A félreértés

- Kyuuu! – kicsapódott a szoba ajtaja és Henry boldogságtól kipirult arccal vetette magát szerelme karjaiba.
- Igen édesem? - nézett mosolyogva a kis barna gombócra, aki még jobban próbált bújni hozzá.
- Na, - nézett rá Henry diadalittas arccal – szerinted ki lett  az SM új szóló énekese?
- Hmm, nem is tudom. Talán Jonghyun? – találgatott Kyuhyun ártatlan képpel.
A név hallatán Henry szomorúan biggyesztette le ajkait, mire Kyu egy puszit nyomott az orrára.
- Csak nem az én kis zsenikém? – mosolygott rá büszkén.
Henry szemei felcsillogtak és újra visszatért belé az előbbi lelkesedés.
- Pontosan!!! Az előbb hívatott Lee So Man és azt mondta, hogy amire olyan régen vártam, most bekövetkezik. Megcsinálhatom a szólóalbumom és lesz videóklip, meg egy csomó fellépés és én vagyok az SM első szólóénekese, és hogy nagyon bíznak bennem. – hadarta végig egy szuszra Henry.
- Gratulálok édesem! Ez nagyszerű! Igazán megérdemled, nagyon sokat dolgoztál érte!
- Úgy gondolod? Jaj olyan izgatott vagyok. – kezdett el mocorogni Kyu ölében.
- Édesem, ha még sokáig mocorogsz így, én is nagyon izgatott leszek – búgta a fiú fülébe, mire az nyakig vörösödött.
- Kyu olyan perverz vagy néha! – duzzogott Henry.
- Te meg borzasztóan kívánnivaló. – csókolt bele a fiú nyakába, mire az egy elégedett mmm-vel válaszolt.
Kyu tovább folytatta Henry nyakának kényeztetését, a fiú hátrahajtotta fejét, még nagyobb teret engedve a másik ajkainak.
- Annyira szeretlek! – bukott ki Kyuból miközben egyre vadabbul harapdálta a másikat.
- Én is szeretlek! – nyögött fel Henry, ahogy a fiú egy érzékenyebb pontját érintette.
Kyu becsúsztatta kezét Henry pólója alá, miközben szájával most a fiú kulcscsontjára lehelt apró csókokat. Henry elengedte magát és hagyta, hogy a másik birtokba vegye testét. Kyu hirtelen felegyenesedett és lehúzta Henryről a pólót, majd óvatosan hanyatt döntötte. Még mindig alig merte elhinni, hogy az előtte fekvő fiú csak az övé. Mennyi minden megváltozott mióta először találkoztak. A kicsi fiúból immár kész férfi lett! Végighúzta kezét a fiú izmos mellkasán, feszes fenekén, erős combján. Egyszerűen tökéletes, nézett végig rajta. Lehajolt, hogy megcsókolja, lágyan és hosszan, minél tovább élvezve mézédes ajkait. Aztán nyelvével utat tört magának, immár vad táncba kezdve a másik nyelvével együtt. Mikor elengedték egymást mindketten levegő után kapkodtak, de Kyu máris folytatta a fiú kényeztetését. Mellbimbóit kezdte el szívni, harapdálni, beborította csókjaival egész felsőtestét.
- Kyu, valamit elfelejtettem mondani. - szólalt meg váratlanul Henry
- Igen? - kérdezte, miközben keze még lejjebb csúszott, végigsimítva a fiú péniszén.
- Ahw - nyögött fel Henry, egész teste beleremegett a másik érintésébe. - Az egyik számba te is szerepelni fogsz.
- Tényleg? - kérdezte Kyu mintegy mellékesen, minden koncentrációját arra összpontosítva, hogy lehámozza végre Henryről a nadrágot.
- Aham. És Taemin is.
- Kaptál két maknaet? - nevetett fel Kyu, és az alsónadrágot is leügyeskedte Henryről.
- Úgy néz ki.
- Legalább még többet lehetünk együtt. - vetett félreérthetetlen pillantást a fiúra.
- Hogy te milyen bátor lettél mostanság! Bezzeg pár hónappal ezelőtt még nem voltál ilyen merész! - incselkedett vele Henry.
