Joon-on megint az a furcsa érzés futott végig, ami mostanában oly gyakran. Szeme sarkából Mir-re pillantott. A fiú a fellépő ruhájának cipzárát húzta épp fel. Az öltöző szemközti falán lévő hatalmas tükör elé lépett és megcsodálta a végeredményt. Mosolyra húzódó szája elégedettséget sugallt. Majd hatalmas mosollyal arcán a többiek felé fordult.
- Én kész vagyok.
- Rendben Mir – nevetett Seungho – akkor most várj türelmesen.
Mir erre savanyú képet vágott, lehuppant egy fotelba , állát megtámasztotta kézfején, úgy figyelte a többieket. Fellépés előtt mindig is túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy meglegyen egy helyben. Most sem bírta tovább két percnél. Felpattant és járkálni kezdett fel-alá. Pár hónappal korábban valamelyik fiú biztosan beszólt volna neki, hogy hagyja már abba ezt az idegesítő mászkálást, de mostanra már megszokták. És nem csak ezt, hanem Mir egyéb - néha igencsak furcsa - szokásait is. Ő volt a legkisebb közülük és a fiú úgy tekintett a többi tagra mintha a bátyjai lennének. Ők pedig sosem tudtak néhány percnél tovább haragudni rá. Igazából mindannyiuknak megvoltak a maga hülyeségei, de ez elmúlt idő alatt megtanulták kezelni az ilyen helyzeteket és nemcsak, hogy nagyon jól összeszokott kis csapat lettek, hanem nagyszerű barátok is akik bármikor, bármilyen helyzetben számíthattak a másik segítségére.
Joon-nak ezért is volt furcsa az az érzés ami megint csak végig futott egész testén. Próbálta fejéből elhessegetni a gondolatokat, amiket ez az érzés előhozott. Most erre a fellépésre kell koncentrálnom mondogatta egyre magában. De elég nehéz úgy meggyőzni magad, ha érzéseid kiváltója csupán néhány méterre áll tőled.
- Mindenki kész? Indulhatunk? – nézett végig a többieken Seungho.
- Igen! – harsogták egyszerre.
Elindultak a színpad felé, amint kiértek a rajongók vad üvöltésben törtek ki. Aktuális slágerükkel az It’s war-ral kezdtek. Megalapozva a jó hangulatot a Mona Lisa-val folytatták. Az Oh Yeah alatt Joon megszabadult a pólójától és csábos csípőmozdulatokkal tüzelte az amúgy is már izgatott állapotban lévő rajongókat. Ő azonban csak egyetlen személyt akart felizgatni. Óvatosan hátrapillantott, tekintete találkozott Mir-ével. A fiú bátorítóan rámosolygott. Joon nem igazán ezt a reakciót várta, de nincs mit csodálkozni rajta, hisz csapattársak és barátok voltak, semmi több. A következő szám rap része alatt Mir állt a színpad elején, erőteljes mozdulataiból csak úgy sugárzott a férfiasság, rövid szőke haja repkedett arca körül ahogy fejét ide-oda dobta. A gyerekességnek mely még pár perccel előbb is megfigyelhető volt rajta, most nyoma se volt. Tüzes tekintete és határozott mozdulatai rajongók ezreit késztette sikításra. Joon-nak mögötte le kellett hunynia a szemét, hogy elviselje a látványt. 2 órával később hullafáradtan zuhantak be az öltözőjük ajtaján.
- Wow, jó kis koncert volt, de totál kikészültem - rogyott le a legközelebbi székre G.O.
- Végre megint koncertezünk, imádom a turnékat - Mir arca csak úgy sugárzott a lelkesedéstől. A fiú még mindig tele volt energiával.
- Nem vagy vele egyedül - mosolygott Seungho.
- És Joon ma megint nagyon kitett magáért, már, ami a lány rajongókat illeti - kacsintott Thunder a többiekre.
- Joon mindig kitesz magáért - dugta ki száján oldalt a nyelvét játékosan Mir, miközben végig simított Joon meztelen hátán. A normál körülmények között baráti gesztusnak számító érintés Joon esetében teljesen másfajta érzéseket váltott ki. Mir selymes ujjai alatt megremegett teste, érintése izzó parázsként égette bőrét.
- Azt hiszem ma a lányok is jó hatással voltak Joon-ra - bökött G.O. Joon ágyéka felé, miközben próbálta visszatartani kitörni készülő nevetését.
- Hülyék! - kapta fel a vizet Joon, azzal hátat fordított a többieknek. Érezte amint arcát vörös pír lepi el, igazából zavarban volt, nagyon is mély zavarban.
- Na, Joon - kérlelte Mir - csak hülyéskedtünk, nehogy már ilyen kis semmiségen besértődj!
