Ez a nap is ugyanúgy indult mint a többi, kivéve Eunhyuk számára. Már korán reggel talpon volt, az izgatottságtól alig tudott aludni egész éjszaka, ma lesz ugyanis élete szerelme, Donghae születésnapja. Elhatározta, hogy a szokásos ünneplésen kívül, most valami különleges dologgal is meglepi. Egész délelőtt intézkedett, tett-vett, egy másodpercre se állt le, azt akarta, hogy minden tökéletes legyen. Donghae csak mosolygott, látva kedvese ily mértékű lelkesedését. Neki az is elég lett volna, ha csöndben, egymással összebújva töltik az estét, de tudta, hogy Hyukiet ilyenkor nem lehet leállítani. Jobb ha hagyja, hogy a fiú megvalósítsa terveit, hisz akkora jókedvvel, olyan buzgalommal vetette bele magát a szervezésbe, nem akarta elrontani az örömét. Inkább csendben elfoglalta magát a délelőtt folyamán. A többiek már korán reggel felköszöntötték őt.
- Boldog születésnapot Hae - fogadta mosolyogva a konyhában Wookie.
- Isten éltessen sokáig hyung - ült le mellé Kyuhyun.
- Na megint egy évvel öregebb lettél! - vágta hátba Siwon.
Ahogy sorában szállingózott be mindenki a reggelihez, úgy kívántak minden jót szülinapja alkalmából. Persze az ünneplés sem marad el, az majd este lesz. De Donghae pontosan tudta, hogy ebédre Wookie a kedvencét fogja főzni és, hogy a fiúk mind kiveszik majd részüket a tortája elkészítésében. De ez pont így volt jó.
Az ebéd tényleg olyan volt mint egy terülj-terülj asztalkám, tele mindenféle finomsággal. Donghae elképzelni sem tudta, hogy tudott Wookie ilyen rövid idő alatt ennyi mindent főzni. Az ebéd befejeztével lepihent egy kicsit, aztán elment otthonról. Délutáni első útján születésnapján mindig édesapjához vezetett. Letette a friss virágokat a sírra majd mesélni kezdett.
- Apa, ma megint egy évvel öregebb le a te fiad, bár ez nem igazán látszik meg rajta, és most nem a külsőségekre gondolok – nevetett fel. – Ebben az évben is annyi minden történt, új album, koncertek, Hyukieval közös szám, szóval zajlik az élet. Keményen dolgozom, ahogy tanítottál. Remélem büszke vagy rám! – hangja az utolsó szavaknál megremegett, szeme könnybelábadt, de próbálta tartani magát, nem akart sírni. – Hiszen ünnepelni vagyunk itt, nem igaz? – kiáltott fel hangosan mintegy magát is jobb kedvre akarván deríteni. – Kíváncsi vagyok mit kapok anyuéktól, na és persze a fiúk is tartogatnak biztos valami meglepetést számomra. Hyukie úgy rohangált le-fel egész nap, látnod kellett volna. A fejemet teszem rá, hogy valami huncutságon töri azt az édes kis buksiját. A többiek már reggel felköszöntöttek és twitteren is sok köszöntést kaptam. Olyan jó érzés olvasni azt a rengeteg jókívánságot, amiket az elfektől kapok. Kár, hogy nem tudom mindet egyenként megköszönni, de még keményebben fogok dolgozni , hogy viszonozzam azt a sok szeretet és kedvességet, amit kapok tőlük. De most már ideje mennem apu, anyuék már várnak rám. Nagyon szeretlek.
Könnyeit nyeldesve hagyta el a temetőt, hogy tovább induljon a család többi tagjához. Természetesen a torta otthon se maradhatott el, a rengeteg gratuláció és ajándék sem, de a legnagyobb boldogság számára mégis az volt, hogy végre együtt tölthetett egy kis időt a szeretteivel. Rég nem látott barátok, rokonok gyűltek össze, elhalmozva Donghaet kérdések hadával. Ezt mégis más volt, mint mikor újságírók firtatták a kérdéseikkel, minden egyes lépését követve, miden tettét kielemezve. Ezeknek az embereknek szívesen és örömmel beszélt élete alakulásáról, érzéseiről, vágyairól, további terveiről. Lassan esteledni kezdett és Donghae úgy gondolta ideje visszaindulnia a dormba.