- Jól van na! Akkor még féltem, hogy nem szeretsz, hogy talán gyűlölni fogsz - Kyu szinte suttogta az utolsó szavakat, miközben felült és felhúzva térdeit összekuporodott.
Olyan elesettnek és sebezhetőnek tűnt, Henrynek összeszorult a szíve, pontosan tudta min ment keresztül a fiú. Felült ő is és átölelte.
- Hé, felejtsd el a múltat, már itt vagyok neked és soha nem megyek el!
- Megígéred? - nézett rá kedvese szégyenlősen.
- Megígérem. De most nem folytatnád, amit elkezdtél? - húzta magához Kyut.
- Ezer örömmel!
- Akkor először is ettől szépen megszabadulunk. Milyen dolog már, hogy én teljesen meztelen vagyok, te meg még mindig ruhában ülsz itt? - kezdte el Kyuról lehúzni a pólót, aki engedelmesen az égnek emelte karjait, hogy Henry be tudja fejezni a műveletet. Aztán hanyatt döntötte a fiú.
- Ezt már szeretem! - ült rá Kyu csípőjére.
- Szeretsz irányítani, mi?
- Naná!
Ujjaival a fiú mellkasán kezdett el játszadozni.
- Ahhoz képest, hogy egész nap videójátékozol, nem is rossz! - húzta az agyát.
- Hé ne legyél szemtelen!
Henry elvigyorogta magát, Kyu pedig fordított, maga alá gyűrve kedvesét.
- Majd most meglátod milyen erős is vagyok! - fenyegetőzött, lefogva a fiú két karját miközben végignyalt nyakán.
- Kegyelem! - nevetett fel pajkosan Henry.
- Nincs kegyelem! - nézett rá Kyu azzal a démoni tekintettel, amit Henry annyira imádott.
Végighúzta kezét a fiú péniszén, majd szájával kezdte el kényeztetni. Henry minden egyes mozdulatára apró nyögésekkel válaszolt. Kyu elvette az éjjeliszekrényről a síkosítót és bekente magát vele. Először egyik ujjával, aztán még eggyel belé hatolt, és mikor eléggé ellazult már akkor kihúzta ujjait a fiúból és férfiasságával váltotta fel. Először lassan mozgott benne, de Henry egyre szaporább nyögései gyorsabb tempóra sarkallták. Imádta a látványt, ahogy Henry arca eltorzul a kéjtől. A fiú háta ívben megfeszült, két kezével Kyuba kapaszkodott, tökéletesen összhangban mozogtak együtt. Kyu még gyorsabban kezdett mozogni, hogy aztán néhány lökéssel később szinte egyszerre léphessék át a mennyország kapuját. Lihegve pihent meg a fiú mellkasán. Néhány perc múlva, miután lélegzésük újra egyenletessé vált, legördült a fiúról és befészkelte magát karjaiba.
- Szeretlek! - mormolta, apró puszit lehelve Henry arcára.
- Én is szeretlek! - ölelte át a fiú még szorosabban Kyut.
Így egymás karjaiban feküdve aludtak el.

Reggel mikor Kyu felébredt már nem találta maga mellett Henryt. Először azt hitte, hogy talán kiment a fürdőbe, de nem találta ott, a konyhába se volt.
- Wookie, nem tudod hol van Henry? - kérdezte a fiút, aki szokás szerinte a többiek reggelijét készítette elő.
- Korán reggel elment, épp hogy csak egy pohár tejet tudtam belé tuszkolni. Azt mondta valami megbeszélése lesz.
- Biztos a szóló albuma miatt.
- Szóló album?
- Ja ti még nem is tudjátok. Tegnap hívatta Henryt Lee So Man, végre megcsinálhatja a szóló albumát, amire már olyan régóta vágyott.
- De hisz ez nagyszerű, gratulálok neki!
- Köszi, majd este biztos elmondja nektek is, csak tegnap már, ízé nem volt rá idő. - pirult fülig Kyu.
- Értem én, megünnepeltétek, mi? - kacsintott rá Wookie.
Kyu lányos zavara láttán Wookie elnevette magát.
- Szólsz a többieknek, hogy kész reggeli?