A fiú száját csücsörítve hajolt Joon elé, olyan közel, hogy orruk szinte összeért. Joon érezte, ahogy egyre jobban leizzad, míg Mir mindezt csak játéknak fogta fel, semmit nem vett észre a másik szenvedéseiből.
- Oké-oké - adta meg magát Joon, csak, hogy minél hamarabb véget vethessen az adott helyzetnek - bocsánat.
- Én is sajnálom - G.O. zavarban volt. Általában simán húzták egymás agyát, nem volt belőle sohasem sértődés, de úgy látszik ma Joon valamiért érzékenyebb a szokásosnál, sőt inkább feszültebb, töprengett magában G.O., mintha valami miatt ideges lenne.
- Jól vagy? Minden rendben? - kérdezte a fiútól.
- Persze. Minden okés - erőltetett amaz mosolyt arcára.
G.O. megvonta a vállát, ha Joon azt mondja nincs baj, akkor biztos úgy is van.
- Akkor beülünk még valahova inni valamit? – érdeklődött Mir, szemlátomást még mindig tele volt energiával.
- Kizárt, hogy te bármit is iszol – nevetett Seungho – már így is eléggé fel vagy pörögve.
- Oké-oké, de akkor megyünk? – türelmetlenkedett Mir.
Seungho a többiekre nézett.
- Felőlem mehetünk – vonta meg a vállát G.O.
- Nekem is jó – csatlakozott Thunder.
- Én azt hiszem inkább hazamegyek, fáradt vagyok – próbált kibújni Joon a meghívás alól.
- Na gyere már, nem maradunk sokáig – unszolta G.O.
- Oké, rendben, de csak egy kicsit – adta meg végül magát.
- Ez az! – ugrott fel Mir.
A többiek csak a fejüket csóválták, feleslegesnek éreztek bármit is mondani.
Egy közeli szórakozóhelyre mentek, ahol már máskor is megfordultak. Beültek egy privát terembe, melynek üvegfalain keresztül le lehetett látni a táncoló tömegre. Rendeltek egy italt, majd Mir feldobta a kérdést:
- Jön valaki táncolni?
Mivel senki sem mozdult Mir vállat vont és elindult egyedül a tánctér felé.
- Mir, – szólt utána Seungho – aztán óvatos legyél.
A fiú csak lazán intett egyet hátrafelé a kezével, jelezve, hogy hallotta a mondottakat aztán el is tűnt a tömegben. Seungho nem hiába figyelmeztette, előfordult már, hogy felismerték őket, ami nem is volt nagy baj, Mir még volt, hogy táncolt is a rajongókkal, de egy alkalommal egy egész csapat lány bulizott itt, egytől-egyig MBLAQ rajongók voltak. Finoman fogalmazva is a fiúknak szó szerint az életükért kellett menekülni a helyszínről.
A többiek iszogattak és jókedvűen elbeszélgettek a kényelmes bőrfotelokban.
- Lassan indulni kéne – szólalt meg Thunder az órájára pillantva.
- Én is kezdek fáradni – ásított G.O.
- Valaki keresse meg Mirt – dőlt hátra álmosan foteljában Seungho.
Senki se mozdult.
- Hívd a mobilján – vetette fel G.O.
Seungho előkapta a telefonját és tárcsázott.
- Hangposta – tette le.
- Hogy lehet ennyi energia ebben a fiúban? – hitetlenkedett Thunder.
- Joon, nem akarnád megkeresni? – nézett rá kérlelően Seungho.
- Miért pont én?
- Azért mert te vagy a legkevésbé fáradt közülünk.
- Na persze – tápászkodott fel Joon morogva.
A tánctéren hatalmas volt a tömeg és beletelt egy jó negyed órába mire megtalálta Mirt. Egy hosszú fekete hajú lánnyal táncolt.
- Gyere – kocogtatta meg a vállát – indulunk haza.
- Máris?
- Milyen máris? Na gyere!
- Ezt a sok embert - morgolódott Joon.
Ahogy próbáltak átjutni a tömegen Mir egyszer csak megfogta Joon karját. A fiúra áramütésként hatott Mir érintése. Ahogy elmentek egy üres privát szoba mellett Joon nem bírta tovább, benyitott és maga után húzta Mir-t is. Joon becsukta maguk mögött az ajtót.
- Ide meg minek jöttünk be? – csodálkozott Mir.
Joon érezte amint egy izzadságcsepp folyik végig az arcán. Rettentő ideges volt, de nem bírta tovább leplezni érzéseit.
- Mir - Joon hangja rekedt volt a felgyülemlő érzelmektől.
Mir zavarában hátrálni kezdett.
- Joon, min-minden rendben?
