- Ha akarod akár el is mehetek! - pattant fel Henry.
- Ne, kérlek ne menj! - kapta el Kyu Henry karját.
A fiú meglepődve torpant meg. Hátra fordult, de Kyu továbbra is mereven bámulta a számítógép képernyőjét. Bal kezével olyan hihetetlen sebességgel nyomogatta a gombokat, Henry nem győzött csodálkozni rajta. Ki akarta tépni karját Kyu szorításából, de a fiú nem engedte.
- Kérlek, maradj még! - hallotta újra a fiú hangját. Ezúttal sokkal lágyabb volt. Henry nem értett az egészből semmit, ugyan miért ragaszkodik Kyu ahhoz, hogy vele maradjon. Főleg, hogy az előbb történtek alapján úgy tűnt zavarja őt. Végül Kyu abbahagyta a gombok nyomogatását és ránézett.
- Csak még egy kicsit...kérlek - kérte őt Kyu egyenesen a fiúra szegezve tekintetét.
Henry meglepődött, mintha könyörgést látna a szemeiben.
- Rendben. - bólintott zavartan.
Kyu óvatosan lehúzta maga elé a székre. Újra nekikezdett a játéknak, miközben állát Henry vállán pihentette.
- Köszönöm. - súgta halkan Henry fülébe.
Henry teljesen zavarban volt, ez nem az a Kyu akit ő ismer, még sosem látta ilyennek azelőtt.
- Ki akarod próbálni? - fordult feléje Kyu. Az a mosoly! Henry még sosem látta így mosolyogni. Annyira örömteli, olyan felszabadult volt.
- Szabad? - kérdezte, tudta, hogy Kyunak mindene a számítógépes játékok és nem szereti, ha bárki is belepiszkál a meccseibe.
- Persze. Játszottál már ilyet?
- Még nem.
- Akkor megmutatom, hogy kell.
Megfogta Henry kezét és a megfelelő gombokra helyezte. Majd megmutatta mit kell megnyomni és elmagyarázta, mit, hogy kell csinálni. Kezdetben még segített neki, aztán hagyta, hogy a fiú egyedül próbálkozzon.
- Egész ügyes vagy! - dicsérte meg Henryt.
- Köszönöm. - pirult bele a bókba.
Henry még mindig zavarban volt a fiú közelsége és közvetlensége miatt. Nem értette miért érzi magát hirtelen ennyire feszélyezve a közelében. De figyelmét aztán mindinkább elvonta a játék, egyre jobban belemerült, végül szinte úgy kellett elrángatni a gép elől.
- Henry indulnunk kell , különben elkésünk – sürgette Zhou Mi.
- Megyek már! Megyek! – de még vagy 10 percbe telt mire együttes erővel a két fiú el tudta vonszolni a képernyő elől.
- Most már értem miért játszol vele annyit – fordult nevetve Kyu felé Henry – tényleg nagyon jó játék, kösz, hogy megmutattad.
- Ugyan nincs mit.
- Hova is megyünk most Zhou Mi? – fordult most a mellette lépdelő fiúhoz, miközben Kyu kissé lemaradva mögöttük gondolataiba mélyedve baktatott.
- Még 4 nap! – nyújtóztatta ki végtagjait Siwon – aztán mehetünk haza.
- De jó lesz végre a saját ágyamban aludni – sóhajtott fel Minnie.
- Imádom a fellépéseket és a varieté műsorokat, de ez a néhány hét alaposan kimerített – feküdt el a falnál található kanapén Wookie.
- Én még bírom energiával! – kuncogott Hyukie.
- Azt mindjárt sejtettük – nevetett Hae.
A többiek viccelődtek, nevetgéltek ám Henrynek feltűnt, hogy egy valaki nem hülyéskedik együtt a többiekkel. Kyu szomorúan gubbasztott a fal mellett, távol a többiektől.
- Kyu minden rendben van? – lépett oda hozzá Henry.