- Persze, máris megyek. - ragadta meg a menekülés lehetőségét Kyu.
Aznap Henry késő este ért haza. A többiek már mind aludtak mikor halkan beosont a szobájába. Mikor visszajött Koreába elmondták a többieknek, hogy Kyuval ők egy párt alkotnak, így Hyukie némi rábeszélés után engedélyezte, hogy egy szobában alhassanak. Halk mocorgást hallott a másik ágy felől, majd Kyu álmos hangja törte meg a csendet.
- Hány óra?
- Hajnali 1. Aludj csak nyugodtan tovább.
- Mégis mit csináltatok ennyi ideig? – hangjából enyhe sértődöttség hallatszott, de Henry nem tudta kivenni mennyire lehet mérges, arcát eltakarta a szoba jótékony félhomálya.
- Ne haragudj Kyu, a többiekkel beültünk még egy sört meginni.
- Jó nagy sört lehetett. – mormogta, majd fejére húzva a takarót jelezte, hogy az ő részéről a beszélgetést lezártnak tekinti. Henry odament hozzá, adott egy puszit a huzatra, jó éjszakát kívánt, majd ő is lefeküdt.
Másnap reggel mire Kyu felébredt, Henry már megint nem volt a szobában. Mérgesen fordult egyet ágyában és délig fel sem kelt. És a következő napok is hasonlóan teltek. Henry minden nap késő estig dolgozott, Kyu pedig napról-napról egyre ingerültebbé vált. Nehezen viselte a fiú távollétét. Itt volt egy karnyújtásnyira tőle, de mégis távolabb érezte magától mint mikor Kínában volt. Azt hitte most, hogy itt van a fiú majd több időt tölthetnek együtt, és jó móka lesz majd közösen dolgozni Henry albumán, de egyenlőre csak magány és csalódás jutott neki osztályrészül.

Az ötödik nap estéjén Henry mosolyogva közölte, hogy másnap Kyunak is vele kell jönnie, felveszik az ő duettjüket a Trapnak.
- Nagyszerű! - jelentette ki Kyu, de hangjában nyoma sem volt lelkesedésnek.
Henryt kissé elszomorította, hogy a fiú nem osztozik abban az izgalomban és örömben, amit ő érez, de biztos volt benne, hogy holnap megváltozik a helyzet.
Másnap reggel együtt indultak el a stúdióba. Az autóban Henry próbálta megpuhítani Kyut, nem sok sikerrel. A fiú egyszerűen nem volt hajlandó válaszolni, játszotta a durcás kisfiút, amivel csupán annyit ért el, hogy Henryben őrült vágy ébredt iránta. Miután beszálltak a liftbe, magához vonta és megcsókolta. Kyu bármennyire is eltökélte, hogy nem törik meg, nem tudott ellenállni a fiú selymes ajkainak, és vad szenvedéllyel viszonozta csókját. Kinyílt a lift ajtaja, ők pedig kénytelen voltak elszakadni egymástól.
A felvételek egész jól mentek és Kyu végre kezdett régi önmaga lenni. A fiú profizmusa és remek hangja révén hamar végeztek és jókedvűen hagyták el a stúdiót.
- Mi lenne ha elmennénk vacsorázni mielőtt hazamegyünk? - ajánlotta Kyu. - Úgyis olyan rég voltunk el kettesben.
- Remek öltet! - helyeselt Henry.
- Akkor gyere, megmutatom a kedvenc éttermem. - ragadta karon Henryt.
Miután jól bevacsoráztak, nagyokat sóhajtozva dőltek hátra a székükben.
- Na jó én innen nem tudok felállni, dugig vagyok - nevetett Henry.
- Én sem! - nevetett Kyu is. - Nem baj, hívok taxit, habár a séta vacsora után egészséges.
- Akkor menjünk mégis inkább gyalog?
- Próbálkozzunk meg vele.
Mielőtt még elindult volna a két fiú, Kyu kegyes hangulatban lévén még egy képét is posztolt magukról a twitterre, hagy örüljenek az elfek is.
Aznap éjjel úgy aludtak mint a bunda. Másnap Henry gyengéden keltegette a még az igazak álmát alvó Kyut.