- Nem menj még öcskös, maradj még egy kicsit – kérlelte bátyja, és ő nem volt képes neki nemet mondani .
Aztán eszébe jutottak Hyukie szavai, amiket indulása előtt mondott.
- Nem kell annyira sietned, nyugodtan élvezz ki minden percet a családoddal.
- Lee Hyukjae már megint mit forgatsz a fejedben? - jól ismerte már, és ez a túlságosan is elégedett mosoly azt jelentett, hogy megint valami rosszban sántikál.
- Én? Semmit se! - nézett rá egy ma született bárány ártatlan tekintetével.
De Donghaet nem lehetett már olyan könnyen átverni.
- Úgyis tudom, hogy forgatsz valamit abban a kemény kobakodban, csak arra kérlek, ne gyújts fel, ne robbants fel, ne törj össze semmit.
- Te csak ne aggódj semmi miatt...dongsaeng.
- Na tudod ki itt a dongsaeng! - csattant fel Hae.
- Mondjuk...te? - dugta ki oldalt a nyelvét Hyukie.
- Juj de nagyra vagy azzal a néhány hónapoddal!
- Egészen pontosan 6 hónap 11 nap.
- Kapd be!
- Na de itt mindenki előtt? - kerekedtek ki Hyukie szemei, megjátszva, mint aki teljesen ledöbbent.
- Menj a francba! - fordult el duzzogva Hae, de ha valaki most jól megfigyelné, máris észrevenné a szája sarkában megbúvó pici mosolyt. Pontosan tudta mi fog most történni, és nem is tévedett. Hyukie hátulról átkarolta a derekát, arcát pedig a nyakába fúrta.
- Ne haragudj! Kérlek! - Hae még húzta volna egy kicsit az agyát, de a puha ajkak melyek bőrét érintették, beléfojtottak minden szót.
- Mmm - morogta elégedetten, ahogy a csókok a nyakán egyre vadabbá és követelőzőbbé váltak.
- Menjetek szobára. - morogta a mellettük elsuhanó Siwon.
Mindketten felnevettek, megszokottak voltak ezek a kis játékok kettejük közöttük.
Akaratlanul is elmosolyodott, ahogy visszagondolt erre a jelentre.
- Rendben van bátyus, maradok még.
- Ez az! - öklözött a levegőbe Donghwa. Nevetve borultak egymás karjaiba, a két testvér mindig is közel állt egymáshoz. Donghwa sosem volt féltékeny öcsére, sőt büszke volt rá, hogy ennyire sikeres és arra, hogy milyen keményen dolgozik. Csak azt az egyet sajnálta, hogy emiatt kevés idejük jutott egymásra. De az is igaz, hogy Donghae amikor csak tehette meglátogatta őket. Rengeteg szép, közös emléke volt a két testvérnek.
Eközben a dormban is zajlottak az események.
- Oké, akkor vegyük még egyszer sorjába ki miért felelős - helyezte maga elé a mappáját Hyukie. - Étel?
- Én és Minnie. - jelentkezett Wookie.
- Rendben. - pipálta ki a papírján Hyukie. - Ital?
- Joon és Mir vállaltak, hogy beugranak a boltba idefelé jövet. - tájékoztatta Kyu a többieket.
- Mi? Te komolyan arra a két idiótára bíztad? - szörnyülködött Hyukie. - A végén még almalevet fogunk inni málnaszörppel.
- Te meg mit vagy úgy oda, úgysem iszol alkoholt. - nevette el magát Kangin.
- De mások attól még isznak! És különben is, egy kis pezsgővel én is akarok koccintani Haeval.
- Nyugi már Hyukie! - csillapította Kyu mosolyogva. - Ott vannak velük a többiek is.
- Jaja, Seunghora mindig lehet számítani! - helyeselt Shindong.
