa, ugyanakkor rettentően izgató, hogy most csak ő egyedül birtokolja a színpadot. Ő és Jungmo. Biztonságot adó érzés volt időnként a fiú hátának dőlni.

Először félt, és szörnyen izgult, mert rockot még sosem énekelt ezelőtt. De ahogy megszólalt a zene, és elkezdett énekelni, hirtelen minden félelme tovaszállt. Élvezte ezt az új helyzetet, és a közönség reakcióját látva, még jobban el tudta engedni magát.

Három és fél perc, ennyi volt csupán. De Kyu-nak ez kevés volt, újra és újra át akarta élni ezt a varázslatos érzést.

Tűnődéséből, nevének említése zökkentette ki.

- Igen? - fordult Jungmo felé.

- Na, végre! Már vagy egy órája szólongatlak, de rám se bagózol - morgolódott barátja.

- Ne haragudj, egy kissé elgondolkodtam.

- Oké, semmi gond. Gyere ide, mutatni akarok valamit.

Kyu felállt, töltött magának egy pohár whisky-t, majd leült barátja mellé a földre.

- Nézd, azt a csajt - mutatott izgatottan egy hosszú, barna hajú lányra, aki önfeledten ringatta testét a zene ritmusára. – Hát, nem gyönyörű?

Kyu elnyomott magában egy mosolyt, hogy Jungmo épp őt kérdezi erről, de igyekezett segítségére lenni barátjának. Alaposan megnézte a lányt, majd helyeslően bólogatni kezdett.

- Tényleg nagyon szép.

- Ugye? - bámulta Jungmo egyre csak a lányt.

- Miért nem mész le hozzá?

- Á, még a végén valaki felismer, nem akarok feltűnést kelteni.

- Akkor hívd fel ide - ajánlotta fel Kyu, jelezve, hogy egyáltalán nem bánja, ha még valaki csatlakozik hozzájuk.

- Most nincs kedvem hozzá - dőlt hanyatt a szőnyeggel borított padlón.

Kyu nem szólt semmit, kiitta a maradék italt poharából, majd lefeküdt barátja mellé.- Élvezted, mi? - kérdezte Jungmo a plafont kémlelve.

- Nagyon. Jó lenne még rock dalokat énekelni.

- Miért nem csinálsz egy szóló albumot?

- Nem tudom, hogy engednék-e.

- Már miért ne! A te hangi adottságaiddal... A kis maknae magasba tör - vigyorgott Jungmo.

- Haha, nagyon vicces!

- De most komolyan, kérdezd meg!

- Még meglátom.

- Nincs vesztenivalód!

- Nincs.

- Innom kell - tápászkodott fel Jungmo, majd az asztalhoz lépve, az üvegben lévő maradék whisky-t egy az egyben kitöltötte poharába.

- Azt hiszem ideje lenne hazamennünk - tápászkodott fel Kyu a kanapéról, de ahogy elengedte a karfát, veszélyesen megbillent, és nem sokon múlt, hogy el ne taknyoljon.

Jungmo se nézett ki sokkal jobban. Előkotorta telefonját, majd hívott maguknak egy taxit.
Csak eljutnak a bejáratig, míg megérkezik az autó - reménykedett benne.

Végül szép lassan lekecmeregtek, még mielőtt a taxi megérkezett volna, amit diadalittas győzelemként könyveltek el.

Óvatosan beszálltak, majd mivel Jungmo lakása volt közelebb, előbb hozzá indultak.
Mikor megérkeztek, a fiú kiszállt, majd elköszönt Kyutól.

- Jó utat haza, holnap beszélünk.

- Kösz! Pihend ki magad!

- Meglesz! - vigyorogta el magát.

Kyu hirtelen szája elé kapta a kezét, arca eltorzult a fájdalomtól. – Kyu, rosszul vagy? - hajolt be az autóba aggódva Jungmo.

Barátja csak bólintani tudott, pocsékul érezte magát. - Talán jobb lenne, ha bejönnél egy kicsit lepihenni, vagy akár itt is aludhatsz - javasolta neki Jungmo.

Kyu legszívesebben hazasietett volna Henry-hez, de félt hogy egy kisebb rázkódás útközben, és telibe hányja az autót. Amúgy is bódult volt még az italtól, talán nem kéne, hogy szerelme ilyen állapotban lássa.

Bólintott, mire Jungmon segített neki kiszállni.

Míg a fiú kifizette a taxist, addig ő a kocsi oldalának dőlve próbálta összeszedni magát. Remélte, hogy a friss levegő talán segít egy kicsit borzalmas közérzetén, ám ebben sajnos csalódnia kellett. Míg felértek Jungmo lakásáig, végig a száján tartotta jobb kezét, és magában megfogadta, hogy többé a büdös életben nem fog egy korty alkoholt se inni.

Jungmo kizárta az ajtót, majd betessékelte barátját az előszobába.

- WC - szűrte ki a szót fogai közül Kyu.

- Jobbra a második ajtó.

A fiú szélsebesen elsietett, és pár másodperccel később hányással járó hangok ütötték meg Jungmo fülét. Nyugtalankodva várta, míg barátja ki nem jött a mellékhelyiségből.
- Hogy vagy? - kérdezte aggódva.
- Jobban, köszi.
- Gyere, feküdj le egy kicsit - vezette be Kyut a hálószobába.

A fiú lerogyott az ágyra, és remélte, hogy mindent kijött, aminek ki kellett. Próbált pihenni egy kicsit, és csakhamar elszundikált.

Mikor magához tért, Jungmot maga mellett találta az ágyon. Óvatosan felült, de abban a pillanatban, hogy megmozdult a fiú kinyitotta a szemeit.