- Igen persze - próbált meg mosoly erőltetni arcára Kyu.
De Henryt nem lehetett becsapni. Ez nem az a felszabadult mosoly volt, mint amit a múltkor látott.
- Kyu látom, hogy valami gond van. Te nem örülsz, hogy nemsokára hazamehetsz?
- Dehogynem, csak...
- Csak mi?
- Van itt valaki... akit nem szívesen hagyok itt.
- Oh már értem - csillantak fel Henry szemei – beleszerettél egy kínai lányba.
- Hááát...kínainak végül is mondhatni kínai...de...nem lány – sütötte le szemét Kyu.
- Ööö hát nem tudtam, hogy a fiúkat szereted, de semmi gond. – próbálta Henry minél könnyebbre venni a figurát, de neki is kellett egy kis idő míg megemésztette az előbb hallottakat – És mi a probléma?
- Nemsokára elmegyünk és nekem itt kell hagynom őt.
- És elmondtad már neki hogyan érzel iránta?
- Nem, még nem.
- Na és miért nem? Félsz, hogy visszautasít?
Kyu bólintott. Henry leült mellé a földre.
- Pedig muszáj lesz Kyu különben sosem tudod meg mit érez irántad.
- De mi lesz, ha megundorodik tőlem? Így legalább a közelében lehetek, de ha teljesen elveszíteném azt nem bírnám ki!
- Kockáztatnod kell. Tudom, nem könnyű. De így csak tönkreteszed magad, azt pedig én nem bírnám elviselni.
Kyu csodálkozva nézett Henryre.
- Te aggódsz miattam?
- Még szép, hisz barátok vagyunk!
- Barátok – motyogta Kyu – igen, barátok vagyunk.
- Na mosolyogj egy kicsit Kyu...kérlek... a kedvemért. Mint amikor együtt játszottunk az egyik nap, emlékszel?
Kyu az emlékek hatására elmosolyodott.
- Igen, majdnem ugyanaz a mosoly! – kiáltott fel boldogan Henry.
- Kösz Henry.
- Ugyan mit? – nevetett.
- Azt hogy mellettem vagy, hogy meghallgattál.
- Bármikor Kyu.
- Fiúk gyertek, ideje indulnunk! – szakította félbe őket Siwon kiáltása.
- Máris megyünk! – válaszolt vissza Henry. A két fiú csatlakozott a többiekhez és elindultak az aznapi felvétel helyszínére.
- Kosárlabdázni fogunk? – csodálkozott Minnie.
- Mi az félsz, hogy kikapsz? - húzta az agyát Hyukiet.
- Tőled? Soha! - vágott vissza Minnie.
Felosztották őket két csapatra, aztán edzettek egy kicsit a mecs előtt.
Kyu Minnievel melegített be a készülő kosárlabda meccsre, annak ellenére, hogy ellentétes csapatba kerültek. Mióta együtt forgattak egy kisfilmet egy régebbi Super Junioros műsor kapcsán, közelebb kerültek egymáshoz és nagyon jóba lettek. De Kyu titkát még Minniere se merte rábízni. Néha átpillantott a pálya másik oldalára, ahol Henry melegített be Siwonnal, Zhou Mival és Wookieval. A fiú csak úgy duzzadt az energiától és lelkesedéstől. Most is nevetett mint általában és Kyu azon gondolkodott látta-e már valaha szomorúnak a fiút.
- Kyu! Hé Kyu! Föld hívja Kyut!
- Mi? - rezzent össze a fiú nevének hallatára.
- Minden rendben van veled? Kissé szórakozottnak tűnsz ma.
- Ne haragudj Minnie, csak elgondolkodtam valamin.
- Semmi baj - mosolyodott el Minnie - gyere passzolgassunk egy kicsit.