- Még ez a szerencsénk! - dörmögte Hyukie.
- Jaj nyugodj már meg, minden rendben lesz. - forgatta a szemeit Siwon.
- Majd, ha a te kedvesed szülinapi partijáról lesz szó, úgy csinálod, ahogy akarod! De én azt akarom, hogy minden tökéletes legyen!
- Az lesz Hyukie, nyugi! - tette barátjára vállára kezét Wookie.
- Oké, jó, lehet kissé elvetettem a sulykot - vakarta meg a fejét Hyukie.
- Jól van, tudjuk, csak szerelmes vagy. - nevetett Siwon. - Csak haladjunk, mert így sose leszünk meg.
- Oké, következő pont: torta.
- Hozzávalók megvannak. - közölte Kangin.
- Akkor ez is pipa. Díszek?
- Heechullel beszereztük őket. - mutatott a sarokban álló két nagy szatyorra Siwon.
- Oké, remélem semmi perverz dolgot nem vettetek. - függesztette tekintetét Hyukie egyenesen Heechulre.
- Most mit nézel így rám? - csodálkozott Hee. - Tökéletesen ártatlan vagyok.
- Na ja!
- De most tényleg. Vagy a felfújható gumibaba már perverz kategóriának minősül? - kérdezte egy szende lány arckifejezésével.
- Kim Heechul!
- Fiút vettem, ne aggódj! - mosolygott elégedetten.
- Én megöllek most!
- Nyugi csak vicceltem! Ehj, de komoly vagy ma. - rázta a fejét Heechul.
Hyukie inkább nem mondott semmit, nincs most ideje ilyen hülyeségekre.
- Rendben. Akkor két részre osztom a csapatot. Wookie, Sungmin és Shindong a tortát készítik el, Siwon, Kyu, Heechul és Kangin pedig a nappalit díszítik fel.
- Na és te? - érdeklődött Kyu.
- Én fogok felügyelni arra, hogy minden rendben menjen.
- Fasza, szóval játszod majd itt a főnökösdit. - morogta Kyu.
- Talán valami nem tetszik?
- Ó dehogyis, minden a legnagyobb rendben van. - villantott meg egy műmosolyt, azzal kiment a konyhából. Siwon felkapta a szatyrokat és a másik két fiúval együtt követték Kyut a nappaliba.
A két csapat mindent beleadott, lelkesen dolgoztak, bár a nappali kisebb csatatérré alakult át. A konfettik nagy része a földön feküdt és mindenféle szalagok lógtak le össze-vissza a falakról, meg a plafonról. Egy zöld színűvel épp Heechul üldözte Siwont, hogy miután elfogta megkötözhesse vele és rabszolgájává tehesse. Közben úgy sikoltoztak, akár az ötéves gyerekek. Kyu unott fejjel ült egy széken, arra gondolva, mennyivel egyszerűbb lett volna egy partiszervezőt megbízni ezzel az egésszel. Kangin szegény próbálta menteni a menthetőt, nem sok sikerrel.
Szerencsére a konyhában minden rendben ment, Wookie kézben tartotta a dolgokat, és két segítője is sokkal komolyabban vette a feladatát, mint a bent hancúrozó vagy éppen lustálkodó társaik. A torta hamarosan elkészült, gyönyörű szép lett. Óvatosan betették a hűtőbe míg Donghae megérkezik.
Heechul épp elkapta Siwont, és most azon volt, hogy minél nagyobb felületen borítsa be szalaggal, mikor csöngettek. Nehogy Siwon véletlenül is elszökjön, magával húzta a bejárati ajtóhoz.
A Beast tagjai tátott szájjal bámulták az eléjük táruló látványt.
- Oké, azt hiszem rossz ajtón kopogtattunk be. - nézett zavartan a többiekre Yoseob.
- Szerintem is. - fordult meg Dongwoon.
- Nagyon vicces - grimaszolt Hecchul. - Gyertek be. - tárta ki az ajtót.
- Jó téged újra látni haver. - üdvözölte Junhyung. - Siwon. - hajolt meg kuncogva a fiú előtt.