- Jobban vagy? - érdeklődött.

- Igen, és bocs, nem akartalak felkelteni.

- Nem aludtam.

- Akkor jó.

- Olyan esetlenül nézel ki - vigyorgott Jungmo.

- Kedves vagy - grimaszolt egyet Kyu.

- Na, ne légy mérges - cirógatta meg az arcát. Milyen puha a bőre.

- Hülye - nevette el magát Kyu.

Jungmo kidugta rá a nyelvét, majd végighúzta ujjait a fiú nyakán. - Mit csinálsz? - nézett rá csodálkozva amaz.

- Nem tehetek róla, olyan puha a bőröd, mint egy kisgyerek popsija.

- Szerintem a tiéd is épp ugyanilyen.

- Neeem, a tiéd puhább.

- Jungmo, neked többet nem szabad ennyit innod.

- Most miért? – vigyorgott a másik.

- Mert tiszta idióta leszel - nyomta mutatóujját a fiú homlokához.

- Utálatos vagy - fordult el sértődötten Jungmo.

- Hé, na, csak vicceltem - próbálta kibékíteni barátját. - Na, Jungmo, ne csináld ezt - hajolt fölé.

A fiú hirtelen megfordult, arcuk csupán néhány centiméterre volt egymástól.
Vajon az ajkai is olyan puhák lehetnek? – morfondírozott, majd hüvelykujját gyengéden végighúzta Kyu alsó ajkán.

Kyu megremegett az érintése alatt, de nem húzódott el. Jungmo elkezdett közelíteni az ajkai felé, majd gyengéden rátapadt az övéivel. Még sosem csókolt fiút ezelőtt, nem is értette, mi ütött most belé. Ráadásul a legjobb barátját csókolja. De puha ajka és selymes bőre szinte vonzották, rég érzett már ilyet. Vagy csupán az alkohol hatása lenne mindez? Az zavarja össze az érzékeit?

Kyu is furán érezte magát, mégis hagyta, hogy Jungmo utat törjön nyelvével, és érzéki táncba vonja az övét. Ösztönösen karolta át, oldalát kezdve el simogatni. Érezte, ahogy elönti a forróság, és különös bódultság lesz úrrá rajta. Valami az elméje mélyén vészjelzést adott le, de már nem jutott el tudatáig. Testi vágya átvette az uralmat elméje felett, és csupán ösztöne volt, mi hajtotta előre.

Jungmo kigombolta a fiú ingjét, majd tenyerét végighúzta mellkasán, le a hasáig. Ezután a nyakát kezdte el apró puszikkal beborítani, mire Kyu halkan felnyögött. Jungmo áttért a fiú kulcscsontjára, és egyre lejjebb haladva kényeztette őt. Kyu közben lehúzta róla a pólót, és ujjait végigfutatta izmos mellkasán. Jungmo ezután a farmerjától, majd a boxerétől is megszabadította.

Meglátva Kyu férfiasságát teljes valójában, egy pillanatra megtorpant, még sosem került ilyen intim közelségbe egy pénisszel. Bátortalanul végigsimított rajta, de alighogy hozzáért, Kyu megremegett alatta, és kéjes nyögés hagyta el ajkait. A reakció, amit kiváltott belőle, felbátorította Jungmot; újból végigsimította, ezúttal sokkal erőteljesebben, majd lehajolt, és nyelvével teljes hosszában végignyalt rajta.

Kyu érezte, ahogy egyre jobban feltör benne a vágy, nem bírta magával tovább. Az alkohol még dolgozott szervezetében, nem tudott tisztán gondolkodni. Csak a gyönyörre tudott gondolni, át akarta élni azt az eufórikus érzést. Maga alá fordította Jungmot, és most ő kényeztette a fiút. Apró puszikkal borította be mindenhol, miközben lehámozta róla az összes ruháját.

Jungmo sohasem gondolta volna, hogy egy férfi ilyen hatással lehet rá, hogy egy férfi csókjait valaha ennyire élvezni fogja. Kyu gyengéd volt vele, ugyanakkor mégis szenvedélyes, és csakhamar azon kapta magát, hogy magában akarja érezni a fiút. Felkeltette a kíváncsiságát, az alkohol pedig megszabadította minden gátlásától.

Kyu először ujjaival hatolt belé, tágította, felkészítette férfiassága befogadására. Majd amikor úgy érezte, készen áll, óvatosan belé hatolt. Jungmo felnyögött, ahogy megérezte magában a másikat, de ezúttal a fájdalomtól. Kyu várt egy kicsit, hogy Jungmo megszokja, aztán lassan mozogni kezdett benne.

Egy kis idő múlva a fájdalmat felváltotta egy kellemes érzés. Kyu észrevette Jungmo megváltozott arckifejezését, és hogy teste egyre jobban ellazul, így gyorsabb tempóra kapcsolt. Nem sokkal később már mindketten ziháltan vették a levegőt.

Kyu közben a kezével Jungmo férfiasságát is kényeztette, nem sok kellett hozzá, hogy mindketten elmenjenek. Először Jungmo élvezett el egy hatalmas nyögés kíséretében, majd néhány lökéssel később Kyu hajtotta hátra a fejét, miközben a beteljesülés édes hangja hagyta el ajkait. Zihálva kapkodtak mindketten levegő után.

Jungmo arckifejezése hirtelen megváltozott, egészen lesápadt az arca. Kyu követte a tekintetét, és a látványtól szinte lebénult. Az ajtóban Henry állt, arcán a meglepettség és a fájdalom vegyes érzésével.