- Hé Kyu ideje felkelned.
- Mi az mi van? - nyöszörögte. - Hagyj aludni, korán van még. - azzal a másik oldalára fordulva tovább szuszogott.
- Kyu felvétel van, kelned kell.
- Tegnap volt felvétel Henry. - mormolta.
- De ma is van.
- Henry ezt nem mondtad. - ült fel morcos képpel az ágyban Kyu.
- Bocsi, lehet kiment a fejemből, hogy szóljak neked. - vágott pajkos képet Henry.
 - Na megállj csak, ezért büntetés jár! - húzta le magához a fiút.
- Kyu, nem lehet indulnunk kell!
- Ugyan már! Nem történik semmi, ha pár percet késünk. - húzta perverz mosolyra száját.
- De nem szeretném megvárakoztatni Taemint.
- Taemint? - csodálkozott Kyu. - Ő meg minek jön?
- Mert most azt a verziót vesszük fel, ahol mindketten kísértek. - magyarázta Henry.
- Te egyre több mindent felejtesz el közölni velem - mászott ki az ágyból Kyu. - 10 percet kérek. - összeszedett néhány ruhát, azzal bevonult a fürdőbe.
Szerencsére időben odaértek, de Taemin már így is ott volt előttük.
- Szia Minnie. - üdvözölte mosolyogva Henry. - Remélem nem kellett sokat várnod ránk.
- Szia Henry. Nem dehogy, én is csak most jöttem.
- Kyu, Taemin! Taemin, Kyu! - mutatta be egymásnak a két fiút.
- Szia Kyu, örülök, hogy végre együtt dolgozhatunk. - hajolt meg Taemin.
- Szia Taemin. Én is nagyon örülök. - hajolt meg Kyu is.
A két fiú összefutott már néhány díjátadón, váltottak is már egy-két szót egymással, de közelebbről még nem volt alkalmuk megismerni egymást. Ennek ellenére egész jól ment a közös munka. Rengeteget nevettek, viccelődtek, de mikor munkára került sor mindhárman mindent megtettek, hogy a legjobbat hozzák ki magukból.
Kyunak feltűnt, hogy Henry és Taemin milyen jól kijönnek, mint akik ezer éve ismerik egymást.
- Nem is tudtam, hogy ti ilyen jóban vagytok. - súgta oda a fiúnak az egyik szünetben.
- Még a Maxstep forgatásán barátkoztunk össze. - magyarázta Henry.
Kyu némi féltékenységet érzett lelke mélyén, de próbálta elhessegetni az érzést. Végül is inkább örülnie kéne, hogy Henrynek sikerül barátokat szereznie itt Koreában.
Felvétel után elmentek hármasban vacsorázni, és Kyu elismerte magában, hogy Taemin egész jó társaság. Este holtfáradtan estek be az ágyba, de szerencsére másnapra szabadnapot kaptak. Délig az ágyban lustálkodtak, aztán azon gondolkodtak hova menjenek délután, de végül a passzív pihenés mellett döntöttek. A következő nap úgyis húzós lesz akkor fogják forgatni a videót a Trap című számhoz. Így délután az olvasásé, a zenehallgatásé és egymás kényeztetésé volt a főszerep.

Következő nap reggel frissen és fitten keltek ki az ágyból. Mivel már mindhárom fiú jól összebarátkozott, könnyen és jó hangulatban telt a forgatás, de még így is nagyon kimerítő volt. A szünetekben Kyu próbálta Henryt ellazítani, de a fiú teljes figyelmét a forgatásra összpontosította.
- Most ne Kyu! - bújt ki a fiú öleléséből.
- Nem értem mi bajod? - húzta fel magát.
- Csak nem akarom, hogy bármi elvonja a figyelmem a forgatásról.
- Na kösz!
- Te is tudod, hogy milyen fontos ez nekem!
- És én? Én nem vagyok fontos neked?
- Dehogynem Kyu! Nagyon is fontos vagy!
- Hát nem úgy tűnik!
- Kérlek Kyu, ne legyél morcos. Holnapra kész leszünk és utána csak a tied vagyok.
- Ja, amíg nem jönnek a promóciók meg a fellépések. - baktatott el duzzogva.