- Pofa be! - morgolódott Siwon. - Hee szedd már le rólam ezt a szart!
- Miért? Olyan jól áll! - nevetett a fiú.
- Na ne szórakozz már!
- Jól van, szedem már. Mi van, ma senkinek nincs humorérzéke? - mormogta Heechul.
- Ez meg mi a frász? - kerekedtek ki Hyunseung szemei, amint a nappalhoz ért.
- Hát ööö elég...egyedi - próbálta összegezni a látottakat Yoseob.
- Olyan mintha egy tornádó söpört volna végig az egész szobán! Dongwoon, Yoseob, Gikwang, Junhyung, ide hozzám!
- Igenis! - lépetek oda Hyunseunghoz mind a négyen.
- Akkor most kipofozzuk kissé ezt a helyiséget, mielőtt Donghae szívinfarktust kapna a látványtól.
- Na és Doojoon? - kérdezte Gikwang.
- Bocs fiúk, de nekem a dj pultot kell felállítanom.
- Megyek, segítek. - ajánlotta fel Junhyung.
- Nem mehetnék inkább én? - kérlelte Yoseob kiskutya szemeket meresztve hyungjára.
- Akkor megyünk mindketten. - döntötte el Junhyung. - Rendben?
- Oké. - emelte tekintetét drámaian a plafon felé Hyunseung. - Akkor ezt itt majd mi hárman elintézzük.
Jó egy órával később a dj pult bevetésre készen állt, a nappali pedig bulizásra alkalmas állapotba került.
Újabb csöngetés és az MBLAQ-os fiúk is megérkeztek. Hyukienak kár volt aggódnia, a fiúk mindenféle piából hoztak dögivel. Ha ezt mind megisszák, egyik fiú sem jut józanul haza az egyszer biztos. Végül Yunho és Changmin is megérkeztek. Hoztuk magukkal egy rakat lufit, ami mind felfújásra várt. Úgyhogy az EXOs fiúk épp jókor estek be, így ugyanis e nemes feladat rájuk hárult. Szépen lassan a többiek is megjöttek, a Shinees fiúk, f(x) és a Girls Generation-ös lányok. A buli indulásra készen állt, már csak az ünnepelt hiányzott.
Donghae időközben elbúcsúzott az otthoniaktól.
- Köszönök szépen mindent, nagyon jól éreztem magam. - hajolt meg udvariasan. - Ne haragudj Donghwa, de most már tényleg indulnom kell.
- Persze, menj csak. A többiek már biztosan várnak rád. Üdvözlöm őket!
- Átadom.
Épp hogy kilépett az ajtón mikor csörögni kezdett a mobilja. Elmosolyodott mikor meglátta a kijelzőn Hyukie nevét, bizonyára azért hívja hol marad ilyen sokáig.
- Szia édes. Most indulok. Pár perc és otthon vagyok.
- Már épp ideje. Azt hittem velem már nem is akarsz ünnepelni.
- Dehogynem! De Donghwa ragaszkodott, hogy maradjak még egy kicsit. Tudod, hogy az utóbbi időben, nem tudtunk találkozni.
- Persze, megértem, de most már siess haza hozzám!
- Repülők!
- Azért csak óvatosan vezess! - Donghae kihallotta az aggodalmat Hyukie hangjából.
- Tudod, hogy mindig óvatos vagyok.
- Akkor nemsokára, szeretlek.
- Én is szeretlek.
- Húúúú - hallatszott mindenfelől a nappaliban.
- Jól van le lehet szállni rólam! Hae pár perc múlva itthon lesz, úgyhogy inkább mindenki arra koncentráljon, hogy minden rendben menjen.
- Ne aggódj Hyukie, meg fog lepődni! - kuncogott Heechul.
Eunhyuk csak legyintett egyet és bele se mert gondolni mi lesz, ha Hee iszik néhány pohárkával. Pár perc múlva léptek zaja ütötte meg a fülüket.
- Mindenki a helyére! - kapcsolta le a villanyokat Hyukie.