A fiú csak bólintott és megindult Mir felé, aki erre tovább hátrált egészen addig míg végül háta a szoba falának nem ütközött. Joon két kezét Mir vállai mellett a falra helyezte. Belenézett a fiú hatalmas barna szemeibe. Jobb kezével lágyan végigsimított Mir arcán. Érezte, ahogy Mir megmerevedik az érintése alatt. Arca még inkább zavarodottá vált. Fogalma sem volt, hogyan reagáljon, teljesen lefagyott. Joon egy pillanatra megtorpant, de már nem volt visszaút. Lehajolt és lágyan megcsókolta Mir-t. Az először oly merev ajkak néhány másodperc múlva kezdtek felengedni, Joon átdugta nyelvét Mir szájába és lágyan játszani kezdett nyelvével, majd egyre jobban elmélyítette a csókot. Majd lassan elkezdte kigombolni a fiú ingét, ahogy egyre lejjebb haladt úgy kényeztette apró csókjaival a fiú mellkasát, majd hasát. Mir apró nyögései csak még jobban felizgatták. Nekikezdett kigombolni Mir nadrágját, mikor a fiú hirtelen odakapott.
- Ne haragudj, én nem akartam... – szabadkozott Joon ijedten.
- Nem az, csak ne itt...félek,...hogy meglátnak – pirult fülig Mir.
Joon megkönnyebbült mosollyal az arcán megsimogatta Mir haját. Nagyon aggódott, hogy valamivel esetleg megbántotta a fiút.
- Menjünk hozzám?
Mir bólintott.
- Rendben! Gyere! – fogta meg Mir kezét miközben megindult kifelé a szobából.
Visszamentek a többi fiúhoz, akik már el sem tudták képzelni, hol maradhattak ennyi ideig.
- Hiszen ismeritek Mirt, nem volt könnyű magammal rángatni – vágta oda Joon.
- Jól van akkor indulhatunk végre? – sóhajtott fel Seungho. Fáradt volt és jelen pillanatban leginkább egy puha ágyra vágyott.
G.O. közben hívott két taxit.
- Majd én megyek Mir-rel ha már idáig is pesztráltam – ajánlotta fel Joon.
A többiek vállat vontak és elköszöntek. A két fiú a taxiban egy szót sem szólt egymáshoz.
Hamar megérkeztek Joon házához, a fiú nem lakott messze.
- Parancsolj - nyitotta ki Joon a bejárati ajtót.
Mir belépett a házba. Talán ez a második alkalom, hogy Joon-nál jár, de most van itt először egyedül.
- Kérsz valamit inni? – kérdezte Joon miközben eltűnt a konyhában.
- Nem kösz – kiabált vissza. Már így is túlságosan ideges volt. Talán jobb lenne lelépni, gondolta, de Joon csókja megnyitott benne valamit, amit maga sem értett. Egy számára eddig ismeretlen érzést, melytől ugyanannyira félt mint amennyire csábította is.
Joon kijött a konyhából és kedvesen rámosolygott, láthatóan ő is eléggé zavarban volt.
Mir elnevette magát.
- Mi az? – érdeklődött Joon.
- Úgy állunk itt, mint két fatönk.
Joon néha elcsodálkozott rajta, hogy Mir honnan veszi a hasonlatait.
- Akkor ez ellen tenni kéne, nem de? – közelített Mir felé. Eddig bizonytalan arckifejezése helyett csábos mosoly jelent meg ajkán, szemében egy ragadozó vad tekintetével. Elkapta Mir derekát és magához húzta. Hüvelykujját végig húzta a fiú arcélén. Beletúrt szőke hajába, lehajolt és megcsókolta. Mir pimasz mosolya csak még jobban felajzotta vágyait. Még többet akart a fiúból. Az eddig mélyen elzárt szenvedély, immár leplezetlen erővel tört ki belőle. Mir pedig hagyta, hogy kényeztessék. Joon újra megcsókolta, aztán a nyakába csókolt és szívni kezdte, ujjai már Mir ingének gombjait kutatták, szinte letépte a fiúról az inget.
- Nem kéne bemennünk a hálószobába? – érdeklődött Mir.
Joon kézen fogta és elindult vele a hálóba, mikor beértek, ledöntötte az ágyra, majd fölé mászott.
Apró csókokkal borította be minden egyes porcikáját, fentről haladva lefelé, lassan, aprólékosan, egyetlen négyzetcentimétert se hagyva ki. Amikor a nadrágjához ért óvatosan gombolta ki, de ez alkalommal nem ütközött ellenállásba. Egész éjjel kényeztették egymást, egyre nagyobb magaslatokba repítve a másikat. Hajnalban egymás karjaiban aludtak el, hogy aztán az új napot már együtt köszönthessék.
