Hóesés

Hatalmas pelyhekben hullott a hó Szöulban. Donghae nem is emlékezett rá mikor volt ekkora hóesés a városban. Egy kissé aggódott. Eunhyuk egy műsor felvételen vett részt a városon kívül. Nyugi minden rendben lesz, próbálta magát csitítgatni, nem sok sikerrel. A többi fiú mind itthon volt, próbálták valamivel elütni az időt. De a legtöbben mégiscsak a nappaliban gyűltek össze, állapította meg Donghae, ahogy belépett a helyiségbe.
- Hoztam nektek forró teát! - lépett be ebben a pillanatban Sungmin, kezében csészékkel teli tálcával.
- Köszi Minnie, ez most nagyon jól fog esni - vett el egy csészével Shindong.
- Egy angyal vagy Minnie - mosolygott rá Yesung.
- Ugyan már! - pirult el füle tövéig Sungmin.
- Hoztam nektek egy kis süteményt - toppant be Ryeowook is.
- Ahw teljesen el leszünk kényeztetve! - mormolta elégedetten Siwon.
- Kyuhyun merre van? - érdeklődött Sungmin.
- Na szerinted? - nevetett Kangin.
- Megyek viszek be neki teát meg sütit. Ahogy látom kénytelen leszek megetetni. - sóhajtott fel Sungmin.
- Hát mivel a kezei foglaltak - kuncogott Kangin.
- Hae minden rendben van? - kérdezte a távolba révedező fiút Ryeowook.
- Ja, igen, persze. Ne haragudj, elkalandoztak kissé a gondolataim.
- Hyukie-ra gondoltál?
- Igen. - pirult belel enyhén a válaszba Donghae.
- Ne aggódj, minden rendben lesz vele. Gyere egyél valamit.
Donghae leült, de nem mondhatni, hogy megnyugodott volna, egyre csak nézte a kint hulló hatalmas hópelyheket és közben barátjára gondolt.
Yesung bekapcsolta a tv-t hátha találnak valami jó műsort, de egyik adón se ment semmi jó, végül kikötöttek egy történelmi sorozatnál.
Egy jó órával később még mindig hullott a hó, talán még jobban mint eddig. Donghae egyáltalán nem tudott a sorozatra koncentrálni. Végül arra kapta fel a fejét, hogy megszakították a filmet fontos információ közlése miatt. A bemondó hölgy szerint a hó lebénította a forgalmat, több busz és autó a hóban ragadt és kérte, hogy senki ne induljon útnak. A mentőalakulatok amint tudnak elindulnak, hogy kiszabadítsák a beragadt járműveket, de a hóvihar miatt erre pillanatnyilag nincs lehetőség.
Donghae azonnal felkapta a mobilját és Eunhyuk számát tárcsázta.
- Szia, hol vagy most?...Hogy mi? - Donghae aggódó hangjára a többiek is felkapták fejüket. - Máris megyek....Nem, kizárt, hogy ott hagylak egyedül..Tudom...Nem vagyok hülye...Rendben...Vigyázz magadra! Szeretlek!
- Mi történt? - kérdezte Ryeowook abban a pillanatban, ahogy Donghae lerakta a telefonját.
- Hyukie-ék bent ragadtak a hóban. Már elindultak hazafelé a kisbusszal, de a külvárosnál az autóútnál megragadtak.
- Szegény Hyukie! - sajnálkozott Yesung.
Donghae kiment az előszobába és felhúzta a csizmáját.
- Hát te meg hova akarsz menni? - kérdezte Siwon.
- Megyek Hyukie-ért!
- Normális vagy? Ebben az időben? - képedt el Siwon.
De Donghae rá se hederített. Siwon elkapta a karját, hogy megállítsa.
- Szó sem lehet róla! Itthon maradsz!
- Hagyj békén! Azt csinálok amit akarok! - rántotta ki karját Siwon szorításából.
- Hae mi mind nagyon aggódunk Hyukie miatt, de per pillanat nem tudunk mit csinálni, még csak el se jutnál  a kisbuszig. Gondolod annak örülne, ha valahol félholtan összefagyva találna rád?
Időközben a többiek is kijöttek.
- Siwon-nak igaza van Hae, ezt te is tudod - mondta neki kedvesen Sungmin.
Donghae tisztában volt, hogy igazuk van a többieknek és csak jót akarnak neki, de a gondolatra, hogy Hyukie ott van kint egyedül ebben az ítéletidőben, görcsbe rándult a gyomra.
Siwon átkarolta és bekísérte a nappaliba.
- Minden rendben lesz, meglátod. Nincs egyedül, nem lesz semmi baja. Ha lecsendesedik az idő megnézzük mit tehetünk. Jó lesz így?
Donghae szótlanul bólintott. Időközben Kyuhyun is kijött a szobából, most, hogy meg tudta mi történt Eunhyuk-kal már nem volt kedve játszani. Mindenki csendben, szótlanul ült a kanapén. Háromnegyed órával később úgy tűnt enyhül a hóesés és a szél se fújt már olyan erősen.
Donghae reménykedve nézett Siwon-ra, amaz felkapta a telefonját és tárcsázott.
- Szia Park Min, itt Siwon...kéne egy kis segítség...de pontosan...kettő elég lesz,,,fél óra és ott vagyunk...köszi.