Henry nagyot sóhajtott, mindig vidám arcát most a szomorúság árnyéka borította be. Nem értette Kyu miért nem tud vele együtt örülni. Hát nem érzi, hogy milyen fontos ez neki? Hogy mekkora lehetőség ez számára.  Azt hitte, hogy támogatni fogja, biztatni. Ehelyett állandóan nyavalyog minden kis apróság miatt. Na de nem hagyom, hogy bármi is elvegye a kedvem nyelt egy nagyot Henry, visszafojtva kitörni készülő könnyeit, most csak az számít, hogy a videó tökéletes legyen. Nem okozhatok csalódást a rajongóimnak!
Mosolyogva ment vissza a kamerák elé, Taemin már készen állt a másik oldalon, várva, hogy elkezdjék a felvételeket. Rákacsintott a fiú és ujjaival a győzelem jelét mutatta felé. Miért van az, hogy Taemin jobban törődik velem, mint Kyu, kesergett magában Henry. De nem volt ideje ezen tovább gondolkodni, a forgatás tovább folytatódott és Henry csakhamar teljesen belemerült a munkába. Kora hajnal volt már mire készen lettek. Mindenki nagyon fáradt volt, de az eredménnyel teljes mértékben elégedettek voltak. Henry azon izgult vajon a rajongók, hogy fogják fogadni  és már alig várta, hogy megjelenjen a videó.

Taemin lerogyott a padlóra úgy érezte nem bír egy percig sem tovább állni. De ennek ellenére nagyon örült, hogy együtt dolgozhatott Henryvel, élvezte a vele való munka minden egyes pillanatát. A fiú nagyon tehetséges és szorgalmas, na és eszméletlenül szórakoztató, ezt volt ideje megtapasztalni az elmúlt néhány napban. Elmosolyodott, majd elővette mobilját. Nincs üzenet, állapította meg letörten. Előbbi boldog arckifejezése pillanatok alatt szomorúvá vált, sóhajtva terült el a földön. Azt hitte a munka majd jót tesz neki és eltereli a figyelmét róla, és ebben nem is tévedett, de mi lesz most, hogy minden visszatér a régi kerékvágásba? Ekkor egy mosolygós arc hajolt fölé.
- Taemin, minden rendben van? - érdeklődött Henry.
- Igen, persze, csak kissé elfáradtam. - erőltetett mosolyt arcára.
- Biztos Taemin?
- Igen, persze. Nincs semmi baj Henry.
- Rendben. De tud, ha bármi van, nekem elmondhatod. - tette a fiú vállára a kezét.
- Köszönöm Henry. - Taemin nagyon hálás volt a fiú kedvességéért.
- Na én akkor indulok is. Kyu már biztosan vár. Jó éjszakát Minnie.
- Jó éjt Henry.
A fiú elindult az ajtó felé, de pár lépés után Taemin hangja megállásra késztette.
- Henry, lenne rám mégis egy perced?
A fiú megfordult és, ahogy ránézett Taemin arcára, tudta, hogy nagyon komoly ügyről lehet szó.
Kyu már lefürdött, átöltözött, és arra várt, hogy Henry is végre megérkezzen, de a fiúnak eddig még nyoma sem volt. Mit tud ennyit szöszmötölni, morgolódott, le-föl járkálva az öltözőben. Na jó ebből elegem van, csattant fel, megyek megnézem hol tekereg. Az épület már csaknem üres volt, mindenki hazament. Amikor elment a terem előtt, ahol a videót vették fel, beszélgetés zaja csapta meg a fülét. Benézett a nyitott ajtón és Taemint meg Henryt pillantotta meg, egymással szemben, a földön ülve. Taemin arcáról lerítt a kétségbeesés, Henryt nem látta, ő háttal volt. Épp szólni akart nekik, amikor felfigyelt arra mit is beszél a két fiú.
- Már az első perctől fogva, hogy megláttalak a szívembe zártalak és soha többé nem tudtalak onnan kiűzni. Hidd el próbáltam az utóbbi napokban, de egyszerűen nem ment. Tudom, hogy ez a titkolózás csak még nehezebbé tesz mindent és mindkettőnket megvisel ez a helyzet, de nem próbálhatnánk meg mégis? Kérlek! Én nem tudok élni nélküled! - az utolsó szavaknál Taemin zokogni kezdett.