Kyu is megeresztett egy gyenge mosolyt és lopva a pálya másik oldalára pillantott, legszívesebben most ő is ott lett volna. Majd hirtelen elvigyorodott, amint meglátta a pálya szélére masírozó Haet. Hyukie egy régebbi sérülése miatt nem játszhatott és Hae kb. 10 percenként odament megnézni, hogy minden rendben van-e vele. Most valamit a fülébe súgott, aztán megállt másfél méterre vele szemben és elkezdték egymásnak dobálni a labdát.
Nemsokára elkezdődött a játék. Mindkét csapat nagyon jól játszott, fej-fej mellett haladtak. Henry nem figyelt oda egy pillanatra és egy hirtelen fordulást követően elsodorta Kyut, úgy, hogy mindketten elestek. A fiú feje Kyu mellkasán kötött ki.
- Kyu jól vagy? - hajolt aggódva a fiú fölé.
- Minden rendben Henry, ne aggódj!
Henry felállt és kezét nyújtotta Kyunak, hogy felsegítse.
- Folytassuk! - nevetett, de tekintetében kihívás tükröződött.
Kyu elfogadta és minden erejével azon volt, hogy az ő csapata nyerjen, ami végül sikerült is nekik.
- Jó meccs volt - ment gratulálni Henry Kyu-nak.
- Igen, én is nagyon élveztem - mosolygott Kyu.
Teljesen kimerültek, így az aznapi forgatás ennyiben maradt.
A következő napok is hasonlóan teltek el. A két fiú jól elvolt egymással. Henry barátként tekintet Kyura, ő pedig nem merte elmondani a fiúnak, hogy ennél többet érez iránta. Végül eljött a hazautazás napja. Mindenki a szobájában csomagolt. Kyunak, miközben ruháit pakolta a börőndbe, eszébe jutottak Henry szavai: Pedig muszáj lesz Kyu különben sosem tudod meg mit érez irántad, kockáztatnod kell. Nem tudta mitévő legyen. Ha csak egy apró jelét látná, hogy a fiú esetleg ugyanúgy érez iránta mint ő, de nem utalt rá semmi.
- Hello Kyu - dugta be fejét az ajtón Henry.
- Henry - jött kissé zavarba Kyu.
- Úgy sajnálom, hogy máris mentek haza, - huppant le az ágyra - hiányozni fogtok.
- Te is Henry!...Meg persze Zhou Mi is - kapcsolt még időben Kyu.
- Szegény srác, megint az őrületbe fogom kergetni! - nevetett fel Henry.
- Ugyan dehogy!
- Örülök, hogy sikerült jobban összebarátkoznunk Kyu, remélem hamarosan viszontlátjuk egymást.
- Én is Henry. Egész jó fej srác vagy! - kacsintott rá Kyu.
- Kösz! - nevetett fel Henry - Na de most megyek elköszönök a többiektől is.
Felállt és elindult kifelé.
- Henry! - szólt utána Kyu.
- Igen? - fordult meg a fiú.
- Csak annyi...vigyázz magadra!
- Oké!
Kyu leült az ágyára, fejét kezébe temette. Még mindig tanácstalan volt. Fogalma sem volt mihez kezdjen. Befejezte a pakolást, aztán kiment az előszobába, ahol a többiek már gyülekeztek. Végül már csak egy valaki hiányzott.
- Henry, gyere mert lekéssük a gépünket! - kiabált be a fiúnak Zhou Mi.
- Fél perc és ott vagyok!
- Hol marad már ennyi ideig? - mérgelődött Zhou Mi, mikor Henry még percek múlva se volt sehol.
- Megyek megnézem - ajánlotta fel Kyu.
Bement Henry szobájába, aki épp az ágya alá nézett be.
- Henry mit csinálsz még? Mindenki rád vár.
Ahogy a fiú ráemelte tekintetét, Kyu meglepődve vette észre, hogy könnyesek a szemei.
- Henry, mi a baj? - kérdezte aggódva Kyu.
- Elvesztettem a nyakláncomat, amit a 18. születésnapomra kaptam a szüleimtől. - szippogta - Amióta megkaptam szinte mindig rajtam volt.