Donghae gyanútlanul lépett be a lakásba. Mi ez a nagy sötétség, csodálkozott. Benyitott a szobájukba, de Hyukie nem volt ott.
- A nappaliban vagyok. - hallotta meg kedvese hangját. Donghae óvatosan kibotorkált, majd kezét a villanykapcsolóra helyezte. Abban a pillanatban, ahogy fény gyulladt a szobában, mindenhonnan lufik és konfettik repültek felé.
- Meglepetés! - kiabálták barátai.
Donghae szóhoz sem jutott az álmélkodástól, ott volt az összes barátja.
- Boldog születésnapot Hae! - lépett oda hozzá Yunho átadva neki ajándékát.
- Kösz Yunho. - ölelte meg barátját.
Majd szép sorban mindenki felköszöntötte, aztán kezdődhetett is a buli. Doojoon igazán odatette magát, jobbnál jobb számokra rophatta a vendégsereg. Mindenki nagyszerűen szórakozott, rég tudott bármelyikük is ennyire ellazulni.
- A te ötleted volt, igaz? - húzta oda magához szerelmét Hae, mikor szusszanásnyi időhöz jutott a sok gratuláció közepette.
- Szerinted? - nézett rá pajkos szemekkel Hyukie.
- Köszönöm. - fogta két kezébe kedvese arcát, majd gyengéd csókolt lehelt ajkaira.
- És ez még nem minden!
- Van még más is? - csodálkozott Hae.
- Persze, az én ajándékom még nem kaptad meg.
- Tényleg, te még nem adtál semmit! - nevette el magát Hae.
- Majd csak éjfélkor kapod meg.
- Ne már! Addig kell várnom?
- Hát, kénytelen leszel!
- Na jó, valahogy csak kibírom.
Ekkor hirtelen sötétség borult a nappalira és egy görgős asztalon egy hatalmas tortát gurított be Wookie és Sungmin. A tortán 28 szál gyertya égett. Mindenki teli torokból énekelte a Happy Birthdayt.
- Hae fújd el a gyertyákat és kívánj valamit. - utasította Wookie.
Némi segítséggel sikerült is eme művelet. Aztán Hae, Wookie segítségével felvágta a tortát, mindenkinek jutott egy szelet, és még a lányok sem utasították volna vissza semmi pénzért Wookie mennyei alkotását. Majd újabb ajtócsengetés hasított bele az éjszakába. Fél perccel később két jól ismert személy lépett be a nappaliba.
- Ó látom a legjobbkor érkeztünk. - jegyezte meg Zhoumi a tortára pillantva.
- Henry, Zhoumi, micsoda meglepetés! Úgy örülök, hogy ti is el tudtatok jönni! - ölelte meg Hae boldogan két jóbarátját.
- Semmi pénzért nem hagytuk volna ki a bulid hyung! - mosolygott Henry.
A buli tovább folytatódott, a hangulat kezdett a tetőfokára hágni. Hae mindenkivel váltott néhány szót, és rengeteget táncolt. Éjfél előtt néhány perccel Hyukie kézen fogta és kivezette az erkélyre. Néhány perccel később tűzijáték robbant fel az égen.
- Boldog születésnapot! - súgta a fülébe Hyukie.
- Ez csodaszép!
A piros, kék, zöld, fehér fények pompás játéka teljesen elkápráztatta Haet. De a legszebb a végére maradt, saranghae lee donghae, ragyogott fényesen az égen.
- Ez meg hogy? - mutatott döbbenten az égre Hae.
- Az maradjon az én titkom. - mosolygott Hyukie.
- Ez fantasztikus! Nagyon tetszik! Köszönöm. - csókolta meg kedvesét Hae.
- Neked bármit. Csak az számít, hogy boldog legyél!
- Szeretlek Lee Hyukjae!
- Én is szeretlek Lee Donghae!
A két fiú hosszú, szenvedélyes csókban forrt össze, majd Hae odabújt kedveséhez és tovább gyönyörködtek a csillagoktól fénylő égboltban.