- Sss, nincs semmi baj. - ölelte át Henry. - Én is szeretlek .
Kyu úgy érezte hirtelen megfordult vele világ. Szédülni kezdett, a falnak kellett támaszkodni, hogy megtartsa magát. Nem, az nem lehet! Taemin és Henry, ez lehetetlen! Mintha jeges kéz markolta volna a szívét, úgy érezte nem kap levegőt, mindjárt megfullad. El kell tűnnöm innen, zakatolt egyre a fejében, most nem tudott volna egyikőjükkel se találkozni, nem bírta volna elviselni bűnbánó tekintetüket.
Kiszaladt az épületből, ki a sötét éjszakába, és csak futott és futott maga sem tudta merre vagy hova. Érezte, ahogy a könnyek kibuggyannak a szeméből, végig folynak arcán, szabadjára engedve minden fájdalmát.  Még most se tudta elhinni Henry hogy tehette ezt vele. A fiú akit annyira szeretett, akiben annyira megbízott, akinek megnyílt, akiért bármit megtett volna, ilyen rútul elárulta. Hirtelen megállt. Körülnézett, már azt sem tudta merre van. Csak állt ott akár egy elveszett kisgyerek, ebben a kegyetlen, zord nagyvilágban. A mobilja már harmadszor csörgött mire tudatosult benne, a zsebébe nyúlt, kivette, aztán ránézett a kijelzőjére. Henry keresi. Tétovázott, hogy felvegye-e, végül megnyomta a fogadás gombot a kijelzőn.
- Igen, tessék! - hangja kimért és száraz volt.
- Kyu merre vagy?  Hova tűntél? Már halálra aggódtam magam. Miért mentél el csak úgy egy szó nélkül? - halmozta el a fiú kérdésekkel.
- Nem tudom hol vagyok. - közölte tömören.
- Hogyhogy nem? - csodálkozott Henry, nyugtalan érzés fogta el.
- Úgy, hogy nem néztem az utat csak jöttem.
- Keres egy utcatáblát, mond a címet és máris ott vagyok.
- Felesleges ide jönnöd, maradj csak a drágalátos Taemineddel! - Kyu kijelentése hidegzuhanyként érte Henryt.
- Kyu, mégis miről beszélsz?
- Hallottam mikor szerelmet vallott neked, és azt hogy te is viszonoztad.
- De Kyu félreérted, Taemin nem vallott nekem szerelmet, ő csak...
- Na persze csak félrehallottam, mi?  -szakította dühösen félbe a fiút. - Legalább most ne akarnál átverni! Mond meddig akartál még velem játszadozni?
- De Kyu tényleg nem úgy van, ahogy gondolod! Had magyarázzam meg!
- Nem érdekel mit akarsz mondani! Nem vagyok kíváncsi a kifogásaidra! Hagyj békén! - azzal Kyu kinyomta a telefonját.

Henry döbbenten állt az öltöző közepén, csak arra tudott gondolni, hogy minél előbb hazaérjen és tisztázza ezt a félreértést. Remélte, hogy Kyu is időközben elindult hazafelé, de mikor belépett a szobájukba, a fiú még nem volt sehol. Henry átöltözött aztán beesett az ágyba. Hullafáradt volt, mégsem tudott elaludni, egyre csak a Kyuval folytatott beszélgetésen járt az esze, remélte, ha fiú megérkezik mindent megtudnak beszélni. Ekkor ajtónyikorgásra lett figyelmes, egy alak osont be szobába, egyenesen az ágyához ment és lefeküdt. Henry úgy döntött jobb, ha reggelre halasztja a beszélgetését Kyuval.
Ám másnap mikor felkelt, a fiú nem volt a szobában, de nem csak ő, hanem az ágyneműje is hiányzott. Henry a szekrényhez sietett, reszketve nyitotta ki, félelme nem volt alaptalan, Kyu összes ruhája eltűnt. Gyorsan levette a pizsamáját, felkapott egy pólót és egy nadrágot és sietett is át Kyu régi szobájába. Az ajtó előtt megállt, nagy levegőt vett, majd bekopogott.