- És itt hagytad el a szobában?
- Igen, itt kell, hogy legyen, mert emlékszem, hogy tegnap délután még letettem az éjjeliszekrényre mielőtt elindultunk a tv felvételre.
- Segítek megkeresni. Ne aggódj, biztosan megtaláljuk!
A két fiú nekiállt módszeresen átkutatni a szobát. Kyu a mobiljával bevilágított a szekrény alá is. Már épp fordult el, amikor a szekrény lábánál valami apró csillogó tárgyra lett figyelmes.
- Henry megtaláltam! - kiabálta oda a fiúnak.
- Köszönöm Kyu! Örök hálám! - ugrott Henry a nyakába.
- Segítsek feltenni? - kérdezte mikor látta, hogy Henry sehogy sem boldogul a nyaklánc kapcsával.
- Azt megköszönném.
Henry megfordult, Kyu pedig a nyakába akasztotta a láncot, majd bekapcsolta a zárat. Közben hozzáért selymes bőréhez. Megcsodálta nyakának kecses vonalát, végigsimított rajta ujjaival, végül nem bírt magával tovább és belecsókolt a fiú nyakába. Henry összerezzent Kyu ajkainak érintésétől.
- Henry - nyögte Kyu, miközben egyre szenvedélyesebben csókolta a nyakát.
- Kyu - motyogta zavartan Henry.
Kyu rögtön abbahagyta és hátrébb lépett egyet.
- Henry kérlek ne haragudj, én...én nem is tudom mi ütött belém - szabadkozott.
- Semmi baj Kyu - fordult felé Henry - csak váratlanul ért - pirult el.
- Azt hiszem a legjobb, ha most már mindent elmondok. Emlékszel a srácra, akiről múltkor meséltem? Akit nem akarok itt hagyni és akinek nem merem bevallani az érzéseim?
- Igen - bólintott Henry.
- Szóval, az a srác...az...te vagy! - bökte ki végül és lélekben felkészült rá, hogy a srác visszautasítja vagy kineveti, vagy ami még rosszabb, megundorodik tőle.
- Az az igazság Kyu, - feszengett Henry - hogy mostanában furcsán érzem magam, ha a közelemben vagy. Jó érzéssel tölt el, ha itt vagy velem és hiányzol, ha nem vagy mellettem.
- Henry - Kyu lágyan végighúzta ujjait a fiú arcán. Mikor látta, hogy nem ellenkezik, odahajolt hozzá és gyengéden megcsókolta. Zavartan mosolyogtak egymásra, majd Henry egyszer csak átkarolta Kyu nyakát és visszacsókolt. Kintről kiabálás szakította őket félbe.
- Mi az Kyu te is bent ragadtál? - kiabált be Hyukie türelmetlen hangon.
- Máris megyünk! - válaszolt vissza Kyu.
Megcsókolta még egyszer Henryt, aztán felkapta bőröndjét az ágyról.
- Majd én viszem - indult el kifelé.
- Na végre! - sóhajtott fel Minnie - már azt hittem sosem jöttök ki.
- Mégis mi a francot csináltatok eddig bent? - morgolódott Hyukie.
- Közöd? - vetette oda nem túl barátságosan Kyu.
- Jól van na, nem kell mindjárt leharapni az orrom! - mormogta Hyukie, miközben Hae
próbálta csitítani.
- Elnézést kérek mindenkitől, az egész az én hibám, - szabadkozott Henry - eltűnt a nyakláncom és Kyu csak segített megkeresni.
- De meglett, ugye? - kérdezte Siwon.
Henry bólintott.
- Akkor végre indulhatnánk? - emelte az ég felé a tekintetét Zhou Mi.
- Ne aggódj, nem késitek le a gépeteket - nyugtatgatta Wookie.