A többiek csodálkozva hallgatták az imént lefolytatott beszélgetést.
- Mehetünk? - nézett Siwon Donghae-ra.
- Igen.
- Várjatok én is megyek! - lépett oda hozzájuk Kyuhyun és Siwon látta a fiú arcán, hogy az semmi esetre sem fogadna el egy nemleges választ.
- Rendben van!
- Várjatok, és hogy akartok menni? - kérdezte aggódva Sungmin.
- Motoros szánnal. - mosolyodott el Siwon - Park Min jó barátom, és tartozik még egy szívességgel.
A három fiú már indult volna, de Ryeowook utánuk szólt.
- Hé, vigyetek plédeket, meg összekészítek egy kis süteményt.
- Én meg csinálok egy nagy adag teát, a termoszban nem fog kihűlni míg odaértek - csatlakozott barátjához Sungmin.
A két fiú eltűnt a konyhában a többiek meg meleg takarók és plédek után néztek. Bepakolták őket egy-egy hátizsákba majd elindultak.
- Nyugi minden rendben lesz - mosolygott rájuk Siwon, de a többieket ez aligha nyugtatta meg.
A hatalmas hóban gyalog nem volt könnyű eljutni Siwon barátjához, de a fiúk nem adták fel és egy jó fél óra múlva meg is érkeztek. Két szán elő is volt készítve, most Siwon közölte, hogy úgy alakultak a dolgok, kellene mégegy. Park Min kihozott még egyet a raktárból aztán elmagyarázta mi hogyan működik rajtuk.
A három fiú megindult, nem volt egyszerű dolguk. Az utak nagy részén feltorlódtak az autók, némely helyen azt se lehetett látni, hol ért véget az út, és hol kezdődik a járda. Mikor kiértek a külvárosi autóúthoz, lassítottak. Donghae arca felragyogott amint meglátott egy kisbuszt a távolban, de lelkesedése gyorsan lelohadt mikor kiderült ez nem Hyukie-éké.
- Nyugi Hae, több ilyen kisbusz is lehet, de megtaláljuk őket! - próbált lelket önteni barátjába Kyuhyun.
Eunhyuk egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki erőteljesen kopogtat a busz ajtaján. A sofőr gyorsan kinyitotta az ajtót, hátha segítséget akarnak kérni.
Három fiatal fiú állt az ajtóban, mikor Hyukie meglátta Donghae-t, meg Kyuhyun-t és Siwon-t szívét elöntötte a melegség, érezte, ahogy szemei nedvesek lesznek. Donghae amint felismerte, hogy most végre megtalálták Hyukie-t felszökkent a buszra és már futott is a fiúhoz. A többiek mosolyogva figyelték a jelenetet.
- Hála az égnek, hogy megvagy - ölelte át Donghae és jó erősen magához szorította.
- Jól vagyok Hae - mosolygott Hyukie - de nem hittem volna, hogy komolyan mondod, hogy eljösz értem.
- Még szép, hogy eljövök. Nem bírnám ki, ha bármi bajod történne - nézett rá Donghae, és tekintetében annyi érzelem volt, amennyi szavakkal nem kifejezhető.
- Oh, majd el is felejtettük, hoztunk egy kis meleg teát meg süteményt és takarót. A fiúk kiosztották a takarókat kettesével és mindenkinek töltöttek teát és adtak süteményt. A kisbusz első két helye üres volt Hyukie mellett, így ide telepedett le Siwon és Kyuhyun. Siwon elővette a mobilját.
- Szerencsére van térerő, felhívom a többieket, hogy ne aggódjanak!
De még mielőtt bármilyen gombot megnyomhatott volna csörögni kezdett a telefonja.
- Zhou Mi az - mosolyodott el. Kyuhyun eleresztett egy félmosolyt, Siwon kinyújtotta rá a nyelvét, majd füléhez emelte a készüléket.
- Szia Zhou Mi...igen, nyugi jól vagyok...mindenki jól van...itt vagyok egy kisbuszban...hát ez hosszú történet...de tényleg jól vagyok,,,Hyukie-t jöttünk megmenteni...az egész úgy kezdődött... - közben Kyuhyun telefonjára bökött, a fiú megértette a célzást.
- Szia Minne...igen jól vagyok, ne aggódj...na csak szólni akartam, hogy megvan Hyukie, mindenki más is, és mi is jól vagyunk...miről akarsz beszélgetni?...édes vagy...
Közben Donghae magukra terített egy plédet, gondosan betakarva Eunhyuk-ot.
- Kérsz még egy kis teát? Vagy egy kis sütit? - kérdezte Donghae.
- Nem kérek semmit, köszi. Nyugi Hae, tényleg jól vagyok! - nevetett Eunhyuk.
- Rendben. - pirult el Donghae. Közelebb húzódott hozzá a takaró alatt és fejét a fiú mellkasára hajtotta. Hallotta nyugodt, egyenletes szívverését és ez őt is nyugodtsággal töltötte el. Hirtelen útgépek zaja hangzott fel, már nem kell sokáig várniuk és kiszabadulnak a hó fogságából. De amíg Eunhyuk-ot maga mellett tudhatja addig semmi más nem érdekli. Donghae érezte amint Eunhyuk a dereka köré kulcsolja kezeit, érezte haján a fiú leheletét és e percben ennél többet nem is kívánt.