- Igen, tessék. - hallatszott bentről az ismerős hang.
- Kyu, beszélhetnénk? - lépett be a szobába Henry.
- Nem hinném, hogy lenne miről beszélnünk!
- Kyu had magyarázzam meg!
- Ezen nincs mit megmagyarázni Henry!...Hát jó - állt fel az ágyról, miután a fiú nem mozdult. - Ha te nem akarsz elmenni majd elmegyek én! Mire visszajövök ne legyél itt!
Henry megkövülten állt az ajtóban, úgy érezte mintha szíven szúrták volna. Még sosem látta Kyut ennyire ridegnek, ilyen elutasítónak, még csak esélyt se adott neki arra, hogy tisztázza a dolgokat! Könnyei hangtalanul peregtek végig arcán, eltűnve a padlót borító puha szőnyegben.
A következő napok egyikük számára sem volt könnyű, ha együtt tartózkodtak egy helységben megfagyott körülöttük a levegő. A többiek is megérezték a közöttük húzódó feszültséget, ami hatással volt az egész csapatra.

Taemin kezéből kicsúszott a telefon, nem volt képes elhinni az imént hallottakat. Gondolatban újra és újra végigpörgette Henry szavait. Kyu szakított vele, és ez egyes egyedül az ő hibája. Miért is kellett akkor éjjel elmondania Henrynek a problémáját. Ha csöndben maradt volna, ha egy szót se szólt volna, ha hagyta volna Henryt elmenni, akkor mindez most nem történt volna meg. Akkor ők ketten még mindig boldogok lennének. És ő pedig ... boldogtalan. Ha Henry nem biztatja sosem mondja el őszintén Jonghyunnak, hogy mit érez. Henrynek hála mindent meg tudtak beszélni, és most szerelmesebbek egymásba mint valaha. Beszélnie kell Kyuval, pattant fel az ágyról, el kell magyaráznia ezt az egész helyzetet. Épp nyitotta ki a szobája ajtaját, amikor Jonghyunnal találta szembe magát.
- Hova ilyen sietősen édesem? - vonta karjaiba a fiút.
- Emlékszel, mondtam, hogy Henry tanácsolta nekem, hogy beszéljek neked őszintén az érzéseimről.
- Igen, és milyen jól tette. - csókolt bele Taemin nyakába. - Ha találkozom vele, feltétlen meg kell neki köszönnöm.
- Igen, csak, hogy akadt egy kis probléma. Tudod...- pirult el Taemin. - szóval nagyon féltem, ezért Henry felajánlotta játsszuk el, mintha ő lenne te és mondjam el neki az érzéseim.
- Emiatt nem kell szégyellned magad Minnie.
- Nem is ez a baj, hanem, hogy Kyu meghallotta és azt hitte, hogy Henry meg én, és most szakított Henryvel, és ez az egész az én hibám! - Taemin könnyei eleredtek, feltartoztathatatlanul folytak végig arcán.
- Ssss. Ne sírj. Minden rendbe jön. - próbálta vigasztalni Jonghyun, miközben szorosan magához ölelte. - Kyuhoz indultál az előbb?
- Igen, muszáj vele beszélnem! - szipogta Taemin.
- Veled menjek? - ajánlotta fel Jonghyun.
- Nem kell, ezt egyedül kell elintéznem.
- Rendben, de ha bármi van...
- Tudom hívlak.
- És mikor visszajössz itt foglak várni.
- Köszönöm Jonghyun. - lehelt csókot Taemin a fiú ajkaira, majd kibontakozott az öleléséből, cipőt húzott és amilyen gyorsan csak tudott Kyuhoz sietett.

- Gyere be! - szólt ki Kyu, miután megkopogtatták szobája ajtaját.
- Szia Kyu! - lépett be a szobába Taemin. - Beszélhetnénk?
Kyu először szólni sem tudott a döbbenettől, mindenkire számított csak ő rá nem.
- Nem hinném, hogy van miről beszélnünk! - közölte hűvösen.
- De igenis van! És én innen addig el nem megyek, amíg végig nem hallgatsz!