Elindultak mindannyian ki a reptérre. Ott aztán Zhou Mi és Henry elköszönt a többiektől. Becsekkoltak, aztán várták a gép indulását.
- Látod még bőven van időnk! Te meg itt aggodalmaskodtál! - szemtelenkedett Henry.
- Teee! - nevetett Zhou Mi.
Majd Henry hirtelen felpattant.
- Mindjárt jövök.
- Várj, hová mész? - kiabált utána, de ezt már Henry nem hallotta - mindig csak baj van ezzel a gyerekkel - csóválta mosolyogva a fejét.
Közben a többiek is becsekkoltak és az indulásra vártak. Kyu mellett egyszer csak egy ismerős arc bukkant fel.
- Henry, hát te mit keresel itt? - csodálkozott.
- Gyere velem!
- Mi?
- Csak gyere velem! - megfogta Kyu karját és maga után húzta a fiút.
Bevitte a férfimosdóba, az egyik fülkébe és magukra zárta az ajtót.
Kyu meg akart szólalni, de nem volt rá ideje, Henry máris lecsapott az ajkaira. Mikor újra levegőhöz jutott, Henry komisz mosolyával találta szembe magát.
- Gondoltam elüthetnénk az időt a repülőgép indulásáig.
- Hogy te milyen huncut vagy! - incselkedett vele Kyu.
- És még nem tudsz rólam semmit! - nézett rá kihívóan Henry.
- Alig várom, hogy mindent megtudjak rólad!
- De most ne beszélgetésre pazaroljuk az időt - mormolta Henry miközben szája ismét Kyu szájára tapadt. Először lágyan csókolta, majd egy egyre erőteljesebben. Elkezdte harapdálni a fülcimpáját, aztán áttért a fiú nyakára, majd a vállát kezdte el csókolgatni, levette róla a pólót és egyre lejjebb haladt. Végigcsókolta a mellkasát, a hasát egyre lejjebb haladva míg el nem érte az ágyékát. Kigombolta a nadrágját és kezével kényeztetni kezdte lent a fiút. Kyu apró nyögésekkel válaszolt minden egyes mozdulatára. Aztán szájával folytatta a kényeztetést, egyre gyorsítva a tempón míg a másik el nem élvezett. Aztán Kyu fordított a helyzeten és most ő kezdte el Henryt kényeztetni. Kigombolta az ingét és végigsimított tökéletesen kidolgozott felsőtestén. Érintésétől a fiú teljesen lázba jött. Érezte, hogy Henry kezd izgalomba jönni, kezével benyúlt hát a fiú nadrágjába és masszírozni kezdte a férfiasságát. Henry felnyögött, ahogy a fiú lent megérintette. Kyu közben tovább csókolgatta Henryt a mellkasától kezdve a hasán át amíg el nem ért az ágyékáig, ekkor a szájával folytatta a kényeztetést. Henry egyre gyorsabban vette a levegőt, nyögései egyre gyakoribbá váltak, míg el nem érte a teljes kielégülést. Kyu odahúzta magához Henryt, álltak még pár percet átölelkezve, aztán óvatosan kikukkantottak, szerencsére nem volt senki a mosdóban, úgyhogy sikeresen ki tudtak osonni.
- Mennem kell Kyu - nézett a fiúra szomorúan Henry - mindjárt indul a gépem.
Abban a pillanatban csörögni kezdett Henry mobilja, kivette a zsebéből és ránézett a kijelzőre.
- Zhou Mi az! Finoman szólva is ki fog nyírni!
- Ugyan nem lesz semmi, imád téged az fiú! Persze nem annyira mint én - nevetett Kyu.
- Olyan mintha a bátyám lenne! Na de tényleg indulok! Szeretlek Kyu! - vált komolyra Henry arckifejezése.
- Én is szeretlek Henry!
- Nemsokára látjuk egymást! Szia!
Henry elindult a saját terminálja felé. Kyu megvárta míg kikerül a látóteréből, aztán ő is elindult vissza a többiekhez.