A fiú határozottsága meglepte Kyut, bólintott, mire Taemin nekikezdett mondanivalójának.
- Először is, köztem és Henry között nincs semmi és soha nem is volt! Várj ne vágj közbe! - kérte, látva, hogy Kyu szólásra nyitja száját. - Az igazság az, hogy én...Jonghyunnal járok. Erről a Shinee többi tagján kívül senki sem tud, még a menedzserünk se. Az állandó bujkálás és titkolózás kikezdte a kapcsolatunkat és egyre többet veszekedtünk. Nekem pont jókor jött a felkérés Henry részéről, a munka elterelte a figyelmem a problémámról és a dormba is kevés időt töltöttem. Ám a videó forgatása utána szembesültem azzal, hogy most megint minden visszatér a régi kerékvágásba és nem lesz kifogás, nem lesz hova menekülnöm. Henry észrevette, hogy valami baj van és felajánlotta, hogy segít. Amikor elmondtam neki mindent, azt tanácsolta, hogy üljek le és beszéljek őszintén az érzéseimről Jonghyunnak. Én nagyon féltem ettől, ezért Henry felajánlotta, hogy játsszuk el az egészet, ő lesz Jonghyun én pedig mondjam el, amit neki mondanék. Hát ezt történt. Henry csak nekem akart segíteni.
- De hallottam, ahogy azt mondja, hogy szeret.
- Látta mennyire megviselt ez az egész, ezért átölelt és azt mondta, hogy szeret. Majd rám mosolygott és azt mondta, biztos benne, hogy Jonghyun is majd ugyanígy fog reagálni.
- Én a végét már nem hallottam. - halt el Kyu hangja.
- Sajnálom, az egész az én hibám. Kérlek ne haragudj rám és bocsáss meg Henrynek! Ő tényleg semmiről sem tehet! - hajolt meg Taemin.
- Nem Taemin, az egész az én hibám! Meg kellett volna hallgatnom Henryt, de ehelyett játszottam a sértődöttet és tönkretettem mindent. - Kyu szeméből ekkor már hullottak a könnyek.
- Még nem késő, menj és beszélj Henryvel.
- Gondolod, hogy megbocsájt?- nézett reménykedve a fiúra.
- Persze. - mosolyodott el Taemin. - Kyu, Henry nagyon szeret téged. Egész végig csak rólad beszélt. Még soha nem láttam senkit ennyire boldognak, mint őt. És most menj mond el neki mit érzel!
- Köszönöm Taemin. - ölelte meg a fiút, aztán szaladni kezdett egyenesen Henry szobájához, kopogás nélkül rontott be az ajtón, majd mikor meglátta, hogy a fiú az ágyon fekszik, odarohant hozzá, az ágy mellé térdelt, és fejét az addigra már felülő fiú ölébe fektette.
- Henry, annyira sajnálom. - zokogta elfúló hangon.
- Kyu nincs semmi baj. Nyugodj meg. - csitítgatta Henry, miközben a fiú haját simogatta.
- Taemin eljött és elmondott mindent. Én olyan hülye voltam. Meg se hallgattalak, csak elküldtelek. - nyeldeste könnyeit. - Esélyt se adtam neked, hogy megmagyarázd a dolgot és ezzel mindent elrontottam. Kérlek Henry bocsáss meg nekem. Kérlek adj még egy esélyt! Én nem tudok élni nélküled! Nagyon szeretlek!
- Én is te buta. - nézett le rá könnyes szemekkel, majd felemelte Kyu fejét, lehajolt és megcsókolta.
- Henry...
- Most már ne sírj! - törölte le a könnyeket a fiú arcáról.
Kyu bólintott, felült az ágyra Henry mellé és átölelte.
- Csak egyet ígérj meg nekem! - kérte Henry.
- Bármit!
- Hogy többet ilyet nem csinálsz! Nem bírnám ki, ha még egyszer elveszítenélek.
- Soha többet! Ígérem! Mostantól fogva mindig melletted leszek, amíg csak élek! - olyan szorosan ölelte, hogy Henrynek semmi kétsége nem lehetett afelől, Kyu állni fogja a szavát.